Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-16 / 192. szám

Mm MEGYEI HÍRLAP­OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1991. augusztus 16., péntek Bérelt helye van a Burda-versenyen A nők körében népszerű a varró férfi Klasszikusan elegáns, fiatalosan sportos, egyszerű vonalvezetés, vakítóan fehér színek — röviden így összegezhetjük az idei nyár divatját. A varrók — általuk és mások ötletei nyomán — megálmodott modelljeiket vala­hogy így képzelik el 1991-ben. Mi nők pedig szívesen fordulunk a szabni-varrni tudó ba­rátnőinkhez, hiszen a mutatós anyagokból házilag lényegesen olcsóbban állíthatjuk össze ruhatárunkat, mint például a butikokból. Hobbivarrással sokan foglalkoznak, mégis a komolyabb darabokkal a szakembert keresik meg. Kíváncsiak vagyunk véleményére, kriti­kus megjegyzésére. Török Lajostól, az oroshá­zi vállalkozótól, vagy ha úgy tetszik ruhajaví­tótól, mindezt megkapják a hölgy vendégek. —Hogyan lesz valakiből var­ró férfi létére? — Anyu és a nagyi gyakran forgatta otthon a tűt, az iskolá­ban pedig én is tanultam varrni. Öltözködni mindig szerettem, és úgy gondoltam, nem ördön- gös dolog a varrás. Az első nad­rágot úgy készítettem, hogy egy kész terméket szétbontottam és áttanulmányoztam. Azután jött minden magától — mondja a fiatalember, miközben előkészí­ti a szakirodalmat, a Burdát. —Ez a tanult szakmája is? — Nem. Csupán egy éve dol­gozom ruhajavítóként, előtte Orosházán a Mezőgépnél vol­tam személyzeti osztályvezető. — Mint varrót azonban nem egy éve ismerik... — Valóban régóta varrók a kollégáknak, a családomnak. Szívesen jártak és járnak hoz­zám a vendégek, mert próba nél­kül is elkészítem a kért ruhada­rabokat. —Mit varr szívesen? — A kosztümtől a télikabátig mindent. Legszívesebben vi­szont szuperdivatos dolgokat készítek. Kezdetben butikoknak dolgoztam, de az unalmas volt számomra! Igényes vagyok önmagámmal szemben, és ez a fajta munka nem elégített ki. Szeretek alkotni, a hölgyekkel együtt kitalálni új fazonokat, modelleket. — Jó ízlésüek az orosházi nők? — Általában nem. Mindegy nekik, darab, darab. Drága? Nem számít. Igyekszem ráve­zetni őket arra, hogy az olcsóbb anyagból is lehet mutatós ruhá- katkészíteni. Mindig a célszerű­séget hangoztatom. — Hogyan értesült az Aenne Burda-díj nemzetközi varróver­senyről? — Tavaly indultam, akkor ti­zedik lettem. Az idén is szeren­csét próbáltam. Úgy látszik bé­relt helyem van, mert a 10. he­lyen végeztem 1991 -ben is. — Milyen ruhadarabokkal nevezett? — Variálható lenvászon ösz- szeállítást készítettem. A ver­seny érdekessége, hogy a ruhá­kat magunknak kellett bemutat­nunk. A zsűri pedig értékelte az eredetiséget, a kidolgozást, a készítő fantáziáját és természe­tesen a megjelenésben megnyil­vánuló összhatást. —A hobbivarrók milyen ötle­teket vonultattakfel? — Bármelyik divatház bemu­tatóján megálltuk volna a he­lyünket. Egy külföldi szakem­ber meg is jegyezte, hogy a tava­lyi versenyhez képest az idei sokkal színesebb, fantáziadú- sabb volt. Túrázó linómetszők megyénkben A Szolnoki Metszőkor Kép­zőművészeti Egyesülete min­den évben országjáró túrát szer­vez tagjai részére. Az idén Bé­kés megye településeit látogat­ták meg a diákok, akiknek vezetője, Szávai István így ösz- szegezte a kilencnapos kirándu­lást: — Legkedveltebb techni­kánk a linómetszés. Táborozá­sunk során minden településről készítettünk képeslapokat és az önkormányzatokkal egyeztetve ezeket értékesítettük is. A met­széskor találkoztunk helybéli gyerekekkel, akik szívesen ki­próbálták a számukra még új technikát. Medgyesegyházán a munka végeztével hangulatos estét töltöttünk együtt vendéglá­tóinkkal. Szomorú találkozá­saink is voltak: valamelyik (megnevezni nem kívánom) rajz tagozatos iskola diákjaival be­szélgettünk, akik a következő­ket mondták: „Az idén nincs közöttünk tehetséges gyerek. Ezt állítják a tanáraink.” Meg­döbbentettek ezek a szavak. Számunkra nem létezik tehet­ségtelen fiatal, mi évente több száz fiatalnak tanítjuk meg a metszés alapjait. No, mindegy. Túránk utolsó állomása Oros­háza volt, ahol remek képek szü­lettek a szervezők jóvoltából. Ismeri a falu apraja-nagyja Az Isten is védőnőnek teremtette Nagyszénáson szinte min­denki ismeri. 37 éve végzi ugyanazt a munkát, a napjai mégsem unalmasak. A védőnő élete nem is lehet egyhangú, hi­szen az új élet születése, a ma­mákkal való együtt aggódás, a tanácsadás, a másokkal való tö­rődés felelősséggel és sok-sok “türelemmel jár. Szoó Lajosné, Sárika néni fáradhatatlan ennyi év után is. — Engem az Isten is védőnő­nek teremtett — mondja nevet­ve beszélgetésünk legelején. — Hajdanán nagyratörő álmaim voltak, de egy toborzásnak kö­szönhetem, hogy elmentem Szegedre a védőnőképzőbe. Azóta sem bántam meg, mert a munkámban örömömet lelem, szívesen foglalkozom az embe­rekkel. —Hogyan telik egy napja? —Reggel a gyermekorvossal konzultálunk, majd az egész­ségházban találkozunk a kisma­mákkal. A délután családlátoga­tásokkal telik. Emellett iskolá­sok, óvodások szűrését végzem, Reszkessenek a „partizánkodók”! A cigaretta, a kukorica, a kazetta tiltva Orosházán szinte minden sarkon áll egy könyvárus vagy sorsjegyet kínáló vállalkozó. Az önkormányzat műszaki osztályán arról érdeklődtünk, ki kaphat közterület-foglalási engedélyt. Mint megtudtuk, önkormányzati határozat korlátozza az utcai árusítást, ennek értelmében pattogatott kukorica, cigaretta, kazetta stb. értékesítésére nincs esélye senkinek. Az újság- és a könyvárusítást viszont bárki kipróbálhatja. Az engedély nélküli „partizánkodók” a közterület-felügyelőkkel talál­hatják szemben magukat. Az oldalt írta és szer­kesztette Csete Ilona. Fotó: Kovács Erzsébet és Gál Edit tartok terhes- és csecsemőta­nácsadást is. — Harmincévi tapasztalat alapján hogyan ítéli meg az ak­kori és a mostani kismamákat? — Hajdanán én voltam a fia­tal, a mamák pedig az időseb­bek. Most fordított a helyzet. Azóta én is másként látok dolgo­kat, de egy biztos: a mai fiatalok nyitottabbak, bátrabban mernek kérdezni. S hogy a tanácsaimat megfogadják-e, vagy a saját fe­jük után mennek, az az ő dolguk. —A nagyszénási fiatalasszo­nyok szívesen vállalnak gyerme­ket? — Ha arra gondol, hogy a születések száma növekszik-e a faluban, akkor nemmel kell vá­laszolnom. Évről évre kevesebb a baba. Volt, amikor 180-200 csecsemő látta meg a napvilágot egy évbea, most mindössze hat­van.* —A családban is egy kislány van, Csilla... — Nem is olyan kicsi! Csilla óvónő. Abban az időben, amikor én szültem, mindössze három hónap volt a szülési szabadság. Kellett a pénz, dolgoztam. Ké­sőbb pedig nem akartam lekötni magam. —Meddig szeretné gardíroz­ni a babákat és a mamákat? — Amíg értelme van annak, amit csinálok. A kudarcok elle­nére én minden reggel, moso­lyogva látok munkához. Forog az idegen ...és kimegy Gyopárosfürdöre. Kicsit meglepődik, hogy a főbejárat tisztes távolságra van. Egy zebra nélküli úttesten és egy korlát nélküli vasúti sínen kell „átkelnie" a gyanútlan fürdőzőnek, akinek van ideje gondolkodni azon, vajon hogyan közelítse meg a gyógyfürdőt? Más. Örül a fürdővendég, hogy van már uszoda Gyopároson. Attól viszont lúdhőrös lesz a háta, hogy a medence melletti csúszós kövön csúszkál jobbra-balra. A lejtős, tavaly még füves oldalt nagy meglepetésére most valami tüskés bozót borítja. Elgondolkodik a napimádó azon is, hogy vajon miért csak az úszni vágyó, közönséges halandóknak kötelező az úszósapka vise le te? A versenyzők — akik általában a középső néhány sávban edzenek—talán kevésbéfertöző-hulló, lefolyót eltömítő hajjal vannak megáldva ? Más. Sehol egy pad, egy napozó. Netán egy árnyat adó napernyő, asztal, szék. Az a néhány ülőalkalmatosság, ami még használható, az is szögekkel tarkított. Ráülni életveszélyes. Mindezek apróságok, de mennyivel kellemesebbé tehetnék a vendégek egy-egy napját, ha erre valaki, vagy valakik odafi­gyelnének! ■ —és — Vigyázzanak, besurranok! Az Orosházi Rendőrkapitány­ság dolgozói kérik a lakosságot — a megszaporodott lopások miatt is —, hogy a pályaudvaro­kon ne hagyják kerékpárjaikat több napra. A gyopárosi fürdő- zők, valamint a diszkózók tartsák szem előtt még a lezárt kétkere­kűiket is. Aki átfestett kerékpárt lát, jelentse a kapitányságon! Ä falvakban kávé, ruhanemű árusítására hivatkozva egyre töb­ben kísérlik meg a besurranást a magányos, főleg idősebb embe­rekhez. Zárják a kapukat! — kéri a rendőrség. A bolti elárusítók is nagyobb figyelmet fordítsanak a kasszákra, mert divattá vált azok kiemelése az „alibi vásárlók” ré­széről. A rendőrség kéri a lakos­ság segítségét: a TF 76-72 forgal­mi rendszámú Ladát július 6-ára virradóra ellopták Békéssámso- non. Aki látta a gépkocsit vagy tud valamit róla, jelentse a kapi­tányságon ! Enyedi Tamás 16 éves diák munkáját is nemsokára képeslapon láthatjuk viszont. A metszőkor tagjai egyébként tárgyalásokat folytatnak a nyomdával és remélik, hogy szeptemberben megér­keznek hozzájuk az első megrendelők is Temetkezési üzletház nyílt Orosházán PIÉTA: jámborság, könyörületesség Szeretteink elvesztése mérhetetlen fájdalom­mal jár. A temetési szertartás és a ceremóniá­hoz szükséges kellékek beszerzése pedig sok­szor egy életre szóló nyomot — vagy jót vagy rosszat — hagy bennünk. Bizonyára vannak Orosházán olyanok, akik átélték már az — nem idei évjáratú — UAZ típusú koporsószállító autó durrogását, berregését. „Gyalázatos ez az állapot” — mondta könnyes szemmel egyik ismerősöm a temetés­ről hazafelé jövet. S hogy mi juttatta eszembe a felháborodott, a gyásztól és a fájdalomtól szenvedő ember véleményét? Egy új vállalko­zás, a PIETA Temetkezési Üzletház, amely­nek vezetőjével, Kárai Ferencnével a nyitás után találkoztunk. — Manapság szívesebben nyitnak kocsmát az emberek. Ónok miért ezt választották? — A temetkezési vállalatnál öt évet dolgoztam. Vendéglős­nek nem válnék be, de ebben a szakmában már megszereztem a megfelelő gyakorlatot. A férjem is biztatott, mondván, Oroshá­zán három temetkezési vállal­kozó is megélt valaha. — Ezek szerint konkurencia- harc kezdődik? — Természetesen! A meg­rendelők mindig a jobbat, az ol­csóbbat választják. A kulturált környezettel, amit biztosítunk a hozzánk betérőknek, szeretnénk feloldani azt a nyomasztó fáj­dalmat, ami megelőz egy teme­tést. — A választék bővítése sem ártana... — Az acélunk, hogy a mono­polhelyzetben lévő megyei vál­lalat beszerzési forrásai helyett mi újakat keressünk. Máshon­nan hozzuk az árut, és természe­tesen minőségben is jobbat biz­tosítunk. Ez persze rengeteg utánjárást jelent, de megéri. —A temetési szertartás kellé­kei mellett van-e még egyéb szolgáltatásuk? — Teljes körű ügyintézést végzünk, kivéve a sírásást. Fog­lalkoztatunk két embert, akik a feliratozást, díszítést végzik, de árulunk gyászlapokat is. . —A temetői járműről hogyan gondoskodnak? . — Vásároltunk egy Mitsubi­shi gépkocsit, amit grafitszürké- re festettünk, és némi átalakítást végeztünk. A koporsókat ezzel szállítjuk a sírhelyekhez. —Nem szóltunk még a névvá­lasztás körülményeiről. Ki adta a vállalkozásnak ezt a nevet: PIÉTA? — Gyarmati István lelkésztől kértünk tanácsot, az ő javaslatá­ra választottuk ezt a nevet, ami olasz eredetű és jámborságot, könyörületességet jelent.

Next

/
Thumbnails
Contents