Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-12 / 188. szám
1991. augusztus 12., hétfő 0 BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE Pápa a pólón Tizenéves korunkban ellenállhatatlan vágy feszített bennünket, hogy a külvilággal tudassuk — lehetőleg minél hangosabban — véleményünket, érzéseinket, hovatartozásunkat. Am a hatvanas években még nem voltak jelvények, emblémás ruhaneműk, így hát tintával rajzoltuk rá a blúzunkra, az iskolaköpenyünkre a Beatles, a Rolling Stones, vagy éppen Koncz Zsuzsa nevét, tanáraink és szüléink mély ellenérzései közepette. Szemfüles üzletemberek aztán gyártani kezdték a jelvényeket, táskákat, emblémás pólókat, s az ifjú nemzedék e különös, némileg feltűnést kereső kifejezési vágyán jó sokan meg is gazdagodtak. A szóban forgó divathullám máig sem hagyott alább; a csabai piac is hemzseg a mindenféle technikával készült, emblémás, feliratos ruhaneműktől, a rávasalható, nemegyszer ízléstelen figuráktól. Egy-egy újfilm, felkapott együttes jó táptalaja ennek az iparágnak, s bizony fő a felnőtt feje, mikor gyermeke unszolására kénytelen a legrondább szörnyekkel “ékesített” ruházatot megvásárolni. A minap még ennél is furcsábbat láttam: a kirakatban díszelgő nyári pólóról nem más mosolygott rám, mint maga a Szentatya. Igen fúrcsállottam Isten földi helytartójának ily módon való népszerűsítését, egyrészt mert II. János Pál igazán nem szorul rá a népszerűsítésre, másrészt mert meglehetősen szokatlan így viszontlátni komoly embereket. Lelki szemeim előtt rémképek jelentek meg: felelős politikusokkal díszített felső és alsóruházatot láttam, s messzemenő következtetésket vontam le viselőjükről. Mert mire gondolhat az ártatlan utcai járókelő, amint meglátja mondjuk Busht a ruhát viselő egyén felső, Gorbacsovot pedig az alsó felén? S Isten ments, mondjuk ugyanezt Pozs- gaival és Antallal... Ahogy közeledik a pápalátogatás időpontja, megjelennek az eseménnyel kapcsolatos bóvlik is, bosszantva a jóízlésű embereket, akik eddig és ezután sem vásárolnak ilyesfélét. Etlapozó Jól megférnek egymással a gázpalackok, az üdítős- és sörösüvegek az újkígyósi Vasas László udvarán. — Nem is tetszik elhinni, milyen jó, hogy itt ez a gázcseretelep — lelkendezik K. János bácsi, aki beszélgetésünk közben lába elé rakja az üres gázpalackot, Vasas László pedig felkapja és telire cseréli, a kerékpárig szállítja, hogy az idős embernek ne kelljen cipekednie. — Hányszor, de hányszor mentünk hiába a benzinkútnál lévő cseretelepre. Nézze csak meg, alig van nyitva... Vasas Lászlónak és feleségének sok mindent ki kell próbálnia ahhoz, hogy tisztességesen megélhessenek. — Tíz éve libázunk. Amikor a libaetetéshez gázra volt szükségünk, ritkán fordult elő, hogy kaptunk. Ez adta az ötletet, hogy próbáljuk meg, nyissunk egy telepet. ^ — Úgy látom, italt is árusítanak... —Tavaly júliusban kezdtünk hozzá, de már későn. Nézze meg, Újkígyóson már minden utcasarkon italt kínálnak. Úgy gondoltuk, egy ideig még próbálkozunk vele. Visszatérve a Pillantsunk a múltba! Hová tűnt Városoldalunkon a jövőben szeretnénk kicsit belepillantani Békéscsaba múltjába, hisz minden itt lakót érdekel, hogy nézett ki a város mondjuk száz évvel ezelőtt. Szívesen vesszük erre vonatkozó ötleteiket, észrevételeiket, esetleg fotózásra kölcsönadott képeslapjaikat, korabeli felvételeiket, egyéb dokumentumaikat. Mindezt természetesen köszönettel és hiánytalanul visszaküldjük! Akadnak csabaiak, akik még emlékeznek a Kossuth téri kútra, amely egyszercsak nyomtalanul eltűnt; emlékét csupán néhány korabeli felvétel őrzi. Pedig a város szép és hasznos színfoltja volt egykor az artézi kút, melynek fúrását Zsigmondy Béla vállalkozó 1890-ben fejezte be. A csaknem 300 méter mély kút vizét cementmedence vette körül, melynek közepén felállított oszlop tetejét halászlányt ábrázoló, horganyöntésű szobor díszítette. A szép, szimbolikus szobrot egy párizsi A legrégibb foglalkozás Négy különböző foglalkozású férfi vitatkozik egymással azon, hogy melyikük foglalkozása volt az első a világtörténelemben. A bíró így szól: — Én ítélkeztem az első bűnügyben, amit Káin követett el Abelellen. Az orvos rádupláz: — Én operáltam ki Adám oldalbordájából Évát. A mérnök: —Én létesítettem a rendezett világegyetemet a káoszból. Mire a politikus: — De a káoszt én teremtettem! (Diószegi György: Társadalom humornézetben) gázra, nem volt egy könnyű ügy. Legalább ötféle engedélyre volt szükségünk, le kellett tennem a gázcseretelep-vezetői vizsgát, engedélyt kérni a szomszédoktól, akik hála isten segitőkészek voltak. Ki kellett alakítani a megfelelő biztonságú teret a palackoknak. És mikor már minden megvolt, mint derült égből a villámcsapás, közölték, hogy nekünk kell megvennünk a palackokat. Ami bizony nem kevés pénzt vett ki a zsebünkből, illetve a Budapest Bankéból, merthogy ők adtak rá kölcsönt. 75 palackot tudtunk első nekifutásra megvenni: Vásárlóink megértőek, ha nincs telepalack, itt hagyják, másnapra töltve megkapják. Korekt a Dégázzal is a kapcsolatunk, akármikor hajlandók szállítani, igy aztán elő sem fordul, hogy bárkinek is sokat kell várnia a cserére. Úgy hiszem, azért is kedvelt a cseretelepünk, mert a nyitvatartásunk reggel 7-től este 7-ig, vasárnap délig tart. Az oldalt írták: Béla Vali, Csete Ilona, Gubucz Katalin, Szekeres András. A fotókat Kovács Erzsébet készítette. A több emberöltős fák között szerényen húzódik meg a póstelki Mókus-csárda. A nyári csúcsforgalom, hinné az ember, a vendégek .szinte egymás kezébe adják a kilincset. Ebédelni tértünk be, s a kerthelyiségben telepedtünk le. A fiatal, udvarias felszolgálónő az étlapokkal pillanatok alatt az asztalunknál termett, s a rendelt üdítőitalokat gyorsan elébünk varázsolta. Gondoltuk, hogy a luk hűsében ebédelünk majd, de elképzeléseinket néhány darázs meg-megújuló támadásával keresztülhúzta, s kénytelenek voltunk a nagyterembe átsétálni. Csontlevest finommetélttel (15 forint) és gombás sertésszeletet sült burgonyával (100 forint), valamint gyöngyöslevest (33 forint) és palócpecsenyét sült burgonyával (100 forint), uborkasalátával (15 forint) rendeltünk. S amíg az ételre vártunk, jutott idő „szemügyre venni” a mellékhelyiséget. Látszott: nem régen takarították, a törülközők tiszták. Remélhetőleg máskor is. A szappannak viszont lába kelt... Hamar az asztalunkra került a forró leves. Az ízek kellemesek, a gyöngyöslevesben tisztességesen került hús is. A frissensült valóban frissen sült, a burgonya szép piros, a tenyérnyi húsra konzervből készült a pirított gomba. A hús puha, persze az alig három millimé- temyire klopfolt nem is maradhatott rágós. Kár, hogy a sok eső után, a bőséges gombatermés ellenére nem friss termésből készült a pirított gomba. Vagy lehet, hogy ez a jó? Villámról az utolsó előtti falat leesett. Bizony lelkiismeretfurdalásom támadt: a frissen vasalt abroszon — minden asztalon az volt, rajta frissen vágott virággal — ott maradt a zsírfolt. A kávé is hamar megérkezett, s ahogy mondani szokták: elmegy. Nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint a más vendéglátóhelyeken. Kár, hogy az amúgy egységes terítékszemlélet a feketénél nem érvényesült. A porcelán tányéron üvegpohár, teáskanál... Összességében gyorsan — igaz csak mi voltunk —, elfogadható áron ebédeltünk. Az étlapot böngészve ötféle levesből, négy köretből, sok salátából, négy babételből — egységesen 120 forint —, kétféle készételből és 11 féle frissensültből választhat a Mókuscsárdába betérő. Zónaételeket is felszolgálnak. Az egytál ételek közül a babgulyás 68 forintba, míg a bográcsgulyás 50 forintba kerül. A legolcsóbb frissensült, a rántott sertésmáj 65 forint, a legdrágább 100 forint. a Kossuth téri kút? Képeslap a Kossuth téri kútról, 1899-ből szobrász készítette. A szobor a húszas években az akkoriban elkészült strand területére került. Később, a negyvenes évek végén utolérte a polgári ihletésű művészi alkotások végzete: az illetékesek ugyanis úgy ítélték meg, hogy nem alkalmas a tömegek művészi ízlésének formálására, s így a fémgyűjtési akciók áldozatává vált. (Az adatokat dr.Táborszky György nyugdíjas múzeumigazgató bocsátotta rendelkezésünkre. Libák, sörök és gázpalackok A vásárlók most ismerkednek a környezetbarát palackokkal Az új, környezetbarát műanyag flakonok gyártását kezdte meg a Békéscsabai Üdítőitalipari Vállalat. A PÉT elnevezésű palackokat—sok előnyük ellenére — Magyarországon csak megyénkben és a fővárosban állítják elő. Hogy mitől olyan praktikusak ezek a termékek? A másfél literes flakonok mindössze 47 gramm súlyúak,' így utazáskor, kiránduláskor kisebb súlyt kell a táskában, hátizsákban cipelnie az amúgy is fáradt turistának. Feltöltött állapotban a PET-re nyugodtan ráállhat bárki, mert 80—100 kilót is elbír. Ha szénsavas üdítő van benne, és leesik vagy felrázódik, nem robban szét, lényegében törhetetlen. Bár visszaváltani nem lehet, de kitűnően ég, nem szennyezi a környezetet. Sőt! Egy kis ügyességgel könnyen átalakítható s/ódásszifonná! Ezek után nyilvánvaló, hogy elsősorban a turistákat célozták meg a gyártók, akik tavaly határozták el a szerkezetváltást. A 25 millió forintos beruházást kétharmad részben saját erőből, egyharmad részben olasz segítséggel vegyes vállalati formában hozták létre a csabaiak. Tanárnő Angliából Manapság igen sokan szánják rá magukat arra, hogy legalább a köznapi beszéd szintjén elsajátítsák valamelyik világnyelvet. Diákoknak, tanároknak különösen alkalmas erre a nyári szünidő; elsősorban rájuk gondolt a békéscsabai Interax Bt., amikor megszervezte számukra az angol továbbképzést. Húsz középiskolás, illetve nyelvtanár vett részt a múlt héten Békéscsabán, a pedagógiai intézetben tartott nyelvi továbbképzésen, melynek célja a már meglévő tudás elmélyítése, bővítése volt. Mindennap más témakört dolgoztak fel, elsősorban olyanokat, amelyek sokszor szerepelnek a köznapi beszédben: gyakorolták például a vásárlással, a lakással, a családdal kapcsolatos párbeszédeket. Mindebben nagy segítségükre volt az Angliából érkezett nyelvtanáruk, Mary Collins, nem csak azért, mert anyanyelve angol, hanem mert foglalkozására nézve nyugdíjas pedagógus. Mary szerint tanítványai többsége élvezi a nyelvtanulást, s ez szerinte fontosabb, mint hogy nyelvtanilag hibátlanok legyenek mondataik.
