Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13-14 / 163. szám
1991. július 13-14., szombat-vasárnap o BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM Szobrász? Kőfaragó? Mesterség vagy művészet szobrászok által mintázott alkotásokat kőbe faragni? Benke Zoltán kőszobrász húsz éve formálja, alakítja a követ vésőjével — úgy, ahogy azt a művészek megálmodják, de a kérdést maga sem tudja megválaszolni. Kőfaragóból lett kőszobrász, autodidakta módon képezve magát, tagja lett a Művészeti Alapnak. Három éve önálló műhelyt nyitott. Általa formálódott műalkotássá Melocco Miklós, Török Richárd, Váradi Sándor, Varga Imre s mások számos szoborterve. Utcákon, tereken gyönyörködhetünk keze munkájában, noha a köszobrász, aki valójában megküzdött a kemény anyaggal, az utókor számára névtelen marad MTI-fotó: Rózsahegyi Tibor Ismerjük meg a Bibliát Ä történetszemlélet gyökere a hit A Biblia könyvei kiemelkedő helyet foglalnak el az ókori Kelet történetírásában. Egyiptomban és Mezopotámiában is találunk évkönyveket, feljegyzéseket politikai eseményekről, de hiányzik egy-egy állam évszázadokat átfogó folyamatos történelmének megörökítése. Az Ószövetség úgynevezett történeti könyveit egymás után helyezve végigkövethetjük Izrael történelmét az időszámításunkat megelőző évszázadokig. Sámuel és a Királyok A történeti könyvek közt két nagy egységet találunk. Időrendben első a Józsue, Bírák, Sámuel 1—2. és Királyok 1—2. könyve, egyetlen történeti mű részei (szaknyelven: Deutero- nomisztikus történeti mű). Ösz- szességükben 700 év eseményeit beszélik el, attól kezdve, hogy Izrael törzsei Kánaán elfoglalására készülnek, egészen a babiloni fogságig (1250— 586). A mű szerzői a tetemes forrásanyagot egységes szemlélet alapján időrendbe, tematikus folyamatosságba rendezték. Hasonlójellegű, nagyobb lélegzetű munka a későbbi Krónikák 1— 2., Ezdrás és Nehemiás könyve (szaknyelven Krónikás történeti mű). Ez szintén Izrael történetét beszéli el, a hangsúlyt azonban a babiloni fogság után (538) a ju- dai zsidóközösség helyreállítására és megszervezésére helyezi, kiemelve Ezdrás és Nehemiás szervező munkáját. A felsorolt művekből és a történeti hagyomány más, jelentős ószövetségi könyveiből, mint Mózes öt könyve, képet kapunk a bibliai történetszemélet és történet- írás jellegzetességeiről. A bibliai történetszemlélet gyökere a hit. Az ószövetségi ember meggyőződése, hogy a történelemben az üdvözítő Isten tevékenységével találkozik, s ebből a nézőpontból értheti meg az események mélyebb összefüggéseit és indítékait. Ez a magyarázata annak, hogy az izraelita oly nagy érdeklődéssel fordul a történelem felé. Meggyőződése, hogy Jahve, Izrael Istene a történelem ura és irányítója, melynek hátterében isteni terv húzódik meg, s az események sodra az üdvösség tervének beteljesedése felé tart. Ennek ellenére az ember nem tehetetlen bábu Isten kezében, sőt, felelősségteljes cselekvő. Az isteni közreműködés nem zárja ki, hogy a történelem az ember tevékenységének eredménye legyen. A nemzetek egyetlen Ura A bibliai történetírás egyetemes szemléletű, mindig tekintettel van a nemzetekre. Nemcsak azért, mert Izrael sorsa ösz- szefonódott az ókori Kelet más népeivel (Asszíria, Babilon stb.), hanem hitéből következően. Jahve, Izrael Istene egyúttal a nemzetek egyetlen Ura. Ők is Jahve alkotásai, s ezért egy nagy közösséget alkotnak, amelynek Izrael is része (Tér 10. f.). Bár Isten népének választotta Izraelt, gondot visel a többi népre is, s Izrael választottságá- val összefüggésben ők is eljutnak az üdvösségre, Jahve megváltására (Ám 9, 7; íz 2, 2 köv. stb.). így jelenik meg az ókorban először az egyetemes történelem eszméje. Az elmondottakból következik, hogy az Ószövetség történetírása vallásos. Az események értelmét és összefüggését a hit fényében keresi, amely a rendelkezésre álló történeti forrásanyag válogatásában és elrendezésében is érvényesül. Szempontja más, mint a szokásos történetírásé. A múltat nem politikai vagy gazdasági sikerek és sikertelenségek szempontjából mérlegeli, ezért gyakran átsiklik a politikai történetírás számára fontos részleteken. Élmény és igazmondás Mindez nem jelenti azt, hogy a bibliai történetírásnak nincs históriai értéke. Hitelességét biztosítja forrásainak eredete és sokrétűsége. Anyagát jelentős részben, mindenekelőtt az állam alapítását megelőző időszak és a királyság kezdeteinek emlékét a népi hagyomány adja, de később is megmarad ennek meghatározó szerepe. Ebből ered lebilincselő elbeszélő jellege, de hitelessége is. Népi eredete miatt elkerüli az ókori Kelet udvari, „arisztokratikus” történetírásának gyengéit. A valóságot írja le, árnyoldalaival együtt úgy, ahogy a nép látja és megéli. Nem hallgatja el a nagy emberek hibáit, nem dicséri őket egyoldalúan (lásd: Dávid történetét vagy udvarának leírását Sámuel 1. j könyvében). A történelmet nem szűkíti le a királyok tetteire, a nagy állami eseményekre, hanem helyet kap benne az izraelita nép is. Kritikája viszont őt sem kíméli. Természetesen felhasznál írott forrásokat is, királyi évkönyveket, hivatalos feljegyzéseket stb.; kifejezett hivatkozással vagy a Biblia szövegéből közvetve kielemezhetően (pl. Izrael királyainak könyve, Salamon története stb.). Említésre méltó még a bibliai forráshasználat is. A modem történetírás a forrásokat kritikusan egybeveti és értékeli, kiválasztva a hitelt érdemlőt. Az ószövetségi történetíró ezzel szemben egy-egy eseményt a lehető lcgtöbbwtcmpontból akar bemutatni, ezért minden elérhető forrást — még az egymásnak ellentmondani látszókat is — felhasznál és értékelésüket az olvasóra hagyja (lásd: Saul királlyá választásának körülményei). Ha valaki az Ószövetség könyveit olvasni kezdi, hogy megismerje a bibliai történelem egy-egy szakaszát, nem fog csalódni. Az elbeszélés élményszerűsége, az igazmondás tisztessége meggyőzően tanúskodik a kor politikai és vallási arculatáról, erkölcsi felfogásáról. Rózsa Huba, a budapesti róm. kát. hittudományi egyetem professzora Ötágú síp Krúdyt tekintette mesterének Bálint Tibor munkás környezetben nőtt fel, a kolozsvári református kollégium diákjainak áldozatos összefogása tette lehetővé, hogy elvégezze a gimnáziumot. Újságíró lett, 1963-ban jelent meg Csendes utca című elbeszéléskötete, majd több regénye, elbeszéléskötete és ifjúsági műve, kötetbe gyűjtötte író- és művészportréit, esszéminiatűrjeit is. Elbeszélései személyes érzékenységgel számoltak be ifjúságának emlékeiről, s képet adnak a kolozsvári magyar külváros mozgalmas életéről. A magyar „városi” novella hagyományait követi, mestereit Krúdy Gyulában, Kosztolányi Dezsőben, Gelléri Andor Endrében találta meg. A dolgozó kisember vágyait és gondjait mutatja be, mély részvéttel hajolt hőseinek kisiklott emberi sorsa fölé, groteszk eszközökkel, szelíd iróniával ábrázolja naiv terveiket, szomorú kapkodásukat. A birtokba vett társadalmi tapasztalat, s a minden ízében jól ismert emberi világ alapozza meg legnagyobb írói vállalkozását, az 1969-ben megjelent Zokogó majom című társadalmi regényt, amely színpadi változatában is sikert aratott. E regény szociografikus, egyszersmind költői eszközökkel mutatja be a kolozsvári külváros lakóinak életét, amint az író maga mondja: „egy élhetetlen család kálváriáját”. A félig- meddig lumpenproletár környezetben és sorban élő Vincze család a társadalmi és történelmi lét peremén éli át az idők változásait. A történet egy negyedszázad eseményeit fogja át: a második világháború kitörésétől Sztálin haláláig. Egyszerre korrajz és fejlődésregény, amely azt mutatja be, hogy a Vincze család fia, Kálmán miként emelkedik ki a külvárosi környezetből, s miként készül meghódítani a műveltség értékeit. Kálmán rokonszenves regényhős, az ábrázolást átszövő személyesség arra utal, hogy alakjában részben az író alakmására ismerhetünk. A mozgalmas cselekmény főszereplője mégsem ő, inkább maga a külváros: a munkások, a kiskereskedők, a munkanélküliség, az apró szélhámosok valóságos serege. Ez a külvárosi sokaság valójában nem él tudatos emberi életet, inkább csak vegetál, mélyen elmerül a puszta megélhetés köznapi gondjaiban, nem ér rá arra, hogy önmagával törődjék, hogy megvalósítsa jobb képességeit. Ezért a történelemből is mindig kimarad: nem alakítja, legfeljebb elszenvedi a nagy eseményeket, mintha messze fölötte vonulna el a történelem, amelynek csupán pusztító hatalmát érzékeli. A Zokogó majom a szociográfiai metszet igényével készült, ez az igény alakítja ki azt a széles sodrású elbeszélő módszert, amely ott természetesen képes vegyíteni a realista hagyományokat és a modem dokumenta- rista eljárásokat. Folytatása, a Zarándoklás a panaszfalhoz egymással szorosan összefüggő epizódok sorozatában mutatja be a regény hőseinek sorsát az ötvenes évek nehéz körülményei között. A társadalmi regény valóságábrázoló igénye és realista elbeszélő technikája mellett szokatlannak tetszenek Bálint Tibor fantasztikus elbeszélései. ’Önkéntes rózsák Sodornának című kisregénye, és néhány további elbeszélése a jövőt fürkésző érdeklődés jegyében a fantasztikum tükrében mutatja be az emberi társadalom, az emberi személyiség torzulásait. Bálint Tibornak ezek az írásai valójában „ellenutópiák”, arra figyelmeztetnek, hogy a modem civilizációs fejlődés veszélybe hozta a humánum, a kultúra nagy értékeit, s ha az emberiség nem oltalmazza kellőképpen ezeket az értékeket, a jövendő a sivár és elidegenedett gépesség világát alakíthatja ki. Pomogáts Béla Bálint Tibor: A könyvek haszna Amíg a külvároson laktam, gyakrabban kopogtattak be hozzám a szomszédok egy-egy könyvért. A férfiak nyíltan megmondták, hogy valami hatlövetűt szeretnének, a nők azonban, zavartan topogtak, ésföl-fölsóhajtottak: ha lehet, legyen vidám és szórakoztató, vagy olyasmi, amitől jól kisírja magát az ember. S ugyan melyik írót nem kísérti meg ilyenkor a hiúság, hogy a saját portékájának csapjon reklámot. így hát némelyikükre a novelláskötetemet sóztam rá, és izgatottan vártam a hatást. Az egyik muzsikusné csak jó fél év múlva hozta vissza a könyvet, de egy szót se ejtett az elbeszélésekről. Mihelyt távozott, fölnyitottam szerény munkáim gyűjteményét, hiszen gyanítottam, hogy a sorok barázdái frissek, s hogy az asszony tekintete még véletlenül se botlott be közéjük. Sejtésemben nem csalódtam, de a borító oldalán, a fülszöveggel átellenben tintaceruzával lemásolt ételreceptet pillantottam meg: BÉLSZÍNSZELET PIRÍTOTT CS1RKEMÁJJAL ÉS GOMBÁVAL. Elolvastam, hogy miből mennyit kell venni, nyeltem egy nagyot, és elhatároztam, hogy egyszer majd kipróbálom. Erre azonban sajnos azóta sem került sor, és talán a népzenészek sem próbálták ki, elegendő csirkemáj hiányában. De annyi haszna mégis volt a könyvemnek, hogy néhány pillanatra egymásra talált író és olvasó, legalább egy olyan ábrándban, amely mindkettőjük száját megízesítette... Pusztuló értékeink... Mi lesz veled, Gerla? A déli oldal a terasszal — és még a csillaggal (A szerző felvétele) A gerlai birtokot Weinck- heim Károly, a főrendi ház tagja örökölte. O kérte fel 1854-ben a család építészét, Ybl Miklóst az épület megtervezésére. A kastély 1860-ra készült el. Az épület U alakú, középen még ma is működő kápolna áll, nyitott haranglábbal, ónkeretes, színes üveg berakással az oldalán. A főbejárat az északi oldalon van, a szobák a déli fekvésű park felé néznek. Itt található az öntöttvas alapokon álló terasz is. A kastély építésével párhuzamosan épüít az istálló és a magtár is, mely ma ideiglenesen védettséget élvez. 1944-ben a család az utolsó pillanatban hagyta el a kastélyt. A fosztogatók alapos munkát végeztek, mindent elhordták. A felszabadulás után itt kapott helyet a tsz-iroda, az orvosi rendelő, a pártiroda, a rendőrség. Ezek nagy része ma is itt áll. 1947-ben óriási befektetéssel általános iskolává alakították át. 1980- ban az épület életveszélyessé vált, időközben az iskola is kiköltözött, így gazda nélkül maradt. Az ablakrácsokat szétfeszítették, a padlót felszaggatták. A kastélyparkot és a francia kertet sem kímélték — felparcellázták. Sportpályát és a pedagógusoknak háztáji földet jelöltek ki itt. Ekkor vágták ki a tulipán és a vérbükk fákat a hamis ciprusokkal együtt. Az építkezés alapját pedig a fekete fenyők szolgáíták. Vajon lesz-e lehetőség a kastély további sorsának rendezésére? M. K.
