Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-08 / 158. szám
MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1991. július 8., hétfő SIMilLHIRLAPGondok között dolgozik az „öreg” A veterán Köröstarcsán úgymond alig akad olyan ember, aki ne ismerné a sokoldalú idősebb Schupké- gel Adámot. Nyugdíjazásáig a vendéglátóiparban dolgozott, három évtizedet töltött el a pályán, felét Tárcsán, másik felét Berényben. Sokan ismerik még két szerelméről: a vadászatról és a koronglövészetről. — A munka, a hobbi és a sport több évtizedes szenvedélyem — kezdi. Mindezt mi sem bizonyítja, hogy ő a tárcsái vadászmester, s akik a sportlövészetet nyomon követik, azoknak a neve ismerős: ’70-től másfél évtizeden át a mezőtúri Szabó Lajos SK első osztályú és válogatott Skeet-lövője volt, nyert magyar bajnokságot, számtalan hazai és nemzetközi viadalon mind egyéniben, mind csapatban képviselte a magyar színeket, bejárta Európát. Most 64 évesen sem remeg kezében a fegyver, biztos lövő, igaz viszont, hogy egyre gyakrabban a veterán kategóriában áll lőállásba. — Az idén eddig négy külföldi, nagy nemzetközi versenyen vettem részt, legutóbb a vadászlövő Európa-bajnokságon (Jap- pertkur) indultam. Ez egy új, egyéni koronglövő versenyszám, 70-féle változatban, különböző távolságokban repülnek, gurulnak, szemből, oldalról a különféle átmérőjű korongok. Ennek a sportágnak nyugaton nagy népszerűsége van, főként az angoloknál. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az abszolút kategóriában az első 50-be csupán egyetlen német tudta beverekedni magát. — Ón hogyan szerepelt? — Az Eb-n 397 versenyző indult, a budapesti Hun-Tourist szponzorálásával a 7 tagú magyar küldöttség tagja voltam. Az Skeet-lövő abszolút rangsorban a 201. lettem, a veterán kategóriában a 71 induló között a 25. helyet szereztem meg. A hagyományos Skeet-számokban a legjobbak között szerepeltem, az új célelemekkel viszont, a megfelelő gyakorlás hiányában, nehezen boldogultam... — Vagyis a vadász ,,bakot" lőtt... — Úgyis lehet mondani — neveti el magát. — Legközelebb hol versenyez? — Július 10-én indul Németországba a 4 tagú magyar csapat egy összetett vadász-lövő világ- versenyre. A magyar csapatnak tagja a fiam is, most ez a verseny amolyan családi visszavágó is lesz: a fiam tavaly a második helyet szerezte meg, én lettem a harmadik. Nem tagadom, szeretnék előrébb lépni. — Milyen számok lesznek? — A háromnapos viadal három alapversenyszámból áll, így lesznek golyós, vadász- Skeet és vadász-trapp számok. — Döbbenetes ez a síri csend... — jegyzem meg, miközben megállunk a hatalmas üzemcsarnok bejáratánál. — ...De engem nem tud megnyugtatni —válaszol Boros Károly, a PATEX Mezőberényi Rt. ügyvezető igazgatója, majd folytatja: — A kényszerűség nagy úr. Egy hete leállt a kisváros egyik legszámottevőbb ipari üzeme, teljesen kihalt a gyár. A máskor egyébként túlzsúfolt kerékpártárolóban alig tucatnyi „drótszamár” pihen, ottjártunk- kor alig húszán dolgoztak a patinás textilüzemben, melyet 1921. július 18-án Alföldi Szövőgyár néven alapítottak, s fokozatosan bővült a létszáma, nőtt a termelése. Az évek során mind több herényi család talált itt biztos megélhetést, az elmúlt két évtizedben dinasztiák váltották egymást, a szövéselőkészítő gépeknél vagy éppenséggel más munkaterületeken. A ’30-as évek nagy gazdasági világválságát is szinte észrevétlenül vészelte át a gyár. Az ’50-es évek derekán protekcióval lehetett ide bekerülni, még kétkezi munkásnak is. Az idők változtak, a szövőgyár — Berényben ma is így nevezik — bejáratán a cégtábla többször is megváltozott, legutóbb 1989. július 1-jétől, ha lenne cégtáblájuk, akkor ez állna rajta: PATEX Mezőberényi Rt. — Mi késztette a PATEX-et a változtatásra? — A mamutvállalat a központi irányításos rendszerével nem tudott megfelelni a megváltozott piaci igényeknek, ráadásul az adott gépparkkal egyre nehezebb volt piacot találni termékeinknek. A herényi gyár termelésének felét ’89-ben az export adta. Szovjet megrendelésre csaknem 4 millió négyzetméter bélésanyagot, valamint belföldre és kisebb tételben nyugati exportra több mint 5 millió négyzetméter ágyneműt és műszaki szövetet gyártottak. A piaci változások szele egy éve csapta meg a gyárat, s tavaly ősztől csaknem viharrá dagadt, a piac beszűkült. A KGST-országok - kal a kapcsolat felbomlott, a szovjet export megbízhatatlanná vált, észak-keleti szomszédainkkal való megromlott gazdasági kapcsolat élénken érinti az rt-t. — Raktárra nem tudunk termelni, a magas kamatok és a megbízhatatlan piac miatt, belföldi értékesítési lehetőségeink is, a vásárlóerő visszaesése miatt csökkentek. Jó esetben a különféle anyagokból együttesen 4,5 millió négyzetméter termelésre van lehetőségünk — fejtegeti az igazgató, majd további gondjaira világít rá. Az rt. gépparkja célgépekből áll, többségében a kenyere javát megette, ráadásul az ezeken szőtt áruk választéka kicsi, csak tömeg- gyártásra alkalmasak. — Mi a helyzet a vésztői telepükkel? — Április elsejétől megszűnt. Itt a legutolsó időszakig 150 kínai szövőgéppel műszaki szövetet gyártottunk a Taurusnak, amit azután tovább feldolgozva amerikai exportra szállítottak. Az USA megrendelése megszűnt, így ott a termelést is befejeztük. Ez a telep 150 embert foglalkoztatott. Az üzem áll, a gépek egy részét leszereltük és elhoztuk, másrészük ott van... S tudja, mi a legszomorúbb? Az, hogy alig három éve még én toboroztam a létszámot, s most én írtam alá a felmondásukat... — nyúl cigaretta után. Ujjai között szertartásosan forgatja, komótosan gyújtja meg, mélyet szippant belőle, miközben emlékei között lapozgat. — Jó társaság volt, mégis szélnek kellett ereszteni őket... —Most megrendelés hiányában állt le a herényi gyár? — Amiatt is, de nem ez a legdöntőbb. A székesfehérvári kikészítő gyár két hétre leállt, s nem kapunk folyamatosan alapanyagot, ugyanakkor meghibásodott egy NSZK gyártmányú kompresszorunk, ami a géppark üzemeltetéséhez szükséges. Végül is minden körülményt mérlegelve úgy döntöttünk, hogy egy hétre leáll az üzem. Akinek volt szabadsága, az szabadságot vett ki, akinek elfogyott, annak fizetés nélkülit adtunk. —Mi mindenre elég ez az egy hét? — Nagyon sokra. Az év második felét jobban elő tudtuk készíteni. Foglalkozunk azzal, hogy a három műszak helyett áttérjünk a két műszakra, s új piacokat keresünk. — Egy hét alatt ez nehéz lesz... — Mindez nem is egy hét alatt valósul meg. A piackutatás több csatornán folyt és folyik, a napokban aláírjuk a szerződést 1,1 millió négyzetméter anyag export gyártására. Sajnos újabb gondok jelentkeznek: a gyapot — kisebb hányada görög és török eredetű, zöme viszont szovjet import — ára a világpiacon 70—80 százalékkal megemelkedett, amit viszont termékeinkbe nem tudunk beépíteni. Költségeinket kell tovább csökkenteni —- magyarázza Boros Károly. Jelenleg csupán 250 munkást foglalkoztat az rt., pedig a gyár életében voltak időszakok, amikor ennek a létszámnak több mint a kétszerese dolgozott itt. — A körülmények további létszámcsökkentésre kényszerítenek bennünket. A keleti piac összeomlása bennünket is közvetlenül érint. Szerintem további kritikus időszak várható, főleg a textil- és ruházati iparban. Zárt kertek az út mentén Fehér fűz kosárfonásra (is) Csárdaszálláson a 46-os főút mentén 7—8 esztendeje csaknem 100, egységesen az akkori szántóból 200 négyszögöles zárt kerteket pacelláztak ki. A tulajdonosok a környező települések lakói, az évek során szorgos munkával megváltoztatták a kopár tájat. A gyümölcsfák bőséges terméssel hálálják meg a gondoskodást, a kis földterületen egy-egy család zöldségszükségletét meg tudja termelni. — Nagyon kellene az eső — mondja találkozásunkkor Virág János mezőberényi rokkant- nyugdíjas. S mintha az égiek meg is hallgaták volna óhaját, még aznap bőséges csapadék hullott a vidékre. — A környéken többen fúrat- tak már kutat, 8—9 méter mélységben kristálytiszta, kellemes, hűs vizet találtak. Akinek kútja van, az tud öntözni—támaszkodik a kapanyélre, miközben megtudom tőle: a kert a sógoráé, aki beteg, s így most amolyan családi művelésűvé lett a birtok. — Ami a háztartásban kell, az itt megterem. Van zöldborsónk, zöldbabunk, krumplink, palán- táztunk paradicsomot, paprikát, karalábét... Telepítettünk néhány tő szőlőt is, ezek most már szépen mutatnak. A gyümölcsfákkal valahogy nincs szerencsénk: vagy kiszáradnak vagy telepítés után megrágják a vadak. Pedig az egész terület be van kerítve. Néhányan építettek hétvégi házat, így kötötték össze a kellemeset a hasznossal. Szóval kezd kialakulni a környék— mondja, s még eldicsekszik a sárgadinnyével. Búcsúzáskor még megtoldja: anyagilag ugyan nemigen lendít rajtunk a kert, pénzt viszont nem kell kiadnunk a zöldségfélékre, s ma már ez sem mellékes. Az ember úgy boldogul, ahogy tud... Az utóbbi években ismét reneszánszukat élik a természetes anyagokból készült termékek, legyenek azok dísz- vagy használati tárgyak. A fűz az egyik legősibb ilyen alapanyag, mely a Körösök vidékének egyik jellegzetes növénye: ma már több száz hektáron termesztik. Köröstarcsa határában, a Kettős-Körös mentén az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat helyi telepét 200 hektáros terület övezi, melyből 145 hektár a termő füzes. — Nagy a kereslet a vessző iránt, mind belföldön, mind külföldön — kezdi Vári István telepvezető. — A saját vállalati kosárgyárunk ellátásán túl jelentős mennyiséget értékesítünk magánszemélyeknek, valamint szállítunk jugoszláv, cseh és albán exportra is. Évente mintegy 85 tonna fehér, illetve barna vesszőt állítunk elő, amit főként kosárfonásra és fűzbútorok készítésére használnak. A fűz termesztése kicsit eltér a más kultúrákétól: a növény ápolása (kapálás, gyomirtás, kultivátorozás) a nyári időszakra esik, míg az aratásra a tél kezdetén kerül sor, ugyanis akkor indulnak meg a gépek, s kezdik meg a vessző vágását. S mire a nyers fűz piacképes, fehér vesszővé lesz, addig a több évtizedes technológiai előírás szerint számos munkafolyamaton megy keresztül. —Nálunk igen sok a kéziművelet, újítani csak a gépeken lehet. Éppen ezért nehéz az itteni munka. A telepen 25-en dolgoznak, három településről, Körös- tárcsáról, Körösladányról és Dévaványáról járnak. A fűz iránt egyre nő a kereslet, így a telep dolgozóinak nem kell aggódniuk megélhetésükért, munkahelyük biztos — mondja búcsúzáskor a telep vezetője. A Kettős-Körös — Mezőberénvnél Régi utcák — új névvel Köröstarcsán az önkormányzat képviselő-testülete döntött öt utca nevének megváltoztatásáról. E szerint: a Dimitrov utca nevét Edelesi utcára, a Malinovszkij utca nevét Tavasz utcára, a Vörös Hadsereg utca nevét Berényi útra, a Lenin tér nevét Kossuth térre, valamint a Vorosilov utca nevét Aradi utcára változtatta. A Weinckheim-kastély apportként? A képviselő-testület legutóbbi ülésén tárgyalt a Weinckheim kastély (Népköztársaság u. 1—3.) esetleges hasznosításáról. Az épület jelenleg igen elhanyagolt állapotban van, jelentős felújításra szorul, amelynek várható költsége minimum 140— 150 millió forint. Lehetőségként fölmerült — Cservenák Pál Miklós polgármester ez ügyben már előrehaladott tárgyalásokat folytatott—a kastélynak a Thermál Invest Rt.-be apportként történő bevitele. Az elhúzódó vita során kiderült, hogy az épületben található intézmények közül a tornaterem és a gyermekkönyvtár más helyen történő esetleges elhelyezése bizonytalan, továbbá nem teljesen tisztázott a társasági átalakulás folyamata. A képviselő-testület úgy döntött, hogy e kérdést jóval alaposabb előkészítést követően egy későbbi időpontban újratárgyalja. Az oldalt írta és összeállította Szekeres András.
