Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-03 / 154. szám
MEZŐHEGYES ÉS KÖRNYÉKE 1991. július 3., szerda 0 Karnyújtásnyira a Forma—l-től Mordanóiakat . < . fogadott Mezőhegyes A cukorgyáriak kedvelt nótája lehet: Maros vize folyik csendesen A június 27-ei mezőhegyesi képviselő-testületi ülésen részt vett Mordano város négy küldötte is: Brunori Sanzio, Golini Gabriele, Agnoli Giancarlo és Cortesi Antonio. A vendégek nevében Brunori Sanzio városi tanácsnok köszöntötte Mezőhegyes önkormányzatát. Mivel már tájékozódott a helyi ügyekben, először is jó munkát kívánt a képviselőknek. Elmondta, hogy Mordano polgármestere egyéb hivatalos teendői miatt most nem utazhatott Magyarországra, de az ő nevében is megköszöni a mező- hegyesieknek a szívélyes fogadtatást. Egyhetes itt-tartózkodá- suk alatt szeretnék megismerni a város nevezetességeit, a lakosság mindennapi életét. A testvérvárosi kapcsolat éppen azért jöhetett létre, mert Mordano Mezőhegyeshez hasonló adottságokkal rendelkezik, bár úgy érzi, hogy az ipar itt sokkal fejlettebb. Beszéde végén Brunori úr ismételten köszönetét mondott vendéglátóinak, átnyújtotta városa ajándékát, s a jelenlévők lelkes tapsa közben társaival kivonult az ülésteremből. A folyosón arra kértem, egészítse ki a benn elhangzottakat. — Először is bemutatnám magunkat. Agnoli tanácsnok úr a közmunkák felelőse, Cortesi úr pénzügyes, Golini úr a helyi újság riportere és fotósa, tehát az ön kollégája. Jómagam gazdasági kérdésekkel foglalkozom. — Hogyan jött létre ez a testvérvárosi kapcsolat? — Körülbelül három évvel ezelőtt fordultunk segítségért a magyar konzulátushoz. A hasonló adottságok miatt választottuk Mezőhegyest. Most már kiépülnek a gazdasági, a kulturális és a sportkapcsolatok is köztünk. A mordanóiaknak rendkívül szimpatikusak az itteni emberek, ezért a személyes kapcsolatok is elmélyültek, s talán ez a legfontosabb. — Bocsásson meg, ne vegye udvariatlanságnak a következő kérdést: hol van Mordano? — Kisvárosunk Bologna tartományban található, 10 kilométerre Imolától, ahol a Forma—1- es bajnokságokat rendezik. A kommunikációs lehetőségek kiválóak, az autósztrádákon percek alatt elérhetjük a közeli nagyvárosokat. — Hogyan alakul a mezőhegyesi programjuk? — Ez a harmadik látogatásunk. Kézilabdacsapatunk megmérkőzik a vendéglátók csapatával, ismerkedünk Mezőhegyes iskoláival, egyéb intézményeivel, üzemeivel. Huszonkét gyermek jött a 16 felnőttel, így természetesen lesz strandolás is. Kirándulunk Szegedre és Budapestre. — Brunori úr, uraim! Köszönöm a beszélgetést. Erezzék jól magukat Magyarországon! * * * (A tolmácsolásért köszönetét mondok Bihari Cecíliának, a Budapesti Külkereskedelmi Főiskola hallgatójának.) Kassai Bélához — Polgármester úr! Mi a gond a mezőhegyesi ivóvízzel? — A három mélyfúrású ku- tunk vize meleg, gázos. Annak idején a megyében itt oldották meg elsőként a gáztalanítást. Mivel ez szellőztetéssel történik, a levegőből különböző anyagok jutnak az ivóvízbe, rontva annak minőségét. Vagy a gáztalanítást kellene megoldanunk, vagy új kutakat kellene fúrni. Mindenképpen szükség van a rekonstrukcióra, ennek becsült értéke 69 millió forint. A kérdés megoldását szakemberekre, szakvállalatokra bízzuk, versenyeztetjük őket, s a legjobb ajánlatot tévők mellett döntünk. — A víz után hadd kérdezzek rá az ómezőhegyesi óvodára. — A képviselő-testület úgy döntött, hogy szeptember 1-jé- től átveszi a kombináttól üzemeltetésre ezt a gyermekintézményt. A dolgozókkal egy évre szóló munkaszerződést kötünk. Nincs szó tehát az óvoda bezárásáról. Nem sokkal a Ceaüsescu-re- zsim végnapjai előtt magyar vízügyi szakemberek arra kértek, hogy ne verjem nagydobra a hírt: „megcsapolják” a Marost, s ezzel a tisztább vízzel mossák majd a répát a Mezőhegyesi Cukorgyárban. „Mi ebben a titkolni való?” — kérdeztem akkor értetlenül. „Megsértődhetnek a románok — hangzott a válasz —, s a Száraz-éren nem kapunk tőlük több vizet. Akkor pedig leáll a gyár.” Nos, azóta sok víz lefolyt a Dunát a Fekete-tengerrel összekötő csatornán. Hogy mi volt, vagy mi lett volna a „Kárpátok géniuszának” véleménye a Tiszán(!) inneni bozgorok ár- kocskájáról, ezt már nem tudjuk meg soha. Talán jobb is így. „Maros vize folyik csendesen”—dúdolom egyfolytában a nótát Makóról jövet. Már Pitvarost is elhagytam. „Ott lesz hamarosan Hegyesen.” Nafene. Bennem egy dalköltő veszett el. Fék. Épp a „munkaterület” mellett állok meg Mezőhegyes alatt. A csatornában gépek, teherautók. Felkapaszkodom a markolóra. — Varga Mihály kotrómester vagyok—mondja a „vezér”. — Én rakom meg a Tátrákat. A földet a víztározó, illetve a csatorna töltéséhez szállítjuk. Naponta 12-15 órát dolgozunk. Igen precíz munkát kell végeznünk, ezért csak világosban mennek a gépeink. A csatornát két megye építi:. Csongrád és Békés. Én az orosházi vízgazdálkodási társulattól vagyok. — Hamarosan elérik a cukorgyárat. — Az azért még odébb lesz. Előbb meg kell építeni a vízátemelőt. Erre azért van szükség, mert nélküle ennél is mélyebb csatornát kellett volna ásnunk, hogy idáig folyjon a Maros vize. —A sofőrök hová valók? —; Orosháziak. Vállalkozók. Kiss Sándornak, Berza Józsefnek 2—2, Kiss Györgynek pedig 1 teherautója dolgozik jelenleg. Van ám munka, két és fél méter mély víz lesz ebben—mondja nem kis büszkeséggel. Gázt ad, s a gép kanala ismét belemar az agyagba. A munkák már Mezőhegyes alatt folynak Négyen garantálják a minőséget Versenyben marad a Génbank Kft. „Rossz vele, de rosszabb lenne nélküle” Szétválnak Mezőhegyes és Dombegyház útjai? 1989 végén a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát és a kanadai Semex cég megalapította a Génbank Kft.-t. Az alapítók célja az volt, hogy a nagy tenyészértéket képviselő kanadai bikák termékenyítő anyagát eljuttassák a magyar tenyészetekbe. Az alapítók megállapodása értelmében a kombinát területet, épületeket vitt a vállalkozásba, és biztosította a személyi feltételeket: a kft. vezetőjén kívül két gondozót, két könyvelőt, egy üzletkötőt és egy állatorvost. A kanadaiak adták a négy tenyészbikát, valamint a sperma feldolgozásához, tárolásához szükséges laboratóriumi felszereléseket. A tenyészállatok ivadékvizsgált feketetarka Holstein-frízek. Darabonként 12 millió forintot érnek. Hetente egy alkalommal fogják „munkába” őket. Szaknyelven szólva ez az „ugratás”, bár—a bikák szempontjából — inkább beugratásnak nevezhető. Az egy bikától egy alkalommal levett sperma 6-800 megtermékenyítésre elegendő. Dr. Török Imre, a kft. vezetője elmondta, hogy ma még nem dicsekedhetnek túl széles vevőkörrel, de Nyíregyházától Pécsig máris sok gazdaság vásárol termékenyítő anyagot tőlük. A spermatermelésben és -értékesítésben Magyarországon évek óta piaci viszonyok uralkodnak: a hazai cégeken kívül amerikaiak, izraeliek és hollandok is jelen vannak. A szarvasmarhatenyésztés jelenlegi válsága nem kedvez a Génbank Kft.- nek, az állománycsökkentés miatt kevesebb termékenyítő anyagra van szükség. Dr. Török Imre ennek ellenére bizakodó: — Idei eladásainkból úgy tűnik, hogy talpon tudunk maradni. Bízunk abban, hogy ez a rendezetlen, depressziós állapot nem tart sokáig. S akkor nem az olcsó spermát fogják keresni a piacon, hanem azt, amelyik kiváló tenyészértéket képvisel. A Mezőhegyesi Mezőgazda- sági Kombinát domegyházi kerületének igazgatója Grád Rudolf. Sashalmon született, 1941- ben. Elvégezte a mezőgadzasá- gi technikumot, Kaposváron a főiskolát, majd az agrártudományi egyetemet Debrecenben. Mint mondja, sohasem vállalt el olyan beosztást, amihez nem volt meg az iskolai végzettsége. Az elmúlt 30 évben volt brigádvezető, telepvezető, s csak hét éve, 1984-ben nevezték ki a dombegyházi kerület igazgatójának. A felesége is itt dolgozik gondnokként. Felnőtt korú gyermekeik vannak, mindkettő mezőgazdasági szakközépiskolát végzett Orosházán, ma munka- nélküliek. „Nem tartanám etikusnak — mondja Grád Rudolf —, hogy bedugjam valahová őket.” — Kérem, mutassa be a dombegyházi kerületet. — Most kerület, régen a Dombegyházi Állami Gazdaság névre hallgatott. Amikor idekerültem, ugyanaz a Papp Tibor volt itt az igazgató, aki most az egész kombinát megbízott vezérigazgatója. A dolgozók azóta is visszasírják az akkori időket. Tizenöt éve vontak össze bennünket, de mi úgy fogalmazunk, hogy nem Dombegyházt csatolták Mezőhegyeshez, hanem fordítva. Egyébként 3042 hektáron gazdálkodunk. Főbb növényeink: őszi búza, őszi árpa, cukorElterjedt a hír a városban, hogy menekülttáborrá alakítják át Peregpusztán a volt KlSZ-tá- bort. Igaz-e ahír?—kérdezte dr. Guti Pál a legutóbbi képviselő- testületi ülésen. répa, kukorica, lucerna. Korábban volt egy 800 kocás sertéstelepünk, de a piac beszűkülése miatt már felére csökkentettük az állományt, valószínű, hogy fel is számoljuk a telepet. Hasonló sorsra jut a korszerűtlen, 600 férőhelyes szarvasmarhatelepünk is. Egy dolgozóra itt 10 darab szarvasmarha jutott, ilyen „hatékonyság” mellett verseny- képesen termelni nem lehet. A maszek, ha van otthon 10 tehene, még elmegy valahova dolgozni. — A növénytermesztésen és az állattenyésztésen kívül foglalkoznak-e még valamivel? — A kerületünk a vállalati gazdálkodásnak csak egy nagyon szűk sávjában mozog. A pénzgazdálkodás, a tervezés, a kalkuláció, a piac, a marketing — sajnos — nem a mi gondunk. Ha durván akarnám kifejezni magamat, azt mondanám, hogy mi a központ ítéletvégrehajtói vagyunk. De nem mondom, mert némi mozgásterünk azért van: a technológiai és a tervezési kérdésekben kikérik a véleményünket. — Kézenfekvő megoldás lenne... — Az önállóság, ugye? Hát nem ilyen egyszerű a képlet. Az összevonás után olyan gépekhez, olyan technológiához jutottunk hozzá, melyeket saját erőből nem tudtunk volna megvásárolni. Viszont a fejlesztésekben — A hír annyiban igaz — válaszolt Kassai Béla polgár- mester —, hogy önkormányzatunktól a polgári védelem olyan hely megjelölését kérte, amely a nagyvállalati, nem pedig a helyi érdekek érvényesülnek. Épült például egy sokezer tonnás gabonatároló a központban, s ha mi most kiválnánk, nem tudnánk 2 ezer vagon kukoricát hova tenni. Nem sorolom tovább. Felkértünk egy független szakértői bizottságot, vizsgálja meg, érdemes-e különválnunk. Nos, a Debreceni Agrártudományi Egyetem szakembereinek egyértelmű válasza: nem! Háromszáz oldalas tanulmányukban teljesen átvilágították gazdálkodásunkat, s megállapították, hogy a jelenlegi helyzetben jobban járunk, ha továbbra is Mezőhegyeshez tartozunk. Egy lábon álló, kiszolgáltatott hely- zeben lévő gazdaság lennénk, arról nem is beszélve, hogy iszonyatos (162 milliós) adósságállományt örökölnénk. Az évi nyereségünk—jó esetben—20 millió forint! — Ahogy kiveszem a szavaiból, nem fogják összetépni a babarongyot. — Legalábbis a közeljövőben nem. Most az a fő feladatunk, hogy az állattenyésztő telepeinken felszabaduló munkaerőt gazdaságosan foglalkoztassuk itt, Dombegyházon. A gabonaprogram folytatása mellett be kell rendezkednünk nagy abrakfogyasztó és biztosan értékesíthető állatok tartására. Ez lehet például a pulykaszükség esetén alkalmas lehet menekültek befogadására. Az oldalt írta és szerkesztette Ménesi György. Fotó: Gál Edit Jól tanul, jól sportol Petrucz Diána nyurga, barna hajú, mosolygós, kicsit szófukar kamaszlány. A nevére és teljesítményére a városi képviselő-testület ülésén figyeltem fel. A városatyák vele példálóztak: ha lenne egy „Jó tanuló, jó sportoló” elnevezésű alapítvány, most ennek díjával Diánát kellene kitüntetni. Kíváncsi lettem a kislányra, felkerestem az általános művelődési központban. — Téstvenelés tagozatos osztályba járok — mondta Dini. — Hetedikes vagyok, elsős koromtól sportolok. A tornatanárom Kozák György, ő az edzőm is. Régebben kéziztem, de most már csak atletizálok. A távolugrást és a rövidtávfutást szeretem a legjobban. Gyulán a megyei versenyen mindkettőben első lettem. Az országoson 100-on hoztam a gyulai eredményemet, a 13,5-öt, de ezzel nem értem el helyezést. Viszont távolugrásból rontottam 11 centit, 505-tel mégis országos hetedik lettem. Szeretnék hűséges maradni a sporthoz, bár nem akarok profi lenni. Képzőművészeti szakközépiskolába készülök Szegedre. Remélem, felvesznek, hiszen kitűnő tanuló vagyok. Hollós László igazgatóhelyettes egy-egy biztató mosollyal bátorította az élete első nyilatkozatát tévő Petrucz Diánát, majd hozzáfűzte az elhangzottakhoz: — Dini külön világ, külön egyéniség. Társai megválasztották „az iskola szépének”, de — hadd legyek profán egy kissé — nemcsak szép, hanem okos is. És amellett szerény: hat tantárgyból kapott tantárgyi dicséretet. Bár az atlétikát szereti, tehetséges a labdajátékokban is. Büszkék vagyunk rá, hiszen az Országos Diákolimpián elért 7. helye csodálatosan szép eredmény, s ehhez tegyük hozzá, hogy a gyulai 516 centiméteres ugrásával harmadik lehetett volna. Hisszük együtt: legközelebb még jobban kijön a lépés. Hanoverhill Royalist és gondozója, Almási Gábor Csak szükség esetén!
