Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08-09 / 133. szám

1991. június 8-9., szombat-vasárnap

o

MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM

A színpad — ahogyan tavaly — a vár előtt lesz Fotó: Gál Edit

A Gyulai Várszínház az idén is küldetést vállal

Szorító

*

Elnémíthatok a kövek?

Rádióhír: A Vatra Romaneasca szervezet marosvá'sárhelyi kongresszusán javasolták az erdélyi magyar történelmi emlékek lerombolását. (1991.)

Ismét felépült a vár előtti nézőtér, újra színházi hangulat éledezik Gyulán. Huszonnyolcadik évadját kezdi a Gyulai Várszínház, amely idén — is—gazdag programmal várja a közönséget.

— Kicsit hamarabb kezdődik és a szokásosnál tovább tart a várszínházi évad — mondja Sík Ferenc művészeti vezető. — Mind a bemutatók, mind pedig az előadások száma azt bizonyítja, hogy kellő szívóssággal ezekben a zűrzavaros időkben is meg lehet élni. Egyre nehezebb manapság a „színházcsinálás”, azt hiszem, a jövő színházi vezetője olyan ügyes ember lesz, aki a föld alól is képes felhajtani a működéshez szükséges pénzt. Az én „átlépett nemzedékemnek” most az a dolga, hogy kezet nyújtson az eljövendő generációk művészeinek, s hogy segítsük őket a pályán elindulni, érvényesülni.

— Megszoktuk, hogy a Gyulai Várszínház minden évadban küldetést vállal. Idén mit tűztek a lobogójukra?

—Több évre előre tervezünk, de szeretnénk megerősíteni a várszínház azon produkcióit, amelyek élvezetéhez nem feltétlen szükséges nyelvtudás. Profánul fogalmazva: mindig lesznek zenés bemutatóink. Mozart halálának kétszázadik évfordulójára tisztelegve, az ünnepélyes megnyitón In memóriám Wolfgang Amadeus Mozart címet viseli. Régi vágyunk teljesül, mert Gregor Józsefet és Vámossy Évát üdvözölhetjük közreműködőként, nem kevésbé öröm, hogy az esten Pál Tamás vezényli a zenekart. Gyulán magától értetődő küldetés az Erkel- hagyományok őrzése, ezért kerül színre a. Hunyadi László című opera, amelyet idén a Kolozsvári Magyar Opera művészei interpretálnak. Érdekes, izgalmas vállalkozásnak tűnik a Légy jó mindhalálig, a musical a Rock Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója. Vendégségben otthon címmel, a világ minden táján fellelhető magyar táncosok fesztiválját tartjuk augusztus közepén.

— Milyen prózai darabokat láthatunk?

— Megjelenik a repertoáron Shakespeare, és vele elkezdődik a nagy európai klasszikusok gyulai honosítása. Idén az Antonius és Kleopatra kerül színre, Rubold Ödön, Vándor Éva és Kállai Ferenc főszereplésével. Változatlanul meghatározó feladatunknak érezzük, hogy a magyar drámai költészet és a színpadi költészet találkozásának teret adjunk, ezért magyarországi bemutatóként színre kerül Székely János Mórok című történelmi drámája, amelyet a Kolozsváron élő Tompa Gábor rendez. Régi, kedves hagyományt

folytatunk, amikor a várfürdő közönségének játsszuk Pavlo- vits Miklós Babszemjankó című mesejátékát, Korcsmáros György rendezésében. Igazi nyári szórakozásnak tűnik Her- czeg Ferenc Gyurkovics lányok című vígjátéka, amelyet Léner Péter rendez, és a József Attila Színház legjobb erői vesznek részt a produkcióban. Volt két terven felüli vágyunk is: színre vinni Síposhegyi Péter Teleki Pálról és Gyurkovics Tibor Széchenyi Istvánról írt drámáját.

— Nagyon fontos manapság mind Széchenyi István, mind Teleki Pál szellemét megidézni, hiszen ők a magyar politikai élet kimagasló alakjai voltak, akik a professzionizmust, a feddhetet- íen jellemet és az etikai tartást ötvözték magukba. Mindketten tragikus sorsot éltek, és a mai napig se tudjuk, milyen halál ragadta el őket. Példájuk különösen fontos olyan korban, amikor a politika újra mesterség lett, amikor a nemzet érdekeit fölébe kell helyezni egyéni karriernek és pártérdekeknek, s amikor nem elég a tehetség, a szakképzettség, de feltétlenül kell egy olyan etikai tartás, amely mindkettőjükben megvolt. Ezért is áll szívünkhöz közel a drámájuk. Végül a kérdés eldőlt: Siposhe- gyi Péter Teleki-drámáját látja az idén a Gyulai Várszínház közönsége. Andódy Tibor

Kós Károly: „Időtlen idők óta népek és hitek, fajok és kultúrák keveredő helye Erdély földje. Előnyomakodó népek ha Európa földjén tusakodásra keltek, akkor a megvert fél töredékeiből bizonyosan került a Királyhágó és a székely havasok közé is valamennyi. A kövek tudnak mesélni erről nekünk... A kövek tudnak beszélni. És a kövek igazat beszélnek csupán.” (Erdély kövei, 1922.)

Az újkori Erdély szellemi országépítő tevékenységének ebben az alapítólevelében Kós Károly máig érvényes, a mai RMDSZ programját-is meghatározó szándékot nyilvánított ki. A századok során kilazult, 'elkopott, elgurult kövekből, a magyar, a román és a szász építészet, népi kultúra és lelki-tudati önépítés köveiből szándékozott új épületet, közös otthont emelni az erdélyi népek közösségének.

így hát „mindennek jött”, ahogy Ady vallotta önmagáról. A Trianon utáni vákuumban és döbbenetben O a magunkra és a körbe mutató kéz: ez a mi birodalmunk. Nélküle nem lett volna, vagy nem működött volna úgy az erdélyi írók közössége: a helikoni csoportosulás, a Szépmíves Céh, kiszolgáltatottabb lett volna az új erdélyi értelmiség, szegényesebb az erdélyi könyv és folyóirat, nem születik meg az erdélyi képzőművészek szervezete: a Barabás Miklós Céh, nem épül fel a Műcsarnok a kolozsvári Sétatéren, s nem emlékezhetne a román, a magyar és a szász jelenkori művészettörténet azokra a pillanatokra, amikor úgy tűnt, hogy 200 év után, az egymástól való fokozatos elfordulást követően újra egymás felé fordíthatja arcát a három nép alkotószelleme, hogy jobban ismerhesse meg ezáltal —- önmagát. Nélküle nem tudatosodhatott volna mindörökké, hogy „ezer esztendő alatt Erdély földjén megtörténik a gyönyörű csuda, hogy három nép és három ■kultúra éli életét úgy egymás mellett, illetve egymás között, hogy mindhárom megőrzi — mert megőrizheti — a maga különváló egyéniségét, de amellett

közös és minden környező idegen és rokon néptől és kultúrától elütő karaktert is vészén fel” — írja 1929-ben az Erdély című „kultúrtörténeti vázlatban”, majd így folytatja: „Ezer esztendő nagy idő még népek és kultúrák életében is, de ezer esztendő alatt Erdély földjén egyik nép és egyik kultúra sem tudta és nem is akarta a másikat a maga képére átformálni. Külső erők néha megpróbálták ezt nagy áldozattal, de kicsi eredménnyel és végső siker nélkül. Ellenben a három együttélő kultúra tudattalanul állandó és soha egészen meg nem szűnő törekvése volt, hogy faji természetének megtartásával olyan közösségeket vegyen magára, melyek különvalósá- guk ellenére is típusosán erdélyivé tegyék.”

S akkor most megtörténhet az a második „csuda”, hogy ezer év után az egyik nép és kultúra kilép a sorból, s lerombolja a másik köveit? Vajon meg tudja különböztetni: melyik az övé s melyik a másiké? S a másiknak a

kövei nélkül az övéi épen maradhatnak? Ha egy épületből kivesznek egy sor építőanyagot, az épület többi része tovább lebeghet valahol az űrben? Egyáltalán: akik ilyesmit követelnek, volt azoknak valaha a kezükben épületkő? Vagy akik ezt követelik a saját köveiket sem ismerik, hiszen nem ott születtek, ahol most élnek, s mióta ott élnek még nem volt idejük megtapogatni a házat, amelyben laknak?

„Hogy mi lesz Erdély népének és kultúrájának útja a jövőben, az jórészt Erdély népeitől fíigg — írja ugyanott a Nagy Építész, Kós Károly.—A história bizonyítása szerint Erdély azoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot és ezt a pszichét vállalták és azoké lesz a jövőben, akik azt a jövőben vállalni fogják.”

Mert a szétbontott ház kövei egyenként, kövekként is tudnak beszélni. S addig mondják a magukét, amíg el nem porlasztja őket az Idő.

Banner Zoltán

Nem csak a vásznon művelt csodát...

A Kondor-rejtély nyomában

Sikerkönyvek

A pünkösdi tél kicsit ránk ijesztett, nem tett jót a turistaszezon kezdetének, ám azóta volt már néhány kellemes, szinte nyári napunk, és azok közül sokan, akik tehették, útra is keltek. Ha nyár, akkor utazás. S aki a strandoláson, a napfényen és a vízen kívül más élményekre is vágyik, tudja: a legjobb útitárs a jó útikönyv. Az American Express sorozatában eddig magyarul megjelent útikönyvek (Amszterdam, London, Párizs, Velence) ilyenek.

„Amennyire velős, annyira átfogó és eredeti is... még a szakértelmükre büszke utazók is meglepődnek majd, mennyi velencei titok nyomára bukkannak benne”—írja a The Times. „Stílusosan és szellemesen informál a látnivalókról. Vegye meg, mielőtt útra kel!” — ajánlja a Guardian.

A New York-i születésű író- és újságírónő, Sheila Hale útikönyvét elég kézbe venni, máris kedveljük, szívesen forgatjuk. Megtalálunk a kötetben mindent, amire csak szükségünk lehet a sikeres, élménygazdag utazás megtervezéséhez, megszervezéséhez. így például alig hanyagolható közlekedési tanácsokat, séta- és túraajánlatokat, eseménynaptárt találunk a kötetben, részletesen ismerteti a látnivalókat, a történelmi épületeket, képtárakat, múzeumokat, listát ad intézményekről és szolgáltatásokról, szállodákról, éttermekről, bevásárlóhelyekről. A szerző még arra is gondol, hogy olvasóinak pénztárcája különböző lehet, ezért különböző árkategóriákkal szolgál, hasznos tanácsokat aík hol töltsük az éjszakát, hol vásároljunk, hol étkezzünk és milyen ételeket fogyasszunk. Megtudhatjuk, hová fordulhat, aki bajba jut a lagúnák városában.

Hogy az útikönyv történelmi leírást és térképet tartalmaz, természetes. Ezeken túl érdekessége a Velence útiköny vnek, hogy beavatja az utazót Észak-kelet Itália borainak titkaiba, művészeti és építészeti szakszótárral látja el az igényesebbeket, valamint az alapvető olasz szókincscsel is segít.

„Mint a legtöbb kacér szépasszony, Velence is többet kínál puszta testi gyönyöröknél. A képzelőerő kihívása; hivalkodik önmagával, teljes figyelmet követel. Mégis szinte megismerhe- tetlen — és biztosan kimeríthetetlen. A sűrű, labirintusszerű építkezés összezavarja tájékozódási érzékünket...” Az eligazodásban sokat segíthet az American Express útikönyve.

N.K.

Sem életében, sem 1972-ben bekövetkezett halála óta nem sikerült megfejteni a Kondorrejtélyt. Öntörvényű pályájának felmérésével, munkásságának a magyar művészetben történő elhelyezésével adós még az utókor. Pedig könyvek, tanulmányok százai foglalkoznak vele, és időszaki egyéni meg gyűjteményes kiállítások során szembesülhetett műveivel rendre a közönség. Most egy újabb tárlattal tisztelgett előtte a hazai művészeti közélet. Abból az apropóból, hogy a művész most lenne hatvanéves.

Az pedig, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum vállalkozott a bemutató megrendezésére, azért is indokolt, mert e múzeum tulajdonában igen sok Kondor-rajz van, a hagyaték egyharmada. Illusztrációk irodalmi művekhez: Shakespeare Hamletjéhez, Tolsztoj Ivan Hjics halálához, Thomas Mann A varázshegyéhez, Madách Az ember tragédiájához, Ramuz, Diderot, Babits, Blake, Petőfi, József Attila és mások verseihez, prózájához.

Kiállítottak rajzokat, amelyek mind ez ideig csak könyvillusztrációként voltak közismertek, és olyan illusztrációkat, amelyeknek elveszett, elkallódott az eredetije.

Kondor Béla nemcsak a vonalak, a színek, a szerkezetek, hanem a szavak mestere is. „Nem volt elég neki — írta versei elé Nagy László, a költő-barát —, hogy csodát művel a vásznon, s a grafika minden fajtájában. Egyetemes tehetsége nem hagyta békén... Sok, még ismeretlen művet hagyott maga után. Köztük a csokorra köthető mappában verseket és egyéb írásokat.” Két önálló verseskötete jelent meg. Boldogságtöredék című rajzos versgyűjteménye' még életében látott napvilágot, a Jelet hagyni című kötet csak korai halála után. De írt művészportrékat, feltűnést keltő pamfleteket, művészi szinten fotózott, halála előtt fotókiállításra készült. Játszott orgonán, zongorán, harmó- niumon. Épített hangszert, és mindenféle szerkezeteket, repülőgépvázakat, amelyek mindBerzsenyi: Napóleonhoz

mind megjelentek rajzain, vásznain is.

Kétszázötven Kondor rajz, litográfia, rézkarc, akvarell, illusztráció idézte a főművek nélkül is teljességet érzékeltető kiállításon a Kondor-életművet.