Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20-21 / 169. szám
KÖRKÉP 1991. július 20—21., szombat—vasárnap Antall József T ámogatás Gyermekgrimasz a határőröknek?- „Eltévedt” pakisztániak Battonyánál Vendégkommentár A címben szereplő szám egy huszadik századi évszám, amely néhány évvel ezelőtt megindító eszmefuttatásra késztette egyik ismert humoristánkat. Másoknak, történészeknek, kisgazdáknak, az akkori politika alakítóinak, a korabeli — a társadalomról vallott képét éppen kialakító — ifjúságnak, azaz szüleinek egészen más emóciói vannak 47-tel kapcsolatban. Nekem azért fontos ez a szám, mert ebben az évben születtem. Könnyű kiszámolni, hogy ’56-ban kilenc, 68-ban huszonegy éves voltam. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy az egyénileg, illetve a családom által megélt történelmet összetévesztem a nemzet történelmével, ami megfigyelésem szerint előfordul néhány mai politikusnál. Mégis hadd legyek egy kicsit szubjektív abban a hitben, hogy generációm tagjai közül nem egyedül gondolom így. Beleszületni a nincstelenségbe, nem azért, mert elvették ami volt, hanem azért, mert minden küszködés ellenére sem sok adatott meg sokaknak akkoriban, majd ebből a nincstelenségből három fiúnak egyetemi diplomát adni, a világ bármely részén értékelendő teljesítmény. Generációm, amely belenőtt egy olyan rendszerbe, melyet Carter elnök a szent korona visszaadásával, Ulof Palme és sok más nyugati politikus személyes látogatásával valamilyen szinten mégicsak legitimált, lassan jutott el ahhoz a felismeréshez—ha eljutott egyáltalán —, hogy élete alkotó szakaszában másként és mást kell alkotni, mint amit az előttünk járó generációk számunkra megszabtak. Generációm, hasonlóan a többi generációhoz, tette a dolgát, ahogy tehette, magyar maradt, magyarnak nevelte gyermekeit, megjelentette Erdély történetét, bemutatta a Caligula helytartóját, hivatalt vállalt, elviselhetővé tett egy országot, amely — példák mutatják — lehetett volna sokkal több kínnal és keservvel teljes. Bűnös-e az, aki szerepet vállalt? Természetesen attól függ, milyen szerepet. A kérdés úgy is föltehető, az nagyobb bűnös-e, aki tudta a rosszat, de nem vállalt szerepet, vagy az, aki vállalt és tette a jót. Természetesen mindig, minden kor kitermeli a maga bűnöseit, ez azonban nem pártállás, nem is felekezeti hovatartozás kérdése, és szintén számos példa mutatja, nem is csak politikai rendszer függvénye. Egyik középiskolai tanárom jut eszembe mostanában, aki mély meggyőződésemmé tette, hogy egy ember annál értékesebb, minél nagyobb közösség érdekében dolgozik, de csak akkor, ha képes fölismerni az adott közösség érdekeit. Azt hiszem, ez az útravaló adott erőt akkor is, amikor egyetemi társaim ügyeit vállaltam föl, akkor is, amikor kutatóként egy megye vagy egy tágabb térség, az Alföld elmaradott térségeit vizsgáltam. Ez éltet ma is, amikor a helyi társadalom egyik szereplőjeként egy demokratikusabb, toleránsabb, tisztább közélet, egy meg nem tagadható helyi „történelem” alakításának lehetősége miatt vállaltam hivatalt. A történelmet ki lehet találni, újra lehet írni, át lehet értékelni, egyet nem lehet: kitörölni az emberek fejéből. A történelmet generációk görgetik maguk előtt, de egyetlen földi hatalomnak sincs joga arra, hogy másokat Sziszüphosz módjára az örökös újrakezdésre kárhoztasson. Maradjon ez a mitológiai istenek privilégiuma. Dr. Simon Imre, a Békés Megyei Képviselő-testület elnöke a lakbérfizetőknek Ülésezett a kormány holnap Szarvasra látogat Antall József miniszterelnök a vasárnap délutánját Szarvason tölti. A helybelieknek azonban nem ezzel kezdődik a kivételesen mozgalmas nap programja. A városházán a kormány, az MDF-vezetés több tagjának jelenlétében 8,30-tól sajtótájékoztatót tart többek között dr. Simon Imre, a megyei önkormányzat elnöke, Deme Zoltán ország- gyűlési képviselő és Demeter László polgármester. Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter 9.45-kor sajtüzemet avat Örménykúton. Az új létesítményt Roszik Gábor és Deme Zoltán lelkész-képviselők áldják meg. A magas rangú vendégek a sajtkóstoló után a szarvasi új-templomba hajtatnak, ahol Roszik Gábor prédikációjával megtartandó istentiszteleten vesznek részt. A miniszterelnök — érkezése után — rövid sétát tesz az Arborétumban, majd a hajókirándulásról visszaérkező többi vendéggel 15 órától részt vesz a Szarvas Város Baráti Társaság alakuló ülésén. A figyelemreméltó gesztust az indokolja, hogy a társaság fővédnöki tisztét a miniszterelnök tölti be. Délután 16 órakor a művelődési házban Antall József nagygyűlésen találkozik a szarvasiakkal. Az érdeklődők a vasárnapi rendezvényeken megismerkedhetnek a város olasz vendégeivel is. A kormány csütörtöki ülésén elsőként az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság főigazgatója, Botos József elmondta, a társadalombiztosítás költségvetése ma igen bizonytalan lábakon áll, s az év végén, úgy tűnik, hiánnyal zár. A kormány rendeletet hozott a lakbérfizetés támogatásának folytatásáról. Az új rendelet megszünteti a különbséget az állami és öröklakásban élők között, s támogatást ad mindazoknak, akik betöltötték 70. évüket és havi nettó jövedelmük nem haladja meg a létminimum — 6700 forint — kétszeresét; illetőleg akiknek munkaképessége 67 százalékban csökkent; valamint azoknak, akik közeli hozzátartozóikkal egy lakásban élnek, s együttes havi egy főre jutó jövedelmük a mindenkori létminimumot nem éri el; továbbá a 3 vagy több kiskorút nevelőknek. A rendelet napokon belül hatályba lép. A pénzügyminiszter a költségvetés helyzetéről is jelentést tett a kormánynak. Eszerint a piacváltással járó gondok, a termelés visszaesése nagyobb a vártnál, s csökkentek a gazdaságból származó» bevételek. Mindehhez társult, hogy jó néhány tárca pluszigényt jelentett be. A II. negyedévben ezek miatt tehát gyorsult a költségvetési helyzet romlása, a hiány mintegy 51 milliárd forint. A pénzügyminiszter szerint a folyamat még kézben tartható. A kormány csütörtöki ülésén a munkaügyi miniszter előterjesztésében meghallgatta és elfogadta az új Munka Törvény- könyve koncepcióját. Mi kelt ki a biotojásból? (Folytatás az 1. oldalról) gekért, ám így csak 80 ezer forintos haszonra tehettek szert egy-egy tételnél. A legnagyobb ötletük azonban kétségkívül a tojóhibridek adásvétele volt. A kft. kikötötte, hogy csak a holland tojásból kikelt tyúkok szolgáltathatják a biotojást, amit csak tőlük lehet beszerezni. A naposcsibéket 50 forintért, az általuk 8 hetesnek mondott jér- céket 435 forintért adták a vállalkozóknak, miközben az egész állományt Bábolnáról szerezték be, s a jércékért 38 forintot fizettek darabonként. Az ötlet „nagysága” azonban nem ebben rejlik. A megvásárolt és továbbadott baromfiak fele sárga,, fele fehér volt, s ilyen arányban kellett átvennie őket a tenyésztőnek is, mondván, ki akarják kísérletezni, melyik fajta tojik többet. A szerencsétlen vállalkozóknak arról nem szóltak — bár tudták —, hogy a fehér mind kakas. A következő csapás akkor érte a tenyésztőket, amikor az egyoldalú táplálkozás miatt az állományban felütötte fejét a kannibalizmus. A megpróbáltatásoknak azonban még mindig nem volt vége, hiszen a megmaradt tyúkok előbb-utóbb elkezdtek tojni. Ekkor a kft. arra hivatkozott, hogy a tojásokat meg kell vizsgáltatni, nem tartalmaz- nak-e olyan anyagokat, amik nem valók a biotojásba. Először azt ígérték, ezt az 1NTER-BIO fogja elvégeztetni, de végül ezt is a termelők tették meg. Piaca még mindig nem volt a tojásnak, s tavaly augusztustól mind a mai napig Debrecen környékén tárolják őket, több ezer darabot. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon jelentkeztek az első károsultak, így itt kezdték a nyomozást. Mint kiderült, a megyében 67 tenyésztő volt, de az egész országban Szombathelytől Debrecenig több százra tehető a számuk. Ezeknek az embereknek nagy része kölcsönt vett fel 35—38%-os kamatra, hogy legyen kezdő tőkéje és házukat, autójukat jelölték meg jelzálognak. A nyomozás még mindig tart, így elképzelhető, hogy mindez még csak a jéghegy csúcsa. —móczán— Boross Imre: „Torgyán egyre jobban beérik” Frigyre lépnek a kisgazdák? román embercsempészek teherautóval szállították a határig. Elvették tőlük útlevelüket, pénzük jó részét, s minden olyan tárgyat, amely romániai tartózkodásukat bizonyíthatta volna. A csoport egyetlen angolul is beszélő tagja a meghallgatás során igyekezett félrevezetni a magyar felderítő tisztet, mondván, hogy Csehszlovákiából érkeztek, és úgy vélték, már Ausztriában vannak. A magyar és román határőrizeti szervek jó együttműködésének köszönhetően néhány óra alatt sikerült kideríteni az igazságot. A határt illegálisan átlépő pakisztániakat Dombegyháznál átadták a román hatóságoknak. — Miért nem Battonyánál, ahol átjöttek?—kérdezem Cseh István őrsparancsnoktól. — Azért, mert nem akartuk megzavarni ezzel a Battonya és Tornya közötti ideiglenes határátkelő forgalmát... Az eset kapcsán szeretném hangsúlyozni határőreink éberségét, becsületes, bátor helytállását. Gondolom, megérdemlik, hogy nevük a megyei lapban megjelenjen: Nagy Sándor, Szász István, Tömösi Zsolt, Orovecz Tamás. A negyedik határőr nevét alig értem, mert közben belép az ügyeletes, és jelent. Újabb csoport lépte át illegálisan a határt. Négerek. Ménesi György „...AZ A FONTOS, HOGY MINDENKI TEGYE MEG, AMIT MEGTEHET...” (Giordano Bruno) A Nemzeti Kisgazdapárt és a Független Kisgazdapárt programja és irányelvei között most már alig van eltérés —jelentette ki Boross Imre, a nemzeti kisgazdák főtitkára az MTI munkatársának. A főtitkár a két párt egyesülését nagyon hasznosnak, példaértékűnek tartaná, mivel — mint fogalmazott — a nemzet érdekében nem acsarko- dásra, hanem összefogásra van szükség. A nemzeti kisgazda politikus először kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy megítélése szerint mikorra várható a két párt egyesülése. Majd pedig reményét fejezte ki, hogy a „nem távoli jövőben szoros együttműködés alakul ki". Nagyon kedvezően nyilatkozott Torgyán József személyéről: megítélése szerint „egyre jobban beérik, mint politikus”, „nagyon jó időben csinálja a dolgokat" és „semmilyen irányban sem szélsőséges". Ebben a hőségben de sokan szeretnének olyan ázottak lenni, mint én! (Folytatás az I. oldalról) — Jobb Magyarországon és Németországban élni — felelték. Aztán kiderül: Teodoráék- nál gondok jelentkezhettek a szülők kapcsolatában, Cristina pedig édesanyját keresné, bár a levélváltásig sem nagyon jutottak el. — Hogyan terveztétek: mikor tértek haza? — Soha — állították, bár Teodora szeme sarkából előszé- gyenlősködött egy hamvas könnycsepp. Egy éve készültek a nagy vállalkozásra, de csak csütörtökön reggel vitték dűlőre a dolgot. A hazautazásról hallani sem akartak, féltek az aradi rendőröktől. — Mi lenne otthon hazatérésetek után? — Verekedés — mondta Teodora. Az otthoniaknak egy búcsúcetlit sem hagytak. Lehet, hogy igazuk is volt: erre a kis időre tényleg kár lett volna túl nagy pánikot kelteni, ugyanis pénteken reggel a magyar hatóságok a nyári kalandra áhítozó osztály- társnőket átadták a román határőrizeti szerveknek. K. A.J. * * ★ Tegnap, pénteken hajnalban a battonyai őrs határőrei 67 pakisztáni férfit fogtak el. A csoportot néhány órával korábban Cristina és Teodora a gyulai rendőrség udvarán Fotó: Gál Edit
