Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-11 / 161. szám

KÖRKÉP 1991. július 11., csütörtök Orosháza Az állam és az egyház viszonyát rendezni kell! Oktatás keresztény szellemben — Orosházán jó a lakosság és az egyház kapcsolata. Váro­sunkban van igény arra, hogy egyházi óvodát és iskolát indít­sunk — mondta az önkormány­zat legutóbbi ülésén Szokodi Sándor alpolgármester. Az államhatalom és az egy­ház viszonyát minden tekintet­ben rendezni kell, új alapokat teremtve a jövőnek. A politikai, a gazdasági változások mellett elsősorban „a fejekben kell ren­det teremteni” — állapította meg a képviselő-testület. — Az egyházi óvoda és isko­la szervezését mind az önkor­mányzat, mind az evangélikus egyház megfelelő körültekin­téssel és felelősséggel végzi. Figyelembe vettük az igényeket és a város anyagi lehetőségeit. Az előkészületi munkát meg­fontoltság, határozott és törvé­nyes intézkedések jellemzik — tájékoztatta a testületet Dinnyés István, a kulturális osztály veze­tője. Az evangélikus egyházi óvo­da és általános iskola szervezé­sének időszakában a követke­zők történtek eddig. Győri Gá­bor evangélikus lelkész, igazga­tó márciusban írásban kérte a polgármesteri hivatalt, hogy já­ruljon hozzá egy, igény szerint kettő evangélikus egyházi óvo­dai csoport működéséhez, szer­vezetileg összevonva a Hajnal utcai óvodával. A hivatal az en­gedélyt megadta. Egy hónappal később, áprilisban Győri Gábor lelkész és Musztafáné Horváth Györgyi pedagógus az önkor­mányzati testület támogatását kérte egy evangélikus szervezé­sű keresztény iskola létreho­zásához. A hozzájárulást 159/1991. április 12-ei határo­zatában a képviselő-testület 26 szavazattal egyhangúlag (tar­tózkodás és ellenszavazat nél­kül) megadta. Májusban szakértők úgy dön­töttek, hogy szervezettségét ille­tően önkormányzati tulajdonú, egyházi működtetésű iskola le­gyen Orosházán, melyben az oktatás alternatív Zsolnay prog­ramra épül. Cél a keresztény er­kölcsű, szellemiségű oktatás kielégítése. Erre a feladatra a Hajnal utcai iskola és óvoda látszik a legalkalmasabbnak. A nevelőtestület az önkormányzat elképzelését egyhangúlag elfo­gadta. A fentieknek megfelelően Orosházán 1991. szeptember 1-jétől két egyházi óvodai cso­port 37 gyerekkel megkezdi tevékenységét, jövőre (a szük­séges előkészületi munkák után) szeptember l-jén két egy­házi általános iskolában kezdő­dik meg a tanítás. Papp János A biztonság jó árucikk A biztonság költséges, de kifizető­dik. Ezt a gondolkodásmódot szeret­nék elterjeszteni a magyar vállala­tok között — mondta a holland— magyar biztonsági vegyes vállalat, a Group 4 Securitas Hungária Kft. ügyvezető igazgatója a cég keddi, budapesti sajtótájékoztatóján. A közel egyéves vállalat eddigi tevékenysége főként a volt szovjet és munkásőr laktanyák őrzése volt. Ezt a szolgáltatást nonprofit alapon vég­zi a kft. De készek több, más vállalko­zás beindítására is, s ezek eredmé­nyeképpen a jövő hónaptól már nye­reségesen működik a vegyes vállalat. A holland partner szakmai ta­pasztalatára támaszkodva a cég szolgáltatásaiban az európai színvo­nal megközelítését tervezi. 48 óra alatt vállalják országon belüli pénz­küldés esetén, hogy az összeg megje­lenik a címzett számláján. Ovasóink írják Nyelvművelő menetrend Csodás újítást vezetett be a VOLÁN az idei menetrendváltozással. Békéscsabán a helyé járatok tábláin a következő ,,választákos” úticélok olvashatók többek közt (a teljesség igénye nélkül) : RERES PÉTER U.-hozlhez MEZÖMEGYER -hozl-hez SZABADSÁG TÉR -hozl-hez VASÚTÁLLOMÁS -hozl-hez és még tovább lehetne folytatni a sort. Vajon miért így „szerkesztette” a menetrend bölcs írója? Ki tudja? Lehet oka a tudatlanság, de talán az is, hogy kárpótlásul a sűrűn késő vagy kimaradó járatok helyett a toldalékokban való választás lehetőségét kínálják. Bár szegényes e választék. Ugyanis kimaradt a harmadik lehetőség, a -hoz. Ennyit nem tudnak vagy nincs megfelelő nyelvtankönyvük? Szíve­sen kölcsönzők többet is az enyéimből! Dr. Budur Lajos, Békéscsaba Nincs pénz az úthálózat karbantartására A Budapestet elkerülő MO-ás autópálya újabb 13,9 kilométe­res szakaszának megépítésére vonatkozó világbanki verseny- kiírást a Magyar Aszfalt Kft., a Betonútépítő Vállalat és a Híd­építő Vállalat közös ajánlata nyerte—jelentették be a közle­kedési tárca keddi sajtótájékoz­tatóján. Mint Kálnoki Kis Sándor he­lyettes államtitkár elmondta: a kétlépcsős versenytárgyalás alapjául szolgáló tendert 25 cég vásárolta meg, s végül 13 ajánla­tot adtak be. A pályázók között 3 olasz, 3 török, két jugoszláv, egy magyar (három cég közös aján­lata), egy'osztrák, valamint egy osztrák—magyar és egy né­met—osztrák cég szerepelt. A nyertes ajánlat 4,5 milliárd fo­rint értékű, amelynek 35 száza­lékára a Világbank ad kölcsönt, a fennmaradó részt pedig az út­alapból teremtik elő. Az építés még ebben az évben megindul, s úgyszintén még az idén elkészül a nagytétényi Bartók Béla úti lakótelep védelmét szolgáló zaj­árnyékoló fal. A győztesek ígé­rete szerint az Ml-es autópályát és a 6-os utat összekötő teljes körgyűrűszakaszt 1994 októbe­réig adják át a forgalomnak. A tájékoztató második részé­ben Kálnoki Kis Sándor a terve­zett útalapemelés elmaradásá­nak következményeiről szólt. A közlekedési kormányzat 1990- ben annak feltételezésével hatá­rozta meg feladait, hogy az út­alap forrását képező üzem­anyaghányad jelentős mérték­ben növekedni fog. Horoszkóp! Július 11. RAK (VI. 22—VII. 22.). Mostanában szinte csak a munkájá­nak él. Gondolatai a pénzszerzés körül forognak. Valamivel több pihenés nem ár­tana, mert fölöttébb kimerült. Észrevette-e már egy Vízöntő szimpatikus pillantásait? Ezen a napon született 1935-ben Géczi József, a Békés Megyei Jókai Színház színművésze OROSZLÁN (VII. 23—VIII. 23.). Mun­kahelyén ismét átszer­vezésekről, vezetővál­tásokról pletykálnak. Lehet, hogy csupa álhírek keringenek, az On nyugalmának mégis vége. Az igazi Oroszlán jól megkülön­bözteti a lényegest a kevésbé fontostól. SZŰZ (VIII. 24—IX. 23.). Feltételezi, hogy munkatársai összees­küvést szőnek Ön el­len, az állása veszélyben forog. Rémeket lát. Ha ilyen borongós a hangulata, ne üljön kocsiba, mert zaklatott állapotban nem képes a kellő óvatosságra. MÉRLEG (IX. 24— X. 23.). Itt az ideje, hogy elgondolkozzék egy bevett szokásán. Lehet, hogy némileg változ­tatnia kellene rajta. Kedvese ebben a segítségére lesz, csak kérnie kell. Estére olvasás, ze- nehallgtás pihentetné a legjob­ban. ­SKORPIÓ (X. 24— XI. 22.). Nem figyel oda kellőképpen főnö­ke új elképzeléseire, s ebből komoly konfliktusok származhatnak. Ne csak a saját problémáival legyen elfoglalva. Ha új állást keres, a hirdetések böngészése közben rájöhet: a mostani sem a legrosszabb! NYILAS' (XI. 23— XII. 21.). Kedvese fél­tékeny Önre, talán nem is alaptalanul. Fé­lelmeit próbálja meg eloszlatni. Munkahelyén most elismerést is kicsikarhat, jók rá az esélyei. BAK (XII. 22—1.20.). Kellemes, szórakozta­tó hangulatban van. Ma találkozhat egy régi szerelmével. Félő, hogy ott­hon kisebb családi bonyodalom támad. Egyetlen tanács: legyen türelmes, megértő. VIZONTO (1.21—11. =uu 20.). Problémáival ne foglalkozzon oly gör- esősen. Próbáljon komolyan dolgozni, munkába merülni, s ne higgye azt, hogy mások akadályoztatják és rossz- indulatúak. Magánélete kárpó­tolja érzéseiben. HALAK (II. 21—III. 20.). Munkájában si­ker koronázza, de a szerelemben bizonyta­lan befolyásolhatóság lehetősé­ge áll fenn. Ön képes minden bajból kimászni, ne csüggedjen, meglátja minden jóra fordul. KOS (III. 21—IV. 20.). Ellenérzésekkel, V W 1 nyugtalansággal teli­vé/ tett. Már megint köny- nyelműen költekezett, emiatt apró vita elé nézhet. A nyár új kapcsolatot, új szerelmet ígér. BIKA (IV. 21—V. 20.). Kitartó munkájá­nak köszönhetők elért sikerei. Álláspontja védelmében továbbra is szilár­dan kiállhat, mert azok jók. IKREK (V. 21—VI. 21.). Elfoglaltsága miatt kevesebb ideje jut a szívügyekre. Kissé kellemetlen helyzetbe ke­rül. ítélőképessége bizonytalan. Partnerkapcsolatában a harmó­niát megzavarja egy közelálló személy. Az apját beültették a Warszawába Cukorfőző, aki rajong a gyárért Mezőhegyesről köztudott, hogy történelme során mindig jelentős számban foglalkozta­tott idegen munkaerőt. Nincs ez másképpen napjainkban sem: a környező települések lakói kö­zül sokan ma is ebben a város­ban keresik meg „a napi betevő falatra valót”. Battonyán egy hófehér hajú, de fiatalos mozgású, elegáns úr nap mint nap felszáll a „hegye- si” buszra. Ingázik, immár 35 éve. Torma Bélának hívják, a cukorgyárban dolgozik, eszter­gályos, illetve cukorfőző szak­munkás. — Magyarpécskán születtem 1934-ben — mondja Torma úr. — A háború alatt kerültünk át Magyarországra, négyen va­gyunk testvérek. Az esztergá­lyos szakmát Pesten tanultam 1953-ban. Ötvennégyben bevo­nultam katonának, ötvenhétben szereltek le, január 3-án. Más­nap jelentkeztem a cukorgyár­ba, répahányónak vettek fel. Néhány hónap múlva megnő­sültem. Közben a munkaköröm is változott: zsákos lettem a cu­korraktárban. Hát — mit mond­jak? —, nem fiatal házasnak való egyik munka se! Aztán ahogy telt az idő, egyre köze­lebb kerültem az eredeti szak­mámhoz: betanított karbantar­tóként, gépápolóként, centrifu- gásként dolgoztam. Csak ’62 tá­ján kérhettem magamat az esz­tergályosműhelybe, s azóta itt is vagyok, kivéve a kampányok időszakát. Kampány alatt ugyanis cukorfőzőként dolgo­zom, menet közben kitanultam ezt a szakmát is. — Nem gondolt arra soha, hogy át kellene költöznie Mező­hegyesre? Harmincöt évig utaz­ni! — Battonyán élünk a felesé­gemmel, az utazás egy velem, mint a kezem vagy a lábam. Öt­venhétben 1900-an dolgoztunk a gyárban, a többség bejárt, uta­zott. Mára 843 főre apadt a lét­szám. A termelés viszont más- félszeresére nőtt: modernizálták az üzemet. De az utazás — az én esetemben — maradt. A válto­zás annyi, hogy vonat helyett busszal járok. Rendszeres úti­társam volt a festőművész, Ta­kács Antal. Őt tehetségéhez méltatlan munkára kényszerí­tették. Dekoratőr volt, festette a május 1-jei feliratokat, a Lenin- meg a Sztálin-fejeket. És persze — magánszorgalomból — a va­lóságot. Nézze meg ezt a rajzát: fáradt battonyai emberek a me- zőhegyesi vonaton, talán éppen cukorgyáriak. Miközben szemlélem az elém tett rajzot, megérzek vala­mit a kor levegőjéből. Olyan ér­zésem támad, mintha Torma Béla valamit elhallgatott volna. — Mondja, hogyan lehetsé­ges az, hogy öt évig nem dolgoz­hatott esztergályosként? — Egyszerűen ki kellett vár­nom, hogy nyugdíjba menjen az elődöm. Nincs ebben semmi különös, politika meg végképp nincs benne. Bár ami azt illeti... —Hallgatom. — Említettem, hogy Romá­niában születtem. Édesapámat a magyarsága miatt állandóan zaklatták, sűrűn behívták mun­kaszolgálatra. Amikor füle hal­latára közölték egy eligazításon, hogy a munkaszolgálatosok kö­zül egy se térhet vissza a fron­tról, ő megszökött. Magyaror­szágon viszont a Horthy-hatósá- gok azzal zsarolták, ha nem lesz ügynök, mehet a gyűjtőtáborba, Losoncra. Hát ő vállalta két má­sik battonyaival a kémkedést Románia ellen. Átjártak a hatá­ron, többször tűzharcba is keve­redtek. Egy aradi román ügyvéd volt az összekötőjük. Aztán a háború után mindennek vége szakadt. Éltünk, mint más ren­des család, kinn a tanyán. 1952- ben húsvét előtt, nagyszerdán megállt a búzatábla szélén egy Warszawa, éppen boronáltunk édesapámmal. Azt mondták neki, vegyen magához élelmet, fehérneműt... Elvitték, én akkor láttam utoljára... Pesten az ÁVH lefogta apám régi kapcsolatát, az aradi ügyvédet. Románia ak­korra már baráti ország lett, s apámra ráhúzták a vizes lepe­dőt: népellenes bűnöket varrtak a nyakába. De erről mi soha, semmiféle hivatalos értesítést nem kaptunk. Arról se, hogy mi lett vele. Szegény édesanyám járta a börtönöket, s így bukkant apám nyomára: a pestvidéki fogházban egy századosnő bele­lapozott a fekete könyvbe, s kö­zölte anyámmal, hogy „a maga férje még 1952. szeptember 25- én meghalt tuberkulózisban, s az egész családját orvosi vizsgálat­nak fogják alávetni, mert ez a betegség fertőző”. Nos, a vizs­gálatra azóta sem került sor. Visszaadták édesapám ruháját, cipőjét. A cipő olyan volt, mint­ha sokáig vízben ázott volna... — Én a 35 éves bejárói múlt­járól akartam magával beszél­getni, s lám, hova jutottunk. Most azt hiszem, az ingázás ter­he említésre sem méltó kicsiny­ség amellett, ami a családjával történt. —Teher? A bejárás, a munka sohasem volt teher a számomra. Az volt az élet. Szeretnek, meg­becsülnek, adnak a szavamra. A melóstársaim épp úgy velem névnapoznak, mint az igazgató. Engemet édesapám után és édesapám helyett ez a kollektíva is nevelt. Sőt! Megtartott! Hát csoda, ha szeretem, csoda, ha nem a nyugdíjazásomat várom!? Ménesi György Torma Béla kedvenc gépe mellett Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents