Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-16 / 165. szám
1991. július 16., kedd BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE Gáz van Dobozon! Gáz bizony, méghozzá-több, mint ezer lakásban. Két éve indult a községi gázprogram. Miután túljutottak az engedélyezési és tervezési procedúrákon, az utcabizalmiak bevonásával megkezdődött a lakosság szervezése. Mivel a doboziak többsége a gáz mellett szavazott, 1989 novemberében hozzáfogtak a mintegy negyvenmillió forintos beruházáshoz. Először a Sarkad—Doboz közti fővezeték épült meg, majd megtörtént a nyomásszabályozó állomás telepítése. Ezután hamarosan elkészültek a 33,6 km belterületi hálózat tervei, s ezután már csak a kivitelezővel kellett megállapodni: milyen határidővel és mennyiért vállalja a munkát? A földmunkákra és az anyagbeszerzésre a helyi költségvetési üzem, a szerelési munkákra pedig a Dégáz gyulai kirendeltsége vállalkozott. Részterületekre bontva kezdődtek meg a munkálatok körülbelül egy éve, s az idén júniusban megtörtént a térség gáz alá helyezése. Jelenleg még folynak az utólagos bekötések és a helyreállítási munkák, de az már biztos, hogy ősztől több, mint ezer lakásban fűthetnek majd vezetékes gázzal. Ha akad, aki úgy dönt, hogy szeretne bekapcsolódni a gázprogramba, szeptember 15-éig még arégi áron juthat hozzá ehhez a szolgáltatáshoz. Aki később csatlakozik a társuláshoz, annak már — figyelembe véve az időközbeni áremeléseket — többet kell fizetnie. Ajtó Egykor szép időket érhetett meg a belvárosi öreg ház. Am az idő vasfoga megrágta falait, beroggyantotta tetejét, elkor- hasztotta ajtóit, ablakait. A nagyvárosiasodó környék, a közelben épülő korszerű üzletközpont kimondta rá a halálos ítéletet. Markolóval estek neki a szá- zadelejifalaknak, a karcsún ívelő tornácnak. Már csak néhány festett fal, árván lógó képkeret, díszesebb faragvány árulkodik arról, hogy valamikor ez a romhalmaz dísze volt az utcának. A kettétört téglák közt öregasszony bóklászik. Lábán férfi- méretű bakancs, kezében kopott reklámtáska. Abba gyűjti a „kincseket": rózsamintás, töröttfülű bögrét, megsárgult arcképet, esőáztatta irományokat. Ahogy hajolgat, jókorát botlik egy ledőlt ajtókeretben. Nézi egy darabig, aztán erőtlen kezével megmarkolja és vonszolni kezdi. Kiráncigálja az utcára és húzza maga után. Nézek utána és eltöprengek: vajon mit jelent számára ez az ajtó? Talán a múlt egy megfogható darabkája, egy homályos emlék az ifjúkorból, vagy egyszerűen csak téli tüzelő... Jólnevelt pincér A vendég leül az asztalhoz és szalvétát köt a nyakába. Az étterem fópincére magához inti az egyik felszolgálót: — Adja tudtára a kedves vendégnek, de tapintatosan, hogy ez nálunk nem szokás. —Igenis, főnök úr!—mondja a pincér és odasétál a vendéghez. —Bocsánat uram, a zavarásért, borotválás lesz vagy hajvágás? A Etlapozó Legdrágább a sajttal töltött rántott borda A cím megtévesztő. Nem szándékoztam étla- pozót írni a Békéscsabai Kötöttárugyár étkezdéjének kínálatáról. Mégis az állandó étlap böngészésével kezdtem. Nem nehéz megállapítani, hihetetlenül olcsó árat szabtakr (Ez itt nem a reklám helye.) Példaként említem, hogy egy csontleves finommetélttel mindössze 11 forint, a sertéspörkölt 40, a rántott serdésborda, a párizsi sertésborda és a palócpecsenye 41 forint, a sajttal töltött rántott sertésborda 54 forintba kerül, s ezzel ez a legdrágább étel. — Mi volt a mai ebéd? — kérdezem három nádszálvékony fiatal hölgytől, akik éppen felállnak az asztaltól. — Savanyú tojásleves, tört krumpli és Stefánia- vagdalt — feleli egyikük. — Lehetett volna nagyobb adag is, de egyébként nem rossz — fogalmazza meg véleményét tömören. — Néhány hete a jegyes rendszerről áttértem az étlapról választható ételekre — veszi át a szót szomszédja —, tudjafvoltak napok, amikor meg sem kóstoltam azt, amit kaptunk, mert éppen nem szerettem. Nincs gondom, ha szabadságra megyek, ha megbetegszem, hogy kinek adjam el a jegyet... A jegyes étlap kínálata (naponta 50 forint egy menü) csirkeaprólék-leves, rántott sertésmáj tört burgonyával és salátával. Másnap: karalábéleves, paradicsomos húsgombóc burgonyával... Elfogadható ennek a két napnak a kínálata is, pláne, ha az árát nézzük. — Dél után egy órával már kevesebben vannak — nyújtja a kezét Rajki János, a konyhafőnök. — Ugye van pár perce, kiszolgálok egy ötfős vendégcsoportot, máris jövök — és bámulatos gyorsasággal elcsattog a fapapucsában, hogy az igazgató vendégeinek kivigye az ebédet. Aztán alig fújom ki magam a nagy melegtől, pár perc és szemben ül velem a fiatal főnök. — Fiatalnak lát, pedig pontosan tíz éve, hogy idekerültem a konyha vezetőjének, s akkor nem is számítom, hogy a tanulóéveimet is itt töltöttem. — Az a hír járja, hogy az Alföldi Vendéglátó Vállalat—akikhez a kötött konyhája is tartozik— betéti társaságot alakít. Hogyan tovább? — Nézze, a munkahelyi vendéglátást nem lehet privatizálni. így aztán marad jó megoldásként az, hogy az Alföldi Vendéglátó kül-, én beltagként szerepelnék abban a jövendő betéti társaságban. — Mennyivel lesz jobb, mint a jelenlegi felállás? —Nekem kedvező, hogy nem kell megvennem semmit, az Alföldi Vállalaté lesz továbbra is minden. Aztán úgy alakítom ki az áraimat, ahogy jónak látom — tudja, eddig a vállalat szabta meg az árakat —, az adózás szempontjából is előnyös a megoldás. Gazdálkodhatom a munkaerővel, a bérekkel. Hirtelen ennyi. Úgy tűnik, hogy bele kell vágni ebbe a variációba. —Mikor kerül erre sor? — Az én megítélésem szerint szeptember, októberkörül. A dobozi anyukák is élnek a gyed adta lehetőséggel, s többségük otthon marad két, három évig gyermekével. Mivel lassan megszűnik az utánpótlás a bölcsődében, már régóta tervezi az önkormányzat, hogy megszünteti a gyermekintézményt. Jelenleg 24 bölcsődés tölti itt el az időt, míg édesanyja dolgozik. Valamennyien elmúltak kétévesek, így hát nemsokára ovisok lesznek. Az épület a tervek szerint az óvodához kerül majd, ahol újabb kiscsoportot indítanak. A bölcsőde megszüntetése jelentős megtakarítást is eredményez a községnek, hisz a fenntartás éves költsége csaknem hárommillió forint. Bukkanó a Lestyán utcában A békéscsabai gépjármű- vezetők bizony előszeretettel lépik túl a lakott területen előírt sebességhatárt, s emiatt nemegyszer történik baleset. A száguldó járművek zaja sem túl kellemes, nem beszélve a kerekek nyomán keletkezett porfelhőről. Sokat bosszankodtak emiatt a Lestyán utca lakói is, s egy idő után úgy döntöttek, hogy tesznek végre valamit a nyugalmuk érdekében. Levelet írtak hát a városi önkormányzat (akkor még) ideiglenes műszaki szervezetének, hogy utcájukban építsenek három darab bukkanót, a saját költségükre. Mi történt ezután? — kérdeztük az időközben városüzemeltetési irodává alakult szervezet munkatársától, Csapó Máriától. — A szakirodalom és a műszaki szabályzat lehetőséget ad arra, hogy a lakóutakon kiépüljenek forgalomcsillapító és sebességcsökkentő küszöbök, melyek lassítják, s ezáltal biztonságosabbá teszik a forgalmat. A Lestyán utcaiak kérését jóváhagyta a városgazdálkodási és városfejlesztő bizottság, s támogatta a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács is. Ezek után került sor a kivitelezésre, melyet a Közúti Igazgatóság végzett. A napokban — természetesen megfelelő előjelző táblákkal — üzembe helyezték a küszöböket. A forgalomcsökkentésnek ez a módja nálunk még kissé szokatlan, s talán némi bosszúságot is okoz eleinte a gépjárművezetőknek. Ám a biztonság megér némi áldozatot. Nem csak a Lestyán utca lakói vélik így, hisz már a város más területéről is érkezett hasonló igény. Fotó: Fazekas Ferenc 1989-ben állapodtak meg a kétsop- ronyiak azzal a magánvállalkozóval, aki a tetszetős külsejű, tágas egészségház építését vállalta. A Papp László építész által tervezett intézmény műszaki átadása júniusban megtörtént. Remélhetően hamarosan birtokba vehetik az egészségügyiek és a település lakói a hat millió forintnál is többe kerülő egészségházat z Építkezésen — Hé, látjátok azt a szúnyogot ott a felső állványon? — kérdi a pallér a kőművesektől. —Nem. — Oké. Akkor ma a rossz látási viszonyok miatt munkaszüneti napot tartunk. Népművészeti tábor Békéscsabán, a volt pártiskola épületében július 20—-25-éig a népművészet különböző ágai iránt érdeklődők vagy az azokat már művelők lelnek otthonra. Fafaragás, hímzés, szövés, gyöngyözés, bőrözés, paszománykészítés stb. lesz alap- és továbbképzés, valamint műhelymunka formájában. Tízféle „tudományból” válogathatnak az érdeklődők, s talán nem is kellett volna idézőjelbe tenni a tudomány szót, hiszen valódi tudást ad, amit itt meg lehet szerezni. Mindaz, amit itt megtanulnak, a mindennapi életben, a gyakorlatban jól hasznosítható. Szebbé teszi a lakást, a környezetet, sőt magát az embert is, tehát díszít, de ezen túl ott vannak még a használati tárgyak akár fából, akár bőrből vagy textíliából. Például a rongyszőnyeg nemcsak divatos, de praktikus is. Vagy a virágkötés! Mennyi, mennyi örömöt szerez. És sorolhatnánk tovább... Amit magunk készítünk el, sokkal értékesebb, mintha boltban készen vettük volna. Benne van a tudásunk, akaratunk, szorgalmunk, ügyességünk, vagyis: önmagunkat valósítjuk meg. S erre századunk modem világában, amikor mindent lehet készen kapni, oly kevés lehetőség van. Használjuk ki hát, ha megtehetjük. Sok örömünk lesz benne és másoknak is, ha saját készítésű ajándékot kapnak tőlünk. Nevetek a Kacagni tudok egy-két szellemes, frappáns elnevezésen, legyen család-, fantázia- vagy helységnév. Kacagni tudok, bár kissé kesernyésen, mikor a változást csak a névtábla cseréje jelzi, de a kapu mögött nem történik semmi. Kacagni tudok, ha egy több éve, évtizede használt nevet nem túl meggyőző nyelvtani okok miatt változtatnak meg. Mert a vasúti pénztárosnak és az utazónak sem mindegy, hogy Csabára vagy a „Csabá”-ra szól a vonatjegy. Ha van is ebből némi félreértés jegyvételkor, másodpercek alatt tisztázható, mindössze a varázsigét kell ismerni. Ha elhangzik a bűvös szó: express, máris mindenki tudja, mi a helyzet, s derűsen folyik tovább az élet. Mért maga a Csaba elnevezés annyira egyértelmű, hogy elég kevesen gondolnak hirtelenjében Rákos- vagy Pi- liscsabára. Ráadásul egyik sem végállomása egyetlen express- nek sem. Kacagni tudok, mikor ízlelgetem az új nevet: Alföld. Egyáltalán nem világos, hogy ez az express melyik városba tart. A már neveken megszokott, s egyébként nem is túl rossz név helyett itt van egy semmi konkrétabbra nem utaló. Kacagni tudok az elképzelt jeleneten, mikor a pénztárnál kérek egy jegyet az Alföldre. A pénztárosnő ártatlan szemeit rám emeli, s némi éllel a hangjában megkérdezi: Azon belül hova? Én mondanám, hogy Csabára, de ő belém fojtja a szót: Dohányzóba vagy nem dohányzóba, első vagy másodosztályra kéri? Kacagni tudok, ha arra gondolok, mi minden lehetett volna az express neve, de ezeket az ötleteket elvetették. Lehetett volna Viharsarok, de ennek munkásmozgalmi íze van. Mondom, mindezeken kacagni tudok, miközben ülök az Alföldön az Alföldön. Közben az jut eszembe, hogy hívhatják az Alföld Express arányosan kicsinyített modelljét. Kisalföldnek? Az oldalt írta: Bede Zsó- ka, Gubucz Katalin, Mó- czán Zoltán, Vass Márta. A fotókat Fazekas Ferenc és Kovács Erzsébet készítette.
