Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

1991. július 1., hétfő

SPORT

Atlétikai Európa Kupa A-döntő

Elbúcsúztak a magyar csapatok

Vasárnap a kalapácsvetőket szólították először dobókörbe Európa legjobb nyolc férfi és női atlétaválogatottjának kétnapos viadalán. A Bruno Zauli- ról elnevezett 13. Európa Kupa A-döntő nyitónapján a magyar sportolók a várakozáson alul teljesítettek — mindössze egy dobogós helyet szereztek —, de a szakvezetők már előzetesen azt jósolták, hogy a második nap lesz a sikeresebb. Nos, ez az első számban beigazolódott, ugyanis az Európa-bajnoki ezüstérmes Gécsek Tibor a második helyen végzett a kontinensbajnok szovjet Igor Asztapkovics mögött.

A második napon megszületett a magyar válogatott egyetlen győzelme, Horváth Attila nyerte a diszkoszvetést. A rúdugró Bagyula István ezúttal is igazolta klasszisát, a harmadik helyen végzett. Vágó Béla a férfi 3000 méteres akadályfutásban nagy harcot vívott a szovjet Konavalovval, alulmaradt, de harmadik helye így is dicsérendő.

Drámával zárult a férfiak versenye. A 4x400 m-es váltók célba érése után ugyanis a szovjet és a magyar stafétát diszkvalifikálták. A túlváltás miatt kizárt szovjetek óvást nyújtottak be. (A magyar csapat diszkvalifiká- lásának okáról nem szóltak a jelentések.) A címvédő britek már győzelmüket ünnepelték, hiszen a villanyújságon is megjelent, hogy megnyerték a pontversenyt. Ekkor azonban következett a váratlan fordulat: a zsűri helyt adott a szovjetek „fellebbezésének”, azaz az eredeti váltósorrendet hagyták jóvá. Több, mint egy órával az első eredményhirdetés után, tíz „igazi” sorrend közzétételekor kiderült, hogy a kupát a Szovjetunió nyerte meg, immár hatodik alkalommal.

A magyar férfiak hiába „tettek rá egy lapáttal”, s szereztek a második napon egy arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet, ez kevés volt az A-döntőben való

bennmaradáshoz. Csak a hetedik helyen végeztek, s ez a búcsút jelentette.

A férficsapatok pontversenyének végeredménye: 1.

Szovjetunió 114 pont, 2. Nagy- Britannia 110.5, 3. Németország 108,4. Olaszország 106,5. Franciaország 98.5, 6* Cseh és Szlovák'SZK 66.5, 7. Magyar- ország 62,8. Bulgária 52.5.

Bár a második napon a magyar női versenyzők is előkelőbb helyezéseket szereztek, mint szombaton. Kovács Judit a magasugrásban a dobogóra is felállhatott, a teljesítmény mégsem volt elég ahhoz, hogy két év múlva is az A-döntőben szerepeljen a válogatott. A pontverseny utolsó helyén végzett, s Bulgáriával együtt búcsúra kényszerült

. A női pontverseny végeredménye: 1. Szovjetunió 113 pont, 2. Németország 109, 3. Nagy-Britannia 81, 4. Románia 70, 5. Franciaország 61,6. Lengyelország 54,7. Bulgária 45,8. Magyarország 43.

Osztályozok

A labdarugó NB I-be kerülésért vívott osztályozó visszavágóján, Diósgyőrött a DVTK 1—1-es döntetlent ért el a Szegeddel. Az NB Il-es diósgyőri csapat az összesítésben 3—2- vel kiharcolta az élvonalbeli szereplés jogát. A Zalaegerszegi TE—Debreceni VSC mérkőzés

1— 1-re végződött a rendes játékidőben, a hosszabbításban

2— 1-re nyertek a házigazdák, így 3—2-vel a ZTE az NB I-es az ősztől.

Kihulltak az I. osztályúak

Leszerepeltek a megyei I. osztályú labdarúgó-csapatok az osztályozókon. A Kondoros és a Békéscsabai Honvéd is búcsúzott, így a jövő idényben a II. osztályban kezdik az évadot. A csorvásiak 1—0-ás félidő után 3—0-ra legyőzték a kondorosiakat.

Már az első összecsapáson jól mozogtak, biztosan nyertek 3—0-ra a gyulavári labdarúgók Békéscsabán, a Honvéd otthonában. A visszavágó már csak formaság kérdése volt. Saját közönségük előtt a kezdeti bizonytalankodás után, a nagy kedvvel, időnként jól játszó házigazdák leiskolázták a katonacsapatot, 5—2-re nyertek.

GYULAVÁRI—BÉKÉSCSABAI HONVÉD 5—2 (2—2)

Gyulavári, 400 néző. V.: Hanyecz. Gyulavári: Búj — Görög, Lechner, Reinhardt (Szigeti), Horváth, Bagi, Himer, Jónás, Simák, Fábián, Farkas (Gortka). Játékos edző: Jónás Ferenc. Honvéd: Leel-Össy — Kiss II., Vígh, Vass, Csordás, Dobó, Komáromi, Szűcs, Tóth, Pántya, Szász. Edző: Vö- rölakos Imre. A katonacsapat kezdett jobban, N—0-ra elhúzott, innen fordított a minden csapatrészében jobb gyulavári együttes. G.: Simák 2, Farkas, Jónás, Himer, ill. Szász 2. Jó: Lechner, Himer, Simák, ill. Leel-Össy, Szász.

CSÓR VÁS—KONDOROS 3—0 (1—0)

Csorvás, 600 néző. V.: Szeles. A találkozón végig a csorvásiak akarata érvényesült, nagy csatában, de biztosan nyertek. G.: Kiss (11-esből), Béres, Támyik.

Totóeredmények

Natúr agrofólia 8,50 m és 12,00 m széles, nagykereskedelmi árból 5% engedménnyel, Luther utcai raktárunkban.

A 26. hét eredményei.

1. Siófok—Grasshoppers

1—1

X

2. Tatabánya—Malmö

1—1

X

3. S. Bratislava—Neuchatel

0—2

2

4. Lausanne—Lyngby

4—1

1

5. Halle—Salzburg

0—1

2

6. Silkeborg—Hammarby

4—1

1

7. A. Wien—Djugarden

1—0

1

8. Pirin—Sturm Graz

2—0

1

9. R. Bukarest—Botev

2—1

1

10. FCS Tirol—Sportul

6—0

1

11. Lubin—Norrköping

2—1

1

12. Petah-Tikva—Örebro

1—2

2

13. M. Haifa—Saarbrücken

0—6

2

+1 mérkőzés:

14. DunajskaStreda—Essen

törölve

a megállapított eredmény

1

Az elmúlt héten 1—0-ra nyert a Kondoros, a második mérkőzésen, e hét végén azonban alaposan visszavágtak a csorvásiak a fehér mezes vendégeknek. 3—0-ás győzelmük azt jelenti, hogy újra a megyei I. osztályban kezdhetik a csorvásiak a pontvadászatot az ősszel Fotó: Gál Edit

„Amikor hajtok, megnyugszom, és nem gondolok az üzleti életre...”

A bakon: Nigel Clark és Krizsán Sándor

A sport — akár a zene — nem ismer határokat. Akarva-akaratla- nul a gyakorta idézett, ezért kissé kopott sablonná változott mondás jut eszembe, miközben Mezőhegyes felé autózom, s előveszem Nigel névkártyáját. A 35 esztendős chorleywoodi üzletemberről a tavasz- szal hallottam először a mezőhegyesiektől, közelebbről a lovasoktól. Hogy a nem messze Londontól lakó üzletember bakra ül majd náluk. Hogy hobbi marad-e számára a békési pusztákon a négylábúak terelgetése, vagy több lesz belőle, egyelőre nem tudni. Mindenesetre, Nigel Clark egy hétig most felfüggesztette otthoni munkáját, s felült Krizsán Sándor mellé a bakra.

De térjünk vissza még egy kicsit a sport „határtalanságához”. Szóval, Nigel névkártyáján az áll, hogy magyar partenerei: Nagy Veronika és Nagy Imre, a kereskedés tárgya pedig — vörösbor. A sportbarátoknak Nagy Imre nevét aligha kell bemutatni, az öttusához közelállóknak pedig kiváltképpen nem. A római aranyérmes csapat tagja, egyéni ezüstérmese napjainkban a nemzetközi szövetség tisztségviselőjeként is járja a világot, innen az ismeretség Nigellel, aki a moszkvai olimpia idején számított ismert pentatlonistának.

Kezdjük is talán innen a beszélgetést a Nóniusz Szálló halijában, mikor befejezik a délelőtti, háromórás edzést, teljesítve a napi átlagpenzumnak számító harminc kilométer terephajtást.

— A családban nagy hagyományai vannak a sportnak, s számomra természetes " volt, hogy gyerekkoromtól kezdve mindig csináltam valamit. Aztán mindjobb eredményeket értem el, s felnőttként négy világ- bajnokságon és egy olimpián voltam az angol válogatott tagja. Legjobb eredményem—egyéni ötödik helyezés San Antonió- ban. Kétszer nyertem brit egyéni bajnoki címet. Sajnos, a jobb térdem és az egyik könyököm rakoncátlankodni kezdett, olyanná vált, mint egy hatvanévesé... ám, aki megszokta a versenypályák hangulatát, az állandó edzéseket, annak nem könnyű elszakadni tőle. A feleségem szintén élsportoló, díjugratásban és militaryban rendelkezik figyelemre méltó eredményekkel, persze őrá a négy gyerek nevelése is vár otthon. Nagy Imre barátomon keresztül

kerültünk kapcsolatba az önök szép hazájával, közelebbről' Mezőhegyessel is. Három éve jártunk itt először, s két hét, no meg a Nóniuszok, elég volt ahhoz, hogy tudjuk: még visszjövünk... főként, miután megtudtuk, hogy Krizsán Sanyi tapasztalt fogathajtónak számít. És, mindig is tetszett nekem, hogy a magyarokban van spiritusz! Ugye érti, valamiféle őstüz, akarat, magyar szellem. Ez nagyon közel áll az én életfelfogásomhoz. Hogy sohasem állnak meg, mindig akarnak valamit. így vettünk három lovat Kecskemétem Fülöp Sándortól akkor, melyekkel a feleségem kettes fogattal nemzeti hajtóbajnok lett, tagja a válogatottnak, s most például Ausztriába készül a világbajnokságra. Tavaly gondoltam komolyabban arra, hogy én is hajtok... méghozzá mezőhegye- si lovakat. A többit már tudja.

— Könnyen ment ?

— Egyet már hajtottam a tusapályán, de mondhatom, négyet négyszer nehezebb irányítani... Azért elboldogulunk. Figyelem Sándor minden mozdulatát, a kezeit, a hagját. Nem mondom, kissé furcsák ezek a hajtó-szakkifejezések, hogy Hőőhaaa, meg Hoppttee, de nagyon élvezem. A puszta csendjében óriási élmény ez, egyedül itt sikerül elfelejteni az otthoni zsibongó üzleti életet, ahol még az autóban is „kerget” telefonon titkárnőm. Mert a borexport csupán egy része a munkámnak. Építési vállalkozó vagyok, gyermekjátszótereket készítünk. Rám hárul a szervezési munka.

— Szóval a négyes fogat igazi hobbi. Vagy azt szeretné, ha több lenne?

— Mellesleg valahol ez is nagyon kemény munka természetesen, egy kicsit hasonlít az öttusához, melyben sohasem lehet teljesen perfekt az ember, mert a sikernek annyi, de annyit összetevője van. De talán éppen ettől izgalmas az egész.

— Most véget ért az egyhetes kurzus. Mikor folytatják a munkát?

— Júliusban hosszabb időre visszajövök és gyűrjük tovább. Úgy tervezzük, hogy októberben együtt indulunk Sándorral az üllői versenyen, persze én csak segédhajtó leszek. Aztán, aztán majd meglátjuk. Mint Sándortól tudom, ezek még nagyon kezdő lovak a fogatban, sok munka vár rájuk. De az is lehet, hogy ha megkedveljük egymást Cézárral, Ugarral, Ilikével és Incivel, akár az üzletet is nyélbe üthetjük.

Sándor bólogat, láthatóan egyetért a hallottakkal. A sport mindennapjai éppúgy bonyolultabbá váltak, mint az élet minden más területe. Ha néhány évvel ezelőtt ilyen ajánlatot tesznek Krizsán Sándornak, bizonyára szikrázó szemekkel melegebb éghajlatra küldi a hasonló ajánlattevőt. Most azonban 1991-et írunk. Nincsenek szikrázó szemek, szerény ter- vezgetés van, hogy talán egy-két év múlva ismét ott lehet a mező- hegyesi négyes fogat a hazai versenyeken, netán külföldi erőpróbákon. Évi egymillió forint kellene hozzá, minimum.

Egyelőre a díjugratók országos bajnokságának megrendezése miatt fő a kombinát és a lovas szakosztály vezetőinek a feje. Ami nagyon közeleg, noha az már egy másik fejezete a város, a sportegyesület életének.

Fábián István

LRF.KRS MFÍ.YFl HÍRÍAP

Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Arpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen és dr.Serédi János ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf.lll. Telefonszámok: központ (66)27-844; főszerkesztő: (66) 21-401; telefax: (66) 21-401; kiadó: (?6) 26-395. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 205 forint, egy évre 2460 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Nigel Clark (balról) és Krizsán Sándor