Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-25 / 173. szám
1991. július 25., csütörtök MEZŐHEGYES ÉS KÖRNYÉKE Röviden / „Úgy döntöttem, vállalkozó leszek” Vajgél László a V-modellről A V-modell Ruházati Kft. 1990. május 1 -jén jött létre. Alapítói — 50-50 százalékos tőkerésszel — Vajgel László és a Hód-modell Ruházati Szövetkezet. Akkor 16 dolgozóval indult az üzem, most 52-en dolgoznak itt, de még tudnának felvenni szak- és betanított munkásokat. Vállalnák az új jelentkezők átképzését, illetve betanítását is. Tavaly a kft. szovjet exportra termelt nagy tételben, folyamatosan. Év végére azonban ez a lehetőség megszűnt, új piacok után kellett nézni. Az idén férfi, női kabátokat, blézereket és sportruházati termékeket gyártottak nyugat-európai exportra és a belkereskedelem részére. — Az a célunk, hogy teljes egészében nyugatra dolgozzunk — mondja Vajgel László. — Szeretnénk megmaradni a nehéz konfekció területén, itt nagyobbak az esélyeink és a lehetőséMost ötvenketten dolgoznak itt geink, ugyanis kevés ruházati üzem tud átállni a gyapjú és a gyapjú típusú termékeknek a megmunkálására. Mi viszont erre szakosodtunk. Vettünk vasalógépeket és asztalokat, spe- ciál varrógépeket, kialakítottuk a szabászatot. Beszereztünk egy angol síkragasztót, enélkül például a blézer gyártása elképzelhetetlen. Mondhatom, hogy az eddigi egy évünk állandó beruházások és állandó átalakítások jegyében telt el. Ez rengeteg időbe és sok pénzbe került. No, volt hitel is, sajnos, nem kedvezményes, hanem rendes banki kamatra kaptuk. Most két munkahelyteremtő pályázaton is részt veszünk. A megye jóindulatú támogatását érezzük, hiszen ebben a térségben valóban gond a női munkaerő foglalkoztatása. Én vállalom, hogy pozitív döntés esetén fejlesztem az üzemet: a jelenlegi létszámot mintegy hússzal növelem. A későbbiek során pedig — elképzelésem szerint — akár 100 fő is dolgozhat itt. —A létszámbővítést csak úgy tudom elképzelni, ha átképezik, betanítják az újonnan érkezőket. — Igen, ezt vállaljuk, a jövőben ehhez kémék állami támogatást, illetve kamatmentes hitelt. — Most azt kellene mondanom, hogy sok sikert kívánok, és köszönöm a beszélgetést. De engedjen meg egy szubjektív megjegyzést: a határozottságából, pontos megfogalmazásaiból arra következetetek, hogy Ön „régi motoros” lehet. — Szakmunkás vagyok, technológus. A helyettesem Keszeli Arpádné, üzemmérnök. A betanítás és a termelés műszaki irányítása tehát nem jelenthet gondot. —Ez nyilvánvaló. De én nem is erre gondoltam. Vajgel László elneveti magát: ^ — Értem. Komlósi vagyok, ott tanultam a szakmát, 30 évig dolgoztam a vegyesipari szövetkezetben. Mint varró a szalagon kezdtem, voltam szalagvezető, normás, üzem- és termelésvezető, majd 11 évig a szövetkezet elnökeként dolgoztam. Nyugodtan mondhatom, hogy eredményesen vezettem a szövetkezetét, mindig nyereségesek voltunk. Az utolsó elnökválasztás előtt, 1990-ben vetődött föl a nagy kérdés: induljak, ne induljak? A tagság egy része mást szeretett volna látni az elnöki választáson. Úgy döntöttem, hogy vállalkozó leszek... A városnak összesen 64 műemléke, műemlék jellegű épülete, illetve épületegyüttese van. A közeljövőben megvizsgálják ezek állagát, meghatározzák a karbantartás és a felújítás becsült összegét. Az adatokat továbbítják az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségnek. * Az általános művelődési központ folyamatosan úszótanfolyamokat szervez a nyár folyamán tíznapos turnusokban. Négy évnél idősebb gyermekek jelentkezhetnek, és felnőttek is. Érdeklődni lehet a művelődési központ portáján és a strandon. A részvételi díj a jelentkezők számától függően 500 és 700 forint között változhat. * A Mezőhegyes című havilap júliusi számában interjú olvasható dr. Papp Tiborral, a kombinát megbízott vezérigazgatójával. Egy másik írás is foglalkozik a gazdaság „egyelőre változatlan helyzetével”: Tóth Adorján közli és kommentálja dr. Remport Katalin parlamenti interpellációját, valamint dr. Sá- rossy László államtitkár válaszát. Ugyancsak T. A. összeállításában olvasható a lapban a kombinát utolsó két évének „rövid történelme”. A lap egyéb írásai közül megemlítendő Hollós László „kislexikona”: a szerző ismerteti azoknak a személyiségeknek az életrajzát, akikről a képviselő- testület utcákat nevezett el. Értékes tanulmány részlet jelent meg dr. Müller Lajosnétól. Az agrokémiai és talajtani szakmérnök dolgozatában • Mezőhegyes talajadottságait vizsgálja. A lap utolsó oldalán a sport- és a kulturális témájú írások kaptak helyet. Sápszki András lett az őrsparancsnok Sápszki András: „Azért viselek egyenruhát, hogy szolgáljak.” Sápszki Andrást 1990. július 1-jén nevezték ki a körzetmegbízotti csoport vezetőjének. Akkor négyen szolgáltak Mezőhegyesen. Már 1989-től érzékelhető volt a városban a vagyon elleni bűncselekmények számának növekedése. A visszatérő betörőbandák miatt kénytelenek voltak figyelőszolgálatot szervezni, de a kis létszámú csoport nem működhetett eléggé éred- ményesen. így ebben az időszakban a bűncselekmények száma körülbelül 50 százalékkal emelkedett. Különösen gyakoriak voltak a kisebb bűncselekmények, így például a kerékpárlopások. Ezeket vidéki, gépkocsival rendelkező személyek követték el. Tótkomlósról, Csa- nádpalotáról kerültek vissza kerékpárok Mezőhegyesre jogos tulajdonosaikhoz. Az eredményes felderítés a szomszédos települések rendőreivel való jó együttműködésnek köszönhető. Az ismeretlen tetteses esetekben a felderítési arány Mezőhegyesen 40-45 százalék volt az őrs megszervezése előtt. Szerencsére a súlyos testi sértések száma elenyésző a városban. Elvétve fordul elő verekedés, elsősorban a fiatalok körében, hétvégeken. 1990. szeptemberében vetődött fel egy rendőrőrs létrehozásának lehetősége, illetve szükségessége. A csökkentett létszámú őrsöt 1991. július 1-jén hozták létre 9 fővel. Erősítésként három járőr, egy bűnügyi nyomozó és egy polgári alkalmazott került az új őrsre. A nyomozó a városban, illetőleg annak köz- igazgatási területén önállóan végzi a bűncselekmények helyszínelését, felderítését.- — Az őrs megszervezése óta állandó rendőri jelenlétet tudunk biztosítani a város területén — mondja Sápszki András megbízott őrsparancsnok.—Az önkormányzat jóvoltából foglalkoztathatunk egy gépíró hölgyet, aki távollétünkben veszi a telefonokat, jegyzi a bejelentéseket. Ennek óriási jelentősége van, hiszen munkaidőben valaki mindig meghallgatja az állampolgárokat, a rendelkezésükre áll. Jelenleg a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság igazgatás- rendészeti osztályával kidolgozás alatt áll a kihelyezett ügyfélszolgálat megszervezése. — A létszámnövekedéssel arányosan javulnak a technikai feltételek is? — Szó sincs róla. Továbbra is egy gépkocsink van, s ez — a hatalmas külterületet is figyelembe véve — bizony kevés. A kombinát sokszor segít bennünket járművel, sofőrrel és rendésszel is. Erre szükség is van, hiszen a majorokban igen gyakoriak a különböző terménylopások. Más területen is jól együttműködünk a kombináttal, mi biztosítjuk a pénzszállításaikat, cserében ők felajánlottak egy lovat a lovas rendőrünknek. A kombináton kívül a lakosság, az önkormányzat, a határőrség és — mindenekelőtt — a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság segíti munkánkat. „Lámpafúvás után” Mezőhegyes, a lovasiroda előtti útszakasz árokpartja. A hársfák alatt négyen hajladoznak, műanyag szatyrokba gyűjtenek valamit. —Lakatos Gizella vagyok— énekli a mikrofonba egy ötven körüli asszony. — És mit köll mondanom? — Azt mondja meg, legyen szíves, hogy mire jó a falevél, amit szedegetnek! ^ — Gubót szedünk, kedves, a hársfa magját, a battonyai erdészet faiskolájának. Korábban virágot gyűjtöttünk, azt a patika meg a Herbária vette meg tőlünk. — Önmagáról mit mondana el szívesen? — Nagymama vagyok, leszázalékolt nyugdíjas. A szívem néha nem kap levegőt. Van már hét unokám. Kettő iskolás, kettő most született, a többi kis óvodás. Nagyon örülök nekik, az iskolásoknak a gubó árából szeretnék őszre füzetet venni. Itt van az öcsém is, Sztoj- ka István, meg a 17 éves gyönyörű kislánya, Margitka. Neki sincs szegénynek munkahelye, egyszer dolgozott, libatépéskor. Ez meg itt mellettem az élettársam. — Én se tudok elhelyezkedni — mondja Kukovecz Pál. — A Kati-cégnél leépítettek. Szégyenszemre ilyen bogarászás- ból kell megélnem. Fiatal vagyok, 48 éves, bírnám a munkát. Most segélyt kellene intézni. Huszonnégy éves munkaviszonyom van, mégsem bízok nagyon abban, hogy megkapom. Olyan ez, mint kutyának a vacsora lámpafúvás után. Meg nem a segély lenne a megoldás, hanem a munka. Anélkül meghülyül az ember. Csigát, virágot, gubót gyűjteni: nem nekem találták ki. Életerős embernek érzem magam, ha tud, ajánljon be valahová. Csapodár. Kisorsolták az országos díjugrató bajnokságon A kívánatosnál is nagyobb a csend A mezohegyesi városi könyvtár épülete a vasútállomásra vezető sétány mentén áll. „Jó hely, itt sokan megfordulnak” — gondolhatnánk. Lépjünk be! A két alkalmazott hölgy arca felderül, szinte megkönnyebbülnek, hogy valaki végre rájuk nyitotta az ajtót. — Ilyenkor az emberek a munkával vannak elfoglalva — mondja Csáki Lajosné, aki 14 éve dolgozik itt, az első munkahelyén. — A könyvtárat 1971- ben építették, a köteteink száma megközelíti a 24 ezret. Vannak hanglemezeink is, kialakítottunk egy zenesarkot. Ezen kívül újságokkal, folyóiratokkal is az olvasók rendelkezésére állunk. Nagy gondunk a raktárhiány, a két mosdóhelyiséget is tárolásra használjuk. Egy hónapja a gyermekkönyvtárosnak és egy másik kolléganőnek lejárt a szerződése. Helyettük egyelőre mások nincsenek, a könyvesboltos lányokkal „visszük” közösen az intézményt. Az ő munkaköri leírásukban is szerepel a könyvtári teendők ellátása. Emellett itt helyben árusítanak is. Könyvtárosi alapfizetést kapnak, az eladott könyvek után pedig 2 százalékjutalékot. Nyáron inkább csak a közép- iskolások és a nyugdíjasok jönnek. A közép korosztály teljesen hiányzik. Reggel nyolctól ötig tartunk nyitva, egyórás ebédszünettel. A feldolgozást délelőtt végezzük, ilyenkor egy-két olvasó Optimisták A mezohegyesi parkokban az évszázados fák hűvösében fiúk kerekeznek. Gyötrik a bringákat, anyu féltett kempingje most megtapasztalhatja, mi az, hogy igénybevétel. Nagy sebesség, aztán egy hirtelen fék, majd ismét verseny, befejezés egy keréken, a hátulsón. Nem ágaskodik olyan szépen a ménes legkecsesebb lova sem, mint itt némelyik kétkerekű, nyergében egy-egy vakációzó kisdiákkal. A kép tulajdonképpen idilli lenne. A bukásokat kisebb-na- gyobb horzsolásokkal meg lehet úszni. Nyár van, iskolai szünet, a szülők dolgoznak, a gyerekek végül is jó helyen vannak. Mi zavar hát mégis? A Central mögötti kisebb parkhoz érek. Itt mindössze két fiúcska pedálozik, lassan, komótosan, fel- nőttes méltósággal. Bizonyára már „lehajtották” magukat, gondolom, vagy nem mernek, nem akarnak a „vadulok” közé menni. Alaposan rajtuk felejtem a tekintetemet, s közben „leesik a tantusz”: a kulcs a nyakban, az zavart már a másik csoportnál is. Tudatomban a „kulcsos gyerek” fogalma Budapesthez vagy — legföljebb — Békéscsabához társult. Ja, kérem, város lett Mezőhegyes is, kétkeresős családjaival, panelházaival együtt, íme a bizonyíték, ott fityeg a gyermekek nyakában. Szóba elegyedek velük, készségesen „nyilatkoznak”. — Seprényi Imre vagyok, ötödikbe megyek ősszel. A nyár idáig jól telt, a szüleimmel voltunk nyaralni Csopakon, a Balaszokott csak betévedni hozzánk. Az éves beszerzési keretünk 50 ezer forint, ebből gyarapítjuk a művelődési központban lévő gyermekkönyvtár állományát is. Ez ugyan most zárva van, de talán szeptembertől munkába áll az a kolléganő, aki onnan ment gyesre. Addig mi foglalkozunk a gyermekekkel is, tartunk itt néhány mesekönyvet. A másik alkalmazott Varga Mónika. Könyvtáros, egyben a Tevan Andor könyvesbolt bizományosa is. — Az eladásra váró könyvek, lemezek és kazetták értéke meghaladja az egymillió forintot. Havonta általában 50 ezret forgalmazunk. Ez kevés, de tudni kell, hogy rajtunk kívül sok bizományos tevékenykedik a városban. A nyári hónapok különösen gyengék, jó, ha összejön 500 forint a 2 százalékból. *-*-*Lehet-e mindehhez bármit is hozzáfűzni? Érdemes-e, szabad-e? Egy biztos: nyár van, kánikula, és ilyenkor valahogy sem ideje nincs az embernek, sem kedve „komoly” könyveket olvasni. Vagy talán mégsem lehet ennyire leegyszerűsíteni a dolgot? Gondolkodjunk csak el: 50 ezer forintból hány könyvet lehet venni a mai (és a holnapi!) árakon!? (Mezőhegyest több mint hétezren lakják, van középfokú iskolája is. Stb., stb.) De ez már nem csupán a me- zőhegyesiek gondja. Az oldal viszont az övék... kulccsal ton mellett. Egy hetet töltöttünk az állami gazdaságok közös üdülőjében. Fürödtünk, sétáltunk, megnéztük egy templomnak a romját. Apukám segéd- műszakvezető a cukorgyárban, anyukám telefonközpontos a kombinátban. O most alszik, mert éjszaka volt szolgálatban. Testvérem nincs, a barátaimmal bringázok, járok focizni, teniszezni, így telik a nyár. — Én meg Radovics Ferenc vagyok—veszi át a szót a másik fiú. — Imivel együtt járunk iskolába. Nekenys jól telt a nyaram, mert egy hétig focitáborban voltam Csabán. Amikor vége lett, apukámék értem jöttek, és az is nagyon jó volt, mert már majdnem elfelejtettem, hogy itthon mi hol van. Jól telnek a napjaim, biciklizek, meg kimegyek mamámhoz a 18-as majorba. Máskor játszom a többiekkel vagy videót nézek. A karatés és az akciófilmeket szeretem, meg a bűnügyiket. Mi majd akkor megyünk nyaralni, ha vége lesz a dinnyeszezonnak. Tetszik tudni, vettünk dinnyeföldet Bánkú- ton. Ott is sok a munka. Apukám egyébként üzletvezető, anyukám pedig a nagy irodán ellenőrzi a számlákat. Mit mondjak? Aranyosak, nyílt tekintetűek, kiegyensúlyozottak, optimisták ezek a kiskamaszok. Csak az az „egyen- kulcs” ott a nyakban! De nini, Fecó épp most csúsztatja be egy önkéntelen mozdulattal a gele- bébe. Azért én tudom, hogy ott van, ott lóg a nyakba akasztva. És még hány ezer kisiskolásnak ebben az országban!? Felhívás Mezohegyesi olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk, hogy erre az oldalra szánt írásaikat, észrevételeiket, témajavaslataikat a következő címre is eljuttathatják: Ménesi György, 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A. Az oldalt írta és szerkesztette Ménesi György. Fotó: Fazekas Ferenc