Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-10-11 / 187. szám

1991. augusztus 10-11., szombat-vasárnap © SPORT Tatai edzőtáborozás a megújhodás szellemében Itáliából jöttek, Svédországba készülnek Rajt előtt a sípmesterek Ilyenkor, az új bajnoki idény kezdete előtt legjobb játékveze­tőink sem csupán az előkészületi mérkőzések alkalmával készül­nek fel, hanem eleget kell hogy tegyenek ama követelménynek, amely őket elméletileg és gyakorlatilag a legmagasabb szinten tarthatja. Az országos játékvezetői keret augusztus 2—4. között Tatán edzőtáborozott, ahol a Békés megyei dirigensek is részt vettek Győri Lászlóval, a Békés Megyei Labdarugó Szövetség Játékve­zetői Bizottságának elnökével, az MLSZ Játékvezető Testületé oktatási bizottságának elnökével az élen. A hazaérkezés után kértük meg az egykori NB I-es játékvezetőt, tájékoztassa lapunk olvasóit a Tatán történtekről. — Milyen eredményességgel álltak helyt játékvezetőink? Most természetesen a Békés megyeiekre gondolok. — Örömmel nyugtázhatom, hogy valamennyien jól teljesí­tették az előírt feladatokat. Né­meth Lajos az elméleti tesztet 99 százalékosra töltötte ki, míg Roxin Györgynek 98 százalé­kosra sikeredett. Hanyecz István sem szégyenkezhet a 97 száza­lékos teljesítményével. A fizi­kai felmérés során kiemelném Németh Lajost, nem azért, mert övé a legjobb teljesítmény, ha­nem mert a szint fölött futott 50 métert, vagyis 2650-et. Ezt azért említem, mert korábban éppen- hogy spiccen maradt, de erre az alkalomra külön is tréningezett idehaza. Roxin és Hanyecz a megszokott biztonsággal telje­sítették a tesztet. Egyébként másnap, szombaton az országos NB Il-es keret számára ismétlő­dött meg ugyanez, itt Hrabovsz- ki András és Záhrák Ferenc kép­viselték a megyét. Elméletből egyaránt 96 százalékra tesztel­tek, míg a 12 perces futás során előbbi 3100 métert, utóbbi 3050-et teljesített, s így mind­ketten megfeleltek a követel­ménynek. Az NB I-es keretre vonatkozóan csak annyit je­gyeznék meg, hogy közülük öten nem teljesítették a 95 szá­zalékos elméleti alsó határt. A szabályzat szerint ha ez kétszer egymás után fordul elő, az a ke­retből történő kizárást vonja maga után. — Elmondaná, hogy melyik tesztkérdés okozta a legnagyobb fejfájást” a játékvezetőknek? — Megmondom, de ne gon­doljon valami bonyolult dolog­ra... A gólöröm helyes megítélé­sében tévedtek a legtöbben. Ugyanis, ha a játékos a gólszer­zés örömében elhagyja a játék­teret és természetes módon vi­selkedik, azért még nem jár sár­ga lap. De ha gúnyolódik a né­zőkkel, vagy ingerli az ellenfél kispadján ülőket, azért már kijár a szigorúbb figyelmeztetés. Nos, a többség ennél az esetnél már a játéktér elhagyásáért lap­ért nyúlt volna... —Gondolom nem csak a sza­bálytesztről esett szó a három nap során. — Nem bizony. Ezúttal zsú­folt program állt össze, amely­nek keretében közgyűlést tartot­tunk, aminek jómagam voltam a levezető elnöke. A játékvezetői kereteken, az országos ellenőrö­kön és a megyék játékvezető bizottságai elnökein kívül meg­tisztelt jelenlétével dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke, Berzi Sándor főtitkár, dr. Szepesi György, a FIFA VB tagja, vala­mint Barcs Sándor, az MLSZ örökös tiszteletbeli elnöke. Megjelent az NB I-es és NB li­es liga két elnöke, dr. Brávácz Ottó és dr. Stigler Károly is, akik előtt Nagy Miklós, az MLSZ Játékvezető Testületé­nek elnöke számolt be az elmúlt két év eredményéről, tapasztala­táról és utalt az elkövetkezendő feladatokra, tennivalókra. —Biztos vagyok abban, hogy Ón sem maradt szótlan, már ami az előadást illeti... — Valóban nem, hiszen sor került egy úgynevezett szabály­fórumra, amelyen a szabályér­telmezésről és annak gyakorlati Győri László, a Békés Megyei Labdarúgó Szövetség Játék­vezetői Bizottságának Elnöke alkalmazásáról tartottam elő­adást. De eljött néhány neves külföldi instruktor, akik szintén tájékoztatást adtak a hazájuk já­tékvezetőit leginkább foglal­koztató kérdésekről, a szerveze­tük működéséről. Olyanok mondták el véleményüket, mint például a holland Leo von der Kroft, az UEFA Játékvezető Bizottságának képviselője, vagy az osztrák Ferdinand Mar­schall és az izraeli Abraham Klein, akik magyarul is beszél­tek. Ezen a fórumon a legtöbb vita a kapus játékával, történetesen a labda birtoklásával kapcsolat­ban adódott. Sok szó esett a szándékos kezezés megítélésé­ről és természetesen a módosí­tott szabályokról is. Csak mellé­kesen jegyzem meg, az edzők itt sem képviseltették magukat, s nem éltek a meghívással a Hiva­tásos Labdarúgók Kamarájától sem, pedig sok érdekes és hasz­nos dolgot hallhattunk az elő­adások során. — Győri Úr! Végezetül arra kérem, röviden mondja el, mit remél az új szezonban talán megújhódó játékvezetés terén? — Hangsúlyozni szeretném, hogy egy sikeres, érdekes és jó hangulatú edzőtábor volt Tatán, amelynek alapján várható, hogy a labdarúgójáték kerül előtérbe, s nem pedig a játékvezetők tény­kedése. Igyekeznünk kell minél észrevétlenebbnek maradni. Ezt szeretnénk, s úgy érzem, hogy a magunk részéről mindent meg­tettünk játékvezetőink hazai és nemzetközi jó megítélésének és teljesítményének érdekében. (gyurkó) *** Az International Board, amely egyedül jogosult a labda­rúgás szabályait módosítani, il­letve a szabályokkal kapcsolat­ban döntéseket hozni, 1991. évi ülésén a következő döntvénye­ket és utasításokat tette közzé: ezek 1991. július 25-ével lépnek hatályba az egész világon. A Board a XII. szabályhoz három új döntvényt hozott, 15., 16., 17-es számmal. A 15. sz. döntvény: Ha a já­tékvezető véleménye szerint egy játékost, aki az ellenfél ka­pujára húz, és nyilvánvaló lehe­tősége van gól elérésére, szán­dékosan és meg nem engedett eszközökkel — azaz szabadrú­gást (büntetőrúgást) maga után vonó eszközzel — megállíta­nak, és ezáltal a támadójátékos csapatát megfosztják a gólhely­zettől. akkor a vétkes játékost a XII. szabály (n) pontjának értelmében súlyos sportszerűt­lenség miatt ki kell állítani. A 16. sz. döntvény: Ha a já­tékvezető véleménye szerint egy mezőnyjátékos saját bünte­tő területén szándékos labdakezezéssel gól elérésében gátolja meg az ellenfél csapatát, vagy nyilvánvaló gólhelyzetet semmisít meg, akkor a vétkes játékost a XII. szabály (n) pont­jának értelmében súlyos sport­szerűtlenség címén ki kell állí­tani. Ez a döntvény azonban nem azt jelenti, hogy minden, a bün­tető területen elkövetett labda- kezezés automatikusan kiállí­tást von maga után. Csak akkor kell a vétkes játékost kiállítani, ha egyértelműen gól elérésének lehetőségét semmi­síti meg, például kézzel megál­lítja a kapuba tartó labdát. Hasonlóképpen ki kell állíta­ni azt a kapust, aki a büntető területen kívül szándékosan kézzel játssza meg a labdát és ezáltal nyilvánvaló gólt akadá­lyoz meg. A 17. sz. döntvény: Az Inter­national Board úgy véli, hogy a kapus akkor szerzi meg—a XII. szabály 5. (a) pontjának értel­mében — kézzel a labdát, ami­kor azt egyik vagy mindkét ke­zével, illetve egyik vagy mind­két karjával való érintéssel megállítja. A XII. szabály 5. (a) pontja arra a pillanatra utal, amelyben a kapus „kézzel megszerzi a lab­dát” (ettől a pillanattól kezdve érvényes a labdahordozás tilal­ma). A döntvény ennek a kifeje­zésnek a meghatározását adja meg. A játékvezetők gondoskodja­nak e rendelkezés tényleges ér­vényesítéséről. Ha a kapus, mi­után egyik vagy mindkét kezé­vel, illetve egyik vagy mindkét karjával érintette a labdát, és ezt ismételten megteszi, mielőtt csapattársa a büntető területen belül vagy kívül érintette vagy megjátszotta volna, akkor a já­tékvezetőnek közvetett sza­badrúgással kell büntetnie ezt a szabálytalanságot. Ettől függetlenül a négylépé- ses szabályt is be kell tartani és a megsértéséért járó szankciót ki­róni. Emlékezteti továbbá a Board a játékvezetőket, hogy közvetett szabadrúgást kell ítélni, ha a kapus olyan takti­kát követ, amelynek egyedüli célja a játék késleltetése. Az International Board ki­egészítő utasításai. Időhúzás: A International Board szigo­rúbb fellépést kér a játékveze­tőktől. Különösen fontos, hogy a mérkőzés állására való te­kintet nélkül játszassák utána a teljes elvesztegetett időt (pél­dául: játékoscsere, sérült játé­kos ápolása esetén). A nemzeti szövetségek köte­lessége a játékszabályok követ­kezetes betartásáról gondos­kodni. Alsóruházat („thermo-” vagy „kerékpáros nadrág”): Az International Board enge­délyezte speciális, a hivatalos felszerelés mellett látható ruhá­zat, az úgynevezett „thermo-” vagy „kerékpáros nadrág” vi­selését. E nadrágoknak azonban a csapatöltözékhez tartozó rövid nadrággal megegyező színű- eknek kell lenniök, és csak a térd felettig érhetnek. A kapusok hordhatnak hosz- szú nadrágot, ha a játéktér álla­pota vagy az időjárás ezt szüksé­gessé teszi. A szarvasi serdülő kézilabdázók egy éve Az első tan­évet fejezték be júniusban a Vajda Péter Gimnázium első sportosztá­lyának növendékei. Az osztály fiútanulói, akik valamennyien kézilabdázók, nemrég tértek haza az olaszországi Teramó- ból, ahol egy világfesztiválon vettek részt. Tulajdonképpen ezzel zárult számukra a Szarva­son töltött első év, a hazaérke­zést követő két hét kukoricací- merezés már az új tan- és sport­év pénzügyi alapjait rakta le. Néhány hét igazi vakáció után augusztus 20-án érkeznek visz- sza Szarvasra, ahol paradi­csomszedéssel és edzésekkel készülnek áz újabb, az eddigi­eknél komolyabb feladatokra. A szinte csak szusszanásnyi sza­badidőben a gyerekek edzői és vezetői, Pataki György és Velky Mihály egyrészt mérleget készí­tenek a sok munkával, gonddal, bajjal, de sok örömmel is járó első időszak történéseiről, más­részt tervezik, szervezik a kö­vetkező év eseményeit. Pataki György mondja: — A sportosztályba felvett tanulók 1990 nyarán még az első tanév előtt egy hónapot Szarvason töl­töttek. Ez a kölcsönös ismerke­dés időszaka volt, ami mezőgaz­dasági munkával és edzésekkel telt el. A gyerekek önellátóak voltak, a szállás és étkezés költ­ségeit, ami nem kis összeg volt, saját maguk keresték meg. Köz­ben Hunyán a számukra bérelt 10 hektár földet is művelték, amelynék jövedelme lehetővé tette, hogy az idei nyáron tíz napot Olaszországban tölthes­senek. A tanév folyamán minden reggel órarendbe iktatott kétórás edzésen vettek részt, majd a dél­előtti órák után a második sport­foglalkozás következett. Heten­ként kétszer a felnőtt csapattal edzettek. Az edzéseket a kitűnő, parkettás talajú városi sportcsar­nokban tarthattuk, aminek sok előnye volt: nem voltak kitéve az időjárás szeszélyeinek, ko­moly sérülés nem fordult elő és nem utolsó sorban az edzők ezen a pályán a mai modem kézilabda elemeit oktathatták. Nem a gyors sikereket hozó fizikai erő­sítés volt az elsődleges cél, ha­nem egy sportolói pályafutás ál­talános megalapozása. A neve­lési feladatok munkánk jelentős részét tették ki. A gyerekeknek tanulniuk kellett a gimnázium­ban, sportolniuk az edzéseken és mérkőzéseken, keményen dolgozni a földeken. Többségük eleget tett a követelményeknek, helytálltak minden területen. Sok segítséget jelentett nekünk edzőknek és nevelőknek a tél folyamán érkezett olaszországi meghívás. Doppingszerként ha­tott a nyári teramói utazás a gye­rekeknek, ismeret- és tapaszta­latszerzésnek szántuk, kapcso­latokra akartunk szert tenni kül­földi csapatokkal. —Mi történt Teramóban? — Csapatunk zömét 1976-os születésű fiúk alkotják, néhány 75-össel • kiegészítve. Azért, hogy mindannyian játszhassa­nak, az 1974—75-ös korcso­portba neveztünk. Ez volt a leg­népesebb korosztály. A Tera- móba érkezett 390 csapat közül 64 indult itt. A szervezők nyol­cas csoportokat alakítottak ki és körmérkőzés után a csoport- győztesek játszottak tovább a végső győzelemért. A mi cso­portunkba került a későbbi győztes olasz nemzeti váloga­tott és egy erős spanyol csapat — Cantabra tartomány váloga­tottja. E két csapattól vereséget szenvedtünk, a további öt ellen­felünket — német, dán, olasz, francia és svájci együtteseket — legyőzve csoportunkban a har­madik helyen végeztünk. Az eredménynek azonban Teramó­ban mindenki számára másodla­gosnak kellene lenni. Itt játékos­nak, edzőnek, játékvezetőnek a csodálatos hangulatot, a 41 or­szág fiataljaiból áradó baráti légkört kell beszívnia és örökre elraktároznia. Teramóban a 26 pályából jónéhány tényleg lej­tett, lyukas volt a háló, furcsán alkalmazták a szabályokat a kü­lönböző országokból érkezett bírók, rekkenő volt a hőség, ké­nyelmetlen a szállás, de a részt­vevőket ez egyáltalán nem za­varta, ők ismerkedtek, címeket, trikókat cseréltek, szórakoztak, szépségversenyt rendeztek, be­töltötték az egész 65 ezres vá­rost, és mindezt kulturáltan, nem hivalkodóan és bántóan. Tera- mó mindehhez — csak — ön­magát adta, szinte észrevétlenül statisztált történelmi hátteret nyújtva a négy földrészről oda sereglett ifjú sportolók találko­zójának. Szabadidőnkben buszunkkal lejártunk a 25 kilométerre lévő tengerre fürödni, tettünk egy vil­lámlátogatást Rómában, haza­felé megmásztuk San Marino hegyeinek emelkedőjét és né­hány órára elvegyültünk Velen­cében a Szent Márk tér környé­kén nyüzsgő turistatömegben— fejezte be Pataki György. A szarvasi kézilabdás fiata­lok előtt most már komolyabb feladatok állnak: indulnak az országos ifjúsági bajnokságban, jól akarnak szerepelni az orszá­gos Serdülő Kupában és meg akarják nyerni az országos kö­zépiskolás bajnokságot. Ez utóbbival a hagyományoknak és iskolájuknak is tartoznak, amelynek igazgatósága és tan­testülete megértő türelemmel foglalkozik velük. Szaporodnak a külföldi meghívások is. Ezút­tal még távolabbi a célállomás, mostantól a svédországi Malmö városának neve a teljesítményt fokozó csodaszer. Teniszverseny Békéscsabán A Békéscsabai Előre Tenisz Klub a közelmúltban „Békés­csaba Város Bajnoksága” néven országos nyílt korcsoportos baj­nokságot rendezett. Mintegy 60 leány és fiú érkezett a megye és az ország különböző klubjaiból. Az hogy a teniszversenyből nem lett úszóbajnokság, a pályák ki­tűnő vízáteresztő képességének köszönhető. A megyei indulók közül a mezőberényi Grósz, a gyulai Kovács testvérek, a szeghalmi Farkas és a csabai lányok dicsérhetők. A legjobb nyolc közé jutottak gyarapítot­ták országos ranglistapontjai­kat. Eredmények. Fiúk. Ifjúságiak. I. Hankó Bálint, 2. Mihály, 3. Darida (mindhárom Békéscsabai Előre TK) és Farkas (Szeghalom). Serdülők. 1. Grósz Ferenc (Mezőberény), 2. Far­kas, 3. Szűcs (Mezőberény) és Mihály. Újoncok. 1. Grósz Ferenc, 2. Kovács Z. 3. Kovács J. (mindkettő Gyula), és Gelegonya (Orosháza). Gyermekek. I. Kenderessy Péter (KS1), 2. Kovács J. , 3. Beszterczei (Gyula) és Gelegonya. Leányok. Ifjúságiak. 1. Huszágh Andrea (Csongrád), 2. Bar- tha (Szeghalom), 3. Kovács K. (Gyula) és Lóránt (Szeghalom). Újoncok. 1. Huszágh Andrea, 2. Nagy V. (Békés­csaba), 3. Bartha és Uhrin (Békéscsaba). Gyermek. I. Kokavecz Gréta, 2. Nagy V., 3. Zsíros és Uhrin (valamennyien Békéscsaba). Nagyüzem a Kórház utcai teniszpályán az utánpótláskorúak versenyén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents