Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27-28 / 175. szám
KÖRKÉP 1991. július 27-28., szombat-vasárnap © KÉS MEGYEI HÍRLAP- Az eső a ludas Nem tudnak mit tenni, ezért nem idegeskednek T7 A s i . / ROMÁNIAI Vendegkommentar MAGTAR Zöl Id kártya Péntek, 11,30. Békéscsabáig a Berényi úti benzinkútnál 30— 40 pótkocsis teherautó, traktor áll sorban búzával rakotton. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat telephelyénél várnak, hogy megszabadulhassanak terhűktől. Szokatlan ez a sok jármű, máskor tíznél többen nemigen várnak itt egyszerre. Egy fiatal, bajszos sofőrtől kérdezem: mi a hosszú sor oka? — Nagyon egyszerű: az éjszaka vihar volt, esett az eső, a föld felázott, nem tudnak rámenni a gépek, nem lehet folytatni az aratást. Egy középkorú kollégája kapcsolódik be a beszélgetésbe. — Egyik téesz sem mondhatja az embereinek, hogy akkor ma menjenek haza, ne dolgozzaNagyon szeretnék kiscsoportos óvodás lenni Szarvason. Főleg azért, mert így lenne esélyem arra, hogy jövőre Békés megye három legszebb hölgye közül az egyik dédelgetne karjaiban, és elénekelné velem, mondjuk a „Bújj, bújj zöld ágat”. Bobvos Vera — a szépségkirálynő-vá- lasztás országos döntőjének szarvasi szereplője — ugyanis óvónőképzőbe jár, s mindenképp a pályán szeretne majd maradni. Persze, amikor az Árpád Szálló presszójában randevúzunk, a gyermeklélektan helyett inkább a budapesti Kongresszusi Központban lezajlott versenyt, valamint előzményeit boncolgatjuk. — A békéscsabai elődöntő után egy hétre Salgóbányára költöztünk edzőtáborba — kezdi Vera. — Az országosra bejutott lányok közül viszont ide néhány lány nem is jött el. Akadt, akit állítólag a barátja nem engedett, mások talán megijedtek. Végül is 17-en készültünk a döntőre, testőrök felügyelete mellett, de igen jó hangulatban. Engem leginkább az bántott, hogy az első napokban nemigen lehetett telefonálni, és kevés idő jutott alvásra, pihenésre. nak. Inkább beküldik az eddig learatott gabonát az átvevőhelyre. Ezért aztán sokkal többen vagyunk itt, mint máskor, mert mindenhonnan egyszerre szállítanak. így aztán ma például csak 2—3-szor tudunk fordulni. Más napokon 6—7 fuvart bonyolítunk le, de hát ez van. Nem felelős ezért senki, csak az időjárás. A telepen folyik a munka, mindenki teszi a dolgát. Márton Jánosné adminisztrátor válaszol a kérdéseimre. — Hogyan győzik a megnövekedett munkát? — A kapacitásunk behatárolt, óránként 15 vagon gabonát tudunk átvenni. A sofőrök is tudják: nem miattunk, s nem is miattuk van ez a torlódás, nincs is semmi súrlódás a dolgozóink— A testőrök jelenléte nem feszélyezett? — Zavart, hogy minden lépésemet követik, de amiket az előző évek versenyeiről hallottam, biztosan szükség volt rájuk. Egyébként a táborban semmilyen zavaró körülményt, a verseny tisztaságát veszélyeztető dolgot nem észleltem. —A felkészülés után következett a nagy megmérettetés. Úgy érzed, a dobogóra valóban a legszebbek léptek fel? — A végeredmény engem meglepett, hiszen két lánynak az „érmes” helyezésére egyáltalán nem gondoltam. — Ezt nemcsak Vera látta így — veszi át a szót barátja, Zsolt. — A verseny után beszélgettem a testőrökkel, akik szintén felháborodtak. Olyanokat is mondtak, hogy valakik emiatt biztosan megütik a bokájukat. Véleményük talán arra vonatkozott, hogy két lány fotója szerepelt már külföldi bulvárlapokban, vagy hogy a királynő a kiírásban szereplő, minimum 170 cm-es magasságot nem érte el. — Kívülről te milyennek láttad a döntőt? — Furcsának tartottam, hogy a hozzátartozókat a „kakaskai. Ezekkel a kocsikkal két-há- rom óra alatt tudunk végezni, de közben folyamatosan érkeznek vissza újabb fuvarral az egyszer márkiürítettek. — Eléggé esőre áll az idő, mi lesz, ha elered? — Amelyik kocsi ponyvával- van letakarva, azzal semmi gond. A ponyva nélkülieket sajnos kénytelenek lennénk elküldeni, ha megázik a búza, de ezt a sofőrök is tudják. Távoli harangszó jelzi, dél van. A gépkocsivezetők hármas-négyes csoportokban beszélgetnek, cigarettáznak vagy a kocsiban üldögélnek. Nem tudnak mit tenni, így hát nem is idegeskednek. Az időnek köszönhetik, hogy van egy kis idejük. — mz — ülőn” helyezték el, ahonnan alig láttunk valamit. Végig érződött, hogy a versenyt a felső tízezer szórakoztatására rendezték, és mindenhol a pénz beszélt. Emellett nem értettem, hogy a Békés megyeiek által felajánlott ajándékok közül miért nem jutott legalább egy virágcsokor az innen indultak mindegyikének. Voltak, akiket elhalmoztak ajándékokkal, mások álltak üres kézzel. — Vera! Nem zavart, hogy semmi nem jutott a nagy kosárból? — Nem esett rosszul, mert nem is számítottam rá. Az az igazság, hogy szerettem volna túl lenni az egészen, és hazajönni. A többiek például most is Pesten vannak, de nekem jobb itthon, Szarvason. — Szerződéseket sem kötöttél? — Kaptam ajánlatot fotók készítésére, de még nem döntöttem. Ugyanakkor a fő szervezővel — ä Promerk International KBT.-vel — egyéves szerződése van mindenkinek. Egyelőre azonban én még a beígért napidíjamat sem kaptam meg... (nyemcsok) A Gyulai Húskombinát központi telephelyére FELVESZ mechanikus és elektronikus mérlegek javításában, karbantartásában jártas MÉRLEGSZERELŐT. Érdeklődni lehet: Gyula, Kétegyházi út 3. szám alatt a fenntartási üzemvezetőnél. r — — — — — — — — i NYÁRI VÁSÁR július 29.—augusztus 10-éig. 30—40%-os ÁRENGEDMÉNY! ! ! | GYERMEKDIVAT jj • BÉKÉSCSABA . | Munkácsy u. 2. | Hétvége (nem) csak fiataloknak Szanazugi Szana-buli Akár az Erkel Diákünnepeket, a hagyományos Szanazugi Bulit is öntevékeny fiatalok tartják életben. Ezen a hétvégén ezrek tölthetik kellemesen hétvégéjüket a Fekete- és a Fehér- Körös összefolyásánál, az idén először a dobozi oldalon is. Gyula, Békéscsaba és Békés ifjúságának nagy juliálisán tegnap este a zenéé volt a főszerep, de ma és holnap is számtalan sport, kulturális és szórakoztató program várja a fiatalokat. A csúcs minden bizonnyal a ma esti Török—Póka—Závodi— Döme együttes fellépése lesz. Belépés ezerötszázért Lapunk vendégkommentárja kapcsán megérdeklődtük, mi a helyzet a zöldkártyával a magyar—román határon. Ezek szerint a hír igaz, de... Bukaresti kollégánk, Sike Lajos írásának elkészülte—lényegében a hazai kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás bevezetése — óta nem 250, hanem 1500 forintot (autóbuszonként 1900-at) kell fizetni a határon. De csak azoknak a román autósoknak, akik nemzetközi biztosítás (zöldkártya) nélkül lépik át a határt. A zöldkártya felmutatásától azért nem tekinthetnek el a vámosok, mert Magyarország és Románia között nincs rendszámegyezmény. Az 1500 forint egyébként nem büntetés, hanem a magyar biztosítótársaságok nevében a vámosok által megkötött, egy hónapra szóló kötelező biztosítás. Megtudtuk azt is, hogy a nemzetközi biztosítást odahaza is kiválthatják a román állampolgárok, de csak konvertibilis valútában. Harmincöt dollárt kell lefizetniük az egy hónapig érvényes zöldkártyáért. (Egy dollár árfolyama jelenleg: 180 lej.) A magyar biztosítótársaságok (illetve a megbízásukból eljáró vámszervek) tulajdonképpen gesztusnak tekintik, hogy forintban is meg lehet kötni a nemzetközi biztosítást. Információink szerint a határon átkelő ezer román autós közül jó,ha 15-nek van zöldkártyája. A többiek fizetnek, általában szó nélkül, a legálisan behozható személyenkénti kétezer forintjukból. rp SS 1UZ a Tussaud- panoptikumban Szokatlan feladat elé állította a londoni tűzoltókat a Madame Tussaud világhírű panoptikumában csütörtökön kitört tűzvész: a sűrű füstben képtelenek voltak megállapítani, élő embereket vagy viaszbabákat látnak maguk előtt. Az épület padlástere borult lángba, amit hamarosan sikerült eloltani, de a sűrű füst a szellőzőberendezésen át leszivárgott az úgynevezett Rémségek Termébe, ahol a nevezetes figurák álldogálnak. — Nem volt köny- nyű dolguk a fiúknak — nyilatkozta a tűzoltóság szóvivője —, nem kérdezhették meg minden egyes bábutól, élő ember-e vagy sem, de meg kellett bizonyosodniuk, van-e valaki az épületben. ...Aztán itt a zöldkártya üde zöld ügye! Állunk a határnál, mármint a nyugatinál, mert ott érdemes ám világgá futni. Álldogálunk négy-öt-hat-tíz órát, mire átjutunk. Sze’ meg kell alaposan nézni minden kocsit és csomagot, mert különben eladjuk ezt az ősi és szent rögöt. Van időnk a túlsó oldalra kikészíteni a kocsi nemzetközi biztosításáért fizetendő 250 forintot. Amint átgurultunk, tüstént lepengetjük a magyaroknak, mert immár ők is a piacról élnek, és nem hasadhat meg percenként a szívük azért, mert mi olyan szegények és szerencsétlenek vagyunk. S máris ügethetünk a nyíregyházi, debreceni, békéscsabai — és még számtalan— zsibogóra. Ha csak azt a két kilométeres sort veszem alapul, amit legutóbb kiálltunk, akkor öt óra alatt, úgy 250—300 kocsival számolhatunk. Nonstop szolgálatnál ez naponta legalább 1000—1200 járgány. Mondjuk, ennek fele vesz zöldkártyát, mert másik felénél még érvéNem kérem, korántsem az a szerződés okozza az elnök nyugtalan álmát, melyet a hódmezővásárhelyi Korrekt Kft.- vel kötöttek, hiszen annak jogszerűségéhez nem fér kétség. (Csakhogy időközben kiderült, hogy a kft. korántsem olyan megbízható, miként a neve su- gallaná. Az általuk felvásárolt toll árának — úgy tűnik — a vésztőiek már csak bottal üthetik a nyomát. A tévedést a szövetkezet negyvenmilliója bánja...) Akkor hát mi nyugtalanítja Szili Zoltánt? Kezdjük talán a legelején! Nemrég a szövetkezet dolgozói azzal a kéréssel keresték meg a felügyelő bizottság tagjait, hogy jó lenne néhány, nekik nem tetsző dolgot tisztázni. Az első időpontot korainak tartotta a szövetkezet vezetése, így csak a dolgozók vettek részt azon a panasznapon, melyen mondhatni elemi erővel törtek a felszínre a sérelmek. Beszélik, már az is szóba került, hogy új irányítókat kell választani a szövetkezet élére. Aztán elérkezett július 24-e, a „nagy szembesítés”, a nyílt igazgatósági ülés időpontja. A zsúfolásig telt Monostor Étteremben, az elmúlt félévben végzettmunkáról szóló rövid beszámolót követően a felügyelő bizottság elnöke, Bertalan Károly tolmácsolta a dolgozók kérdéseit, gondjait. Egy ideig. Aztán mondták ők maguk. De hát mi a baj tulajdonképpen? (És itt kellene egy külön újságoldal, hogy a sok panaszt felsorolhassuk.) A teljesség igénye nélkül, hadd idézzünk néhányat a felvetődött problémákból! Többen elmondták, hogy az üzletek bérbeadása nem megy egészen tisztán, mások a kultúr- cikkbolt megtartása mellett kardoskodtak, megint mások arra hívták fel a figyelmet, hogy az elbocsátásoknál nem a felkészültséget, a gyakorlatot veszik figyelembe, ráadásul embertenyes a régebbi, vagyis nem telt el a tíz nap. Ez akkor is 500-szor 250 forint! Vagyis 125 ezer forint. Havonta több millió forint. Csak egy határátkelőnél. Mert összesen tízmillióra rúg az a pénz, amit a román állampolgár — akit reszketve féltenek a magyaroktól! — a magyar államnak lefizet. Nem adjuk el az országot! Nem adjuk el! Nem bizony! Csak a gatyánkat, becsületünket, maradék jó hírünket. De ezt szolgai módon. Megalázóan! Csak nehezen összegürcölt, feketézett forintjainkat adjuk. Mert a magyaroknak jó a forint is-a zöldkártyára, nem kér dollárt, mint a román biztosító. Miközben két üveg bort vagy egy rúd szalámit elkoboznak tőlünk, mert úgymond több, mint amennyit a vámszabály megenged, százmilliós értéket, ami itthon maradhatna, át kell váltanunk, hogy forintunk legyen a zöldkártyára! Mi ez uraim, ha nem törvényesített kiárusítás? Sike Lajos, a Romániai Magyar Szó munkatársa len módon történik a dolgozók elküldése. Ezek után szinte természetes, hogy megkérdőjelezték a résztvevők a vezetői prémiumok méltányosságát is. (A prémium összegéről közgyűlés döntött, úgyhogy a kifizetés szabályos volt — ezt már kivizsgálta a felügyelő bizottság.) Az igazgatóság tagjai is elégedetlenek voltak, egyrészt, mert „pancsemek tekintették” őket (nem volt kellő betekintésük a szövetkezet ügyeibe), a kellemetlen döntéseknél viszont „takarónak” használták tagjait. A Kőrösmenti Áfész több település áruellátásával foglalkozik, s ezen az ülésen a ^vidék” is hallatta, nem éppen elégedett hangját. Egyetlen példa: Okány- ban munkástanács létrehozását tervezték néhányan. A „szervezkedés” résztvevői közül — mint az ülést követően megtudtuk — már csak egy dolgozó tartozik az áfész kötelékébe, ő is azért, mert táppénzen van, s így nem küldhetik el. ...És az ominózus tollügy. A felügyelő bizottság ezzel foglalkozó tagja így fogalmazott: „Ilyen szerződést kezdő gazdasági vezető koromban sem kötöttem volna.” Hogy milyen kilátások vannak a pénz visszaszerzésére? A válasz dióhéjban: „Gazemberekkel nem tudok mit tenni.” Lám. Jó ideje a vésztői áfész- nél történtekről olvasnak, és még mindig nem kaptak választ a címben feltett kérdésre: miért nem alszik éjszakákon át a szövetkezet elnöke? Nos, eláruljuk. O mondta. Szélmalomharcot vív hónapok óta, hogy változtasson a dolgozók szemléletén. „A jelen helyzetben, ilyen emberekkel szemben nem lehet tenni semmit.” Végül hadd idézzük ismét Szili Zoltán szavait: „ Előrelépni úgy lehet, ha félretesszük a sérelmeket.” Tessék mon-dani! Orvosolni nem lehetnene őket? Nagy Ágnes KERESKEDELMI EGYSÉGEK, VÁLLALATOK! Tejtermékek nagy engedménnyel, amíg a készlet tart! Nagyker. ár Fogy. ár —vaj 200 g-os (fehéráru) 23 Ft/db 25 Ft/db —trappista sajt 195 Ft/kg 220 Ft/kg. Megrendelhető: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tejipari Vállalat áruforgalmi osztály, Nyíregyháza, Orosi u. 29. Telefon: (42) 11-922, telefax: (42) 14-881, telex: 73-323. MINDEN MEGRENDELÉST LESZÁLLÍTUNK, VÁRJUK MEGRENDELÉSEIKET! „... ARTAN! NEM NEHEZ DOLOG, S MINDEN EMBER KEPESRA; ELLENBEN HASZNÁLNI ÉS SEGÍTENI. ERRE MÁR NEM MINDENKI KÉPES.” (Platón) Egy szépségverseny fényei és árnyai Verának virágcsokor sem jutott... „Ilyen szerződést kezdő gazdasági vezetőként sem kötöttem...” * Mitől álmatlan a vésztői áfész elnöke?
