Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27-28 / 175. szám
1991. július 27-28., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM A pápalátogatás helyszínei Ünnepi szentmise a Hősök terén II. János Pál pápa ötnapos magyarországi kőrútjának befejezéseként hazánk nagy ünnepén, Szent István király napján a budapesti Hősök terén ünnepi szentmisét mutat be, így véve búcsút az ezer esztendeje keresztény útra tért nemzettől. Talán nincs még egy olyan helye az országnak, amely alkalmasabb lenne erre a ceremóniára. Ez a tér egyszer már sikerrel szolgált hasonló nagyszabású ünnepség színteréül: 1938. május 25-én, amikor itt nyitották meg az eucharisztikus világ- kongresszust. (Az eucharisztikus kongresszus fényes, rendkívüli ünnepség az oltáriszent- ség tiszteletére. Az egész katolikus világ ünnepe, amelyet általában minden második évben megtartanak. Áz első eucharisztikus világkongresszust a franciaországi Lille-ben rendezték 1881-ben. 1905-től — akkor volt a római — a pápa külön legátust küld minden eucharisztikus világkongresszusra, hiszen az államfői világútazások csak az utóbbi évtizedben jöttek szokásba.) A Hősök tere valóban méltó és pompás helyszíne volt a budapesti eucharisztikus világkongresszusnak, nagyszerűségében semmivel sem maradt le az addigi legimpozánsabb bécsi vagy chicagói hasonló rendezvénytől. A méltán Európa egyik legszebb sugárútjának nevezhető Andrássy út tengelyében elhelyezkedő millienniumi emlékmű oszlopának tetején a keresztet magasba emelő Gábriel arkangyal (Zala György alkotása), a honfoglaló vezérek ércalakjai impozáns együttest alkottak. Az oszlop mögött emelkedett a római Szent Péter Bazilika főoltárának, és a föléje boruló balda- chinnak 29 méter magas másolata. A tér nem véletlenül vált ilyen egységes és szép együttessé. Nem csupán az uralkodókkal díszített Ezredéves Emlékművet tervezte Schickedanz Albert, hanem a Szépművészeti Múzeumot (1900) és a Műcsarnokot is (1895) — Herzog Fülöppel közösen. A tér 1932 óta viseli a Hősök tere elnevezést, miután — 1929-ben—felavatták a honfoglaló vezérek szobra előtt fekvő Nemzeti Hősök Emlékkövét, az első világháborúban hősi halált halt katonák jelképes sírkövét, amelyet azonban a második világháború után kicseréltek. Az eredeti felirat helyére („1914— 1918, Az ezeréves határokért”) 1950-ben „A hősök emlékének, kik népünk szabadságáért és nemzeti függetlenségünkért áldozták életüket” szöveg került. Ugyanígy lecserélték öt Habs- burg-uralkodó szobrát, és az alatta lévő reliefeket is. Helyükre Bocskay István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobrai kerültek. Az eredetiek meg a kicseréltek helyére állított szobrok és domborművek a kor legkiválóbb művészeinek (Zala György, Kisfaludi Stróbl Zsig- mond, Senyei Károly, Teles Ede, Köllő Miklós és mások) alkotásai. Az eucharisztikus világkongresszuson kívül a Hősök tere csaknem folyamatosan az érdeklődés központjában áll. Talán nincs olyan Budapestre látogató külföldi, aki ne keresné fel ezt a nagyszerű, impozáns teret, amely egyik büszke jelképe nem csupán a fővárosnak, hanem hazánknak is. 1929-től a külföldi államfők, kormányfők és hivatalos, magás rangú vendégek itt helyezik el a protokolláris ünnepségeken koszorúikat. Végezetül álljon itt néhány adat az Ezredéves Emlékmű méretéről: az oszlop magassága 36 méter, az oszlopcsarnok által bezárt félkörív szélessége 85 méter, a hét vezér szobrainak magassága 4,5 méter, az uralkodók és szabadsághősök 2,8 méter magasak. A Hősök tere impozáns rendezvények méltó keretéül szolgáló épületegyüttesét napjainkban is felhasználják. 1985. március 31-én például a téren felépített hatalmas színpadon adták elő Koltay Gábor rendezésében az „Itt élned, s halnod kell!” című zenés történelmi játékot. Két évvel ezelőtt a magyar történelem valóságos drámája játszódott le itt a Hősök terén. 1989. június 16-án itt búcsúzott el a nemzet méltósággal gyászolt 1956-os hőseitől, közöttük Nagy Imrétől és az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom hőseitől. — Vége — Dr. Csonkaréti Károly A Hősök tere 1985-ben az „Itt élned, s halnod kell" című történelmi játékoknak volt díszlete Ahol gazdag az egyesületi élet Közösségfejlesztők Párizsban A párizsi Animátorképző Intézet — IFA — és az Országos Közösségfejlesztők Egyesülete kapcsolata révén megyénkből — a Békés megyei közösségfejlesztő-képzés hallgatói közül — hárman nem régen érkeztek haza egy hosszabb, 10 napos tanulmányi útról Párizsból. Az út elsődleges célja az volt, hogy megismerkedjünk a francia kollégák népművelői, közösségfejlesztői tevékenységével, illetve hosszabb távú kapcsolatot építsünk ki személyek, intézmények és települések között. Franciaországban rendkívül színes és gazdag az egyesületi élet. 450 olyan egyesület van, amely népműveléssel foglalkozik, ebből 20 országos szintű, a többi közepes vagy annál kisebb. Mi az UNIREG — mint országos egyesület — keretén belül működő intézményekkel ismerkedtünk meg, amelyből 500 van az országban 2000 szakemberrel és 18 000 önkéntessel. Munkájukat az ASSOC 1901 -es Egyesületi Törvényre alapozzák, amely a következő elvekre épül: az egyesület működése államellenes nem lehet, nem lehet terrorista beállítottságú, működése során nem sérthet általános erkölcsi elveket. Ezen művelődési intézmények felépítése jellegzetes, fő profiljuk: kultúra, sport és szociális tevékenység, amely területileg helyi népművelésre, fiatalok társadalomba való beilleszkedése elősegítésére és a klub, sport részekre tagolódik. (Kiemelt: a fiatalokkal való törődés!) Jellemző, hogy ezen intézményekben a hivatásos népművelők mellett igen nagy az önkéntesek száma. A működtetés egyesületi formában történik, az odajárók közgyűléstagok, maguk közül elnökséget választanak, amely folyamatosan elemzi a ház tevékenységét, felkéri és jóváhagyja az igazgató és az ott dolgozó szakemberek személyét és koordinál a városi önkormányzat és az intézmény között. Ami lényeges, az elnökségben a résztvevők 51 százalékát a tagságból, egyesületből, a ház használóiból lévő küldöttek adják, s a többi külső intézményből, szervezetből delegált személy. így tudják biztosítani a lakossági érdekekre épülő képviseletet és a helyi hatalomtól, politikától való függetlenséget. Ez természetesen nem mond ellent annak a ténynek, hogy a településeken bármilyen párttal, társadalmi szervezettel együtt dolgoznak. Elvük: cogestion — együttes vezetés. A ház költségvetésének 50 százalékát általában a helyi tanács fedezi, a többi saját bevételből és pályázatokból tevődik össze. Az egyesületek munkájának segítésére a nagyobb településeken és Párizsban is — Egyesületek Háza néven — információs központok működnek. Ezek igen jól felszerelt intézmények: nyomdával, technikai szolgáltatásokkal, információs, számítógépes adatbankkal, saját újsággal és olyan helyiségekkel, ahol-az egyesületek találkozóikat lebonyolíthatják. Hasonló jelleggel működnek a Mission Lokal (helyi misszió) nevű létesítmények, amelyek az ifjúság problémáinak kezeléséhez nyújtanak segítséget (munkanélküliség), önálló információs központok és szintén országos, egyesületi, hálózati rendszerben működnek. Jellegzetes azon egyesületeknek, intézményeknek a tevékenysége, amelyek a bevándorlók problémáit kezelik — Párizsban az összlakosság 18,5 százaléka bevándorló — az érdekeik közvetítésén át, a gyerekek írni, olvasni tanítását (franciául) és minden egyéb szociális problémát felvállalva. Nagyon nehéz egy 10 napos út összes élményét, szakmai tapasztalatát néhány sorban ösz- szefoglalni. A népművelés iránt érdeklődők a közeljövőben megismerkedhetnek a témával a Békés Megyei Művelődési Központ szakmai lapjában, a KÖZ- HÍR-ben. Pocsajiné Fábián Magdolna A Pompidou téren Miért szép? Gályarabok éneke Térj magadhoz drága Sión, Van még néked Istened! Ki Atyádként felkaroljon, S szívét ossza meg veled! Azt bünteti kit szeret, Másképp ő nem is tehet; Sión! Ezt hát jól gondold meg, S szabj határt bús gyötrelmednek! Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett; S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod öt, Ki reményed és erőd; Sión! soha se feledd el, O megvívhat tengerekkel! Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt; S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít, Sión! addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz! •» Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe; És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle; Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod; Sión! ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg benne bízol! Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rab-halál; Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll! Örvendj midig és vigadj! Emlékezz: ki népe vagy! Sion! nines több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél! Oh, ne csüggedj! ím az estnek Már leszálltak árnyai; Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí; O gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion! a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed! Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról intfeléd; Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb; Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel!? Sión! minden máskép lesz ott: El fog tűnni nagy sírásod! Angyalok, ti fényes lelkek! Zengjetek víg éneket! Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett; Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt; Sión! onnan számkivetni Nem fog téged soha senki! A Gályarabok éneke a református Énekeskönyvben, a 237. sorszámot viseli. Már az első szakasza híven elénk vetíti a múltból a reformált hitüket meg nem tagadó, prédikátorok szomorú mártírsorsát. Azét a negyven magyarét is, kiknek nevét emlékoszlop őrzi a debreceni Nagytemplom és a Kollégium közötti parkban. Mint még sokan, más társaik Éurópa vallási megújulása idején életüket áldozták az új hitért. Nekem ez a vers megrendítő ereje és gondolatisága folytán oly szép. Az az önként vállalt élethelyzet — életveszély —, amit rettenetességével elénk tár és költői képekkel fejez ki: valóság volt. Valóság a mérhetetlen víz, a tengeren hányódó gálya, a széltől felkorbácsolt hullámok, melyek bármelyik pillanatban az elmerülés- sel fenyegettek. S a szenvedés is tengernyi volt. Nagyobb nála csak a hit lehetett. Hit az örök Istenben, ki által „Ha hited el nem játszád, / útad égbe nyitva áll!” Addig azonban mérhetetlen szenvedést kell kiállanítávol a hazától, rabláncon, testi-lelki megalázások, kínok közepette. A vergődő, nem ritkán csüggedő embert mi biztathatná? „Emlékezz: ki népe vagy! / Sión! Nincs több Isten egynél, / Benne hát ne kételkedjél!” S ha jön az elkerülhetetlen vég, a távolról feléjük intő hazára végső áldást mondva közelítsenek az égi hon felé. Ahová, mint biztos révbe lehet megtérni, s ahonnan soha senki nem fogja már számkivetni az embert. A gályarab papokról szóló verses ének minden sorával, gondolatával a máig szól. Minden gyötrődő, szenvedő, élő emberhez, hogy hitét el ne veszítse. Bízzon abban, hogy nem élt hiába, értelmetlenüí, ha becsületét megőrizte, ha hűséges volt a mércéje szerint felállított, kialakított emberi értékekhez. Azokhoz, melyeket a sok ezer éves kultúra megőrzött, s nemzedékek végtelen sora adott át egymásnak állandó küzdelemben. Mert az emberséggel szemben mindig ott volt az embertelenség, s csábítása csupa jót, földi örömöt ígért a lélekért, a szellemért cserébe. Igazán boldog az volt, s az lesz a jövőben is, aki bármely nagy harc árán is, még megalázottan is a hatalmasoktól, lelkének önállóságát meg tudta, meg tudja őrizni. Váss Márta