Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-03 / 154. szám

1991. július 3., szerda 0 Orosházi fórum Mit tehet a nép, ha... Vasárnap, hazánk teljes fel- szabadulásának ünnepén Oros­házán a Petőfi Művelődési Köz­pont színháztermében Oláh Sándor (FKgP), dr. Szabó Iván (MDF), Kunce Gábor (SZDSZ), dr. Vastagh Pál (MSZP), Varga Mihály (Fidesz) és az orosházi választókerület országgyűlési képviselője nyilvános fórumon válaszolt a lakosság kérdéseire. A nagyterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, ahol számtalan közérdekű és egyéni problémát feszegető kérdésre szerettek volna választ kapni a résztve­vők. Szokodi Sándor alpolgár­mester, a fórum vezetője kemé­nyen kézben tartotta az esemé­nyeket, amire a vita hevében olykor-olykor szükség volt. Két kérdéscsoportot emel­nénk ki az itt elhangzottakból. Ha a nép elégedetlen a kormány­nyal, akkor mit csináljon? — tették fel az orosháziak elsőként. Kunce Gábor országgyűlési képviselő szerint a gazdasági csőd akkor is megmaradna, ha új választásokat írnának ki, amely­re a jelenlegi politikai helyzet­ben nincs esély. Az SZDSZ programja egyébként jóval radi­kálisabb, mint az MDF-é — je­lentette ki a válaszadó. Oláh Sándor úgy ítélte meg, hogy a pártok egymás közötti harca mellett jelen van az egy párton belüliek viaskodása is a hatalo­mért. Aki részt vett a rendszer- váltásban, és nem lett ország- gyűlési képviselő, az úgy érzi, hogy csalódott. Aki országgyű­lési képviselő, de nem lett a kor­mány tagja, valamely tárca bir­tokosa, az szintén elégedetlen, és ez az elégedetlenség — mon­dotta a kisgazdapárti képviselő, kivetül másokra, így a lakos­ságra is. Vastagh Pál (MSZP) szerint ma a kormány leváltására csak alkotmányos keretek között van mód. A parlamenti választások idején a nép döntött így, s ezt tiszteletben kell mindenkinek tartania. Kiss Sándor, az orosházi kis­gazdapárt egyik jeles képviselő­je a mesterségesen felduzzasz­tott élelmiszerárak felöl ér­deklődött, majd megkérdezte: legitim-e az a kormány, és az a kormánypárti országgyűlési képviselő, aki egészen másként szavaz egy-egy törvényjavaslat­ra, mint ahogyan azt a választás­kor ígérte. Annak, akinek vá­laszolnia kellett volna, nem vet­te magára, bár a közönség sorai­ban mindenki tudta, kinek szól a kérdés. így hát a vendég ország- gyűlési képviselőkre maradt a válasz. Szabó Iván az élelmiszerárak leszorítását a monopóliumok megszüntetésében látta. A kép­viselők visszahívását nem tartja jó intézménynek, s úgy véli, hogy a pártlistán bejutott parla­menti képviselőnek illik pártja érdekeit szem előtt tartani. Var­ga Mihály (Fidesz) úgy ítélte meg, hogy a lakosság a négy év múlva sorra kerülő választáson minősítheti ismét az országgyű­lési képviselőket. Számtalan kérdés és válasz elhangzott még ezen a fórumon s olykor az ünnepi hangulat túl­ságosan is hétköznapivá vált a napi megélhetési problémák, munkanélküliség és egyéb köz­ismert gondok felvetése miatt. PappJános „A VALÓBAN SZABAD POLGÁR AZ AZ EMBER, AKINEK SEM A LÉTE, SEM A JÖVEDELME NEM FÜGG A KORMÁNYTÓL.” Vigny // Ősszel jelenik meg V állalkozók könyve Bizonyára Önökkel is előfor­dult már, hogy elromlott valami a lakásban és hirtelen nagy szük­ségük lett volna egy gyors, ügyes kezű szakemberre. Fella­pozták hát a telefonkönyvet, s vagy rátaláltak a keresett címre, vagy nem, s akkor bizony bosz- szankodtak. Talán az is eszükbe jutott, hogy miért nincs valami­féle nyilvántartás a kisiparosok­ról, kereskedőkről, szolgáltatást végzőkről, vállalkozókról. Nos, a közelmúltban többen kaptak levelet a következő szöveggel: „Ön egyike Békés megye több ezer vállalkozójának, az Ön vál­lalkozása, vállalata egyik szín­foltja megyénk gazdaságának. Mint üzletember, azt is jól tudja, hogy az egyre erősödő piaci ver­senyben létérdeke, hogy minél többen megismerjék cégének tevékenységét. Ebben szeret­nénk segítségére lenni egy kiad­vány szerkesztésével...” — Milyen kiadványról is van szó?—kérdeztük dr. Rakonczai Jánost, az „Image” Marketing és Kereskedelemfejlesztési Kft. ügyvezetőjét. — Terveink szerint ősszel je­lenik meg a Békés megyei Vál­lalkozók Könyve, amely tartal­mazza az állami és a szövetke­zeti cégek, tsz-ek, társas vállal­kozók, kft.-k, bt.-k, közkereseti társaságok, magánvállalkozók, kisiparosok, kiskereskedők, magánpraxist folytató orvosok, jogászok, tervezők, adószakér­tők nevét, címét, fontosabb ada­tait. Egyszóval mindenki beke­rülhet a könyvbe, aki valamit el akar adni. — És mit kap az, aki megvá­sárolja a kiadványt? — Olcsón jut hozzá hasznos információkhoz. Telefonkönyv méretű, könnyen forgatható kiadványt tervezünk, amelyben mindenki könnyen megtalálhat­ja a számára szükséges nevet, címet. Kézikönyvnek szánjuk, amely ott lehet minden család­ban, minden vállalkozó íróasz­talán. Azoknak, akik felhívá­sunkra jelentkeznek a megyehá­zán működő irodánkon, olcsó, állandó reklámot kínálunk. A felsorolás település és tevé­kenység alapján történik, s ez segíti a vállalkozók egymásra találását is. Ezenkívül a kötet olyan közhasznú ismereteket nyújt, mint a polgármesteri hiva­talok címe, telefonszáma, a fo­gadóórák ideje, orvosi ügyele­tek helye, időpontja, menetren­dek, idegenforgalmi tudnivalók, szakképzési lehetőségek. — Ezek az információk egy idő után elavulnak... — Ezért úgy tervezzük, hogy bizonyos idő elteltével aktuali­záljuk a kiadványt. G.K. F elbecsülhetetlen a helyi önkormányzatok szerepe Pozsgay Imre a honismereti akadémián (Folytatás az 1. oldalról) parlamentáris eszme jobban ha­sonlít az angolhoz, mint a fran­ciához, vagyis nem fosztja ki a helyi autonómiákat, hanem kel­lő súllyal képviseli azokat. — Az önkormányzati elv és gyakorlat egész történelmünk­ben hozzátartozott önismere­tünkhöz, önmeghatározásunk­hoz, identitásunkhoz — folytat­ta előadását Pozsgay Imre. — A török hódoltság idején az alföldi városok szinte városállami elha- tározóképességgel, de nem el­zárkózással tudtak önkormány­zati viszonyokat létrehozni, fenntartva nemzeti elkötelezett­ségüket. Ha a törvény — akár helyi, akár országos — egybe­esik a kormányozni akarók ér­dekeivel, törekvéseivel, akkor ott a törvény betartatik. Ahol tar­tósan szembeszegül a törvény ezzel az akarattal, ott a nép kitér előle. Szent Ágoston fogalmaz­ta meg az egyik legigazabb, ma is időszerű gondolatot az állam­ról: „Ha az állam megsérti ön­nön törvényeit, akkor az az ál­lam semmiben sem különbözik egy rablóbandától!” Tehát a he­lyi, vagy az országos törvénye­ket úgy kell hozni, hogy azok egybeessenek a polgárok köz­vetlenül felismerhető érdekei­vel! — Időszerű-e a XX. század végén nemzetről beszélni? — tette fel a kérdést Pozsgay Imre. — Nemzeti elkötelezettség nél­kül nincs európai gondolat! Akik a nemzeti önfeladásban látják az Európához való vissza­térés lehetőségét, azok valamit végzetesen félreértenek! Euró­pa határait nem csak geográfiai- lag, hanem a kultúrát tekintve is körvonalazni kell. Akkor pedig Európa addig terjed, amíg a tole­rancia és a nemzetfogalom! Az önkormányzatok helyze­tét elemezve úgy vélte az elő­adó, hogy ez nem csupán hely- hatósági ügy, hanem a „civil tár­sadalom” nagyon fontos meg­nyilvánulási formája. Kifejtette, hogy a tömegekben tovább él a Kádár-rendszer atomizáltsága, szolidaritáshiánya. Ezért a vá­lasztott képviselőknek kell tud­niuk, mi a választópolgár gond­ja. — Sajnos, az önkormányza­tok nem a legjobb oldalukról mutatkoztak be —- szögezte le. — Ennek egyik oka, hogy a párt- politikai érdekek határozzák meg a törvényhozás menetét, s ez mulasztásokat eredménye­zett az idevonatkozó rendelke­zésekben. A helyhatóságok nem tudják, van-e vagyonuk, van-e a kezükben tisztességes adó­rendszer, vagy pedig működé­sük, fennmaradásuk érdekében sápot kell szedniük a lakosság­tól. Az állam visszavonul a közszolgáltatásoktól* ugyanak­kor nem adja meg a szükséges eszközöket ezek helyi megvaló­sításához. E bizonytalan hely­zetben nem csoda, hogy a nép elvesztette a saját döntése feletti bizalmat. A parlament működé­se pedig akkor hiteles, ha az ön- kormányzatok kiegészítik mun­káját. Az érdekfeszítő előadás után a honismereti akadémia hallga­tói több izgalmas, nem csak a témához kapcsolódó kérdésre kértek és kaptak választ. Gubucz Katalin A képviselők mérlege 9. Az emberek hisznek a változásban „A legnagyobb magyar” Előadás Széchenyi Istvánról A Békés-Tarhosi Baráti Kör a zenei napok keretében hosszú évek óta törekszik a közérdeklő­désre számot tartó fórum meg­tartására. A tavalyi meghívás­nak eleget téve Benda Kálmán, a kiváló történész professzor tar­tott előadást Széchenyi István­ról. A téma nemcsak azért aktu­ális, mert szeptemberben ünne­peljük születésének 200. évfor­dulóját, hanem azért is, mert egyénisége, politikai nézete a mai napig példaértékű. Az arisz­tokrata Széchenyi volt az első magyar politikus, aki a legpon­tosabban mérte föl, hogy a hala­dáshoz az országnak ki kell lép­nie az elavult gazdasági, társa­dalmi és politikai rendszerből. A fejlődéshez, az életben mara­dáshoz fel kell zárkózni, alkal­mazkodni kell az európai szín­vonalhoz. S mindezek elérésére reformok kellenek. Az előadást hallgatva isme­rősnek, aktuálisnak tűntek ezek a gondolatok. Hiszen hasonló feladatokkal találkozunk a mai gazdasági, politikai életünkben is, mint amikért a reformkor nagyjai harcoltak. Reformokra van szükségünk, hogy a fejlett Európához tartozhassunk. Gaz­dasági változásokat sürgetünk, társadalmi megújulást várunk. Széchenyi politikusi nagysá­gát bizonyítja, hogy a Hitel és a Stádium című munkájában nemcsak a magyar társadalmi és a feudális gazdasági rend átala­kításának elméletéről írt, hanem konkrét törvényjavaslatokat fo­galmazott meg azok gyakorlati végrehajtásának módjáról. S nem csupán felismerte a refor­mok szükségességét, hanem ő maga mutatott példát: egyévi jövedelmét ajánlotta az MTA alapítására, létrehozta a Keres­kedelmi Bankot, a Nemzeti Kaszinót, a Duna Gőzhajózási Társaságot — hogy csak a legis­mertebbeket említsem. Nem vé­letlen, mondta róla Kossuth La­jos, hogy Széchenyi a legna­gyobb magyar. Európai volt, de minden tettével, minden gondo­latával Magyarországot szol­gálta. Joggal emlékezünk rá. M. K. Sorozatunkban a Bé­kés megyei országgyűlési képviselők nyilatkoznak arról, hogyan értékelik az elmúlt egy esztendőt. Markó István jó egy hónapja az Amerikai Egyesült Államok­ban, az alabamai Tuscaloosában tartózkodik. Hazatéréséig is leg­alább ennyi idő telik majd el. Ezért kérésünkre telefaxon kül­dött írásában értékeli a parla­ment — s ezzel együtt képvise­lői — működését. ***• Az elmúlt tavasszal lezajlott országgyűlési választások nyo­mán, 1990. május 23-án megala­kult kormányra a teljes politikai, gazdasági és társadalmi rend­szerváltás menedzselésének rendkívül összetett feladata várt. Lényegében előzmények, hazai és külföldi példák, tapasz­talatok nélkül vállalta a kor­mányzat a szovjet típusú terv- gazdaságra épülő, centralizált, diktatórikus forma vértelen át­menettel történő lebontását, és egy többpárti parlamentáris, de­mokratikus rendszer felépítését. Az elmúlt év bebizonyította, hogy a kormányzat a rendszer- váltás békés átmenetét, illetve a válság kezelésének soron lévő feladatait sikerrel oldotta meg. Természetesen mindez egyálta­lán nem jelenti azt, hogy az elért eredmények mellett ne jelent­keztek volna a régi szerkezetből és az új folyamatból következő gondok és problémák. A kor­mány — bár joggal könyvelheti el az eredményeket — koránt­sem elégedett. Gondok jelent­keznek a jogalkotás területén. Lemaradás tapasztalható a gaz­dasági jogalkotás és egy új átfo­gó szabályozási rendszer tekin­tetében. Nem sikerült a tulaj­donviszonyok teljes körű rende­zése és stabilizálása sem. A gaz­daságban jelentkező problé­mák: nem halad zökkenőmente­sen a privatizáció, az érdek- egyeztetés területén az érdek- képviseleti jogok és jogállások tisztázása. Változatlanul gond a reálbérek évek óta tartó csökke­nése. A pénzügyi politikában jelentkező nehézségek és azok gyökerei közismertek. A legfe­szítőbb társadalmi probléma a munkanélküliség, mely kezelé­sére a rendelkezésre álló eszkö­zök és források csak részben ele­gendők. Ennek ellenére a kormány és az országgyűlés jogalkotása eddig is jelentős volt. Néhány törvényre azonban — olyanok­ra, amelyek a kialakuló piacgaz­daság viszonyainak megfele­lően gondoskodnak a szociális ellátásról, az új adózási formák­ról — mind a kormány, mind az országgyűlés szempontjából — minél hamarabb szükség lenne. A jövő záloga és alapja, a talpraállás valódi hosszú távú biztosítéka — bármennyire is fontosak a gazdasági kérdések — az oktatás, a kutatás és a mű­velődés. Változatlanul legfonto­sabb kérdésként kell kezelni az ifjúság helyzetének javítása mellett a családok életviszony­ainak javítását. Az MDF képviselőjeként azért vállalkoztam politikai munkára, mert hiszek abban, hogy az általános gazdasági és erkölcsi lepusztulás, a kényszer- vágányokra terelt magyar élet ellenére sikerül biztosítani a rendszerváltozásban a békés átmenetet és a belpolitikai stabi­litást. Bízom abban, hogy a koa­líciós kormány úgy kívánja ösz- szehangolni a munkáját, hogy annak eredményeként Magyar- országon visszafordíthatatlanul végbemegy a kapcsolódás Euró­pához. Hitemet erősíti az a tény, hogy hazánkban az emberek a meglevő nehézségek ellenére hisznek a változásban, és ezt erősítendő, szolidáris türelmük­kel újra kivívták a nemzetközi közvélemény elismerését. Markó István Ahol a kurta farkú malac túr Ismerik a mese kezdetét? „Egyszer volt, hol nem volt, az Óperen- cián túl, ahol a kurta farkú malac túr...” Szóval volt egy termelő­szövetkezet, mely (Körösladányban) a Magyar—Vietnami Barát­ság nevet kapta, s hogy, hogy nem, a kurta farkú malacokat kezdte toborozni, hogy velük nyerjen csatát a nyugati piacokon. Sikerült is összegyűjteni a helyi, s a környező települések kistermelőitől 580 darab 20-26 kilós, fehér, ivartalanított, kurtított farkú malacot. A további 170 állatot a füzesgyarmati termelőszövetkezet állította csatasorba. (Összesen 750 kurta farkúra volt szüksége az olasz félnek.) Malackáink—bár a mai viszonyok között érthető módon vissza­fogott takarmányozáson cseperedtek fel, s így kondíciójuk némi kívánnivalót hagyott maga után — jól állták a sarat, így útra kelhettek a megrendelőhöz, Olaszországba. Helytálltak olyannyi­ra, hogy július 15—17-én újabb akciót szerveznek Körösladány­ban. Akit érdekel ez a mese—s ez az üzlet —, ne az Óperencián túl, hanem a helyi termelőszövetkezet háztáji bizottságának szervező­jénél, Papp Eleknél érdeklődhet. A mesébe illő történet happy endje akár az is lehetne, hogy már alakulóban van egy spanyol piaci lehetőség is, ezért tervezik, hogy egy egységes állomány begyűjtéséről, lekezeléséről gondoskodnak — vállalkozásban —, így felgyorsított, szervezett formában akár 80-120forintos átlagárat is el tudnának érni, a mostani 65 forinttal szemben... a kurta farkú malacok pedig ma is élnek, ha meg nem haltak. Nagy Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents