Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-09 / 159. szám
SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1991. július 9., kedd Kriminális slágerlista Kérem, ne vegyék zokon kedves olvasóink, hogy a Szeghalom és környéke oldalakon megszokott polgármesteri interjú ezúttal elmarad. Bűntényről szó nincs. Nem lopták el a kéziratot, nem rejtőztek el a polgár- mesterek, még csak e sorok íróját sem zsarolták meg, ahogy ezen a — majd látják — „kriminális” oldalon elvárható lenne. Egyszerűen arról van szó, hogy „bemelegítő” interjúnk alanyául a Szeghalmi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjét választottuk. O pedig nem is egy, de a körzetben tevékenykedő összes polgármester és ön- kormányzat együttműködésére számít. így talán érthető, hogy ezúttal Kucsera Lajos, és nem a térségben munkálkodó 11 polgármester kapott szót. Ennyit bevezetőül, s most „lássuk a medvét!”, azaz: lehet-e nyugodt álma a szeghalmi és a Szeghalom környéki embereknek? — Tessék mondani! Mi vezet a bűnügyi slágerlistán ezen a vidéken? — A vagyon elleni betöréses lopások száma növekedett meg ugrásszerűen. Gátlástalanul, djtrván, ablakokat, ajtókat — még vasajtókat is — felfeszítve jutnak a kiszemelt vendéglátó egységekbe, vegyesboltokba, lakásokba és viszik, ami eladható. Italt, cigarettát... kartonszámra. Az ismertté vált összes bűn- cselekmények 75 százaléka ilyen. — És a második helyen mi áll? — A gazdálkodó szervek — vízügy, tsz, gazdaság... — által őrizetlenül hagyott. gépek, szerszámosbódék is gyakran felkeltik a bűnözők figyelmét. Az üzemanyagnak, a szerszámoknak aztán könnyen lába kél... Szerencsére az erőszakos cselekmények nem jellemzőek erre a vidékre. — Régen is hasonló volt e nem éppen lélekgyönyörködtető „toplista” ? — Néhány esztendeje inkább állatlopásokról beszéltem volna. No és a kerékpárlopásokról, de ez ma is az élen van. Igaz, e területre is betört a piacgazdaság: a kétkerekűt már szétszedik, s alkatrészeit adják el jó pénzért. — És az élet elleni cselekmények? — Számuk elenyésző. Némi emelkedés viszont tapasztalható a súlyos testi sértések területén. Az esetek kilencven százalékában a viszály családi eredetű. —A lakosság miben segítheti az önök munkáját? — Talán abban, hogy ha megszólal a riasztó valahol, telefonon értesít minket, vagy ha a tudomására jutó dolgokról akkor is jelzést ad, mikor nem ő a sértett... Mi igyekszünk az elvárásoknak megfelelni, de ehhez az kell, hogy az állampolgárok ne vegyék zaklatásnak a rendőrség megkeresését. —És az önkormányzatok? — Már most folyamatos munkakapcsolatban vagyunk, a bűnmegelőzés területén pedig különösen számíthatunk szervező munkájukra. A gép önállósította magát és elütötte vezetőjét A költségeket az önkormányzat magára vállalja „Kriminális” városoldalunkon természetesen közúti balesetnek is helye van, különösen akkor, ha alapos fejtörést okozott a hatóságnak s fájdalmakkal teli nehéz órákat történetünk főszereplőjének, K. A.-nak... De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük mi történt! Június 15-én, az esti órákban a vésztői MÁV szolgálattevő értesítette a rendőrséget, hogy a szeghalmi személyvonatot meg kellett állítaniuk, mert a vágányokon egy gazdátlan földgyalu áll. Nem volt könnyű a gépet levontatni s a megrongálódott síneket helyreállítani, ám ennél is nagyobb erőfeszítésbe került megtalálni a gép irányítóját, aki — mint később kiderült — menet közben kiesett a vezetőfülkéből. Ráadásul a magát imigyen önállósított gép keresztülment szerencsétlenül járt vezetője lábain. A vésztői K. A.-ra a baleset után 16 (!) órával találtak rá, a helyszíntől mintegy 800 (!) méterre, egy mély árok szélén. Hogy mit élt át ez idő alatt, időérzékét elvesztve, a földön kúszva? Nehéz lenne szavakba foglalni... Egy biztos — szerencsére — az életveszélyen már túl van. A szokatlan baleset ügyében a vizsgálat még folyik. Az „áldozat” ismeretlen Nem tudom, ki hogy van vele, én még olyan krimit nem olvastam, amelyben nem szerepelt volna minimum egy hulla. Nos, hogy oldalunk olvasói se csalódjanak, egy csontvázzal mi is szolgálhatunk. Szeghalomtól nem messze, a Várhelyi Ifjúsági Táborban június 24. és július 4. között 27 lelkes fiatal — a Péter András Gimnázium diákjai — vallatta a föld mélyét. A régészeti tábor, melyet évről évre megrendeznek, ezúttal is eredményesnek bizonyult. Már az első nap négy láda neolitkori edénymaradvány volt a „termés”, de legjobban a csontváznak örültek, mely igencsak megviselt állapotban került napvilágra. „Samuról” — jobb híján így nevezik az ifjú régészek — egyelőre nem sokat tudunk. Egy biztos: az „áldozat” ismeretlen... (És az is marad.) Ne is keressenek! Ha hiszik, ha nem, az újságírók is szabadságra mennek néha. Hát én is e nagy esemény előtt állok, amit nem kürtőinek világgá, ha nem lenne — elvétve — egy-két látogatóm csütörtökönként, a szeghalmi polgármesteri hivatalban tartott fogadóóráimon. Nos, akik a jövőben megtisztelnek bizalmukkal, kérem, július 25. előtt ne tegyék! K naptól viszont ismét várom önöket, egyelőre a megszokott helyen. Hogy később hol? Erre továbbra is várom ötleteiket. (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.) Nagy Agnes Ha van tábla, könnyebb megtalálni valakit... Körösladányban nem könnyű tájékozódni, még az itt élők is zavarba jönnek néha — ha egy- egy utcát próbálnak megtalálni —, nemhogy az orvos, a mentős, a rendőr... Kérem, itt semmiféle bűntényt ne keressenek a dolgok hátterében! Egyszerűen arról van szó, hogy az utcanévtáblák — ahol voltak egyáltalán — nemigen tudtak ellenállni az időjárás viszontagságainak. Lekoptak, széttöredeztek, olvashatatlanná váltak... Joggal fogalmazott hát úgy a helyi polgármester a közelmúltban ösz- szehívott képviselő-testületi ülésen, hogy „ideje rendet csinálni a községben”. Jó alkalom erre a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének javaslata: állítsák vissza Körösladányban js a történelmi utcaneveket! Nos, kedves körösladányi olvasóink! Tudják önök ki volt Lengyel Béla vagy Kitajka Lajos? És Simay Jánosról hallottak-e? Eláruljuk: Lengyel Béla körösladányi születésű kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kitajka Lajos ugyancsak a község szülötte, szabómunkás; szociáldemokrata, nemzetgyűlési képviselő... És folytathatnánk a sort Simay János szeghalmi csendbiztossal és mindazokkal, akikről, ha történelmi elnevezésre nincs mód, elnevezhetnék az utcákat, az MDF javaslata szerint... Hogy hány utcát keresztelnek át? Ezt akkor tudjuk meg, ha az érintettek — az ott lakók — véleményét is kikérték a testület tagjai. Egy biztos, az önkormányzat erejéhez mérten magára vállalja a költségeket. Hogy mennyi pénzt fordít e munkára, ez csak később derül ki. Ha netán köröznék ez oldal elkövetőit, megkönnyítjük a dolgukat: írta és szerkesztette Nagy Ágnes, a fotókat készítette Gál Edit Bérelt helyük lehetne a rekordok könyvében ...bár szívesen lemondanának erről a dicsőségről a vésztői 5. számú önkiszolgáló bolt és a Réti csárda dolgozói, hiszen nem mással vezetnek a Szeghalom környéki statisztikában, mint azzal, hogy azon egységek közé tartoznak, melyekbe a legtöbbször érkezett vendég — hívatlanul. Idézzük az önkiszolgáló vezetőjének, Varga Ká- rolynénak a szavait! „Jól emlékszem a napra, április 22-én történt: kora reggel jönnék be, veszem a kulcsot... De hol vannak a lakatok? Futottam telefonálni a rendőrségnek, addig be sem léptünk, míg ők nem engedték. Látta volna, mi fogadott minket! Rossz rágondolni! Azóta már próbálkoztak újra. Volt, mikor nem tudták lefeszíteni a zárat, máskor az udvarról dézsmálták meg hajnalban a túrót, a tejet, a kakaót... Hamarosan átmegyünk maszekba. Mi lesz akkor velünk?” Hinné az ember, akkor megy jól egy vendéglátó egységnek, ha rendszeresen látogatják éjszaka. Igen ám, de ha zárás után jönnek... A Réti csárda két felszolgálója, Herbert Gyula és Máté Mihály arról panaszkodik, hogy volt olyan hét, mikor kétszer is betörtek hozzájuk. Ezek után éjszakákat benn töltöttek a férfi alkalmazottak, hátha sikerül nyakon csípni a visszajáró lelke(ke)t, hiába. Maradt a rács az ajtón, az ablakon, a vaspánt a bejáratokon... És a kétes dicsőség: akár a rekordok könyvébe is bekerülhetnének. Eltűntnek nyilvánítva ...(általunk) a „Körösladányi Újság”. Nem kellett széleskörű nyomozást folytatnunk ahhoz, hogy megtudjuk, mi okozta a lap — bízunk benne, csak egy havi — eltűnését. A nyomdai költségek emelkedése, a terjesztés hiányosságai s a felelős szerkesztő Naszluhácz Géza bizalmatlansági indítványa önmaga ellen, megingatta a lap létét. Mint megtudtuk, a képviselő- testületnek sikerült új (olcsóbb) megoldást találni az előállításra, ismét bizalmat szavaztak a lap eddigi szerkesztőjének, s kérték, próbáljon szerkesztőbizottságot toborozni maga mellé. Ha a tervek megvalósulnak, ha újjászületik a helyi orgánum, bizonyára a terjesztés sem jelent majd gondot... A nyomozók tehetetlenek Igen kérem, vannak dolgok, melyeket ha hagyunk elveszni, nincs az a nyomozó, aki megtalálná őket. Hogy mire gondolok? Például egy vállalkozás hitelére... De kezdjük a dolgok elején! Egy bucsai olvasónk (név és cím a szerkesztőségben) három oldalnyi levélben írta le kálváriájának történetét, melynek címe —a blikfang kedvéért—akár ez is lehetne: kacsa nélkül maradt Bucsa. Olvasónk Simon Jenő makói vállalkozótól rendelt csirkéket és kacsákat. Egyeztették az időpontokat, a mennyiséget... Jött is a szárnyasokból Bucsára, csak nem akkor és nem annyi, amennyit és amikor várta volna olvasónk. Nem nagy ügy, mondhatnák most olvasóink, ám úgy hisszük, nem árt levonni az eset tanulságát: egy vállalkozás elvesztett hitelét nincs nyomozó, aki fel tudná kutatni. S ha vállalkozónk netán hitelrontásért feljelentést kívánna tenni, úgy figyelmeztetjük: az alperes nem lehet más, csakis önmaga... Tizenegy település igent mondott Elégedett lehet Berke Imre rendőr őrnagy, hiszen a tizenegy szeghalmi és Szeghalom környéki település önkormányzatának mindegyike elfogadta pályázatát. így már mint városi kapitányt ismerhetik meg kedves olvasóink, ha nem sajnálják a fáradságot, s elolvassák az alábbi beszélgetést. —Kezdjük talán a munkával! Milyen elképzelésekkel foglalta el a kapitányi széket? —- Mint pályázatomban is megfogalmaztam, legfőbb célom a terhek megfelelő elosztása. A megnövekedett feladatokat ugyanazzal az erővel, technikával kell végrehajtani, mely- lyel eddig dolgoztunk. Ezért óriási dolgokat tervezni irreális lett volna. — Szeghalomra is jellemző a bűncselekmények számának növekedése? —Tavasszal ijesztően magas felfutással „dicsekedhettünk”, de most körülbelül ott tartunk, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. — Vagyis? — Háromszázötven körül. Ezért is merek így fogalmazni: viszonylag nyugodt körzet a mienk. Nyilván, akinek ellopták a tyúkját vagy egyéb kár érte, nem így vélekedik, de a statisztika ezt mutatja. — Miként szeretné a terheket jobban elosztani? — A nyomozók vannak a legjobban lekötve, méghozzá azért. mert rengeteg az adminisztrációjuk. Ha sikerülne melléjük megfelelő számú gépírónőt beállítani, aki 5 perc alatt leírja azt, amit a kolléga egy óráig pö- työgtetne, már megérte. És legalább ennyire fontos a legsokrétűbb munkát végzők, a körzeti megbízottak tehermentesítése is... — A megnövekedett feladatok ellátására rendelkezésükre áll egy technika, amely olyan amilyen. (Jelentős gyarapodásra a mai gazdasági körülmények között félek nem számíthatnak.) Hogy állnak a személyi feltételekkel? — Ha a létszámra értendő a kérdése, meg kell mondjam, hogy az elmúlt évben több tapasztalt rendőr, élve a lehetőséggel, nyugdíjba vonult. Hiányukat nem könnyű pótolni. Ha az érdekli, hogy kollégáim hogy tudnak megfelelni a kihívásnak, hát el kell mondjam, e téren nincs miért aggódjak. Pozitív irányban változott a rendőrök megítélése itt Szeghalmon is. A változás oka, hogy sikerült elszakadnunk a korábbi gyakorlattól, mikor az intézkedő rendőr üt, vág... Manapság szándékaink szerint társként kezeljük, segítőszándékkal közelítünk az állampolgárhoz. Nem véletlen, hogy emlékezetem szerint nem is érkezett panasz mostanában rendőri intézkedésre. — Végül elárulna valamit magáról, családjáról? — A Szegedi Gépipari Szak- középiskolában érettségiztem, a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Karán szereztem üzemmérnöki diplomát. Jelenleg a JATE levelező hallgatója vagyok. A Belügyminisztérium állományában 1982 óta teljesítek szolgálatot. Előbb Gyulán voltam nyomozó, majd 1984-ben kerültem Szeghalomra, ahol mint közlekedési alosztályvezető tevékenykedtem eddig... Magamról még annyit, nős vagyok, feleségem pedagógus, van egy kislányom és egy kisfiam. — Köszönöm a beszélgetést, és a szeghalmi oldal olvasói nevében — talán nem is annyira önzetlenül—kívánok sok sikert munkájához!
