Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-20-21 / 169. szám

MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1991. július 20-21szombat-vasárnap e ^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­Végegyháza-Alsón az ez évi beruházások keretében épül több utcában a járda, amelyhez a lakosság munkaerejével járul hozzá Petíció a Kereskedelmi Minisztériumhoz Végegyháza önkormányzati hivatalát nap, mint nap így ke­reste fel a lakosság: nincs szén, nincs fa, hiányos a gázellátás, cementet fél éve nem kapni. Baj lesz a tüzelőbeszerzéssel, intéz­kedjen az önkormányzat. S va­lóban a vizsgálatok is rámutat­tak arra, hogy a községben mű­ködő egyetlen áfész tüzéptelep ellátatlan. Többször jelezték a tényt a mezőkovácsházi áfész központja felé, de hathatós in­tézkedés nem történt. Gondolt egyet a képviselőtestület és petí­ciót fogalmazott az áfészt fel­ügyelő Kereskedelmi Miniszté­riumhoz, amelyben megírták, hogy alapvető árucikkeket (szén, fa) sem lehet kapni a falu­ban, sőt azt is, hogy a szövetke­zettel, mint a telep tulajdonosá­val nem tudnak egyezségre jut­ni. Hogy-hogy nem, bár hivata­los intézkedés nem történt, a végegyházi tüzéptelepet az el­múlt hetekben kiadták egy betéti társaságnak, amely eset óta — a lakosság megelégedésére — javult az ellátás. A túlfűtött sertések hűtőre várnak Békés megyében talán nincs is olyan település, ahol az elmúlt hónapokban ne okozott volna komoly gondot a sertésállo­mány megléte, a hízott sertések elhelyezése. A kistermelők mel­lett számarányában is jelentős a termelőszövetkezetek sertésál­lománya. Végegyházán a 600 kocás sertéstelepen a nehézsé­gek ellenére bizakodóak. Remé­lik, hogy a tenyészállatok szá­mának csökkentése nélkül vé­szelhetik át a jelenlegi szállítási gondokkal küszködő időszakot. Egyébként január óta kísért a zsúfoltság állapota — mondják a szakemberek — és jelenleg is 1000-1200 darab sertéssel van több, mint kellene. A zsúfoltság pedig a termelés jövedelmező­ségét rontja. Az elmúlt évben ezen főága­zat eredménye 25 millió forint, a sertések felvásárlási ára pedig 70-73 forint volt. Az előállítási költség 50-55 forintban számol­ható, így nyereségesen tudtak termelni. Ez évben mintegy 10 százalékkel csökkent az értéke­sítési ár, ellentétben az előállítá­si költség 25 százalékkal nőtt. Ha ez a tendencia marad (nem romlik tovább a helyzet), akkor elvileg egy. 15 milliós ered­ményre számolhatnak a végegy­háziak. Mindebből leszámítva az előállítás költségeit ez évben nullára futna a termelés. Ez ugyan nem jó, de nem kell fel­számolni az állományt, mint ahogy azt sok helyen teszik. Látogatásunkkor 500 nagy súlyú sertés várta az udvari ka­rámban (amelyet az árnyék miatt két hatalmas nyárfasor közé ácsoltak fel) a sorsa jobbra fordulását. Mintha így röfögtek volna: disznóság így kitenni bennünket ilyen hőségben a bi­zonytalanságnak, mindén vá­gyunk végre egy hűs hűtőkamra. Végegyháza polgármestere Csák István Célunk az infrastruktúra fejlesztése Végegyházán ez év májusá­ban volt az első igazán szabad és demokratikus választás. Mint tudjuk, a képviselőtestület né­zetkülönbségei miatt a volt pol­gármester lemondott hivatalá­ról. Ezt követően a kistelepülés példátlan gyorsasággal és a demokrácia adta'lehetőségekkel élve választott új polgármestert Csák István személyében, aki 36 éves, nős, két gyermek édes­apja. Iskolai végzettsége mező- gazdasági főiskola, eredeti munkahelye a végegyházi Sza­badság Mgtsz, ahol főállatte­nyésztő. A választáson függet­lenként indult, semmilyen párt­nak nem volt és nem tagja. Vég­egyházán született, szülei is itt élnek, mindvégig a településen élt, dolgozott. —Milyen érzés volt átvenni a polgármesteri posztot? — kér­deztük elsőként. — Már az őszi választások­kor is felkértek a polgármesteri jelöltségre, de soha nem voltam egy hatalomvágyó ember. Ép­pen a problémákkal való együtt­élés ébresztette fel bennem az igazi felelősséget a falu dolgai iránt. A polgármester lemondá­sát követően becsületbeli dolog­nak éreztem a jelölést, valamint tudtam, hogy a helyzeten úrrá kell lenni. A családnak persze nem hiányzott, de úgy gondo­lom, ha véleményem van és ten­ni akarok, el kellett indulnom. Megmérettettem, ami egyfajta önkontroll is számomra: bebizo­nyíthatom mire vagyok képes. De tulajdonképpen csak a vá­lasztás után döbbentem rá, ek­kor fogtam fel igazán: te, jó ég, itt vagyok, megnyertem. Ez len­ne a siker kapuja? Persze tudom, mindez rengeteg munkát jelent, főként így, hogy eredeti mun­kám mellett társadalmi tisztség­ként látom el. —Milyennek látta a feladato­kat? — Szerencsém volt, hisz előt­te két hónapig, mint alpolgár­mester láttam el a hivatali mun­kát. Ez nagyban megkönnyítette a felelősség átvállalását, de a hi­vatal dolgozói is segítettek. A választás óta eltelt 1,5 hónapban a lakosság részéről sem érkezett reklamáció. Gondolom az is előny, hogy itt lakom, itt dolgozom a faluban és fiatal éveim segítenek a moz­gáskörzetben, a néha talán sűrű­södő feladatok ellátásában. —Köztudott, hogy a volt pol­gármesternek a legmagasabb fizetése volt a megyében. Ön mennyit kap ezért a munkáért? — Beszámítva a félállást a testület bruttó 13 500 forintot szavazott meg, amit magam is reálisnak tartok. — Furcsa szituáció alakult ki, miszerint a volt polgármester jelenlegi munkahelyének a pol­gármesteri hivatal a felettese, munkáltatója. Nem zavarja ez önöket a munkavégzésben? — Részemről semmilyen hátsó gondolat nincs, jó és sze­mélyes a munkakapcsolat a volt polgármesterrel. Egyébként a társadalmi konszenzus kialakí­tásáért a legelső teendőm volt, hogy leültem a gazdasági, az in­tézményvezetőkkel, az egyház­zal és tisztáztuk a továbblépés lehetőségeit. Nagy támasz mö­göttem a teljes nézetazonosság, amit a továbbiakban is szeretnék megőrizni. — E rövid működés alatt mi­lyen feladatokat sikerült megol­dani? — A közmeghallgatáson el­hangzottakat, jelzéseket meg­vizsgáltuk, beépítettük progra­munkba. Egy új nyilvános tele­fonfülkét kapott a település, a fogorvosi rendelő felszerelését korszerűsítettük, rendeztük a moz­gáskorlátozottak üzemanyagellá­tását, közterületi rendeletet alkot­tunk, vezettünk be, több utcában utat építettünk, az árpádtelepi óvodát ideiglene­sen bezártuk, mivel csak 5 gyermeknek igé­nyelték, valamint szociális felmé­rést kezdemé­nyeztünk, amely minden családra kiterjed. Sorol­hatnám még, de ezek a legfonto­sabbak. —És a további tervek? —A fő cél Végegyháza infra­strukturális adottságainak az emelése. Ebben már a folyamat­ban levő és Árpádtelep leendő szilárd burkolatú útjai is benne foglaltatnak. Elsősorban olyan fejlesztésekre gondolok, ami a lakosság mindennapi életét könnyíti, korszerűsíti vagy teszi szebbé. Bár tudjuk, hogy a szű­kös pénzügyi helyzet egyenlőre nem ígér változást, de igyek­szünk úgy gazdálkodni, hogy a legrászorultabb területek kerül­jenek előnybe és minél több embert érintsen egy-egy intéz­kedésünk. Meghatározó a növénytermesztés Zöld rovat Ötmilliárd szennyező Sokan büszkén verik a mellü­ket: -— Én bizony nem szennye­zem a környezetem! Központi fűtésű lakásban élek, kocsim olaját a szervizben cseréltetem, nem dohányzom, a szemetet tar­tóban gyűjtöm! — Az utóbbin megakad a szemünk. Jó, jó, de mit és mennyit? Budapest adatait vizsgálva az az érzésünk, hogy elszabadult a pokol: 1910-ben „csak” 290 ezer köbméter volt a szemét mennyisége, míg 1990-ben 4,2 millió köbméter hulladék került ki a háztartásokból, országosan pedig ennek a négyszerese, 17 millió köbméter. Évente átlag 2 százalékkal nő a hulladék mennyisége. Köny- nyen kiszámítható mi lesz az ezredfordulói helyzet. Biztos észrevették, hogy inkább hulla­dékról beszélünk, mint szemét­ről. okkal, mert sok értékes újra­hasznosítható anyagot dobnak ki a nemtörődöm emberek. De többen is vagyunk, mint a szá­zad elején! — érvelnek sokan. Kevés ember, kevés szemét, sok ember, sok szemét! Igen ám, de aki ezt mondja, nem lát tovább az orránál. Hiszen a népesedés nem nőtt arányban a hulladék mennyiségével: 1910-ben Bu­dapesten 880 ezren laktak, ma az ötvenes években hozzácsa­tolt peremkerülettel együtt kö­rülbelül kétmillióan. A né­pesség 2,3-szeresére nőtt, a hul­ladék mennyisége viszont 14,5- szeresére. Ugye elképesztő? És ekkor még nem is beszéltünk a városiasodás és a vidéki állat­tartással kapcsolatos problé­mákról. Figyeljünk környeze­tünkre, használjunk minél több természetes anyagot, ami elé­gethető vagy újrafelhasználha­tó! — A Végegyházi Szabadság Termelőszövetkezetben megha­tározó a növénytermesztés — mondta Halász István főágazat- veztő, amikor a betakarítás felől érdeklődtünk. A téesz szántóterü­lete összesen 2300 hektár. Ebből a gabonafélék 640 hektárt foglal­nak el, ezt követően pedig megha­tározó a hibridkukorica termesz­tése 540 hektáron. Jelenleg ezen növényféle címerezésével foglal­kozik a tagság, amely mint mun­kafolyamat az átlagnál nagyobb (ráadásul kézi) igénybevételt je­lent. Azért is nehéz, mert a dolgo­zóknak ezzel egy időben kell az aratásban is helytállni. Mezőkovácsházán a polgár- mester személyére kiírt válasz­tás július elején eredménytelen volt, ezért ismétlésre kerül sor. A választási bizottság legutóbbi ülésén az új időpontot július 28­—A dolgozók nem veszik zokon ezt a leterheltséget? — Sőt, mondhatom az embe­rek szívesen vesznek részt a címe- rezésben, a kapálásban, mert megéri. Az elmúlt években részes művelés címén — árbevételtől függően—30-40 százalékot fize­tett a szövetkezet. A megnöveke­dett igényre jó példa, hogy a ház­táji kukorica területe ez évben 100 százalékkal nőtt. — A háztáji címerezése nem ütközik az előírt munkaidővel? — Mindez áthidalható: például a szarvasmarha- és sertéstelepe­ken reggel négytől délelőtt kilen­cig dolgoznak és a délutáni mű­szakig meg tudják oldani a mun­kát. A gépműhelynél a váltómű­ában határozta meg. A szerve­zők kérik a lakosságot, hogy sa­ját érdekük képviseletében jú­lius 28-án jöjjenek el és tegyék le voksukat jelöltjeik mellett. A szavazókörzetek és a választás­szak biztosítja az időt, az irodai alkalmazottak pedig négy óra után mehetnek a táblákra dolgoz­ni. Igaz, ez az egy-két hét szoro­sabb munkatempót diktál, de mint mondtam szívesen végzik, vállalják az emberek. — Milyen termésre számíta­nak? — Nehéz jósolni, mert az idő­járás szeptemberig, a betakarítá­sig megtréfálhat bennünket. Ta­lán a megtermékenyítés idején elkelne még 20-30 mm eső. Tré­fásan úgy szoktam fogalmazni, hogy jó helyzetű a növényállo­mány, csak egy baja van: kinn van a táblán. Bizakodunk, hisz min­den reményünk megvan a jó ter­mésre. sál kapcsolatos feltételek, vala­mint előírások változatlanok. Az oldalt írta és szerkesz­tette: Halasi Mária. Fotó: Fazekas Ferenc Választás Mezőkovácsházán

Next

/
Thumbnails
Contents