Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-25 / 173. szám
SPORT 1991. július 25., csütörtök Országos díjugrató bajnokság, Mezőhegyes Az eredmények mellett a gondokra is figyeljünk! Még egy teflonkészlet... Mindig szórakoztató kísérője a versenyeknek a tombolahúzás, kivált, akiknek lapul a zsebében legalább egy szelvény. A mezőhegyesi kirándulást a nézők közül leginkább a tótkomlósi Sebók Pál őrzi meg jóemlékezetében, ő nyerte ugyanis a 60 ezer forintot érő csikót. Gazdára is talált mind a 18 nyeremény, egy kivételével: a 00409-es számú sorsjegy gazdáját egy teflonkészlet várja. Négy napon át Mezőhegyesre, az országos díjugrató bajnokságra figyelt a hazai lovas társadalom. Az idén immár sorrendben harmadik alkalommal vizsgázott kitűnőre a magyar lovassport egyik vidéki fellegvára. Sajnos a pénztelenség, a mezőgazdasági üzemek nehéz helyzete odavezetett, hogy ebben az évben a tavalyinál jóval kevesebb szakosztály vett részt a bajnokságon. Alaposan csökkent a rajthoz álló lovak száma is. A leginkább nagy figyelemmel várt nehéz kategória versenyeinek alaphangját az adta meg, hogy a korábbi két esztendő bajnoka, az orosházi Göttler Vilmos nem állhatott rajthoz Kemál-36 sérülése miatt. Az elmúlt szezon legjobb lova és lovasa igazán balszerencsés az idén. A tél folyamán és egész tavasszal a lábműtétje után lábadozó Kemál-36 már biztatóan mozgott a két héttel ezelőtti Hortobágyi Nagydíjon, esélye volt bajnoki címe megvédésére, ám egy baleset közbeszólt. Történt, hogy a Hortobágyról hazatérve már Orosházán, a Dózsa Rt.-nél a kiváló mén elcsúszott és néhány bordája eltörött. Remélem mielőbb felgyógyul és az év hátralévő versenyein megszerzi a minősülést. Mivel Göttler nem indult, nyílttá vált a bajnoki cím sorsa Mezőhegyesen. A szakemberek a legtöbb esélyt a Mezőhegyesről indult, később a Békéscsabai Szabadság Tsz színeiben versenyző, jelenleg Budapesti Honvédos Rezgő Zoltánnak adták, aki az idén szinte mindent megnyert itthon. Legutóbb éppen a-Hortobágyi Nagydíjat, tehetséges lova, Póker nyergében. Bagyinka György, a megyei szövetség tiszteletbeli elnöke megjegyezte: — Zoli rendkívül megbízható lovas, titokban bajnoki aranyat várok tőle. A válogatott, jelenleg kaposvári színekben versenyző Bálint idősebb lováról, Gidránról, azt tartják a hozzáértők, hogy bármilyen pályán képes végigmenni, igaz egy verőhiba benne van. A fővárosi lovasok közül Heve-v sy Barnabás és Somlai Tamás bármikor képes nagy eredményre. A hazaiak közül a Németországban lovasiskolát vezető Szász Sándortól és az ottani gyógykezelések hatására súlyos betegségéből felgyógyult Kabalától várták a legtöbbet. Az első két napon a könnyebb pályán R«zgő hibátlan teljesítményt nyújtott, míg Bálint egy verőhibával várta a döntőt. A szakembereknek tetszett a magyartól eltérő stílusban lövagló Szász Sándor lovaglása Kabalával. Az izgalmak a tetőfokára hágtak a vasárnapi döntő első fordulója után. Bálint egyedül a mezőnyből hibátlan pályát ment Gidránnal, míg Rezgő egy akadályt vert a fiatal Pókerrel, így a döntés az utolsó fordulóra maradt. A 160 cm-es akadályokkal nehezített pályán Bálint egy verőhibát vétett, s ekkorra már az is tisztázódott, hogy az utolsóként induló Rezgő csak hibátlan teljesítménnyel lehet bajnok. A közönség a volt Békés megyei fiúnak szurkolt, ám amikor egy rúd leesett, a somogyi tábor ugrott nagyot örömében, mivel a 22 éve lovagló Bálint László élete legnagyobb sikerét érte el a bajnoki címmel. A legkellemesebb meglepetést a bronzérmes kis Heves megyei település, Visznek lovasa, Miklósvári Tamás okozta. A kiegyensúlyozott lovaglást bemutató BLK, több év után megérdemelten nyerte a csapatbajnoki címet a Honvéd előtt. A címvédő tartalékos kiskunhalasiak az ötödik helyen Az országos bajnoki címet a felvételünkön látható Bálint László (Kaposvári Gazdász SE) szerezte meg Gidrán nevű lovával „Remélem megyünk az olimpiára” Az országos díjugrató bajnokság zárónapján arra kértük dr. Burucs Balázst, a válogatott kapitányát értékelje a Mezőhegyesen látottakat. — Sajnálatos, hogy a korábbi két év bajnoka, Göttler Vilmos lova sérülése miatt nem tudott rajthoz állni. Az ő hiányzása ellenére a szakemberek megítélése szerint színvonalas volt a bajnokság, durva hibát nem vétettek a lovasok. A rendezők is kitettek magukért, zavartalan volt a verseny. Az anyagiak hiánya miatt szűkült a mezőny, egyre kevesebben tudják vállalni az utazási és egyéb költségeket. Évente jelentős mennyiségű lovat adnak el a hazai gazdaságok külföldre, ez is csökkenti az állományt. — Kinek a teljesítménye tetszett az országos bajnokságon? — Elégedett voltam a bajnok Bálint és Rezgő teljesítményével. Jó benyomást keltett a hosszú betegségből Németországban felgyógyult és a versenyre hazatért Kabala és lovasa, Szász Sándor. A legnagyobb meglepetést azonban a viszneki Miklósvári okozta elsőrangú - teljesítményével, váratlan bronzérmével. 0 az idei bajnokság felfedezettje. —Jövőre olimpia tesz Barcelonában. Rajthoz állnak-e a magyar díjugratók a világ sportolóinak legnagyobb versenyén? — Mindenképpen szeretnénk ott lenni Barcelonában. A MOB és a szövetség vezetése is támogatja törekvésünket. Remélem sikerül négy olyan lovat találnunk, amely megfelel a nemzetközi követelményeknek. Az idén eddig Bálint Gidránnal és Rezgő Pókerrel már minősült, remélem felgyógyul Kemál-36, s még az idén minősül lovasával, Göttlerrel együtt. Most biztatóan mozgott Kabala is, ő lehetne a negyedik ló Barce lonára. Természetesen még sok idő van az olimpiáig, bármi történhet, így korai lenne nevekben gondolkozni. Célunk egyértelmű: az olimpiai részvétel. V. L. végeztek, mivel legjobbjaik a válogatott Varró vezetésével a katonalovasok világtalálkozóján szerepeltek Angliában. A csapatversenyben a hazaiak Merán kiesése miatt elvesztették esélyüket az aranyéremre, a megszerzett bronzéremért dicséretet érdemelnek Sovák Péter tanítványai. Az idei díjugrató OB összességében megfelelt a várakozásnak. Reméljük jövőre nem csökken tovább az egyesületek és az induló lovak száma, mivel ezt a szép sportot igényli a közönség, ezt bizonyítja az országos bajnokságra kilátogató több ezres nézősereg. Fábián István— Verasztó Lajos Platthy Józseftől Bálint Lászlóig A díszes kupa ott várja majdani őrzőjét a zsűritorony előtti asztalon, a kék, piros, sárga, zöld és fehér szalagok társaságában. Gyönyörű ezüstserleg, nemes anyaga miatt is, meg a majdnem ötven esztendő miatt kopottas. Mennyi, de mennyi versenyen jelentette a vágyat a lovasoknak 1934 óta. Abban az évben vésték rá — vagy két esztendő múltán — elsőként Platthy József nevét. Aztán újabb négy alkalommal az ő ne vét kanyaríthatta rá a vésnök. A legendás katonalovasról mesélik, hogy még tavaly, nem sokkal kilencvenéves korában bekövetkezett halála előtt is lovagolt. Az élete volt a lovarda. A lovashistória —- ha lassan körbeforgatjuk a kupát — 1972-ben folytatódik. Ekkor Ákos Ajtony nyerte el, merthogy Józsi bácsi úgy gondolta, féltve őrzött kincse ugyan az olimpiai bronzérem mellett ez a díj, de még jobb, ha az ismét életre kel — a pályán is. Hogy amikor péntekenként a díjugratók a nehézkategóriában elkezdik a küzdelmeket, olykor rápillanthassanak. A magyar lovassport egyik jelképére. De térjünk vissza a „névsorolvasáshoz”, annál is inkább, mert Mezőhegyesen többször is „járt” ez a serleg, igaz, az innen származó Ákos Honvéd-színekben nyerte el. 1977-ben és ’79-ben viszont Balogi András már a gazdaság vitrinjébe helyezhette el, miként egy év múltán Krucsó Ferenc is. És a névsort a legújabb időben is díszítik Békés megyeiek: tavaly és előtte az orosházi Göttler Vilmosnak, no meg a Viharsarok sportjának hozott dicsőséget. Az élet persze gyakorta áthúzza a legszebb elképzeléseket is; Göttler Vili vasárnap délután, amikor az istállókhoz igyekvő boldog győztes elvonult vele, már arra gondolt: vajon sikerül-e Kemál bordaműtétje holnap... Nem messze onnan természetesen annál nagyobb volt az öröm a „kaposvári gazdászok” kicsinyke táborában. Bálint László széles mosollyal nyugtázta: azért nagyszerű érzés, amikor 22 év munkájának gyümölcse beérik. Azóta lovagol. „Csütörtök éjjel fél háromra értünk ide, amikor már régen aludnia kellett volna Gid- ránnak. Egyik barátom és klubtársam, ifjú Herczog Emil segített a szállításban, ám ő úgy tudta, hogy csak csütörtökön kell indulnunk. Lélekszakadva rohantam hozzá szerda este Gántra, mondom, pajtás, pakolj, mert elkésünk. Majdnem háromszáz kilométer..., de úgy látszik jó kabala ez a kapkodó indulás, mert két hete a Hortobágyi Nagy díjon is hasonlóan jártunk és a negyedik helyezéssel értünk haza. Mellesleg én csak névleg tartozom a kaposvári klubhoz. Otthon, Mezőszilason tartom Gid- ránt. Hogy elsőre mi jut eszembe, a nagydíjat és ezt a borítékot szorongatva. Elhiheti, hogy ma csak pénzért magas szinten nem lehet lovagolni. Vallom: magyar sportolónak az egyik legnagyobb dicsőség, amikor hazája bajnoka. Nyertem Varsóban hadseregbajnokságot, tavaly a pozsonyi nemzetközin másodikok voltunk, csapatbajnoki aranyam is van már, de ez az igazi, kivált a tavaly harmadik helyezés után. Ilyen nyugodt még sose voltam. Tudtam, hogy Rezi (RezgőZoltán, a nagy rivális—a szerk.) nagy ellenfél lesz, s elöbb-utóbh hibázik valamelyikünk. Bár Gidrán sem mai ,,gye- rek”, már 13 éves, most újra nagyon jó kondiban van, azért is bíztam benne nagyon, hogy hamar kipiheni a ~csaknem háromszáz kilométeres utazás fáradalmait. ” Nemkülönben boldog volt egy másik „győztes”, a viszneki Miklósvári Tamás. O sem tegnap szállt először nyeregbe, s ezt igazán i csak a legnagyobb elismeréssel mondjuk róla. Nem nehéz elképzelni, hogy nem akad sok különb nap az életben a sportpályán, amikor valaki negyedévszázadnyi kemény munka után dobogóközeibe kerül a nemzeti vetélkedőn, s — ahogy a jól felkészültekhez illik — segíti a szerencse is. Amikor átvette Takács Győző kerámikus gyönyörű zöld buté- liáját, alig lehetett szóra bírni. Csak egymásra néztek a ló tulajdonosával, a gyöngyösi Varjú Lászlóval és alig akartak hinni a szemüknek. Talán nem véletlen, hogy a kis hevesi falu, Visznek derék lovasa először mesterét, Szemere Csaba nevét említette... mert, hogy mennyi mindent köszönhet az idős „lovastanámak”. És kijárt a köszönetből a Béke Téesznek is, amely pályát, akadályt, szállítási lehetőséget biztosít. íj-— Ez napjainkban nem akármilyen dolog. Alátámasztására csupán egyetlen vélemény, a házigazda mezőhegyesi gazdaság vezérigazgatója, PappTibor mondta:,,tavaly 33 szakosztály 130 lovasát láttuk vendégül. Az idén? Jój, figyeljen! Huszonkét klubból 87 lovat hoztak. Ne higgye, hogy az országos bajnokság becsülete csökkent..." Nem szomorú befejezésnek szántuk az idei díjugrató bajnokság összegzéséhez, egyszerűen aprói van szó, hogy tudomásul kell vennünk — ez a sportág is óriási finanszírozási gondokkal küszködik. A kiúthoz alighanem kevés lesz csak a lótartó gazdák lelkesedése. A még életben lévő, azaz fel nem szeletelt gazdasági egységek napról napra apadó pénztárcáját nem biztos, hogy pótolja a varázsszó: vállalkozás. Bár tévednénk. RFKFS MEGYEI HIR1AP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen és dr. Serédi János ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66)27-844; főszerkesztő: (66) 21-401; telefax: (66) 21-401; kiadó: (66) 26-395. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 205 forint, egy évre 2460 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068
