Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-19 / 168. szám

BÉKÉS ÉS KÖRNYÉKE 1991. július 19., péntek 0 Győzött az egy százalék A murony i új osztáson tipikus falusi környezetben, az Achim utcában él a Kocsor család. Gondosan ápolt a virágoskert, a szőlőlugas a tikkasztó hőségben csalogatja az idejövőt. A biliárd­asztal simaságú pázsit nyírását csak szusszanásnyi időre hagy­ták abba, a fűnyírógépnek is ki­jár a pihenés. A házat másfél évtizede építette feleségével Kocsor Sándor, akinek — saját bevallása szerint — két szüle­tésnapja van: az egyik szeptem­ber 6„ a másik 1991. május 7. — Egy százaléknyi esélyem volt az életben maradáshoz, — kezdi a most 49 éves férfi. Két infarktus után került sor a nem mindennapi szívműtétjére. Mindkét lábán 70—80 cm-es, mellkasán másfél arasznyi seb­hely éktelenkedik. — Két ko­szorúeret teljesen, kettőt pedig részlegesen kicseréltek, s ezeket a lábamból pótolták. Az idén ja­nuárban 3 hétig kórházban vol­tam, de nem javultam. Már a beszéd is fárasztott, elfogyott a levegőm. A vizsgálatok egy­mást követték, s ezek alapján az orvosok nem akartak megope­rálni, mert nem bíztak a siker­ben. Az élethez másfél hónapot jósoltak. De én ragaszkodtam a műtéthez, mert éreztem és tud­tam, sikerülni fog, sikerülnie kell... — magyarázza most már felszabadultan a házigazda, aki fiatalon a Hidasháti Állami Gaz­daságban gépszerelőként dolgo­zott. Az első enyhébb infarktu­son ’80 tavaszán esett át, amit két hét múltán egy erősebb kö­vetett, s ezzel két hétig feküdt a kórház intenzív osztályán. — Ezután néhány hónappal úgy festett a dolog, hogy rendbe jövök, de csakhamar újabb gon­dok jelentkeztek. Klinikákról klinikákra, szanatóriumokból szanatóriumokba jártam, végül is leszázalékoltak, de én mindig ragaszkodtam az élethez, talán ezért is maradtam meg. — A család félt az operáció­tól, nem akarta a műtétet. A pro­fesszorok mindent elmondtak. Borzasztó három napot éltünk át... azt senkinek sem kívánom. Nagyon féltettem ... — kapcso­lódik a beszélgetésbe a feleség, akin még látszik az aggódás. — Amikor is úgy döntöttem, hogy megoperáltatom magam, nem volt félelemérzetem, sem szorongásom, nekem nem volt vesztenivalóm — folytatja Ko­csor Sándor. — Az egyik adjunktus a mű­tét utáni napokban csak annyit mondott: „Ez maga a csoda” — folytatja Kocsomé. — Ä tízórás műtét után cso­dálatos, különleges érzés volt az ébredés, a fény, körülöttem az emberek... tényleg élek! Vissza­jöttem! — villant át rajtam. Uj- jászülettem. Szóval esélyt ad­tam a lehetetlennek. Fájdal­maim voltak, most is vannak, de ezeket el kell viselnem, ha élni akarok. — Fantasztikus akaraterő la­kozik benne — toldja meg neje. — Az akaraterő, a gyógyul- niakarás az nagyon fontos — emeli fel mutatóujját, s megtu­dom tőle: korábban 10—11 féle gyógyszert szedett, ma már „csak” hétfélét. — Pihennem kell, de nem fekszem, mert az engem fáraszt. Ősszel viszont szeretnék már segíteni a lugas szüretelésében. Addigra mege­rősödöm. Mindig is dolgoztam, lehet, hogy időnként túl sokat is. Építettünk, berendezkedtünk, jöttek a gyerekek, kocsit vet­tünk. Persze ezen most már kár rágódnom. Sokat köszönhetek a békésieknek, a kamutiaknak és természetesen a muronyiaknak, ugyanis több mint 70-en adtak műtétemhez vért, aggódtak ér­tem, együttéreztek a családdal. Szóval szép az élet —- nyújtja búcsúzásként jobbját. A vízen is az életé az előny A vizek minden nyáron sze­dik áldozataikat, a békési rend­őrkapitányság működési terü­letén eddig öten fulladtak a vi­zekbe. Pedig e vidéken úgy­mond szállóige: akik a Körös mellett nőttek fel, azok biztosan úszni is tudnak. Legyen valaki bármilyen kitűnő úszó, azokra is leselkednek az alattomos veszé­lyek. Békésen, a Dánfoki táborban van a fürdésre kijelölt hely, ami a többnapos hőségben szűknek bizonyult. A Kettős-Körös part­ján tiltótáblák sora figyelmeztet a veszélyre, főként a duzzasztó és a híd közötti partszakaszon. Ennek ellenére sokan, talán ké­nyelemből vagy vagányságból a Körösnek ezt a szakaszát vá­lasztják lubickolásra, felüdülés­re, keresve a veszélyt, legyen az gyerek vagy felnőtt. — A fürdőzésnek ezernyi szabálya van — kezdi Batiz Gyula rendőr százados, a békési városi rendőrkapitányság köz- rendvédelmi csoportvezetője. — Úszni nem tudó gyermekeket ne engedjünk egyedül fürdőzni, kérjük, hogy a szülők hívják fel gyermekeik figyelmét a vizek veszélyére. Ne fürödjünk teli gyomorral, ittas állapotban, ká- bultságot előidéző gyógyszer bevétele után. Napozás után las­sú mosakodással előbb hűtsük le magunkat. Ismeretlen vizeknél feltétlenül tájékozódjunk a me­der alakulásáról, a vízmélység változásáról és az esetleges víz alatti akadályokról, valamint a rendellenes vízmozgásokról. Soha ne ugorjunk ismeretlen vízbe, mert eszméletvesztés vagy gerincsérülés lehet a vége. Szív- és légúti betegségben szenvedők, betegség miatt moz­gásukban korlátozott szemé­lyek ne fürödjenek egyedül. Úszni nem tudó gyemekek csak felnőttek kíséretében fürödje­nek, a szülők jó példával járja­nak a gyermekek előtt. Mi rend­őrök edzettek vagyunk, de az értelmetlen halált nem tudjuk megszokni, különösen a gyer­mektragédiákat. Még a nyár de­rekán járunk s éppen ezért job­ban vigyázzunk egymásra. A vízen is az életé az előny — mondotta Batiz Gyula. Régi utcák — új névvel Békés város képviselő-tes- tülete legutóbbi ülésén az ut­canevek módosításáról is dön­tött. A Corvin Ottó utca nevét Mátyás király utcává, a Révai József utcát Deák Ferenc utcává, a Munkásőr utcát Mú­zeum közre, a Kun Béla utcát Asza­ló utcára változtatta, s mind­ezekkel egy időben a Kim ír Szén utcát megszüntette. A békési duzzasztó a Kettős-Körös felső szakaszán, valamint a Fehér- és a Fekete-Körösön biztosítja az öntözés lehetőségét A felkelő nap meglehetősen álmosan bújt elő a horizonton, amikor a minap a gyomaendrődi HTSZ halászai munkához ké­szülődtek a fehérháti tavaknál. A halászati tsz a Hidasháti Állami Gazdaságtól bérli ezt a 96 hektáros vízfelületet, mely már Bélmegyer területe, rendé­szeti szempontból viszont Bé­késhez tartozik, s legközelebb Mezőberényhez van. A halá­szoknál a nyári lehalászás azt je­lenti, mint másutt a gabona ara­tása. — Szövetkezetünk 356 hek­tár tófelületen gazdálkodik, s ehhez jönnek még a folyók és a halastavak — kezdi Gurija László ágazatvezető. — A nyári halbn kicsi a haszon, arra vi­szont nagyon jó, hogy holtsze­zonban legyen a szövetkezetnek biztos árbevétele. Az idén vár­hatóan 35 vagonnyi lesz a ter­mésünk, melyből 25 vagon a piaci hal. Ez utóbbinak a 70%-a ponty, míg a többi vegyes nö­vényevő. Á halászok közben, vállukon a kötéllel, komótosan húzzák a hálót, mely egyre szűkűl. Egy­két busa óriási ívben menekül fogságából. A hőség miatt állan­dó a levegőztetés, az öntözőbe­rendezések permetezik a tóban a vizet, így, s állandó vízátfolyás­sal dúsítják azt oxigénnel. Köz­ben a tartályokkal megérkeznek a szállító járművek, kerekeik nyomán messzire fröccsen az agyagos sár. A halászok egyre csak szűkítik a hálót, majd osz­tályozás, mérlegelés után a tar­tályokba kerül a fogás. Az egyik vevő, Hegedűs János, a háziréti víztározóban dörzsöli kezeit. —Ezek a halak 3—4 óra múl­va már nálunk úszkálnak. — mutat a 2—3 kg-os potykákra. — Persze az is lehet, hogy este már valakinek a horgászzsák­mánya lesz — folytatja, majd megtudom: a Pest környéki 25 hektáros horgászparadicsomot az ország minden részéből láto­gatják. a 4oo Ft-os napijeggyel három nemes és három kilogram egyéb halat vihet a szerencsés pecás.^ — Évente 110 tonna pontyot telepítünk a tározóba, hétvége­ken nem ritkán 350-en is kint ülnek a vízparton. Nálunk biztos a fogás... —S önöknek mindez mennyi­re éri meg? — A víztározó horgászegye­sületek tulajdonában van, nem ráfizetéses üzletág — mondja sokat sejtetően, s mielőtt folytat­nánk a diskurzust, szólnak: -— Megteltek a tartályok, indulhat­nak. Dánfok Napok '91 Mától három napon át tarta­nak a Dánfok Napok Békésen, a Dánfoki Ifújsági Táborban, s gazdag zenei programok várják az érdeklődőket. Pénteken este 8 órától éjfélig szabadtéri diszkóprogram lesz, majd szombaton délelőtt az elő­zetesen nevezett környékbeli és helyi csapatok részvételével kispályás labadarúgótomát bo­nyolítanak le. Este 8 órától vár­hatóan éjfélig az ERGO élő kon­certjére kerül sor, mely egyben az együttes hazai koncertkörút- jának a nyitánya is. Az élő kon­certet követően szabadtéri disz­kó lesz. Vasárnap délelőtt kispályás focirangadón a taxisok és a rendőrök mérik össze focibé­li tudásukat, az apróságoknak zenés gyermekműsort szervez­nek. Este lép fel a Moho Sapiens együttes íszvendégéveí, „Ur- bán honvéddel”, az Angyalbőr­ben című film főszereplőjével. A szervezők több ezer ven­dégre számítanak, s ahogyan ők fogalmazták, ezer apró meg­lepetéssel várják az érdeklődő­ket. Az oldalt készítette: Szekeres András Békésen, a 47-es főút mentén újabb 400 méteres szakasszal bővült a kerékpárút, így a városban a kerékpárút-hálózat együt­tes hossza már 3100 méter. A napokban elkészült építési szakasz költsége csaknem 2 millió forint. A kerékpárutak bővítésére a városon átvezető nagyforgalmú közutak miatt nagy szükség lenne, de az anyagi lehetőségek ennek — képünkön is látható — határt szabnak

Next

/
Thumbnails
Contents