Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-24 / 172. szám
0 1991. július 24., szerda MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Próbaüzem a japán-magyar lizint üzemben A teljes beüzemelés után évente 500 tonna értékes és nagyhatású takarmány adalékot—lizint—gyárt majd a Kaba határában felépült Agroterm Magyar—Japán Fermentációipari Rt. üzeme. A japán csúcstechnológiával felszerelt létesítményben alapanyagként a kábái Hajdúsági Cukorgyár egyik melléktermékét, a melaszt hasznosítják. Képünkön: Varga Imre operátor a gyártási folyamatot el lenőrzi MTI Fotó: Oláh Tibor Üj szolgáltatás munkavállalóknak Korábban több cikkben foglalkoztunk olyan panaszosok sorsával, akik a szervezett érdekvédelmet hiányolták, történetesen, hogy jelenlegi munkahelyükön nincs érdekvédelmi szervezet. Most nekik szolgálunk új hírrel. Az Építő, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (ÉFÉDOSZSZ) keretein belül július elején új területi szövetség alakult. Célja az alapszervezet tagságának — munkanélküliek, jogutód nélkül megszűnt vállalatoknál, különböző társaságoknál, magán munkáltatóknál, kis- és vegyes vállalatoknál, intézményeknél foglalkoztatottak — munkavállalói, anyagi, szociális és kulturális érdekképviselete és védelme. Tagjaik sorába várják mindazokat a munkavállalókat, akiknek munkahelyén nincs szak- szervezeti alapszervezet, de igényt tartanak szervezett érdekvédelemre. Az ÉFÉDOSZSZ a munkanélküliek támogatására létrehozta az Építők Munkanélküliekért Alapítványt. Az alapítványból szakszervezeti tagsági jogon külön kiegészítést kaphatnak a munkanélküli segélyen lévők. A támogatás mértéke a mindenkori minimálbér 10 százaléka. A félreértés elkerülése végett közöljük, csak azoknak jár külön támogatás, akik legalább egy éve az építők szakszervezetének tagjai és folyamatosan fizették a tagsági díjat. A fentiekről részletes információt az új szervezet titkára, Mados Terézia ad a szakszervezetek székházában. (Békéscsaba, Andrássy út 12.1. em. 13.) P.J. Kié a föld? Földhasználat — földtulajdon A Központi Statisztikai Hivatal múlt hónapokban megjelent „A föld tulajdoni és használati viszonyai Magyarországon” című kiadványa a negyvenes évek végétől napjainkig mutatja be a földhasználat módjában és a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változásokat. A bőséges számanyagon kívül objektív, tényszerű elemzést is tartalmaz, így adattárként, iránymutatóként szolgál az e témával foglalkozók, illetve érdeklődők számára. Magyarország földterülete 9,3 millió hektár, ennek 1949- ben még 80, 1990-ben már „csak” 70%-a volt mezőgazda- sági terület. A földhasználat alakulásában számottevő változás, átrendeződés következett be a vizsgált 40 év alatt, amit összefoglalóan az alábbi tábla adatai szemléltetnek. A földt Birüle t használatának 1949-1990 között változása (ÍOOO hektár) Év Állami földhasz- nálat Ebből: állami gazdasági Szövetkezeti föld- használat Ebből: rag-i termelőszövetkezeti Kistermelői földhasználat összes terület 1949 2363 106 55 45 6881 1960 3162 970 3676 3655 2464 1970 2830 999 5116 4865 1357 —* 1980 2871 994 5401 5299 1032 1990 2867 930 5147 5034 1289 Ebből: mezőgazdasági tertilet 1949 814 92 54 43 65 38 > 1960 1379 865 3469 3449 229 3( 1970 1053 883 4 6 50 4420 117.2) —-■> 1980 1018 841 4733 4652 87 5 • 1990 957 773 4379 4295 1137 A földhasználat és a földtulajdon a nyilvántartásokban nem tekinthető „tiszta” kategóriáknak, mivel a szövetkezeti használatban lévő földek állami, illetve magántulajdont is tartalmaznak, ugyanakkor a kistermelői használatban lévő földek egy része állami gazdaságok, mezőgazdasági és egyéb szövetkezetek tualjdonában vannak (háztáji és illetményföldek). A Földügyi és Térképészeti Hivatal adatai szerint (amely valamelyest eltér a KSH nyilvántartásoktól) a szövetkezetek használatában lévő földek mintegy 35%-a a tagok által bevitt, az ő tulajdonukat képező földterület. A kiadvány hosszú idősorban tartalmazza a kistermelői használatban lévő földterületek jogcím szerinti összetételét is, amely jól tükrözi az egyéni tulajdon visszaszorulását, majd a ’80-as évek második felében egyre inkább növekvő szerepét. 1990-ben e területek 3,4%-át illetményföld, 15,4%-át háztáji gazdaság, 27,1%-át bérbe adott földterület, 42,7%-át kisegítő gazdaság és 11,4%-át egyéni gazdaság formájában hasznosították. Ebből is látható, hogy a kistermelésben a földhasználat és földtulajdon kérdése erősen keveredik. 1990-ben az ország összes területének 88%-át a termőterület, 12%-át a művelés alól kivett — a nemzetgazdaság különböző ágai által igénybe vett — terület képezte. A termőterület 79%-át tette ki a mezőgazdasági terület, a többi erdő, nádas és halastó. A mintegy 6,5 millió hektár mezőgazdasági terület 72,8%-a szántó, 5,3%-a kert, 1,5%-a gyümölcsös, 2,1 %-a szőlő és 18,3%-a gyep. A vizsgált 40 év alatt a mezőgazdasági terület 12,6, ezen belül a szántó- terület 14,4%-kal csökkent. A földellátottságot kifejező 100 lakosra jutó mezőgazdasági terület nagysága alapján Magyarország helyzete igen kedvező: a vizsgált európai országok közül a legjobb földellátottságú Szovjetunió, Spanyolország és Bulgária után következik. Hazánkban a szocialista termelési viszonyok között nem alakulhatott ki természetes föld- forgalom, földpiac. Csak a magántulajdoni forgalomban alakult ki — a kereslet-kínálati viszonyoknak megfelelő — valamilyen piaci ár. Becslések szerint az ország nemzeti vagyonának 20, a természeti erőforrásoknak mintegy 40%-át teszi ki a földvagyon. Fontos tehát egy szakmailag elfogadott értékelési, számbavételi rendszer kidolgozása, valamint a föld tulajdoni viszonyainak egyértelmű jogszabályi, törvényi rendezése. István Tiborné, KSH Békés Megyei Igazgatósága A Thermál Invest is ott volt... Egy washingtoni konferencia margójára Borbola László. 46 éves, gépészmérnök. A Thermál Invest Befektetési és Gyógy- idegenforgalmi Részvény- társaság vezérigazgatója. Korábban Békéscsaba társadalmi (értsd: választott, és nem „odaültetett”) tanácselnöke volt, bár néha úgy érzi, ez manapság sokak szemében egyre megy. Olykor eszébe jut, hogy ez lehet a bizalmatlanság egyik oka, a másik pedig: feletébb gyanús, amikor valakinek, valamely társaságnak a vagyona hirtelen növekszik... Szerencsére — mondja — ennél jobban foglalkoztatja a munkája, az több hasznot hozhat a térségnek is, mint a kétkedők állandó győzködése (noha arról sem lehet lemondani, nem is mond le!). Békéscsabán, Gyulán, Sarkadon, Gyomaendrődön és az egész megyében egyaránt szeretnék, ha megvalósulna az a nagyszabású program, amely a gyógy-idegenforgalom fejlesztését célozta meg. Mert—véli— vétek nem kihasználni azt a páratlan kincset, amit úgy hívnak, hogy gyógyvíz. Huszonkét millió forintos indulási tőkéjük ma már 329 millió forint. Talán nem elhanyagolható ,, mellékadat”, hogy legutóbb a Budapest Bank látott terveikben fantáziát, amit 100 millió forintos „ jegyzéssel" nyomatékosított. Szóval, csak tőke és program kérdése mindezt kézzel fogható és (persze máshol is jelentkező) erkölcsi tőkévé változtatni — szerintük. Erősítette bizakodásukat, hogy amikor Werner Bunze úr, a Világbank fejlesztési tanácsadója körberepülte a megyét, határozott igennel jelezte, hogy leteszi a voksát a program mellett. Lát fantáziát azokban a tervekben, amelyek így fogatolhatok össze: a lehető legrövidebb időn belül 5 ezer férőhelyes szállodalánc kiéptése a térségben, hozzá megfelelő infrastruktúrával. Részben régi kastélyok felújítása, részben új gyógyszállók építése. Hozzá a közlekedés, hírközlés európai módon történő kifejlesztése. Szeretnék, ha a környező települések önkormányzatait mihamarabb sikerülne megnyerni a még a rendszerváltás előtt készített, ezért felettébb , .gyanús" program hasznáról. Sarkadon és Mezőbe tényben, Gyomaendrődön már döntöttek: , .Együttműködünk!” Máshol egyelőre tartja magát a bizalmatlanság. Am Borbola László (képünkön) azt is mondja: az idő mindenkit meggyőz, kár, hogy nagyon drága. A megye pedig olyan messze került a világtól, hogy minden lehetőség megragadása kötelező. Most itt a lehetőség, egy picinykét rövidíteni ezen a fényéven. Ha mégsem lenne valóság a tervekből, akkor Szentes, Miskolc vagy Szoboszló, illetve Szegedfejlesztése — továbbfejlesztése—kerülhet előtérbe. Mert a termálvíz a föld alatt — szerencsére—nem ér véget a Viharsarok szélénél. Profilváltás! — ezt lássák, s ne a hatalom — és vagyonátmentő akciót a vállalkozásban — egyelőre ezt szeretné elérni a vezérigazgató. Aki eközben szüntelen járja a világot is. Beszélgetésünkhöz is egy ilyen adott apropót, méghozzá egy washingtoni konferencia. Nemrégiben tartotta közgyűlését az Amerikai Kereskedelmi Kamarák Európa Tanácsa. A washingtoni konferenciájára tizenhárom európai ország és az Amerikai Egyesült Államok közel száz képviselőjének részvételével került sor. A közgyűlés szervezői örömmel üdvözölték, hogy első ízben Magyarország is képviseltette magát (egyedül Közép- és Kelet-Euró- pa államai közül), és részvételünk elsősorban a magánvállalkozások: Kockázat Rt., Duna- holding Rt. és a békéscsabai Thermál Invest képviselőinek aktivitására épült. Úgy véljük, érdemes visszatérni a közgyűlésre, hiszen az ott elhangzottak nem pusztán egy régió, vagy éppenséggel a vállalkozók megítélésére vonatkoznak. Egy jelenleg uralkodó szemléletet is tükröznek a keleteurópai országokkal, illetve hazánkkal szemben. Borbola Lászlótól elsőként azt kérdeztük: miként is látják az amerikai üzletemberek a mi térségünket 1991. nyarán? — A térség országaiban megkezdődött a piacgazdaság kialakulása, de ez a folyamat számos körülmény miatt a vártnál is súlyosabb gazdasági nehézségekkel jár. A szovjet gazdasághoz való korábbi szoros kötődés, a szovjet hadiipar részére való szállítási lehetőségek megszűnése mindenütt, de különösen Lengyelországban és Csehszlovákiában szinte megoldhatatlan problémákat okoz. Ä volt NDK- ban végbemenő tömegmegmozdulások jól mutatják a helyzet komolyságát. Ha az új, demokratikus rendszerek nem tudnak sikert felmutatni, veszélybe kerül az egész folyamat. Nem új Marshall-terv kell — erre nincs is lehetőség —, hanem több tőkeberuházással kell erősíteni a Nyugathoz fűződő kapcsolatokat. Az Európai Közösségnek is jobban kellene segítenie az új demokráciák piacra jutását. Robert L. Barry, a Külügyminisztérium kelet-európai főtanácsadója arról beszélt, hogy ha a kelet-európai változások le is kerültek az amerikai sajtó hasábjairól, továbbra is mindennapos témák az elnökkel folytatott tanácskozásokon. Főként az alábbi problémák folglakoztat- ják őket: — A politikai instabilitás. Előre tudták, hogy ez az átalakulás nem lesz egyszerű, de néhány területen rosszabbul mennek a dolgok, mint várták. Az átalakulás gazdasági költségei az Öböl-háború és a szovjet gazdaság összeomlása miatt lényegesen magasabbak. Nem számoltak a nacionalizmus fellángolásával sem a térségben. — A mikroökonómiai reformok elmaradnak a maroökonó- miai változások mögött. —A kereskedelem és a külföldi beruházások helyzete nem kielégítő. A szovjet piacnak a vártnál gyorsabb kiesése és az NDK-piac megszűnése nehezen pótolható. A Közös Piaccal való tárgyalások igen lassúak. Willian T. Archey, az Amerikai Kereskedelmi Karamák alel- nöke arról beszélt, hogy az amerikaiak attól tartanak, hogy az évtized közepére már Japán lesz a világ vezető gazdasági hatalma. Mindezek hatására várható, hogy a kongresszus aktivitása és az elnökkel szemben való harci kedve megnő. Nagy viták várhatók a Mexikóval kötendő Szabadkereskedelmi Egyezmény, a GATT és az oktatásügy kérdésében. A kormányzat jól látja, hogy végre tenni kell a gazdaság hosszú távú versenyképessége érdekében. Megengedhetetlen, hogy az amerikai munakerő közel egynegyede gyakorlatilag analfabéta, s a középiskolákból kimarad a tanulók 25 százaléka. E téren Japán messzire vezet. — Végül is milyen főbb következtetések vonhatók le a közgyűlés alapján? — Az Amerikai Egyesült Államok kormánya és üzletemberei továbbra is jóindulatú érdeklődéssel és figyelemmel szemlélik a kelet-európai változásokat. Az érdeklődés azonban az elmúlt egy évben — külső és belső okok következtében — észrevehetően csökkent. — Belső okok között döntő annak az irányzatnak a térhódítása, ami szerint Amerikának elsősorban saját helyzetével, saját versenyképességének megerősítésével kell foglalkoznia. Ha nem koncentrálnak most minden erőt a versenyképes exportra, az USA reménytelenül eladósodik és Japán veszi át a világgazdaság vezető szerepét. Egy, a konferencián elhangzott megjegyzés szerint a kommunizmustól való félelmet most a Japántól való félelem vette át! — Érzésem szerint, ha egy új Marshall-terv, vagy nagy amerikai gazdasági beruházások nem is várhatóak, az üzletemberek — különösen a kisebb és közép-kategóriákban, — szívesen keresik például a magyar- országi üzleti lehetőségeket, beruházásaik diverzifikálása szempontjából is. Ezért még konkrétabb üzleti ajánlatokkal, projektekkel kell folyamatosan jelentkeznünk az amerikai beruházási piacon. Kívánatos, hogy az USA-ban is rendszeresen — legalább évenként — szervezzünk konferenciát a magyarországi beruházások iránt érdeklődő üzletemberek részére. Végül, korántsem elhanyagolható, hogy törekedni kell — megfelelő színvonalú kiadványokkal és személyes megjelenéssel is — a magyarországi magánvállalkozások megismertetésére, mivel e téren Amerikában még nagy az ismerethiány — mondta befejezésül Borbola László. F. I.
