Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-02 / 153. szám

GYULA ÉS KÖRNYÉKE 1991. július 2., kedd 0 Csütörtökön 9 órakor Üzembe helyezik a jelzőlámpákat! Etlapozó a Fehér Hollóban, Gyulán Gyulai statisztikai adatok szerint a legtöbb súlyos baleset a tűzoltóság előtti négyes útke­reszteződésben történt. A múlt időt az indokolja, hogy két nap múlva üzembe helyezik itt a for­galomirányító jelzőlámparend­szert. A régi álom valóra válásá­val megszűnik a kereszteződés veszélyessége, sőt bizonyára jó hatással lesz a 44-es főút—Béke sugárút kereszteződésére is. Valószínűleg itt szintén meg­szűnnek majd a reggeli és dél­utáni forgalmi dugók. Az önkormányzat áprilisban állapodott meg a Közúti Igazga­tóság Békés Megyei Üzemveze­tőségével: az 5 millió forintos beruházást fele-fele arányban állják. A város az év végéig megelőlegezte az üzemre eső, hiányzó pénzt, így májusban megkezdődhetett az építkezés. A generálkivitelező a tervezett ütemben haladt, s ez idő alatt — mint ígérték — a forgalmat sem akadályozták. Az idegenforgal­mi főszezon kezdetére elkészül­tek. Július 4-től, rövid átadási ün­nepség után a gyulaiaknak, s a városba érkező vendégeknek biztonságot nyújt a 44-es főút e szakasza. Sz. M. Fotó: Gál Edit Hitemre olyan ritka, mint a fehér holló, hogy én egy étte­remben jóllakjak, ha csak nem kérek dupla adagot. Márpedig Gyulán, a Fehér Hollóban de­geszre ettem magam - termés­zetesen egy adaggal. Kár, hogy a város viszonylag eldugott he­lyén van ez a külsejében, belse­jében esztétikus kis étterem. Azért írom, hogy viszonylag, mert tulajdonképpen a kemping és a TOT tövében található. A fiatal felszolgálóhölgy éppen egy illuminált úrral próbálja megértetni nagy türelemmel, hogy jár még neki huszonvala- hány forint. Egy asztalnál sűrűn koccintgatnak. Az asztalokat íz­léses fehér-barna csíkos terítő­vei borították. Kis vázákban egy-egy szál virág, amiből cse­repes formájában jut az ablakok­ba is. Az ét- és itallap jól áttekinthe­tő, előrenyomott, ezen csak az árak változhatnak.'A szokásos ötféle leves között találok egyet, amit még soha sem ettem: fok­hagymalevest. Köretféléből nyolcat számoltam, salátából ötöt. Négyféle palacsintát kínál­nak, gyümölcsös rizst és somlói galuskát még. Az előételek kö­zött megtalálható a jércesaláta, a tatár bifsztek éppúgy, mint a hortobágyi palacsinta és a rán­tott karfiol. Van ötféle készétel (kiemelném az alföldi marhalábszárat túrógombóc­cal). A nyolcféle frissen sült közül is lett volna mit választani. Izgatott például a bélszíncsíkok Sztroganoff módra, burgonya­fánkkal, vagy az angol bélszín Kertészné módra, de én a fok­hagymaleves után egy rántott karfiolt kértem burgonyapüré­vel és idénysalátával. Pompás díszítéssel érkezett mindkét ren­delésem. A saláta, paradicsom, paprika, uborka, hagyma (ez volt az idénysaláta) mellé kap­tam különböző önteteket, ké­szítsem el szájízem szerint. Tetszett ez a nyugaton minden­napos megoldás. Amíg el nem felejtem, pompázatos ízű volt a fokhagymaleves. Bőséges mennyiségű a karfiol, a saláta is. Ahogy az elején említettem, alig tudtam felállni az asztaltól. Az­tán csak sikerült és a mellékhe­lyiséget néztem meg, ami bi­zony hagyott kívánnivalót maga után. A tükröt régen moshatták le, a kagylót úgyszintén. Volt ugyan szappan és törülköző, de talán higiénikusabb lenne, ha papírkendőt, vagy kézszárítót szereltek volna fel. Mindezek ellenére kellemes órát töltöttem a Fehér Hollóban. A számlám 285 forintot tett ki. B. V. Hol a szalonna? Május 17-én, szállítás közben három hízómnak eltört a lába, ezért kényszervágásra került sor a kétegyházi hatósági húsboltban. Mivel Domokos László hentes kórházban volt, a vágást és a mé­rést helyettese, Borsi József vé­gezte. Május 22-én 124 kilo­gramm húst. 96 kilogramm sza­lonnát, 18 kilogramm fejet és 8 kilogramm lábat mért ki. Május 27-én Domokos László hívott és közölte, hogy a hús elkelt, de a szalonnát vigyem haza. Megkér­deztem Domokos Lászlótól, miért lett a három hízóból (360 kilogramm élősúly) csak 124 ki­logramm hús és 96 kilogramm szalonna? Miért nem számolta el a szívet, a májat, a tüdőt, a vesét, a nyelvet és a farkot? Tudtommal a disznók rendelkeznek az ilyen apróságokkal... Miért nem mérte külön a hájat a szalonnától? A válasz az volt, hogy a vágást és a mérést nem ő végezte. Időközben megjött Borsi úr is és a vitában azzal támadt rám, hogy jogtalanul vádolom lopással. Ott voltam a mérésnél, miért nem figyeltem a mázsát? Idős ember vagyok, szemüveg nélkül nem látok jól, elfogadtam állítását. Az el nem adott 96 kilogramm szalonnát május 28-án haza akar­tam vinni, de ezt a mennyiséget nem tudták kiadni. Mindenfélé­vel pótolták, végül a hiányzó 15 kilogrammot kifizették. Hol a szalonna, ha nem tudták eladni? Újabb „nem tudom” volt a válasz. Június 3-án postán kaptam az el­számolást, aminek valóságát megkérdőjeleztem. A polgármes­teri hivatalhoz fordultam. Kassai Jánossal beszélgettem, aki a ható­sági húsbolt üzemeltetéséért fele­lős. De nem tudott válaszolni, el­küldött Molnáméhoz, aki az el­számolást végezte. Molnámé azt mondta, Kassai úr az illetékes, de forduljak a jegyzőhöz. Stéger- mayemének elmondtam a ténye­ket és azt, hogy eddigi kényszer­vágott hízóimmal, a kifizetett összegekkel soha nem stimmelt valami... Időközben megjelent irodájában Domokos úr és felesé­ge, előttük újra elmondtam min­dent és megkérdeztem, hol a sza­lonna? A hentes azt válaszolta, le­hetséges, hogy eladta a helyette­se, de ő nem tud róla. A jegyző­asszony azzal vetett véget az esz­mecserének, hogy utólag nem tudja ellenőrizni a történteket, máskor vigyek magammal ta­nút... Köszöntem és távoztam. Mesélte Nedeku Iván Kétegyházáról Üdülési hírek Ingyenes marad a gyógyfürdő és a gyógy- szolgáltatás Manapság szorongásban tart­ja a pihenésre, üdülésre, de külö­nösen a gyógyüdülésre készülő­ket, hogy ingyenesek lesznek-e július elseje után is a gyógyüdü­lőkben a fürdőbelépők és a kü­lönböző orvosi kezelések. Gyu­láról, az Erkel Hotel Gyógyüdü­lőből jó hírek érkeztek: a ma­gyar állampolgárok ingyen ve­hetik igénybe a gyógyfürdő és a kórház gyógyszolgáltatásait. A Békés Megyei Társadalombiz­tosítási Igazgatósággal sikerült úgy megállapodniuk, hogy az 1991 -es évben térítik ezek árait. És még egy jó hír Gyuláról: az üdülőhelyi díjakat nem emelték olyan mértékben, mint az ország jó néhány fürdővárosában. Az önkormányzat úgy határozott, a hazai vendégeknek napi 20, a külföldieknek napi 40 forint az üdülőhelyi díj. Nyerjen szabad teret a hitélet - Az állam legyen semleges ­Független pénzalapok az egyházaknak Kádár Péter a vallásszabadságról Az SZDSZ gyulai szervezete nemrégiben találkozót kért a he­lyi egyházak vezetőitől. A megbeszélésen Kádár Péter országgyűlési képviselő fejtette ki a szabaddemokraták állás­pontját az állam és az egyház viszonyáról, az egyházi ingatla­nokkal kapcsolatos kérdésekről. A június 20-ai találkozó után Kádár Péter interjút adott la­punknak. — Miért kezdeményezte az eszmecserét a gyulai SZDSZ? — Az egyházak vezetői, a lelkipásztorok közvetlenül is­merjék meg nézeteinket, ne má­sodkézből, esetleg torzítások­kal. Ma, a felhevült vitában sok túlfűtött érzelem dominál és gyakran politikai szándékok húzódnak meg amögött, hogy az egyházakat valamilyen célra felhasználják. Mi abból indu­lunk ki, hogy a vallásszabadság úgy érvényesülhet az adott ál­lamban, ha az nem szól bele az egyházi ügyekbe, a hitélet terü­letén tartózkodik, semleges ál­láspontot képvisel. Ez nem je­lent közömbösséget az egyház kérdései iránt, de egyiket sem részesíti előnyben a másikkal, illetve a nem hívőkkel szemben. — Megvannak-e Magyaror­szágon a vallásszabadság alap­jai? — Jogi alapjai megvannak és az egyházi ingatlanrendezés azt hivatott szolgálni, hogy a jogi alapokat gazdasági lehetősé­gekkel egészítse ki. A szabad vallásgyakorlás lehetséges esz­közei még nem állnak az egyhá­zak rendelkezésére. Álláspon­tunk, hogy hitéleti célra ingatla­nokat kell adni, ne bérelt helyi­ségek vagy szűkös keretek közé korlátozódjon a vallásszabad­ság. Nyerjen szabad teret a hit­élet! Az egyházak által vállalt közfunkciók viszont más meg­ítélés alá kell essenek. Az egész­ségügyi, oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint más feladatok vállalásakor nem sza­bad őket kiemelni más civil szervezetek sorából, sem korlá­tozással, sem előnyben részesí­téssel. Mert ekkor az állam állást foglal az egyházak valamelyike mellett. Történelmi példák iga­zolják, hogy Magyarországon általában az egy államegyház mellett tört lándzsát a politika. Amikor a múlt század végén az ellenkező folyamat megindult, az volt a magyar liberalizmus egyik legszebb korszaka. Pol­gárjogot nyert a polgári anya­könyvezés, az iskola... — Mi az SZDSZ álláspontja az állam és az egyház viszonyá­ban? — Kérdéses 40 év után a foly­tatás, a mintaválasztás. Külföldi példákat elővehetünk, de mérv­adóak nem lehetnek, mert min­den országban más az állam és az egyház viszonya. Nekünk az egyházak működése iránti igé­nyekből kell kiindulnunk. Úgy gondoljuk, nem szerencsés, ha az állam valamit feltételez, vagy valamelyik felekezet érdekeit képviseli. Minden állampolgár iránt egyformán nyitottnak kell lennie, mindenkinek egyforma lehetőséget biztosítva arra, hogy gyakorolja vallását, vagy ne nyilvánítsa ki meggyőződését. Sokan félnek ma egy új egyed­uralmi ideológiától. Vannak is törekvések arra, hogy bizonyos egyházak túlzott politikai befo­lyást szerezzenek, illetve, hogy politikai erők egyházi jelvénye­ket tűzzenek magukra népszerű­ségük növelésére. Nyugodt va­gyok azonban, mert európai pél­dák bizonyítják, az állam és egy­ház viszonyának lehet demokra­tikus elrendezése, működésük elválasztásával. Ez az ingatlan­kérdésben annyit jelentene, hogy a hitélet területén kapnak ingatlanokat az egyházak, a köz­funkcióknál pedig nem avatko­zik be az állam. Hogy itt mit kap meg és mit nem, döntse el sza­bad megállapodással a helyi egyház és az önkormányzat. —Az ingatlanokon túl milyen gazdasági eszközök biztosíta­nák az egyházak szabad műkö­dését? — A költségvetés ne tartsa függésben az egyházakat, ne va­lósítson meg valamilyen rossz emlékű tervgazdálkodást velük szemben. A működéshez szük­séges anyagiakat az állam füg­getlen pénzalapokkal biztosítsa. A privatizáció során részvény- csomagokat juttasson el hozzá­juk, ezáltal fokozatosan meg­szüntethető a közvetlen költség- vetési támogatás. Természete­sen az egyházak által vállalt közfunkciókra az állami norma­tívák a jövőben is járnának. —A gyulai egyházak képvise­lői mint vélekedtek minderről? — Meghallgatták álláspon­tunkat. A kötetlen beszélgetésen felvetődött, hogy Magyarorszá­gon erkölcsi válság van. Ezt azonban törvényi eszközökkel nem szabad orvosolni. A válsá­got maga a társadalom számol­hatja fel. Ebben az egyházaknak szerepe lehet, de csak úgy, ha kellőképpen függetlenek tudnak maradni a mindenkori politikai hatalomtól. Szőke Margit Önkormányzati vállalkozás a tó A gyulai csónakázótó gazdát, pontosabban kezelőt cserélt. Eddigi üzemeltetőjének, a Ker­tészeti és Városgazdálkodási Vállalatnak ráfizetéses volt, így a bérbe adás gondolatával fog­lalkozott. Az önkormányzat azonban úgy vélekedett, miért ne kerülhetne a sportlétesítmé­nyek gondnokságához, hisz a profiljába illik. A képviselő-tes­tület májusi döntésével önkor­mányzati vállalkozás lett a tó, melyet minden álló- és fogyó­eszközével együtt könyvjóvá­írással adott át a kertészeti válla­lat. A csónakázótavon máris új­donság fedezhető fel: négy vízi­biciklit vásároltak és a további terv, hogy télen minőségi kor­csolyapályát tartanak fenn, fo­lyamatos karbantartással, ha kell „jéghizlalással” is. Az önkormányzat minimális nyereséget tervezett, ami nem árnövekedésből, hanem abból remélhető, hogy a gondnoksá­got nem terhelik vállalati általá­nos költségek. A nyereséget ugyancsak a sport támogatására fordítják, mint ahogyan a tavat a szórakozás mellett a sportolni vágyóknak is szánják. —sz. m.— Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents