Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-24 / 172. szám

1991. július 24., szerda SPORT © Nevüket legendaként örök időkre beírták a labdarúgás aranykönyvébe Az utolsó „csúcstalálkozó” Budapesten Tizenöt évvel ezelőtt, 1976 nyarán, .A három legendás hírű — de külföldön élő — magyar labdarúgó véletlenül \o összefutott Budapesten. Nem beszél­ték meg előre a randevút, külön-kü- lön mindegyik felült a repülőgépre és elment meglátogatni ifjúkori sikereinek városát. A leg­jobban aztán talán ők örültek, amikor egymás kezét is megszorongathatták, hogy tovább sző­jék a legendát, amely amúgy is körülveszi mind­hármukat. Mert Toldi Géza és őt követve, az időközben tragikus körülmények között elhunyt Kocsis Sándor és a — szerencsére — még életben lévő és jó egészségnek örvendő dr. Sárosi György — már legenda. Labdarúgói pályafutásukról ma is ódákat zengenek, emlékezetes alakításaikat is idézik, ha bárhol megjelentek a világon, sport­történelmet hordoznak maguk körül. Tizenöt évvel ezelőtt, 1976 nyarán összetalálkoztak Buda­pesten. És ennek a beszélgetés­nek alig lehetett véget vetni. Gyűltek az emlékek és újra meg­elevenedett mindaz, amit több­ször már átéltek: az emlékezetes gólok, a nagyszerű győzelmek, s olykor a fájó vereségek. Szívdobogtató percek Az ilyen találkozóknak at­moszférájuk van. Bepermetezik a levegőt a világ legnagyobb szenvedélyével, a labdarúgás­sal. S ha egyszer valaki belesze­ret ebbe a játékba, élete végéig nem tud lemondani róla. A három volt kitűnő magyar labdarúgó budapesti találkozása szívdobogtató percekkel aján­dékozta meg a magyar szurkoló­kat. Idézzük fel röviden pálya­futásukat: Negyvenhatszoros válogatott Toldi Géza 1909-ben szüle­tett. A Ferencvárosi TC, majd a Gamma FC balösszekötője volt 1929 és 1940 között, s 46 ízben öltötte magára a címeres mezt. A válogatottban 25 gólt ért el. 1934-ben az olaszországi vb-n tagja volt az angolok ellen elő­ször győztes (2—1), továbbá az 1938-as franciaországi vb-n ezüstérmet nyert magyar együt­tesnek. A magyar labdarúgás „szívembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát min­dent elsöprő lendület, fáradha­tatlan mezőnymunka, nagy lö­vőerő és harcias küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelésben is brillí­rozott. Az összjátékban? Szinte „szeme” volt passzainak, külö­nösen a szélsőit szöktette tért ölelő labdáival. Titkos Pállal — aki időközben ugyancsak el­hunyt — Európa-hírű balszár­nyat alkotott. A mérkőzéseken, ahogy mondani szokták, „vállá­ra vette az egész pályát”, elöl- hátul rengeteget mozgott. Az egyik pillanatban a védelemben szerelt, a másikban már hosszú átadással szöktette valamelyik játékostársát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásá­val, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatban a kapu előtt is helyén volt. Ha hoz­zákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput, bombalövéseitől rettegtek a kapusok. Talán egyetlen hiányossága volt: nem tudott uralkodni az idegein. Oly­kor több gondot fordított a tör­lesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás leg­jelesebb egyéniségei közé tarto­zott, önfeláldozó, az egész csa­patot magával ragadó harcmo­dora révén. Legemlékezetesebb játéka az 1936. szeptember 27- én sorra került Magyarország— Ausztria válogatott mérkőzés­hez kötődik. Ezen a találkozón három gólt lőtt. Később a dániai Aarhus I. ligabeli csapatánál edzősködött, de a magyar színe­kért dobogó szíve, leküzdhetet­len honvágya miatt 1983-ban végleg hazatelepedett és 1985. augusztus 16-án elhunyt. Haza­jött meghalni... Óriási részvét mellett temették. Kocsis Sándor 1929-ben szü­letett. Az FTC-ben, az ÉDOSZ- ban, majd a Budapesti Honvéd- ban játszott jobbösszekötőt. 1948 és 1956 között 68 alkalom­mal szerepelt a válogatottban, s ez alatt 75 gólt ért el. Tagja volt az 1952. évi helsinki olimpiai tornán arany-, és az 1954-es svájci világbajnokságon ezüs­térmet szerzett magyar együt­tesnek. Az „aranycsapat” leg­jobb képességű játékosai közé tartozott. Tökéletes technika, magasfokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Tár­sait, főleg szélsőjét pompás lab­dákkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az el­lenfél védelmi sorát. Eredmé­nyes volt, a helyzeteket rendre kihasználta. Mindkét lábbal veszélyt jelentett a kapura. Fej­játékával az egész mezőnyből kiemelkedett! Páratlan ruga­nyosságának és ütemérzékének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjá­nál is magasabbra lendült, ahon­nan nagy biztonsággal és pon­tossággal irányította a kapuba fejeseit. Két felhöfejes Fénykorában a világ legjobb jobbösszekötőjének tartották. Az 1954. évi svájci világbajnok­ságon szerzett 11 góljával ő nyerte el a legeredményesebb csatár részére felajánlott tiszte­letdíjat. Sok-sok nagyszerű játé­ka közül az 1954. június 30-án a világbajnokság elődöntőjében Uruguay csapata ellen (4—2) nyújtott teljesítménye a legem­lékezetesebb. Ezen a találkozón két felhőfejest küldött a kapura. Hogyan is volt? ...Budai II. László (a „Púpos” — a szerk.) robogott el a jobb szélen, becen- terezte a labdát, Máspoli fel­ment érte, de Kocsis fél méterrel (!) magasabbra ugrott a kapus kezénél, s így született meg a magyar csapat harmadik gólja. Az „aranycsapat” játékosai es­küsznek, hogy a legszebb gól, amit valaha átéltek, szintén Kocsis Sándor nevéhez fűződik. 1952 nyarán a Bp. Honvéd 2— 2-re állt az osztrák Wacker elle­ni mérkőzésen, amikor a Hon­véd egyik játékosa, Városi tört előre a bal oldalon, félmagasan a jobbösszekötő helyéről beívelte a labdát, Kocsis a 16-oson belül, mintegy 11 méterről a kapusnak háttal állva, hanyatt vetődve, bal lábbal, fejmagasságban „ollóz­va” a megdermedt Pelikan mel­lett a kapu bal sarkába lőtte a labdát. A kapus előbb gratulált Kocsisnak, s csak azután indult el a háló felé, hogy kiszedje on­nét a labdát. „Egybenyakú” Kocsis Sándor, azaz ahogy Hofi Géza a népszerű humorista nevezte, az „egybenyakú” Bar­celonában élt családjával. Fele­ségével, Alizzal a Kocsis-bárt vezették, amely kedvenc talál­kozóhelye volt a futballrajon­góknak és a turistáknak. Kocsis hosszú ideig súlyos beteg volt, rendkívül pesszimista hangvé­telű újságcikkek láttak napvilá­got remélt felgyógyulásával kapcsolatban, nagyon lefogyott és a betegsége is alaposan meg­viselte. Három gyermeke volt (az 1976. évi adatok szerint), az akkor 22 esztendős Ágnes, Sán­dor 18, Alízia 14 évesek voltak. Fia — atyja nyomdokain halad­va— a Barcelona ificsapatának egyik reménysége volt. Kocsis Sanyi klubja, az FC Barcelona 1968-ban ünnepélyes külsősé­gek között rendezte meg búcsú­mérkőzését, melynek során 50 ezer néző foglalt helyet a lelá­tón. A mérkőzés teljes bevételét ő kapta. A „Kocka” ahogy a focirajongók becézték, is a vég­leges hazatérés gondolatával foglalkozott. De a kifürkészhe­tetlen sors másként rendelke­zett. Gyilkos kór támadta meg Kocsis Sándort, aki 1979-ben tragikus körülmények között el­hunyt. Barcelonában temették el óriási részvét mellett. Koporsó­ján, neve után ennyi állt: „Élt 50 évet”!... Orth György: „megvan az utódom” Dr. Sárosi György 1912-ben született. A Ferencváros TC kö­zépfedezete és belsőcsatára volt. 1931 és 1943 között 61- szer játszott a válogatottban és 42 gólt szerzett. Az 1934-es olaszországi vb-n tagja volt az angolok ellen első ízben győz­tes, valamint az 1938-as francia- országi vb-n ezüstérmet nyert magyar csapatnak. Még ifjúsági játékos volt, amikor a magyar labdarúgás talán valaha élt leg­nagyobb egyénisége, a legendás hírű Orth György is nyilatkozott róla: „Megvan az utódom!...” Sárosi valóban Orth-szerű adottságokkal és képességekkel rendelkezett. Kitűnő fizikai fel­építése mellett tökéletes techni­kai-taktikai felkészültség, nagy játékintelligencia jellemezte. Élvonalbeli pályafutását közép­fedezetként kezdte. Már alig 20 esztendős korában karmester­ként irányította nemcsak a Fe­rencváros, hanem a válogatott csapatjátékát is. Kitűnően támo­gatta a csatársorát. Átadásai hajszálpontosak voltak. Bátran tört előre és lövésekre is vállal­kozott. A védekezésben is teljes értékű játékosnak bizonyult. A közelharcot ugyan lehetőleg el­kerülte, de kivételes ütemérzé­kével és pompás fejjátékával a labdát csaknem mindig elcsípte ellenfele elöl. Hamarosan kide­rült, hogy a támadósorban szin­tén kiemelkedő teljesítményre képes. Irányítókészségét, hely­zetfelismerését csatárként is maradéktalanul érvényesítette. Ehhez járult még nagy gólké­pessége. A helyzetek előkészí­tésében és kihasználásában egyaránt mesternek bizonyult. Korának legjelesebb játékosai között emlegették Európa-szer- te, és világklasszis labdarúgó­nak ismerték el. Számos kitűnő alakítása közül az 1937. szep­tember 19-i Csehszlovákia elle­ni középcsatárjátéka emelkedik ki. A 8—3 arányban végződött mérkőzésen hét (!) gólt szerzett! Ezt a rekordot azóta sem érte el magyar labdarúgó válogatott mérkőzésen! Ugyanebben az évben a Közép-Európa—Nyu- gat-Európa válogatott labdarú­gó-mérkőzésen (3—1) Közép- Európa együttesének balössze­kötője, egyben csapatkapitánya volt. Jogtanácsos Dr. Sárosi György 1948-ban az olaszországi Genovában tele­pedett le. Előbb a klub játékosa, majd később edzője volt. Egy ideig a legfiatalabbak edzéseit irányította — ugyanitt. Huszon­nyolc év után — 1976-ban — először tért haza. Civilben a Costa hajógyár jogtanácsosa. ' *** Midhárman elvesztettek egy játszmát: Toldi Géza és Kocsis Sándor elhunyt, dr. Sárosi György néhány ezüsttel hajában örökifjú maradt..., de hármuk újabb „csúcstalálkozójára” saj­nos már nem kerülhet sor... Nevüket legendaként örök időkre beírták a labdarúgás aranykönyvébe... Somos István Nem fontos, érdekes ABBA-sztár írja a foci Eb himnuszát Még mindig él a ’70-es évek világhírű popegyüttesének emléke: nem titkoltan ez is sze­repet játszott abban, hogy az egykori svéd ABBA-csoport sztárja, a ma 44 éves Benny Andersson kapta a megbíza­tást a szervezőktől, készítse el az 1992-es labdarúgó Európa- bajnokság himnuszát. A kom­pozíció 45 másodperces lehet, s szeptemberig el kell készül­nie. „Ez éppoly nehéz, mint iga­zi dalt komponálni” — nyilat­kozott Andersson, akinek van gyakorlata ünnepi sportmeló­diák írásában. 1981-ben ő komponálta a jégkorong-vi­lágbajnokság indulóját, tavaly pedig a lovas vb hivatalos me­lódiáját. Zeneszerzőként egyébként is sport-musicallal „futott be”: a „Chess” (Sakk) című darabja világsikert ara­tott. Bécsi sportálmok Kétségtelen, hogy a rangos sportesemények megrendezése reflektorfénybe állít egy-egy várost vagy országot. A nagy viadalokra való készülés másik haszna, hogy a létesítmények is megújulnak az „ünnepre”. Te­hát a befektetett pénz minden­képpen megtérül. Valószínűleg ezek az okok is közrejátszanak abban, hogy az osztrák főváros sportvezetői nem mindennapi terveket dédelgetnek. Michael Häupl sporttanácsos elképzelhetőnek tartja, hogy Ausztria 1996-ban a labdarúgók kontinenstalálkozó­jának ad otthont. Mint mondta, az esemény méltó dísze lenne az ezredfordulónak, de ... ehhez magukat a létesítményeket is fel kellene díszíteni. A sportvezető diagnózisa szerint ugyanis álla­potuk jelenleg „nyomorúsá­gos”, s csak egy „pénzinjekció” segítene a bajon. A város vi­szont nagylelkű, kész a segít­ségnyújtásra, hogy jelentős ösz- szegeket áldozzon a sportra. A vezetők tisztában vannak azzal, hogy egy labdarúgó Eb megrendezéséhez megfelelő színvonalú stadionokra van szükség, s jelenleg csak a Práter és a Hanappi stadion felel meg az európai normának. Az újjá­építési tervekben szerepel pél­dául a Horr stadion bővítése — míg a kisebb, fenntartásra már nem érdemes létesítményeket szanálnák. De nemcsak a labdarúgásban gondolkodnak a bécsiek. Jövőre elkészül a Kagran elnevezésű új jégcsamok, amely kitűnő „te­rep” lehetne egy A-csoportos jégkorong-világbajnokság, vagy egy műkorcsolya vb me­grendezésének. Labdarúgó előkészítő A Békéscsabai Előre FC lab­darúgó előkészítő csoportot (6—12 éves korig) kíván to­vábbra is működtetni Szita László szakedző vezetésével. Az edzések időpontja: hétfő, szerda, péntek délután 4 óra. Érdeklődni a klubházban Szita Lászlónál lehet. Magdics László, az ízig-vérig lelkes Fradi-szurkoló fotóriporter megörökítette a „csúcstalálkozó” futballtörténeti képét, balról: Toldi Géza, Kocsis Sándor és dr. Sárosi György, a feledhetetlen „Gyurka” néz szembe a fényképezőgép lencséjével. Pontosabban Toldi Géza mintha azt kérdezné a barátaitól: „Gyerekek, hogyan is álltunk fel akkor? Sanyi, te leszel a jobbösszekötő. Gyurka, te majd hátulról adogatsz jó labdákat, éh pedig...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents