Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-10-11 / 187. szám

KÖRKÉP 1991. augusztus 10-11., szombat-vasárnap Helyettes államtitkár a Kútvölgyi sorsáról Oktató kórház - háziorvosoknak Amikor a pápa Göncön A „Kútvölgyi-igazolvány” az elmúlt évtizedekben kétség­telenül egyfajta státuszszimbó­lummá vált. Tulajdonosai — az egykori párt- és állami apparátus vezető beosztású tagjai, a nagy- vállalatok, az országos intézmé­nyek, a sajtó, a művészeti élet vezetői, az élsportolók — egy­aránt élvezték az átlagosnál ma­gasabb ellátási normák és ké­nyelmesebb feltételekkel műkö­dő kórház és rendelőintézet fo­rintban nehezen mérhető elő­nyeit. Érthető, hogy a hatalom­váltás során az érdeklődés előte­rébe került a „kiváltságosok” kórházának sorsa. Eldőlt-e már a hónapok óta tartó vita, kiala- kult-e a Kútvölgyi jövőbeni funkciója? — kérdeztük dr. An- dréka Bertalan népjóléti állam­titkár-helyettestől. — A végleges döntés még nem született meg, de az intéz­mény jövőjének képe már kiraj­zolódott — hangzott a válasz. — Minden bizonnyal megkapja a jóváhagyást az az elgondolás, amely szerint a leendő háziorvo­sok képzésének és továbbkép­zésének, valamint a jelenlegi körzeti és üzemorvosok átkép­zésének lesz a központja. Itt ren­dezzük be az országos háziorvo­si intézetet, amelyet a Népjóléti Minisztérium fog irányítani, s a Semmelweis Orvostudományi Egyetem működtet. Úgy is fo­A medgyesegyházi önkor­mányzat hasznosítási pályáza­tot írt ki a volt pártház és a tűzol­tóság épületére. A beérkezett pályázatok elbí­rálása után a volt pártház tartós bérletként került egy gyulai kis­vállalkozóhoz. A vállalkozó költségén átalakított ifjúsági szórakozó helyen nem elsősor­ban az italárusítás a döntő, ha­nem olyan jellegű szórakozási lehetőség megteremtése, ami galmazhatunk tehát, hogy a Kút­völgyi a SOTE oktatókórháza lesz, ahol elsősorban a háziorvo­sokat készítik föl feladataik színvonalas ellátására. — A biztosítás alapján álló egészségügyi ellátási rendszer­ben, amely jövőre lép életbe, a Kútvölgyi jelenlegi jogosultjai­nak, mintegy 25 000 személy­nek lehetősége lesz arra, hogy — külön biztosítás fejében — ezután is megkapják a jelenlegi szintű ellátást. De nemcsak az eddigi jogosultaknak és nem is csak egyénileg lesz módjuk az állampolgároknak igénybe ven­ni az intézmény szolgáltatásait. Ha például valamelyik minisz­térium úgy dönt, hogy mondjuk osztályvezetőtől fölfelé minden dolgozója számára megköti a megfelelő biztosítást, akkor ők is „kútvölgyisek” lesznek. (A parlamenti képviselők már most is hasonló rendszerben vehetik igénybe a kórházat — ellátásu­kért egyösszegű térítést fizet az országgyűlés hivatala.) Egyálta­lán nem szükségszerű, hogy ennek fedezete a költségvetés legyen. Lehetséges például, hogy a magasabb beosztású tisztviselők jutalomkeretének terhére fizetik a külön biztosítást — fejezte be nyilatkozatát a he­lyettes államtitkár. Szendrev Ildikó FEB eddig hiányzott a településen. Az önkormányzat bevétele az éves bérleti díj, amely 400 ezer forint. A másik épület a volt tűzoltó­ság, amelyben egy budapesti kft. nyert elhelyezést évi 150 ezer forintért. A kft. a települé­sen megtermelt zöldségféléket, dinnyét vásárolja fel, mentesít­ve a lakosságot a költséges és időigényes szállítástól. H.M. A pápa járt már hazánkban. Igaz, akkor még csak Krakkó érseke volt — 1978 nyarát írtuk ekkor —, de alig pár hónappal később, 1978. október 16-án, hétfőn, a kora esti órákban, pár perccrel hat óra után fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna ké­ményéből, majd Periele Felici diakónus bíboros bejelentette a világnak: „Nagy örömet hirde­tek nektek! Van pápánk! A Római Anyaszentegyház főma­gasságú és főtisztelendő bíboro­sa, Karol Wojtyla úr, aki magá­nak a II. János Pál nevet válasz­totta.” Benzint kért és bablevest evett De térjünk vissza arra az 1978-as nyárra! A pontos napok már nehezen rekonstruálhatók, de mindezek a tényen nem vál­toztatnak. Hétköznap volt, me­leg nyári délelőtt, sőt már a dél közelgett, amikor Balogh Ist­ván, az akkori gönci plébános fülét megütötte az utcáról be­szűrődő zaj. Kinézve a parókia nyitott ablakán, az utcán csopor­tosulást vett észre. Asszonyok vettek körbe egy autót, amely mellett egy férfi állt, s valamit magyarázott a körülötte állók­nak. Ám úgy látszik, azok nem értették, hogy mit magyaráz, mert tanácstalanul álltak, majd néhányan közülük, akik észre­vették papjukat, elkezdtek inte­getni és kiabálni: Tessék már jönni plébános úr! Itt van egy német, de nem értjük, mit akar. Balogh plébános úr a Polski Fiat autónál egy rövid ujjú, bar­nás ingkabátot viselő, középko­rú úrral foghatott kezet, aki né­metül szólította meg őt. Bemu­tatkozott. A gönci plébános úr­ban először nem is a név, hanem a Bischof és a Krakkó név ma­radt meg, vagyis hogy Krakkó püspöke. — Uram, benzinre volna szükségem — kezdte mondan­dóját Karol Wojtyla, mert ő volt az a „német” a bemutatkozás után. — Úgy terveztem, hogy a határon átjőve, Hidasnémetiben tankolok, ám a kút áramszünet miatt több órán át nem üzemelt, így kerültem én Göncre, ugyan­is a benzinkútnál a gönci paphoz tanácsoltak, mondván, ő majd ki tud segíteni. — Való igaz — mesélte a történetet tovább, minap a jelen­leg Kékeden élő Balogh István —, hogy hat-nyolc marmonkan- na benzint mindig tartaléko­lunk, mivel itt helyben nincs benzinkút, s az is igaz, hogy a dél-lengyelországi papok köré­ben jól ismert a gönci plébánia, többen többször is megszálltak már nálunk. — Szóval, ki tudta segíteni Wojtyla urat benzinnel. Aztán mi történt? — Mivel dél felé járt az idő, meghívtam őt a parókiára ebéd­re. A hűtőszekrényben volt egy kis maradék habart bableves, azt fogyasztottuk el. — Ebéd közben miről beszél­gettek? — Nem sok mindenről, hisz’ a szerény ebéd úgy negyedóráig tartott, egyébként is én a vendé­geket nemigen szoktam faggat­ni, ő meg magától nem sokat mondott. Azt azért megtudtam az útjával kapcsolatban, hogy Hajdúszoboszlóig mindenkép­pen elmegy, de addig is, ha már itt van—tette hozzá — megnéz ezt, azt. — Ugye, Kabára me­gyen? — szaladt ki a számon, mert tudtam, hogy a cukorgyár építésén többezer lengyel mun­kás dolgozik. O erre elmosolyo­dott, s csak annyit mondott, hogy valószínűleg oda is benéz. Tisztelgés a Báthoryak előtt Mindössze ennyi a gönci vil­lámlátogatás summázata. Hogy azután hová ment, merre járt Karol Wojtyla magyarországi tartózkodása során? Nos, két dolgot sikerült kinyomozni. , Járt Nyírbátorban. Egészen pontosan a Báthoryak által épí­tett késő gótikus teremtemplom­ban. Tudvalevő, hogy a leghíre­sebb Báthoryt, Istvánt, a lengye­lek is a legnagyobb királyaik egyikeként tartják nyilván. Ka­rol Wojtyla nyírbátori látogatá­sát, a ma református templom lelkészétől, Kozma Jánostól hallottam. — Látja a templom falán a lengyel embléktáblákat, koszo­rúkat? Templomunkat nagy számban keresik fel lengyel tu­risták, hogy a Báthoryak ősi fészkében leróják tiszteletüket egykori nagy királyuk, Báthory István emléke előtt. 1978 nya­rán, az egyik délután egy civil ruhás, szimpatikus megjelenésű úr keresett a lakásomon, s német nyelven arra kért, hogy mutas­sam be neki templomunkat. Én természetesen készséggel ren­delkezésére álltam. Beszélgeté­sünk során az idegen elmondta, hogy lengyel, s Krakkóból érke­zett. Aztán belemelegcífvc a beszélgetésbe, azt is elárulta nekem, hogy ő Krakkó érseke, Karol Wojtyla bíboros. Termé­szetesen megkérdeztem tőle, milyen apropóból jár Magyar- országon. O elmondta, hogy ez tulajdonképpen magánlátoga­tás, melynek keretében a kábái cukorgyárat építő, több, mint kétezer lengyel honfitársát ke­reste fel. Casaroli bíboros levele Meglepett, hogy Wojtyla bí­boros magyarországi látogatá­sáról a kábái cukorgyár vezetői tőlem hallottak először. — Hogy lehet ez? — csodálkoz­tam.— Nyilván úgy—mondták ők —, hogy a lengyel gyárépítők ebédelt zöme Hajdúszoboszlón lakott, s a vasárnapi szentmise is ott volt nekik a szoboszlói templomban. Valóban, Varga Béla, a szo­boszlói Szent László templom plébánosa tudott Wojtyla láto­gatásáról. ^ — Én ugyan akkor még nem voltam Szoboszlón. de az elő­dömtől hallottam. O meg a len­gyel munkásoktól, ugyanis a bíboros nem kereste fel az elő­dömet. — Ezek szerint csak szólás­mondás lenne, hogy itt járt a „pápa”? — Nem. Erre bizonyság egy hivatalos vatikáni levél, amelyet Agostino Casaroli bíboros, vati­káni államtitkár küldött nekünk 1988 nyarán, templomunk 200. évfordulójára. E latin nyelvű levél fordítása a következő: „Tisztelendő Varga Béla plébá­nosnak, Egri Főegyházmegye, Hajdúszoboszló. A Szentatya örömmel értesült arról az ünnep­ségről, amelyet plébánia temp­lomotok felszentelésének 200. évfordulójára rendeztek. Örö­mét még teljesebbé teszi az az emlék, hogy O személyesen is volt ebben a templomban, éppen tíz évvel ezelőtt, amelyben érte­tek is imádkozott. Ezen a szép jubileumon szívből jövő jókí­vánságait fejezi ki neked s mind­azoknak, akik e hálaadó ünnep­ségen jelen lesznek, szívesen küldi apostoli áldását. Vatikán- városban, az Úr 1988. évében, Agostino Casaroli bíboros államtitkár sk.” Természetesen azóta a haj- dúszoboszlói Szent László templom bejáratánál emléktábla hirdeti: „Ebben a templomban imádkozott Karol Wojtyla krak­kói bíboros-érsek, akit 1978- ban pápává választottak, és II. János Pál néven lett Krisztus földi helytartója.” Hajdú Imre Észak- Magyarország Bérbe adott épületek s Arvíztörténelem: Ezeréves rekord a Duna felső szakaszán Az Országos Vízügyi Főigazgatóság árvízvédelmi ügyeletért napok óta izza­nak atelefonvonaiak: szinte percenként érkeznek a Duna menti mérőhelyekről a legfrissebb jelentések. Ambrus Zoltán osztályvezetőt nem a legfrissebb ada­tokról, hanem egy kis „árvíztörténe­lemről” faggattuk. — A Duna Inn feletti területein és magán az fnn vízgyűjtőjén július máso­dik felében néhány nap alatt 106 milli­méter csapadék esett, amit augusztus első napjaiban újabb 86 millimétemyi eső követett. Ez okozta a rendkívüli helyzetet — mondta az osztályvezető. — A Felső-Duna-szakaszon a folyó nagy esése miatt az áradás három nap alatt várhatóan levonul — ha időköz­ben nem érkezik újabb csapadékután­pótlás —, a magyarországi szakaszon akár tíz napig is elhúzódhat a kritikus helyzet. — Ebben az évszázadban mikor volt a legmagasabb a Duna vízszintje? — 1975-ben és 1985-ben „magá­nyos” áradás vonult le a folyón, egyet­len nagy árhullámmal, 688 centiméter­rel tetőzött Dunaremeténél a folyó. Tíz évvel később ugyanott csak 655 centi­métert mértek. Az idei árhullám meg­döntötte az évszázados csúcsot, hiszen a Szigetközben már most 720 centimé­tert regisztráltunk. A felső szakaszon ebben az évszázadban ilyen magas még nem volt a folyó vízszintje. Valószínű­leg ezeréves rekordot állít azon a sza­kaszon a Duna. —Erre miből következtetnek? • — Matematikai módszereket alkal­mazunk. A Duna felső szakaszán az eddig mért adatok alapján 690 centimé­terben állapítottuk meg az árvízszintet, amely általában száz évben egyszer várható, 728 centiméter pedig az a ma­gasság, amit ezer évben egyszer elérhet a folyó vízszintje. A mostani áradás ezt a magasságot ostromolja. —Mi a helyzet Budapestnél? — A fizika törvényei szerint a felső szakaszon jelentkező áradások a kö­zépső szakaszra érve már csitulnak. Budapesten az 1838-as jeges ár volt az „árvizek árvize”, ebben az évszázad­ban pedig az 1965-ös zöldár döntött csúcsot. Akkor 845 centiméterrel tető­zött itt a Duna és nemcsak az alsó rak­partok, hanem a Margitsziget is víz alá került. A mostani áradás még csak do­bogóközeiben sem lesz: 750—770 cen­timéter körül várjuk a letőzést. —És az alsó szakaszon? — Ott az 1956-os jegesár okozott emlékezetes károkat, most csak másod­fokú készültségre számítunk. —Nem lehet, hogy a mostam duna- remetei helyzetet a hősi építkezés is befolyásolja 7 —- Semmiképpen. A dunakiliti táro­zó megnyitása még segít is az árhullám levezetésében. —Számíthatunk-e nagyobb károkra, esetleg árvízkatasztrófára a veszélyez­tetett területeken? —Reméljük, ilyen nem fordul elő. A gátak biztonságosak, a magyar szaka­szon egy-másfél méterrel meghaladják a lehetséges vízszintet. Utoljára az 1954-es árhullám okozott katasztrófát a Szigetközben, akkor tanultunk belőle. Somfai Péter FEB Ez a felvétel nem a Duna mentén készült, hanem megyénkben, ahol a belvíz okozott gondot: utcákat, kerte­ket öntött el Hatalmas pánik... Ismerjük, bár még senki se látta, csak festékes keze nyomát hagyja ott az újságpapíron. Mindig akkor, mikor nem is számítunk rá. Mindig az utolsó pillanatban. Ő a NYOMDA ÖRDÖGE! Ez az átkozott kis dzsinn kimeríthe­tetlen az ötletekben. Az még a legszoli­dabb viccei közé tartozik, hogy egy szón belül összecseréli a betűket. FEKELE- ZET — olvashatjuk ilyenkor felekezet helyett. De hát ezen csak mosolyog az olvasó. Az viszont korántsem volt ne­vetséges, mikor—1945—46 táján—ez jelent meg az egyik baloldali párt lapjá­ban: ZÖLD KELL A PARASZTNAK! Mindenki nyilas provokációra (Szála- siék színe volt a zöld) gyanakodott, pe­dig csak a NYOMDA ÖRDÖGE változ­tatta — egyetlen betű kicserélésével — zöldre a földet. Aztán volt rá alkalom, hogy a rossz szellem elcsent egy-egy betűt. Nemzeti klasszikusunk intelme imigyen jeleni meg: HAS, ALKOSS. GYARAPÍTS... Öreg redaktorok szerint a szemét kis ördög óriási dobása volt hajdan, mikor eltüntetett egy „r" betűt. Az első levo­natban ez került a korrektor elé: VÉS EREDJ LÉGY OSZTÁLYHARCOS! Csakhogy résen volt ám a korrektor is, akit — mint éber kádert — nemrég emeltek ki a termelésből. Látta, hogy itt hibádzik valami és azonnal javított. így: VESS, EREDJ LÉGY OSZTÁLY HARCOS! (így már volt értelme.) A jelszavakba, idézetekbe különösen szívesen nyúlt bele a szellemkezű kura- fi. LÁSZLÓNK PETŐFI—látta megüt közve egy megyei potentát saját lapjá­ban. Azonnal felhívta a szerkesztősé­get: — Tudhatnák az elvtársak, hogy Petőfi Sándor volt, nem pedig László! Aztán voltak a NYOMDA ÖRDÖGÉ­NEK olyan — hogy úgy mondjam — öncélú kis játékai is, amire aligha lehet büszke. Olykor ilveneket produkált: DÖNTSD A SZŐKÉT, NE SIRÁN­KOZZ! vagy: ZENGJEN A HALUNK PAJTÁS! Azt meg már mindenki természetes­nek tartotta, mikor egy üzemvezető ek­ként nyilatkozott: VÁLLALATUNK- NÁLVÁNNAK MÉG LIBÁK... Ma már csaknem százesztendős öreg mesterem, ki a tördelőszerkesztés alap­jaira oktatott, megesküdött rá, hogy ő látta valahol kiszedve a PÁNIK szót olyan kontaminációban, ami miatt egyaránt tiltakoztak mind az Angol Kis­asszonyok, mind Slahta Margit párthí­vei, mind a zászlót bontó MNDSZ. A gyorshír címét helyesen így kellett vol­na szedni: HATALMAS PÁNIK A CSARNOKBAN. Könnyen lehet persze, hogy mindez nem is igaz, csak megirigyelte az öreg­úr a NYOMDA ÖRDÖGÉT, meg aztán benne is mindig volt valami diabolikus. Gyarmati Béla

Next

/
Thumbnails
Contents