Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-22 / 170. szám
SRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1991. július 22., hétfő Üledéktenger a Hajdú utca végén Az „üledéktenger” július elején... Dr. Sipos Lajos, sarkadi jegyző: „Előtte háromig számolok” Nemrégen végezték Sarkadon a Gyepes-esatoma kotrását. Ez ügyben hívott fel Kovács Pál sarkadi kézbesítő. A telefonban csak dióhéjban mesélte a problémát, arra kért, keressem fel személyesen. Találkozásunkkor azután megmutatta a házuktól nem messze lévő hajdani vályogvető gödröt, amely az említett csatorna üledékével volt teli. —Hat családot érint—fogott a történetbe —, hogy a Gyepesből idehordták az üledéket. Hajnalban és estefelé roppant büdös, jó kelőhely a szúnyogok lárváinak, nem beszélve a gyerekeinkről, akik számára élet- veszélyes erre játszani. Igaz, elvileg van itt egy sorompó, de az nem lesz mentség rá, ha valakivel baleset történik. Mi csak annyit kértünk volna, hogy vagy fedjék be, vagy dúrjanak rá földet, vagy szállítsák a 300 méterre lévő szeméttelepre. Beszéltem ez ügyben a tisztiorvosi szolgálattal, meg az önkormányzati hivatal egy illetékesével, de a gondunk nem oldódott meg. Az előbbi helyen azt mondták, nekik ebbe nincs beleszólásuk, a csatomakotrás helyi ügy. A hivatali dolgozó pedig azzal fenyegetett meg, drága lesz még nekünk, ha ezt az ügyet feszegetjük. Furcsa, hogy egy általunk választott önkormányzat hivatala segítség helyett fenyegetőzik. * * * A sarkadi önkormányzat műszaki osztályán Czeglédi András osztályvezetőtől erre a következő választ kaptuk: — A panaszos bennünket és a ...és ma megyei Köjál utódszervezetét is megkereste. Dr. Megyeri Valéria, a Gyulai Tisztiorvosi Szolgálattól személyesen járt itt, ám se ő, se a környezetvédelmi hatóság nem találta kifogásolhatónak a dolgot. A szúnyoglárvák mocsaras helyeken kelnek, ám ez az iszap mindenképp kiszárad, nagyon jó termőföld lesz belőle, semmi egyéb veszélye nincs. Dr. Sipos Lajos Szeghalmon született, Körösladányban nőtt fel, Békéscsabán végezte a középiskolát, Szegeden a jogot, Gyulára nősült és most Sarkadon jegyző. Arra a kérdésre, hogy mikor és hogyan került kapcsolatba Sarkaddal, a következőket mondta: — Másodéves joghallgató koromban szerződést kötöttem az akkori megyei tanáccsal, akik 1984 februárjában két állást ajánlottak. Az egyik Gyomaendrődön, a másik Sarkadon volt. Évfolyamtársam, a sarkadi Halász Tibor (aki most képviselő-testületi tag) motivált arra, hogy ezt a helyet válasz- szam. — Éjféle munkáról álmodott, amikor a jogot végezte? — A társadalmi ösztöndíj behatárolta a lehetőségeimet. Másodévtől kezdve számítottam rá, hogy az államigazgatásban fogok dolgozni. Tudom, nem ez a legklasszikusabb jogi pálya, de én elégedett vagyok. Nyolc év fűz Sarkadhoz, és ehhez a munkához. Nem tudom, milyen lenne egy más típusú jogi feladat, mert nem próbáltam... — Ugorjunk! A sarkadi képviselő-testület jegyzőnek választotta. Mi az, ami szép a jegyző munkájában, és mi az, ami problémát okoz? A jegyző mosolyogva sóhajtott, jelezvén, hogy nem kérdeztem könnyűt. — A hatásköri törvény megjelenése előtt elég sok gond volt abból, hogy mi az, amiben a hivatalnak, és mi az, amiben a testületnek van joga dönteni. A sajtó folyton arról cikkezett, hogy minden helyi kérdés testületi hatáskörbe tartozik, holott az átmeneti törvény egyes kérdéseket egyértelműen hivatali hatáskörbe utalt. Ez kétségtelenül sok vita forrása lett. Nagyon egyetértek azzal a megállapítással is, hogy a helyben képződött problémákat helyben kell megoldani, csak hát — véleményem szerint — a valóság ettől még nagyon messze áll. A feszültséggócok ugyanis itt vannak a településeken, az emberek ide jönnek be a problémás ügyeikkel, ám se az anyagi, se a jogi lehetőségeink nem olyanok, hogy ezeket el is tudjuk itt intézni. Hogy mi az, ami ennek ellenére szép ebben a munkában? Talán az, ha a felsoroltak ellenére mégis sikerül valakin segítenünk. — Fel lehet idegesíteni? — Biztosan. Volt is már rá precedens, bár az az alapállásom, hogy a temperamentumo- sabb ügyfeleknek csak akkor szabad válaszolnom, ha előtte háromig számolok.. —Hogyan ítéli meg a sarkadi képviselő-testületet? — Véleményem szerint a testület magán hordozza mindazokat a jegyeket, jellemzőket, amelyek általában is megvannak a mai magyar társadalmi viszonyokban. Égy specialitásunk azonban mégiscsak van: nálunk nincsenek szigorúan vett pártfrakciók. Ez jó is, meg rossz •is. Rossz, mert az ember nem tudja előre kiszámítani a dolgokat, és jó, mert biztos, hogy önös érdekből nem fognak érvényesülni a pártérdekek. — Mondhatjuk úgy, hogy a jegyző az önkormányzati hivatal egyik vezetője. Mi a véleménye az örökölt apparátusról? — Rövid és hosszú távon is azt szeretném, ha egy feladat- arányos, kis létszámú, jól képzett, operatív testülettel dolgozhatnék együtt. Sajnos ezen a területen egyelőre még nem sikerült lépnünk. Viharsarki ingázók 2. Eszti ül a fűben Konténerháború kompromisszummal Előző sarkadi oldalunkon, július elsején már közöltünk egy rövid részletet a kötegyáni Ungvári Mihály Viharsarki ingázók című szakdolgozatából, amelyben a sarkadi térség ingázóinak életmódbeli szokásait vizsgálta, íme az ígért folytatás: Ki az ingázó 1991-ben? Az, aki a lakóhelyéről egy másik településre jár dolgozni vagy tanulni. A sarkadi térség településeiről a következő városokba utaznak naponta dolgozni az emberek: Békéscsaba, Gyula, Sarkad. Itt is a következő munkahelyekre: MÁV, volán, építőipari vállalat, baromfi-feldolgozó, konzervgyár, forgácsoló, nyomda, virágkertészet, kórházak, rendelőintézetek, szállodák, cukorgyár, gabonaforgalmi, keverő, szellőző müvek, tsz- ek és így tovább. Sokan Budapesten, Debrecenben, Miskolcon vagy Szolnokon találtak munkát. Külön figyelmet érdemelnek a hivatásos sofőrök, anyagbeszerzők, akik állandóan úton vannak Magyarországon és külföldön egyaránt. Az ingázók többszörösen hátrányos helyzetben vannak, mivel a vállalatok, üzemek elsősorban a bejárókat építik le a felmerült többletköltségek miatt. Például egy dolgozó nettó 6800forintot keres, ebből 3000forintot ad ki útiköltségre. A vállalat nem támogatja a bejárását. íme: — Magyarország 1896-ban ünnepelte 1000 éves fennállását. Budapest a millenniumra épült ki 3 esztendő alatt. Nekünk ennél több időnk van! A világkiállítás sokszoros garancia lehetne arra, hogy hazánk végre felzárkózzék a nyugati infrastruktúra színAz ingázókból lett munkanélküliek száma hatványozottan növekszik. A munkanélküliség jelenlegi mértéke lassan már kezelhetetlen az önkormányzatok számára. További gondot jelent, hogy az elbocsátottak között sok a csökkent munkaképességű dolgozó. A Budapesten felszámolásra került építőipari vállalatok nagy tömegben bocsátottak el cigányokat, így a hazatérő etnikai kisebbséggel is az önkormányzatok gondja nőtt, hiszen foglalkoztatásukra nincs lehetőség. A beszélgetések során kiderült, hogy az önkormányzatok a munkanélkülieken szinte semmit sem tudnak segíteni, központi támogatást a kormány nem ad erre a célra. Nagy gondot jelent a kiegészítő háztáji jövedelem megszerzése, hiszen az általános értékesítési gondok majdnem minden családot érintenek. Ilyen a liba, sertés, szarvasmarha, baromfi. Ezen a területen is már csak saját célra érdemes állatokat tartani. Az ingázókfóliatelepítéssel nem tudnak foglalkozni, hisz eljárnak, kisvállalkozásokba nem tudnak belefogni, mivel nem rendelkeznek megfelelő anyagi alapokkal. Az említett réteg — korlátozott szabadideje miatt-—a közügyek gyakorlásába sem igen vonható be. Kötegyán, 1991 .február 28. vonalára. Egyrészt, mert ez a határidő kényszerítene bennünket rá, másrészt a külföldi befektetők, vállalkozók is élénkebben érdeklődnek a nagy esemény kapcsán. És nekünk meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy idecsaljuk a tőkét és a turistát. A fűben ezúttal nem nyuszi ül, hanem a lapunkban meghirdetett gyermekszépségverseny nyertese, a hatéves Kádár Eszter. Mint arról már beszámoltunk, Eszti 360 szavazatot kapott az olvasóktól, s ezzel felléphetett a képzeletbeli dobogó felső szintjére. A legnagyobb örömet azonban mégsem ez okozta számára, hanem a gyulai Ditta butik felajánlása, egy nyolcezer forintnyi értékű ajándékcsomag, amelyben három rend nyári, illetve őszi öltözék lapult. — Eszti, mint minden kislány, nagyon szereti a szép ruhákat, és már alig várja, hogy őszszel az iskolába is felvegye őket — mesélte édesapja, Kádár Barna. S bár Eszter ennél távolabbi jövőn még nem gondolkodik, az apuka elárulta, ő azt szeretné, ha kislányuk nagykorában is esély- lyel indulna a szépségkirálynő- választáson. S végül, hogy miért épp a sarkadi oldalon írunk minderről? Természetesen azért, mert ilyen szép kislányok csakis Sarkadon teremhetnek! A sarkadi HankóJenő konténerügyben keresett meg panaszával. Mint elmondta, megdöbbenve tapasztalták a körzetében lakók, hogy egyik napról a másikra — mindenféle előzetes megkérdezés vagy bejelentés nélkül — eltűnt a helyéről (az Ady és a Nagykert utca térségéből) a tizenéve megszokott szemeteskonténer. A vastárolót kilométerekkel arrébb, a nagy állomás környékén helyezték el egy másik, betonból épített szemét- tároló mellé. Mint mondta, sejtésük szerint csupán néhány embert zavart a konténerből kiáramló szag, a többség a régi állapot visszaállítását szeretné. Ezt bizonyítja a 159 aláírás is, amit az itt élők juttattak el a polgár- mesteri hivatalhoz. — Annak a konténernek van teteje, ha mindenki rendesen becsukja, nekem senki se mondTej vagy hírek? Sarkadon januárban 1106-an fizették elő lapunkat, ehhez képest pillanatnyilag több mint 150 előfizetővel van kevesebb. A kézbesítőkkel-és. az emberekkel beszélgetve a következőket tapasztaltuk: Az április 1-jei lapáremeléskor havi 145 forintról 205-re ugrott a megyei lap ára. Ez ugyan önmagában nem lenne gond, de ezzel együtt tovább nőtt az infláció, s különösen a nyugdíjasoknak okoz dilemmát, hogy pénzecskéjükből a tejet vagy a híreket vásárolják-e meg. Hallottunk olyanokról is, akik csak időnként rendelik meg a lapot, amikor épp nem kell nagyobb összegű villany- vagy gázszámlát kifizetniük. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette. ja, hogy szaga van—magyarázta a panaszos. — Ha meg valakit rajtakapnak, hogy kiszedi a szemetet vagy mellérakja, a közterületfelügyelők büntessék meg 4 ezer forintra, biztos vagyok benne, legközelebb kétszer meggondolja magát az illető! *** Az elmúlt hét péntekén éppen ez ügyben ülésezett az önkormányzat műszaki bizottsága. Kérdésünkre, hogy végülis mi lett az említett konténer sorsa, a következő választ kaptuk: — Hosszas vita után úgy döntött a bizottság, hogy a konténer a Somogyi utcába kerüljön, ami jóval közelebb van, mint a nagyállomás. Sőt, némelyeknek még rövidebb utat kell megtenniük szemetes zsákjaikkal, mint korábban az Ady utcai konténerhez. Román iskolában magyarul Amikor néhány hónappal ezelőtt megyénkben járt Stefan Gheorghe, a román oktatási mi- . niszter, többek között a méhkeréki román általános iskolát is megs látogatta. Beszélgetésünkkor en mondta, hogy egyetlen dolgot furcsáll csupán, vajon miért nem tanítanak a román iskolában minden tárgyat románul. Később az érintett iskola igazgatóját, Bóka Mihályt is megkérdeztük erről. íme a válasz: — Teljesen jogos a felvetés. Igazából mi is ezt szeretnénk, de mivel a nyolcadik elvégzése után a gyerekeink nagy többségének csupán magyar iskolákban van lehetősége továbbtanulni, úgy gondoljuk, előnyösebb a helyzetük, ha már itt is zömében magyarul foglalkozunk velük. Para-boí(h)a Tegyék a kezüket a szívükre, és mondják meg őszintén, mit tennének, ha az ország másik sarkán nyaralva egy nyolcezer forinttal teli pénztárcára lelnének az útmenti fűben? A legtöbb ember ebben az esetben meghosszabbítaná az üdülését, vagy csinálna egy jó kis görbe estét a váratlanul nyakába szakadt forintokból. Feltehetően azok vannak kevesebben, akik egyből azon törnék a fejüket, hogy mi módon juttassák vissza a pénzt a tulajdonosához. A Tiszafüredi Sporthorgász Egyesület elnöke, Domokos László azonban ilyen kivétel. Dánfokon üdülve az említett összeggel egy gazdátlan pénztárca „akadt a horgára”, amellyel „előre megfontolt szándékkal” megkereste a tulajdonost, és visszajuttatta neki az elveszettnek hitt „kincset”. S lám csak, a dolognak még poénja is lett, hiszen kiderült, hogy a pénztárca-elhagyó nem más, mint a sarkadi önkormányzat pénzügyi osztályvezetője, Otlecz Istvánná, aki egyébként ezúton is köszöni Domokos László lovagias tettét. Jó lapot kíván: Magyar Mária Mit mondott külügyminiszterünk, dr. Jeszenszky Géza Sarkadon a világkiállításról?
