Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-25 / 173. szám
iBÉKÉSMFGYFIHÍKÜP KÖRKÉP 1991. július 25., csütörtök Július 26-án: Hunyadi László Kolozsváriak a Gyulai Várszínházban Meghitt találkozás lesz pénteken este Gyulán. Erkel Ferenc tér haza egy röpke estére szülővárosába, híres és népszerű operájával, melyet a kolozsvári vendégművészek adnak elő remélhetőleg nagy számú közönségnek. A kincses város Állami Magyar Operája másodízben látogat hozzánk, tavaly már nagy sikerrel léptek fel, két egyfelvo- násos — Mozart és Pergolesi — operával. A társulat múltja messze nyúlik, s szinte egy az ottani magyar színjátszással, melynek 200 éves évfordulója jövőre lesz. Első hivatásos karmesterük 1803-ban az országos hírű muzsikus, Lavotta János, majd 20 évvel később Déryné szerződik Kolozsvárra. Az ő energikus elkötelezettsége meghatározó volt az operajátszásra: Rossini művei, Wéber és Mozart darabok kerültek sorban bemutatásra. A későbbi években még olaszországi vendégjátékon is szerepelnek operarészletekkel, s a szerzők közt Erkelt is megtaláljuk. Könnyű helyzetük sosem volt, a századforduló után sem, s máig sincs, de küldetésükhöz híven mindig legyőzték az akadályokat, lett légyen az anyagi vagy egyéb természetű. Á Gyulai Várszínház több éves törekvése tette lehetővé, hogy a határokon túli magyar színjátszás is képviselve legyen a nyári játékokon. Az erdélyi szerzőket már jóval előbb nem egy emlékezetes darab bemutatásával ismerhettük meg. Társulatok közül elsők a kassaiak voltak, s a kolozsváriakat immár másodszorra láthatja a közönség. Most a Hunyadi Lászlót hozták, nemzeti operairodalmunk egyik gyöngyszemét. Ez a választás nem véletlen, hanem a kolozsváriak tisztelgése a zeneszerző és annak szülőhelye előtt, annak a városnak, amelyről Erkel így ír egy helyen: „...ami vagyok, mindent a Kolozsvárt eltöltött éveimnek köszönhetek. Ott műveltem ki magam zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek, s ott kötötték szívemre a nemzeti zene elhanyagolt ügyét...” A bemutatásra kerülő operát Seprődi Kiss Attila rendező a gyulai szabadtéri előadásra átdolgozta, ami lényegében rövidítést jelent, s díszletben meg jelmezekben is alkalmazkodást a környezethez. És semmi lényeges változtatást a darabon. Külön érdekessége a gyulai bemutatónak az, hogy itt kerül először színpadra ez az átdolgozás, mely valójában a kolozsvári magyar színjátszás 200. évfordulójára készült, annak megünneplésére 1992-ben. Tehát ebből az okból is tisztelgés ez itt, nálunk, Gyulán. Vass Márta A rendszerváltó PestiüHírlap Már sok-sok embert, történetet ismertem, így volt szerencsém Mátyáshoz, az igazságoshoz, Istvánhoz, a királyhoz, Vükhöz, a rókához, de hozzá, a rendszerváltóhoz még nem. Pedig itt van ő, az ízig-vérig profi rendszerváltó. Legalábbis ezt mondja magáról a Békés Megyi Hírlap hétvégi számában az országgyűlési képviselő, aki a választásokon az első fordulóban jutott a Parlamentbe az SZDSZ és az MDF közös támogatásával, majd röviddel utána az MDF népi-nemzeti-keresztény irányvonalának szem előtt tartásával az ideológiailag megfelelő oldalra, az MDF székébe ült. Érdekes sors a rendszerváltó sorsa. Még hivatalban van a régi városi tanácselnök és rendőrkapitány, amikor a rendszerváltó tévényilatkozatában úgy véli, megfelelő helyekre megfelelő embereket kell állítani, s nem tagadja, hogy szűk baráti körben már megvolt az elképzelése a kiszemelt posztokra. Úgy vélte: „nem bűn, ha egy rendszerváltó képviselő azon gondolkozik, hogy egy-egy vállalati igazgató vagy termelőszövetkezeti vezető megmaradhat-e a helyén”. Megválasztása óta a rendszer- váltó folyamatosan követeli az átvilágítást. Nem tagadja, hogy átnyúlt a földművelésügyi miniszter feje fölött, mert az — úgymond — nem volt jól tájékoztatva egy kérdésről. E gondolatmenet szerves folytatásaként abszolút természetes dolognak tartja, hogy beleszóljon a város üzemeinek, intézményeinek vezetőváltásába, hisz ezért vállalta a „képviselőséget”. Nem tartja kézi vezérlésnek azt, hogy beleszólt városa minden egyes üzemének vezetőcseréjébe, úgy tartja, aki nem ért vele egyet, annek nincs szívében semmi öröm a redszerváltással kapcsolatban. Szépen beszél, hisz evangélikus lelkész ő, a rendszerváltó. Eddig úgy tudtam: a rendszerváltás egyenlő a tulajdon- viszonyok végleges rendezésével. A kárpótlás megtörtént, közelítünk ismét a feudum uralkodóvá váláshoz, tulajdonom gyarapodik, fogy vagy stagnál, de elégedetlen és bizonytalan vagyok, várom az igazságot. Meg a messiást—a rendszer- váltót. Fekete Zoltán icsifiam, sírba teszel engem - szokta mondogatni, pedig nagyon jól tudta, hogy életének egyetlen értelme ez a gyerek. Amikor úgy érezte, hogy nem bírja tovább, belefáradt a mindennapokba, olyankor csak ránézett Bandikára, és elszállt a bánat. Nem is értette, hogy mások miért nem csodálják jobban, álmélkodnak, dicsérgetik ezt a szép, okos legénykét, aki a maga négy évével a megtestesült tökély. Egyetlen mosolyáért minden kincsét feláldozta volna, igaz, a kincsekben nem dúskálhatott, viszont gyerekzsivalyból annál több jutott. Naphosszat csipogott a fiúcska, mondta, mondta a magáét, ki nem fogy ott a kérdésekből, és főként a kívánságokból. Anyu mesélj, anyu játssz velem, vegyél nekem autót, katonát, állatokat. A világ minden pénze se lenne elég játékra, és ha száz órából állna a nap, az is kevés volna játszani. Nem baj, vállalta, és végig is csinálja, ha belepusztul, akkor is. Egyre kevesebbet gondolt arra, hogy mikor romlott el az életük. Mint minden szerelem, az övék is nagy szerelem volt. Mindent adtak és mindent vártak a másiktól. Meg akarták hódítani a világot, csillagokat lehozni az égről, tejben-vajban fürdeni. De a világ nem hódolt, a csillagok se mozdultak, legfeljebb maguktól hullanak, s a tej sem alkalmas a fürdőzésre. András sokáig versenyt futott a lehetetlennel, millió munkát vállalt, dolgozott szakadásig, s a családnak nem maradt csak egy kedvetlen, elcsigázott ember. Riadtan látták, hogy idegenek lesznek egymásnak, még a gyerek se köti össze az elszakadt érzelmeket, és a „jobb lesz így mindnyájunknak” reményével váltak el. Kaland Hej, micsoda élet kezdődik majd, ha még egyszer független leszek, gondolta Agnes, de hamarosan rájött, hogy semmiféle új élet nincs, a régit, a megtörtei kell folytatni. Görcsösen kapaszkodott Bandikába, nem volt szíve rábízni a nagymamára, és a gyerek is ráérzett, hogy most körülötte forog a világ, ő lett a főszereplő. Mint egy kis pióca, szipolyozta az anyját, követelt magának mindenféle kiváltságokat. Eredményesen követelőzött, megkapta amire vágyott, sőt még azon is túl. Bandika számára az a szó, hogy apu, valami furcsa szívfájdalmat jelentett csupán. Az apja sose látogatta, s hogy pénzt küldött, az a gyerek számára semmit se jelentett. O csak a mamáját ismerte, csupa nőnemű tárgyakkal és női vágyakkal volt körülvéve. Igazi, hús-vér apukák csak sóvárgó álamiban éltek, és olyankor, amikor látta, hogy a fiúk az apjukkal labdáznak. Mamája óvta is az ilyen élményektől, ha csak lehet, kettesben voltak, elhúzódtak az emberektől. A nagymama szünet nélkül biztatta a lányát, hogy fiatal még, jól néz ki, most hozzon új férfit a házba. Bandikának is szüksége lesz majd apukára. Agnes viszolygott a gondolattól is, hogy egy idegen férfi parancsoljon a fiának, még csak az kéne. Futó kalandokra se kedve, se túl sok lehetősége nem volt, s ha alkalom adódott, azt is inkább elszalasztottá, nem hogy kereste volna. Egyszer ezután mégis rászánta magát, és elment tíz napra üdülni, gyerek nélkül. Ahogy lenni szokott nyaralóhelyeken, itt is hamar kialakultak az alkalmi párok. Ágneshez is hozzácsapódott egy férfi. Nem volt rajta semmi különleges, nem volt se szép, se izmos, se okos, egyetlen előnye a létezése volt. Lehetett vele beszélni, kávét inni, és még táncolni is. O, de régen nem táncolt Agnes. Tudta, hogy nem lesz valami nagy élmény, de hagyta magát sodortatni az eseményekkel. Amikor ,,megtörtént a dolog”, a férfi elégedetten nyugtázta, hogy nagyon jó volt. Ha ügyesen megszervezik, máskor is találkozhatnának. Csendben, diszkréten. M ásnap Agnes hazautazott Bandikához. Az anyjának azt mondta, hogy az üdülőben rossz volt a koszt. Andódy Tibor A milliót érő sorsjegy száma: 007242 Lapunk július 19-ei, pénteki számában közöltük a gyulai Végvári esték ’91 nyereményjátékának nyerőszámait, köztük a főnyeremény, a tűzpiros Renault Clióét is. Közel egy héttel a nyerőszámok megjelentetése után arról kérdeztük Juhász Jánost, a rendezvény egyik szervezőjét, kié lett a főnyeremény? — Négy nyereménynek egyelőre nincs gazdája. Nem jelentkeztek a népi szőttesért, az autóriasztóért, a fagyasztó- szekrényért és az autóért. —A közvéleményt nyilván az autó sorsa izgatja. — Összesen 7800 sorsjegyet adtunk el, a megye csaknem minden részébe. A Fortuna istennővel kacérkodók között megyebeliek, Gyulán nyaraló magyarok és külföldiek egyaránt voltak. Nagyon sokan olyanok is, akik időközben elutaztak nyaralni idehaza vagy külföldre. A nyár közepén vagyunk, semmi meglepőt nem találok abban, hogy a nyereményjegyzék megjelentetése utáni hatodik napon nem jelentkezett az autó boldog tulajdonosa. Egyébként szeptember 14-én éjfélig vehetők át a nyeremények. — Kié lesz az autó, ha addig sem jelentkezik a nyertes? — Miért ne jelentkezne? Meggyőződésem, hogy elviszik a kocsit. Ha mégsem, akkor a kocsi további sorsáról a rendező betéti társaság dönt. Nekünk az az erkölcsi érdekünk, hogy jelentkezzen a nyertes. — Ilyenkor mindenféle szóbeszéd lábra kap. — Mi is hallottuk. De szigorú előírások vannak a sorsjegyek nyilvántartására. A sorsolás megkezdése előtt például a sorszám szerint összerakott sorsjegyeket — külön a megmaradta- kat és külön az eladottak szelvényeit — leellenőrizte a pénzügyőr és a közjegyző. Az urnába került szelvényeket és a maradék sorsjegyeket őrizzük, azokat a pénzügyőrségen semmisítjük meg. — Az egyelőre gazdátlan Renault azért megmozgatta egyesek fantáziáját. Többen irányított húzást sejtenek. — Ez képtelenség. Lehetetlen 7800 darab szelvényből — miközben azokat egy átlátszó urnában egy kilencéves gyerek a nyilvánosság előtt kavarja — előre megjelölt szelvényt kihúzni. A közjegyző azonnal átvette a szelvényt és aláírásával, valamint pecséttel igazolta, hogy az egymilliót érő autót a 007242 sorszámú sorsjegy tulajdonosa nyerte. Nyilvántartásunk szerint a sorsjegyet a Cliót bemutató gépkocsi vezetőjétől vásárolták a július 5-e utáni napokban. — ki — AZ EMBER JOGOT KAPOTT A TERMÉSZET FÖLÖTT, VEGYE HÁT EZT A JOGOT BIRTOKÁBA, ÉS ÉLJEN IS VELE...” (Francis Bacon) A posta megy az Európa-házba! (... és a SOROS?) Június 18-ai számunkban jelent meg „Az Európa-ház postása” című jegyzetünk, melyben arról adtunk hírt, hogy a békéscsabai CON-WEST Alapítvány nyelvgyakorlás céljából tanulmányutat szeretett volna indítani Észak-Angliába, angolul már jól beszélő fiatalok részére, az idén augusztusban. Mivel az út nagyon drága, és az alapítvány nem tudta volna fedezni a teljes költséget, a SOROS Alapítvány ÚT ’91 pályázatához fordultak valutatámogatásért, amely a kinti költségek egy részét fedezte volna. Sajnos, a SOROS Alapítvány a május 23-án ajánlott jelzéssel Budapestre elküldött, a pályázatot tartalmazó nagyalakú borítékot (ragszáma 8911/5) nem kapta meg — legalábbis ezt állították június 13-án, amikor a CON- WEST Alapítvány képviselője érdeklődött a SOROS Alapítvány titkárságán, a pályázat elbírálása felől. Az ember mielőtt kritizál, jobb, ha alaposan tájékozódik. Ez esetünkben megtörtént, hiszen a CON-WEST Alapítvány képviselője többször is érdeklődött a SOROS Alapítvány titkárságán a pályázat elbírálása felől. Miután ott nem találták a beküldött pályázatot, illetve határozottan állították, hogy nem érkezett be, informátorunk még egyszer kérte, nézzenek utána a postakönyvben, nincs-e valami tévedés? A végső válasz ismét az volt, hogy a beküldött pályázat nem érkezett be, és nem szerepelt az elbíráltak között sem. Ennyi határozott elutasítás után a helyzet egyértelműnek látszott, ennek alapján született meg az említett postát elmarasztaló írás is. Kétségtelen, hogy a posta számára ezek alapján csak az elmarasztalás tűnhetett fel — teljes joggal. Már önmagában is elismerést érdemel, hogy azonnal vizsgálatot indítottak, jóllehet, számos hasonló példát tudnék felsorakoztatni, hogy a postások döntő többsége lelkiismeretesen látja el munkáját. Ez az eset azonban tipikusan mutatja: mennyire lehet két azonos színű oldala az éremnek. Legalábbis, amíg bizonyos dolgok ki nem derülnek... Újólag ismétlem, egészen más megvilágítást kapott az ügy, amikor a posta a CON- WEST Alapítvány tudakozódására lelkiismeretesen kivizsgálta, hová is kézbesítették a pályázatot, és ebből kiderült, hogy a SOROS-nál már másnap átvették azt. így a posta két ízben is maradéktalanul teljesítette dolgát, tehát jelen esetben méltánytalanul érte a kritika. Az ügy utóéletéhez még az is hozzátartozik, hogy azon a napon, amikor a posta érdeklődött a SOROS Alapítványnál a küldemény megérkezéséről és átvételéről, ott egy levél is született, melyben értesítik a CON- WEST Alapítványt, hogy pályázatuk — amely hirtelen megkerült, ráadásul elbírálva — „minden szempontot mérlegelve, ezúttal nem találtatott teljesíthetőnek”. A tanulság, melyet levonhatunk, számos. Először is, ha mondanak valamit, az lehet, hogy nem úgy van, hanem éppen az ellenkezője igaz. És ha valaki tovább mondja, könnyen kellemetlenül járhat, miközben másokat is inszinuál. Továbbá, ha az ember megmagyarázhatatlannak látszó dolgok után indul el, egyre újabbakkal találhatja magát szembe. Vajon hány pályázatra mondják azt, hogy nem érkezett be, és miért? Talán így nagyobb az esélye a „beérkezetteknek”? A posta tehát kézbesítette a pályázatot, a pályázatot elutasító határozat is megérkezett — csak ami közte van, ó, „csak azt tudnám feledni...” Még mindig érvényes lenne a régi mondás? ... ha eszedbe jut valami, nehogy kimondd, de ha ki is csúszik a szádon, semmiképp ne írd le...! Kedves Posta, Önök a szóban forgó példa kapcsán, igenis az Európa-házba tartanak. F.I. A Kardosi Sorsjegy főnyereményének, a DAIHATSU személygépkocsinak bemutatási helyei és időpontjai: Július 25., csütörtök: Orosháza 7-12-ig Pusztaföldvár 12.30—14-ig Nagyszénás 14.30—17-ig Július 26., péntek: Szarvas 7-13-ig Békésszentandrás 13.30—15-ig Csabacsűd 16—18-ig Július 27., szombat: Kondoros Július 28., vasárnap: Szanazug Július 29—30: Kardos Július 31., szerda: Békéscsaba 7-12-ig Kamut 13—15-ig Kétsoprony 16—18-ig Augusztus 1., csütörtök: Kardos Augusztus 2., péntek: Gyula Augusztus 3., szombat: Békéscsaba Augusztus 4—5. Kardos Augusztus 6., kedd: Szarvas Augusztus 7., szerda: Békéscsaba Augusztus 8—9. Kardos Augusztus 10., szombat: Békés Augusztus 11., vasárnap: Gyomaendrőd Augusztus 12—20. Kardos
