Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06-07 / 157. szám
Csorvási kislány nyerte az országos Verseghy-versenyt Mici besétált a nyitott ajtón, szőre felállt, lábai remegtek. „Hol jártál cicu- kám?” — kérdeztem, és a kismacska mesélni kezdett... — Ezt a történetet kellett befejeznem a megyei nyelvművelő verseny szóbelijén — meséli az ötödikes csorvási Ki- nyó Agnes, a verseny győzte- se. — És te hogy fejezted be? — faggatom. — A cica eljut a Holdra, különféle kalandokba keveredik, például űrkalózok rabolják el, mire nagy nehezen visszakerül a Földre. Aztán felébred. Rájön, hogy az egészet csak álmodta... — Te viszont szerencsére nemcsak álmodtad az országos Verseghy Nyelvművelő Versenyt, amire a megyeiről jutottál el... — terelem a szót találkozásunk apropójára. — Igen. Ötödik—hatodik osztályos kategóriában harminchármán jutottunk el az országos döntőbe. Békés megyéből ketten. Én és a hatodik osztályos Szabó Anikó. —Milyen eredményre számítottál? — Talán arra, hogy az első tízben benne leszek, de arra semmiképp, hogy megnyerem a versenyt. —Pedig ez történt. ..Mit érzel most? — Örülök. De nemcsak az eredménynek. Örülök, hogy a versenyt megelőző felkészítő tábor során sok-sok barátot szereztem, és hogy személyesen találkozhattam Grétsy Lászlóval, a híres nyelvésszel. Ő volt a szóbelin a zsűrielnök. Örülök, hogy zsolnais vagyok, és hogy Szabó Lászlóné volt a tanítóm. Enélkül talán nem lehettem volna itt. — Ötödikes vagy, és máris jelentős múlt áll mögötted. Megyei meseíró, országos versíró pályázatot nyertél, többször szerepeltél a Csorvási Híradóban, versed jelent mega Családi Lapban. Mik a terveid a jövőben? — Vannak közeli és távoli álmaim. Szeretnék a békéscsabai hatosztályos gimnáziumban továbbtanulni. Érettségi után pedig jogi egyetemre vagy szín- művészeti főiskolára járni. De szimpatikus a tanári pálya is. Ahogy összejön... —ria „AKIKEN A VILÁG LEGTÖBB OKKAL NEVETHET, MEGRÁGALMAZNI MÁST ÉPPEN AZOK SIETNEK.” (Moliére) Szeptemberben választanak Csabaszabadiban Csütörtökön megtartotta nyári szabadsága előtti utolsó ülését a békéscsabai városi közgyűlés. Zárt üléssel kezdődött a délután, ahol a városgazdálkodási vállalat mondott le vagyona egyes részeiről, amelyek az önkormányzat vagyonkezelő társaságának ellenőrzése alá kerülnek. Ennek megtárgyalása után nyilvánosan folyt tovább a munka. Elsőként a bizottságok szélesebb döntési hatásköre került terítékre, de többnyire csak véleményezési, illetve javaslattételi jogaik bővültek. Nagyobb falatnak bizonyult A városi közoktatás alapelvei címet viselő napirendi pont. Bár koncepciót szerettek volna előterjeszteni a kulturális bizottság részéről, többen rávilágítottak, hogy ehhez hiányzik a mit, miért, hogyan kérdések megválaszolása. Á személyeskedést sem nélkülöző vita során szinte mindenki elismerően szólt az MSZP által kidolgozott anyagról, melynek több pontja is bjterült a bizottság által összeállított előterjesztésbe. Végül némi változtatással alapelveknek fogadták el a benyújtott anyagban megfogalmazottakat, s a közgyűlés október 31-i határidővel egy rövid távú válságkezelő programot tartott szükségesnek elkészíteni. Gyorsabban kezdtek peregni az események, kevesebb parttalan vita, s több döntés következett. így elfogadták a Széchenyi István Szakközépiskola és a Dolgozók Szakközépiskolája és Gimnáziumának összevonását, ahol az utóbbi tagozatként működik tovább. Szóba került a csabaszabadi települési részön- koqnányzat is, az ehhez szükséges választásokat szeptember második felében tartják meg a helységben. Végül kéréssel fordultak az iskolákhoz, hogy amennyiben tehetik, a pályakezdő pedagógusok szerződését egy naptári évre kössék. Ellenkező esetben nem kaphatnak munkanélküli segélyt, ha a szerződés lejárta után nem tudnak elhelyezkedni. Legközelebb augusztusban, hat hét múlva ülnek össze ismét a képviselők. KÖRKÉP 1991. július 6-7., szombat-vasárnap Állásfoglalással zárult a Honismereti Akadémia — A megváltozott társadalmi és politikai feltételek között továbbra is szükség van a honismereti mozgalom tudománysegítő, a szülőföld szeretetét erősítő és a közéletiségre felkészítő szerepére — jelentette ki Halász Péter, a Honismeret című lap szerkesztője, a Honismereti Szövetség alelnöke a XIX. Országos Honismereti Akadémia záró fórumán. A Békéscsabán hétfőn kezdődött és péntekig tartó programon az ország különböző részeiből mintegy kétszáz, a honismereti mozgalom iránt elkötelezett szakember vett részt. Az öt nap alatt elhangzott előadások fő témája az önkormányzatok és a honismeret kapcsolatának elemzése volt. Szó esett a helyi, a nemzetiségi és a külföldi hagyományokról, az önkormányzatok eredményesebb működésének lehetőségeiről. Pozs- gay Imre nagy sikerű előadást tartott a nemzet és önkormányzat viszonyáról. Beszámoltak tapasztalataikról a diákönkormányzatok, s a résztvevők hallhattak a falugondnokok képzésének Somogy megyei tapasztalatairól is. Az előadások, konzultációk, fórumok mellett a vendégek kirándulhattak a megye különböző településeire, s részt vehettek népdalesten, táncházon. A rendezvény alkalmából két kiállítás nyílt, s volt honismereti kiadványok börzéje. A pénteki záró fórumon az akadémia résztvevői állásfoglalásban fogalmazták meg, hogyan erősítsék a jövőben a mozgalom szervezettségét, hatékonyságát. Hangsúlyozták, hogy minél nagyobb teret kell kapniuk a fiataloknak, ezért minden megyében létre kell hozni az ifjúsági szekciót. Szorosabbá kell fűzni a kapcsolatot a határainkon kívül élő magyarsággal, törekedni kell az önkormányzatokkal való még jobb együttműködésre. A nemzeti emlékhelyek gondozása, a nemzeti sorskérdések helyi gyökereinek feltárása ugyancsak fontos feladat, s a honismereti mozgalomnak ki kell vennie a részét a honfoglalás közelgő, 1100. évfordulójának méltó megünnepléséből — szögezték le az állás- foglalásban. G. K. Etnikai kisebbség életközelből Nemrégen új munkatársat neveztek ki a Népjóléti Minisztérium Család-, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztályára. Nyári László fő feladatköre a cigányetnikum országos koordinálása lett. Az új vezető feltett szándéka volt, hogy munkáját személyes kapcsolatok kiépítésével, az etnikai kisebbség problémáinak életközelből való megismerésével kezdi, így jutott el néhány nappal ezelőtt Békés megyébe, ahol két nap alatt négy településre (Doboz, Sarkad, Geszt, Békés) látogatott el. Ezeken a helyeken találkozott az önkormányzati vezetőkkel, akik a településre jellemző legfőbb sajátosságokról beszéltek. így például Han- zéros János geszti polgármester kiemelte, hogy a község legégetőbb gondja a munkanélküliség, amely elsősorban a cigánylakosságot sújtja. Ugyancsak Geszten Nyári László ellátogatott a kilencedik éve működő életmódtáborba is, amelyet hátrányos helyzetű általános iskolások számára szerveztek. Sarkadon az 5-ös számú óvodát nézte meg a minisztériumi szakember, ahol Juhász Károlyné vezető óvónő az óvoda-bővítési tervekről tájékoztatta. A kialakítás alatt álló cigány közösségi ház megtekintése után pedig a Kijáró utcában lakókkal folytatott beszélgetést, ezáltal közvetlenül is tapasztalva, hogyan él, milyen gondokkal küzd ma ezen a területen az etnikum. m.m. Vendégkommentár Az „expressz” meg a vicinális Samu bácsi, az idős borbély, hetven év körül jár, ma is dolgozik. Mint mondja, nem azért a kis pénzért, hanem a régi kuncsaftok kedvéért, no meg magáért a munkáért, amit, ha igazán szeret valaki, nem lehet csak úgy abbahagyni. Én már jó húsz éve nem járok borbélyhoz, otthon szoktuk egymást néha megstuccolni az asszonnyal. Énnek-e! lenére havonta legalább egyszer benézek Samu bácsihoz, aki ugyanolyan szertartásos udvariassággal fogad, mint hétéves koromban, amikor apám kíséretében először kerültem ollója alá. Az idős borbély ma is meghajolva és mosolyogva üdvözöl, holott tudja, hogy bennem még potenciális kliensre sem számíthat. Samu bácsi hajlongása azonban soha nem volt hajbókolás. Mindig volt benne valami nemesi jelleg, annak a mesternek a magatartása, aki tudja, hogy kontár munkát soha nem végzett, épp ezért megengedheti magának az effajta tisztelgést. Egyébként a borbélyt, bárhova ment, mindenütt ugyanilyen udvariassággal fogadták. Samu bácsi most azért jutott eszembe, mert egyre többször hallom és olvasói levelekből tudom: a szolgáltatóiparban baj van a szolgáltatás minőségével. Lerágott csont, elcsépelt téma, mondhatnák. Hiszen mikor nem volt vele baj az utóbbi évtizedekben? Ám míg azt meg tudom érteni és elfogadom, hogy a mai zilált gazdasági körülmények között a szolgáltatóegységek anyagellátása is akadozik, azt már nem tudom tolerálni, hogy nemcsak az anyag, hanem a szív is hiánycikk. Meg a tisztesség. Áz udvariasságról nem is beszélve. Csak egy, a napokban érkezett levélből szeretnék idézni: „Királyházán nemrég nyílt meg az Expressz cipőjavító műhely. Nagyon megörültem neki, összeszedtem a család minden javítanivaló lábbelijét és bevittem. Az átvevő azt mondta, hogy egy hét múlva mehetek érte. (Ezek szerint az expressz még nem is gyors, hanem csak személy.) Elfoglaltságom miatt csak két hét múlva néztem be a műhelybe. Egyik lábbeli sem volt kész. Eltelt még egy hét. Akkor sem...” Szóval, levélírónk megrendelését csupán egy hónap múlva teljesítették. De az „expressz-munkában” így sem volt köszönet. A barna félcipőt fehér cérnával stoppolták össze, a háziasszony lábbelijére ragasztott talp pedig egynapi(l) hordás után levált. Most persze elkedélyeskedhetnék azon, hogy az ügyfél örülhet a fehér cérnának is, hordás közben úgyis megbámul. Meg hogy ez az egész ország egy nagy közös cipőben jár, ami egyre jobban szorít, holott szakad a felső része, vásik a talpa és leesik a sarka. Meg hogy a cipészmester (?) sem beszélt minősíthetetlen hangon, ahogy olvasónk sérelmezi, csupán kissé ingerülten, ami érthető is, hiszen ezt a sok elégedetlen klienst nem lehet bírni sokáig cérnával, még fehérrel sem... Azért ez a királyházai „Expressz” meg nagyon sok szolgáltató egység voltaképpen csak amolyan vicinális, melyet a dombra még fel kell tolni, s az embernek, akinek sietős a dolga, nem érdemes felszállni rá. Az már persze más kérdés, hogy a vicinális helyett van-e egyáltalán másik vonat... Tárczy Andor a Kárpáti Igaz Szó munkatársa Készül a Justícia-terv Fehér-könyv a bűnösökről (Folytatás az 1. oldalról) emelt. Úgy határoztunk, hogy a múltat le kell zárni. Határvonalat kell húzni az elmúlt rendszer és a szabad választások utáni parlamentáris demokrácia között. Ezért összeállítjuk a Fehérkönyvet, amely tudósok, szakértők bevonásával feltárja a múlt bűneit, 1944. december 21-étől 1990. május 8-áig. Ebben név szerint leírjuk, kik a felelősek az ország politikai, gazdasági, erkölcsi lezüllesztéséért. A választmány kötelezte az elnökséget, hogy a munkát haladéktalanul kezdje el. — Egy ilyen könyv készül? —Nem, minden megyében el kell készíteni, bevonva másokat is a munkába. Hisz’ helyben tudják a leginkább, kik követtek el és milyen bűnöket. — Mi a célja a Fehér-könyvnek? — Semmiféle retorziós következménye nem lesz a könyvnek. A nyilvánosság elé tárjuk azok neveit, akik köztörvényes gazdasági vagy politikai bűnöket követtek el a már említett időszak alatt. Erre szükség van, mert az MDF szemére vetik, hogy a beígért „nagytakarítást” nem végezte el. Egyetlen célja van a könyvnek, feltárni a mai és a felnövekvő generáció előtt, miért is van ennek az országnak 23 milliárd adóssága. Mi történt ez alatt a 45 év alatt. Hangsúlyozom, a könyv nem azért készül, hogy utána átadjuk a bűnüldöző szerveknek. A Fehér-könyv készítésekor vigyázunk arra is, hogy a személyiségi jogokat ne sértsük. Ha valakiről megírunk bizonyos dolgokat, akkor azt konkrét tényekkel alá tudjuk támasztani. — Milyen mélységig megy el a bűnöskeresés, hol az alsó határ? — Nincs alsó határ. A településeken kell azt megmondani, hogy egy volt MSZMP-s párttitkár mit követett el vagy egyáltalán elkövetett-e valamit. A mélységet embere válogatja. — Csak azok a bűnösök, akik tagjai voltak az MSZMP-nek? — Nem, ilyen szempontot nem határoztunk meg, hiszen 800 ezer párttag volt. — Milyen kritériumok alapján kerülhet bele valaki a Fehérkönyvbe? — Azt nézzük, kik azok, akik konkrét bűncselekményeket követtek el és-az állam nem üldözte őket. Felkutatjuk az emberöléssel, hazaárulással, gazdasági és politikai bűncselekményekkel vádolható személyeket. — Mi tartozik a politikai bűncselekmények közé? — Mivel a könyv büntetőjogi következményt nem von maga után, ezért nem kell az ilyen kategóriák tartalmát meghatároznunk. Úgyis az akad fenn a hálón, aki valamit elkövetett. Ne feledjük, az állam a köztörvényes bűncselekményeket sem üldözte, lásd 1956 után a kádári politikát, amelynek során nem vonták felelősségre még azokat sem, akik lövettek. — Számoltak-e a Fehérkönyv nyilvánosságra hozatalának társadalmi hatásaival? — Tehát alapvető elképzelésünk, hogy a múlt bűneivel mindenkinek tisztában kell lennie. Az emberek tudomására kell hozni azt, hogy miért jutott ez az ország politikai, gazdasági és döntően morális válságba. Ha ez a Fehér-könyv nem készül el, akkor a társadalom soha nem fogja megtudni, mi az igazság. Tanulságul, mementóként most elkészítjük, mert ha 30—40 év múlva írja meg valaki, akkor már abszolút nem lesz jelentősége. A másik ok, az MDF úgy látja, hogy a legutóbbi fél évben, háromnegyed évben egyes pártoknak az a céljuk, hogy a múlt bűneit elkendőzzék. Ä tömegkommunikációban is olyan nézetek kerültek előtérbe, miszerint nincs jelentősége a múlt váj- kálásának, inkább előre nézzünk. Ezt azért tartjuk veszélyes tendenciának, mert gyakorlatilag egy nagyon éles határt, a rendszerváltás határát teljesen elmossa. Azokat a gazdasági és morális jelenségeket, amelyek a régi rendszerhez kötődnek, az új kormány és a jelenlegi pártok nyakába varrja. A Fehér-könyvet erkölcsi kötelességünk megcsinálni, mert nem viseli el a társadalom igazságérzete azt, hogy olyan bűnösök szaladgálnak és veszik fel a magas nyugdíjakat, akiknek a haja szála nem görbül meg, és ami döntő, hogy ezek az emberek nem is fogják be a szájukat. Lázítanak, uszítanak. Ha büntetőjogi felelősségrevonást nem alkalmazunk, akkor az a minimum, hogy legalább erkölcsileg ítéljük el őket. Ha egy diktatúrából szépen át lehetett volna menni egy demokráciába, akkor nem lenne szükség erre a könyvre. A parlamenti pártok és a lakosság között van egy óriási űr, ami döntően ebből adódik. A franciák a második világháború után nyilvánosságra hozták, kik voltak kollaboránsok, kik voltak, akik elárulták az országot. — Lesz-e a Fehér-könyvnek hatása a törvényalkotásra? — A választmány egy hét múlva fogja elfogadni azt a törvényjavaslatot, amely már a Parlamentben van, melynek a lényege a következő: „A korábban hatályos büntetőtörvénykönyv szerint minősülő emberölés, a hűtlenség és a hazaárulás elévülése, ha a bűncselekményt 1944. december 21-e és 1990. május 2-a közötti időben követték el, és az állam nem érvényesítette büntető igényét, akkor az elévülés csak 1990. május 2-án kezdődik. Ezzel egészülne ki a BTK és még annyival, hogy a felsorolt bűncselekményeknél a kiszabható büntetés korlátlanul enyhíthető.” Most gyakorlatilag azért nem lehet ezek miatt a köztörvényes bűncselekmények miatt büntetőjogi felelősségrevonást alkalmazni, mert a bűn- cselekmények a hatályos BTK szerint elévültek. Ezért ki kell egészíteni a BTK-t ezzel a szakasszal. Papp János
