Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-17 / 166. szám

1991. július 17., szerda

o

fcüÉKÉS MEGYEI HÍRLAPBATTONYA ÉS KÖRNYÉKE

Félnek az idősek Kevermesen

Kik fékezzék meg a „maffiát”?

A kevermesi képviselő-testület a múlt hét csütörtökjén rendkívüli ülést tartott. A napirenden egyetlen téma szerepelt: a nagyközség közbiztonsági helyzete.

Néhány perccel az ülés kezdete előtt jelentettek két friss bűnügyet Domsik Jánosné polgármesternek. Egy férfi ittas állapotban súlyosan bántalmazta saját édesapját, egy nyugdíjas nőtől pedig 10 ezer forintot loptak el a délelőtt folyamán. Ha az embernek szellemeskedni lenne kedve, megjegyezhetné, hogy a bűnelkövetők talán így készültek a soron kívüli képviselő-testületi ülésre.

De félre az ironikus felhanggal! Kevermes lakói félnek, a „maffia” rettegésben tait mindenkit, főleg az egyedül álló öregeket.

A polgármesteri hivatal tanácskozóterme zsúfolásig megtelt, ami nem is csoda, hiszen az előadó dr. Gáspár Lajos volt, a mezőkovácsházi körzet rendőr- kapitánya.

Gáspár úr bevezető előadásában foglalkozott a magyar rendőrség siralmas állapotával, taglalta a kialakult válsághelyzet okait. A hallgatóság soraiból többen bólogattak: bizony úgy van, ahogy a kapitány úr mondja! Az első felzúdulásra akkor került sor, amikor az előadó arról beszélt, hogy például a pápa- látogatás helyszíneire az esetleges terrorcselekmények megelőzése és a rendezvények biztosítása érdekében esetleg a mezőkovácsházi körzetből is kell rendőröket vezényelni. „Előfordulhat, hogy a három kevermesi rendőr közül egy vagy kettő Máriapócson fog szolgálatot teljesíteni.”

A továbbiakban a kapitány ismertette a megye, a körzet és Kevermes bűnügyi helyzetét. Elmondta, hogy Békés megye 39, ezen belül a mezőkovácsházi körzet 7 fővel bővítheti a rendőri létszámot. A hét rendőrből hármat-hármat Battonya, illetve Mezőhegyes kapott a rendőrőrsök megszervezésére. A hetediket Kevermesre helyezték. További létszámbővítésre ne számítsanak a nagyközsében, hiszen egy rendőri álláshely fenntartása körülbeül 1 millió forintba kerül évente, s ezt a tárca — belátható időn belül — nem tudja vállalni.

— Mi hát a megoldás? — tette fel a kérdést a rendőrkapitány. — Az egyik az, ha az ön- kormányzat saját költségére rendőrt vagy rendőröket alkalmaz. A másik, ha 15-20 fős önkéntes rendőri csoportot vagy önvédelmi egyesületet hoznak létre a faluban. Sajnos — tette

hozzá a kapitány —, ezt én csak önökkel nem tudom megvalósítani. A fiaikra, a fiatalokra lenne szükség, de ők nincsenek itt. Pedig közülük vagy a képviselők közül kellene valakinek felvállalnia e csoportok megszervezését. Szakmailag a kapitányság menedzselné őket.

Ezután a jelenlévők közül sokan ecsetelték elszenvedett sérelmeiket, többen a sírással küszködtek, voltak, akik el is sírták magukat. Egy-egy ékesebben szóló sértett szavai után valóságos lincshangulat lett úrrá a teremben ülő idős embereken. Többen bírálták a helyi rendőröket, mondván: „Nem csinálnak semmit.”

A felszólalók többsége ki- mondva-kimondatlanul a falu etnikai kisebbségét tette felelőssé a közbiztonság romlásáért.

Dr. Gáspár Lajos higgadt válaszában az Alkotmányra, a jog- államiság kritériumaira, a törvényességre és a rendőrség szolgálati szabályzatára hivatkozott.

A „panasznapot ”az elnöklő polgármester, Domsik Jánosné azzal zárta, hogy megvizsgálják a kapitány mindkét javaslatát: ha lehet, saját költségen újabb rendőrt alkalmaznak, és vizsgálják az önkéntes rendőri csoport megszervezésének lehetőségét is.

Az érem másik oldala

Részletek két rendőrségi jegyzőkönyvből

1991. június 18. Feljelentést teszek a sérelmemre elkövetett rablás miatt két ismeretlen cigány nő ellen (...)

A mai napon 12 óra 15 perckor az udvaron, a bejárattal szembeni kádnál mostam, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki bejött az udvarra, mivel a kiskapu nem volt zárva. A ház sarkához ért az ismeretlen látogató, amikor felnéztem, és akkor láttam, hogy nem a szomszéd- asszonyom jött át tojásért, hanem két, általam ismeretlen cigány nő. Nem volt sok időm, hogy megnézzem az arcukat. Hirtelen mindketten harisnyát húztak a fejükre, odarohantak hozzám. Ruházatomnál fogva a kád mögötti kút kávájához húztak, és a kút mellé levert erős facölöphöz lekötöttek az általuk hozott műanyag villanyvezetékkel. Ezután a számat egy rongydarabbal betömték (...) Ezen idő alatt nem szóltak egy szót sem, hangjukat nem hallottam. Miután teljesen magatehetetlen voltam, a nyitott lakásba a két cigány nő bement és — megítélésem szerint — 10 percet tartózkodtak odabent. Én — úgy gondolom —, hogy 15 percig lekötözve voltam, és csak ezt követően tudtam nagynehezen kiszabadulni. Rögtön a lakásba mentem, és láttam, hogy a szoba teljesen fel van dúlva, a fiókok kidobálva. Megnéztem, hogy a vitrinben lévő törülközők alatt megvan-e a pénzem. Azonban azt nem találtam, a cigány nők ellopták. Ez 84 ezer forint volt. *

1991. június 19. A tegnapi napon fejelentést tettem két ismeretlen cigány nő ellen (...) Amit a rendőrségen és a szomszédaim előtt állítottam, az egyáltalán nem igaz (...)

Egészen pontosan az történt, hogy én tegnap délelőtt, mivel a férjem hirtelen elment otthonról, bementem a lakásom első szobájába, és megnéztem a vitrinben a törülközők között a pénzem (...) Ott 84 ezer forintnak kellett volna lenni, de egyetlen fillért sem találtam. Arra gondoltam, hogy valaki ellophatta.

El kell mondanom, hogy a férjem ideg- és cukorbeteg. Emiatt nem volna neki szabad szeszes italt fogyasztania. Vasárnap múlt egy hete, elkezdett inni, és azóta iszik. Gyógyszert is szed, és emiatt a viselkedése agresszív. Én ezért félek tőle. Dugdosom előle a pénzünket, hogy ő azt ne találja meg (...)

Amikor a pénzt nem találtam, nagyon megijedtem, és féltem attól, hogy bántalmaz (...) Kínomban az az ötletem támadt, hogy a cigányokra fogom a pénz eltűnését (...) Hát az az igazság,

hogy a villanyvezetékkel és a műanyag zsineggel kikötöttem magam a házunk udvarán lévő használaton kívüli kerekes kút oszlopához (...) Arra gondoltam, hogy a szomszédasszonyom (...) meghallja a segélykiáltásomat. Megjegyzem, hogy a számat nem kötöttem és nem tömtem be egyáltalán. Kiáltoztam is, de nem jött senki segíteni. Ott álltam olyan tíz percig az oszlophoz kötözve, de segítséget nem kaptam. Nagyon meleg volt, ezért kioldoztam magam, és azután átmentem a szomszédasszonyhoz, és még le is toltam egy kicsit, hogy nem hallotta meg a kiáltásomat (...)

Kérem, én sajnos beleestem ebbe a hibába, ezt nagyon sajnálom, és őszintén megbántam. Kérem, vegyék figyelembe azt, hogy érelmeszesedésben szenvedek (...) A tegnap tett feljelentésemet ezennel visszavonom (...)

Még egyszer kérem a rendőrséget, hogy legyen elnéző velem szemben, mert amit tettem, nagyon megbántam.

*

B. Istvánná kevermesi lakos feljelentése alapján a mezöko- vácsházi rendőrkapitányság rablás bűntettének gyanúja miatt indított nyomozást. Az eljárást — bűcselekmény hiányában —megszüntették.

Lakással várták a rendőrt

Dombegyház nagyközség három évvel ezelőtt 1,5 millió forintot kapott rendőrlakás építésére. Az építkezés akkor elmaradt, ezért az idén januárban a pénzt 6 hónapra tartósan lekötötték az OTP battonyai fiókjában.

Közben a Felszabadulás u. 6. szám alatt — saját kivitelezésben — hozzákezdtek egy körzetmegbízotti lakás és iroda építéséhez. A felmerülő

költségeket az önkormányzat viseli július végéig, a tartós lekötés lejártáig.

A nagyközség két rendőri álláshellyel rendelkezik, de július 1-jéig csak az egyik volt betöltve. Az önkormányzat, mint láttuk, anyagi áldozatok árán is igyekezett megoldani a kérdést. Ez érthető is, hiszen „rendőrileg” Kis- és Magyar- dombegyház is hozzájuk tartozik.

Felhívás!

Battonyai, dombegyházi, dombiratosi, kevermesi, kis- és magyardombegyházi olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk, hogy erre az oldalra szánt írásaikat, észrevételeiket, témajavaslataikat a következő címre is eljuttathatják: Ménesi György, 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A. Tel.:310.

Az oldalt írta és szerkesztette Ménesi György.

Röviden

— A battonyai gimnázium dolgozói és diákjai tegnap székelyföldi kirándulásra indultak. Vendéglátójuk a testvérváros középiskolája, a kézdivásárhe- lyi Nagy Mózes Lícéum. A bat- tonyaiak ellátogatnak Brassóba, a Kovászna megyei Komandó- ra, Bálványosra és a Szent Anna-tóhoz.

*

— Battonya város képviselőtestülete 20 ezer forinttal járni hozzá a mezőkovácsházi mentőállomás bútorzatának beszerzéséhez. Ugyancsak 20 ezer forintot szavazott meg a testület a magyarországi román fiatalok alapítványa javára.

*

— A tervek szerint július

19—20—21-én ideiglenesen

ismét megnyitják az államhatárt Battonya és Tornya között. A határőrség naponta 55 ezer 356 forintot számít fel költségként, s ezt a helyi önkormányzatnak kellene megtérítenie. Battonyán azt szeretnék, ha a több mint 165 ezer forint egy részét átvállalná a mezőhegyesi kombinát, illetve a mezőhegyesi önkormányzat. A határ mostani megnyitására ugyanis elsősorban a mezőhegyesi lovasbajnokság miatt kerül sor.

★

— A Battonyai Hírek július havi első számában olvasható Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspöknek Gondolatok II. János Pál pápa látogatása alkalmából című írása. Ugyanebben a lapszámban fényképes írás mutatja be Deák Tibort, „az ország legjobb műszerésztanulóját”, a helyi középiskola diákját.

Az újság e havi második száma dr. Surján László népjóléti miniszter látogatásához kapcsolódó olvasói levelet közöl. Nekrológ olvasható a lapban a váratlanul elhunyt battonyai pedagógusról, Erdélyi Mihályról. Az utolsó oldalon Csathó András mutatja be Battonya védett növény- és állatfajait.

Tudják őket foglalkoztatni

Dombegyház önkormányzatának házi építőbrigádja 8 főből áll. A brigád rendszeresen elvégzi a kisebb településrendezési munkákat, tagjai legutóbb az ABC előtti járdát hozták rendbe, korábban parkolót építettek és gázszerelést végeztek a lakosságnak. A brigád elődje építette a nagyközség könyvtárát és tornatermét. Ez utóbbi beruházás értéke több mint 10 millió forint volt, tavaly készültek el vele néhány hónap alatt. A munkát a helyi termelőszövetkezet is segítette gépekkel, emberekkel.

Jelenleg a brigád Dombiratoson dolgozik, elvállalta egy családi ház építését. Ha visszatérnek Dombegyházra — valószínűleg — a könyvtár és a határőrség épülete közötti útszakaszt újítják fel.

Asszonyok

a polgármesteri székben I.

Neki sem könnyű!

Róka Rudolfné, Dombiratos polgármestere 34 éves. 1975- ben közgazdasági szakközépiskolát végzett Békéscsabán. Tizenöt évig szülőfaluja termelő- szövetkezetében könyvelőskö- dött. Egy öt- és egy tízéves gyermeke van, a férje a téesz gépműhelyében dolgozik.

A helyhatósági választásokon független jelöltként indult.

— Szabadidőm gyakorlatilag nincs — mondja. — Nagyon leköt otthon a házi-, illetve a ház körüli munka. A választások óta kissé idegesebb vagyok, előfordult már hétvégi, illetve éjszakái ügyintézés is. Ezt nem panaszként mondom, vállaltam a beosztást, vállalom a vele járó kellemetlenségeket is. A rendőr, az orvos, az állatorvos bizony bármikor becsöngethet hozzánk. Aztán ha csőtörés van a faluban, akkor is engem keresnek. Ilyenkor a kislányom a fejét fogja, és a szemét forgatja, s csak ennyit mond: „Anyu! Már megint!?”

Az igazsághoz tartozik, hogy korábban sem jutott túl sok idő a gyerekekre. Jószágot tartunk, földet bérelünk, részes művelésRóka Rudolfné: „Szabadidőm gyakorlatilag nincs”

Fotó: Fazekas Ferenc

be is belevágtunk. Otthon csemegekukoricát, cirkot, káposztát termesztünk. Mindezt természetesen munkaidő után. Sokszor eszembe jut az az ,Anyu! Már megint!?” Igen, kislányom, már megint — mondogatom magamban. S közben édesanyámra gondolok, aki rendkívül sokat segít a gyermek- nevelésben is, különösen az ötéves fiammal törődik sokat.

Követ vesznek Romániából

Kevermesen a régi szeméttelep az ivóvízbázis védőövezetén belül található, ráadásul be is telt. Mindkét ok szükségessé tette új telep kijelölését, illetve építését.

Az új szeméttelep a nagyközség Dombegyház felőli részén épül, a területet már körbekerítették. A biztonságos megközelítéséhez egy szilárd út is szükségeltetik, erről Domsik Jánosné a következőket mondja:

— A megyei polgármesteri hivatal értesített bennünket egy kedvező lehetőségről, nevezetesen arról, hogy Romániából kedvező áron lehet behozni építési alapkövet. A kő vasúton érkezik Sólymosról Lökösházára, tonnánként 560 forintos áron. A hazai ennek körülbelül a duplájába kerül. Július 6-án már meg is érkezett az első szállítmány. A Békéscsabai Közúti Igazgatóságtól megrendeltük a munkák elvégzését, 20-án elkészítik az úttükröt, utána terítik a követ, és lehengerlik. Az így elkészült út a célnak kiválóan megfelel.

Sőt! Hadd tegyem hozzá: ha ez a romániai kővásárlási lehetőség megmarad, akkor van esély arra, hogy sikerül újabb utcákat kikövezni Kevermesen.

Jó ütemben épül a battonyai OTP-székház Fotó: Gál Edit