Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08-09 / 133. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1991. június 8—9., szombat—vasárnap © Javaslat a tiszta parlamentért (Folytatás az 1. oldalról) zetét nyújtották be. Mi ennek a lényege? — Nerh érteik egyet azzal, hogy a kisgazdapárt elnökségi tagjai kérésére történt „átvilágítás” eredményét kiszivárogtatták — mondta. — Hozzátenném: nem a sajtót hibáztatom érte. Hasonló esetek elkerülésére azt javasoljuk, hogy a köztársasági elnököt, a miniszterelnököt és az Országgyűlés elnökét hatalmazza fel a Par-, lament valamennyi képviselője múltjának vizsgálatára. Ennek július 10-éig kellene megtörténnie. Így az ősszel már olyan Parlament dönthetne -a III/III-hoz kötődő személyek sorsáról, amelynek tagjai tisztázták magukat. — Mi lesz azzal, aki fennakad a rostán? — A vizsgálók egyesével és a nyilvánosság kizárásával hívják be őket. Tegyék lehetővé, hogy tisztázzák magukat, vagy csendben vonuljanak vissza a politikától. Hiszen, a ki tudja, milyen okból beszervezettek vétlen hozzátartozói nem tehetők ki semmiféle megbélyegzésnek. — A kisgazdák elnöksége biztos már Torgyán József „bűnbeesésében”? — Oláh úr azt írta lemondólevelében, hogy nem hajlandó olyanokkal együtt dolgozni, akik elmarasztal- hatók. Ma ülésezett az országos elnökség, melynek meghívott résztvevője vagyok. — Mára nem hívták? — De, igen. Viszont fogadónapom van itthon, Békésen, másrészt úgy gondolom, hogy először mindenki tisztázza magát. Torgyán úr ugyan elmondta véleményét az ügyéről, de állításait valamivel bizonyítania is kellene. Egy dolog zavar ebben az egészben: miért nem ismerte el Torgyán József egy évvel ezelőtt, hogy beszervezték? Először talán ezzel kellett volna megszólalnia választói élőtt. — Zsíros Géza és Mátrai Mihály furcsa indítványt tett pénteken az Alkotmánybírósággal kapcsolatban. Mi erről a véleménye? — Mivel pontosan nem ismerem azt, nem tudom kommentálni. — Június 29-én összeül az országos nagyválasztmány. j Széthullik, vagy magára ta- ] Iái a kisgazdapárt? — Mindkét lehetőséggel számolhatunk. Sok múlik « majd a vidéki tagság megfelelő informáltságán. Bízom abban, hogy a nagyválasztmány higgadt, korrekt döntéseket hoz. Ha nem így lenne, akkor félő, hogy a parlamenti frakció tagjainak többsége önállósulni fog a párttól. Végül dr. Pásztor Gyula felhatalmazta lapunkat Antall József miniszterelnök • hozzá írt levelének közzété- | telére. K. A. J. I aí JUaxjjjOA OLözlÓAioiÁg. JlMuiMlnilu Budapest, 1991. május 27. Dr. Pásztor Gyula frakcióvezető úrnak, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Budapest Tisztelt Frakcióvezető Űr! A 13 kisgazdapárti vezető saját személyére vonatkozó kérelmét az illetékes hatósággal megvizsgáltattam abból a szempontból, hogy szerepelnek-d> 1. / a volt III/III. "SZT" állományban, 2. / a volt társadalmi segítők között, 3. / a Katonai Biztonsági Hivatal nyilvántartásában, 4. / a volt karhatalmisták (56-os) között, 5. / az 1956 előtti ÁVH "T" állományúak között, 6. / a volt III/III. hálózati személyek nyilvántartásában. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy ön semmiféle nyilvántartásban nem szerepel. \ Üdvözlettel: Antall József £ Kőtelező hittan a gerendást óvodában? (Folytatás az 1. oldalról) óvodájában egyik napról a másikra hittanra, idealista világnézettre tanítják a csöppségeket. Történt ugyanis, hogy á gerendásd önkormányzat a katolikus egyház javára lemondott a helyi iskoláról, amely valaha egyházi tulajdonban volt. Az iskolában tavaly óta megszűnt az oktatás, üresen állt az épület. Mivel azonban a község óvodájának épületére külföldi érdekeltségű termelő vállalat vetette a szemét, célszerűnek látszott a gyerekeket áthelyezni az üres iskolába. Igen ám, de nem minden szülő nézte jó szemmel, hogy akarata ellenére gyermekét imádkozni tanítják. Az immáron egyházi kezelésben lévő volt iskolában ugyanis kötelezővé tették a hittant. Ügy érzik, alkotmányos jogukban sértik őket, hiszen nem adatik meg nekik a szabad világnézet választásának lehetősége. Másik óvoda nem lévén, néhá- nyan erősen fontolgatják, hogy átíratják gyermekűiket Csorvásra. Az ügyben kedden délután 6zülői értekezletet tartanak, amelyen valamennyi érdekelt — az egyház, az önkormányzat képviselője és természetesen a szülők — részt vesz. Feltehetően valameny- nyi álláspont elhangzik, amelyekre magunk is kíváncsiak vagyunk, és szívesen adunk neki teret lapunkban. Információnkat ugyanis pénteken nem tudtuk bővíteni, mivel a gerendási polgármestert már nem találtuk hivatalában. L. E. Vendégkommentár Adjanak egy üveg vodkát!? Ma már senki sem csodálkozik azon, ha megvételre kínálnak fel neki valamit — legfeljebb az ár hallatán —, vagy azt látja, hogy szabadon, semmitől és senki- ; tői sem zavartatva folyik az üzletelés valahol. Miért lenne hát különös, ha ő maga próbál meg'ilyenformán j hozzájutni ahhoz, amire éppen szüksége és lehetősége | van? Annál is inkább, mert a hangsúly egyre jobban \ az utóbbira tolódik el. Legyen az akár egy üveg vodka, melynek árusítását szabályozták ugyan az utóbbi időben, de tálán éppen ezért lett még nagyobb hiány- ; cikk. Hiszen korántsem mindenkinek elegendő az egy hónapra megállapított egy üveg. Pláne, hogy biztos valutát érő cikknek számít, s a külföldi utazások korát j éljük, ugyebár. Ám az eset, melynek a minap az ungvári Veszelfca üzletben voltam szemtanúja, igencsak ' vegyes érzelmeket keltett bennem. Történt ugyanis, hogy úgy 10-en, 12-en állhattunk a • sorban — hiába, az első nagy hullám nyilván le- j ment már, ezért voltunk ily kevesen —, amikor bejött j a boltba egy rendjelek és érmék tucatjával kitüntetett j férfi, s a háborús veteránoknak kijáró előny biztos tu- ' I datában egyenesen a pulthoz sietett. Ha többen van- i nak, nyilván fel sem tűnik, mert a tolakodás, a fizikai erő nyers alkalmazása, érvényesítése, sajnos, a sorok kellemetlen velejárója lett, így azonban rögtön minden i szempár felé irányult. Öt ez viszont a legkevésbé sem ] zavarta, s mindjárt italt kért. Az elárusítónő megje- j gyezte ugyan, hogy akár sorba is állhatott volna, el- : végre alig néhányan várakoznak, de nyilván nem volt kedve — vagy nem akart? — vitatkozni vele. És mint kiderült, pálinka jegye sem volt, így az árusító kerek- | perec megtagadta tőle a kiszolgálást, amit az öreg nem : hagyott szó nélkül. A „színjátékra” a jelenlévők vegyesen reagáltak, i Egyeseket megbotránkoztatott, mások kajánul szem- * lélték igyekezetét, míg volt, aki nyíltan a szemébe | mondta, hogy kár erőlködnie, itt semmilyen kedvez- j ményt nem élvez. Ám akadt, akit kelletlenül érintett; az egész. Mint látszólag, az előttem álló hajlott korú I férfit is, aki a külső jelekből ítélve, talán szintén megjárta a frontot, legalábbis a tarkóján ékteleftkedő nagy forradás és bicegő járása erre engedett következtetni. Mert egyre csak hajtogatta, mintegy önmagának, hogy milyen szégyen ez. Hogy konkrétan mire értette, a veterán vehemens viselkedésére, ami csak lejáratta őt és sorstársait is, vagy a pálinkafejadag bevezetésére, nem tudom. Talán mindkettőre. Mit mondjak: nekem sem okozott sikerélményt a két üveg — az egész család egyhavi kerete — megszerzése, egyre csak az motoszkált a fejemben: lám, hová jutottunk Krisztus születésének 1991., felszabadulásunknak pedig 47. esztendejében ... Kmetty Attila, az ungvári Kárpáti Igaz Szó munkatársa Emlékérem pedagógusoknak „...a legnemesebb anyagot szolgálják...” „A tanító néninek piros tolla van ...— hangsúlyozza az ünnepi műsor kis versmondója, s hogy mi mindenre képes ez a piros toll, azt tudja minden kisiskolás. A néha dicsérő, máskor feddő írószer fontos eszköze a pedagóguspályának, annak a pályának, amelynek társadalmi rangját any- nyit vitatták az 'utóbbi időben. Azt azonban senki semkét- li, milyen fontos hivatás ez, mennyire nem mindegy, ki és hogyan tanítja, neveli az elkövetkezendő nemzedéket. A tanár- és tanítóképző főiskolák végzőseinek csak töredéke marad a pályán. Ezért különös megbecsülés illeti azokat, akik évtizedek óta vesződnek a kis- és nagydiákakkal. átélve különféle oktatási koncepciók születését és bukását. A város nyugdíjba vonuló pedagógusait köszöntötték tegnap Békéscsabán, a városháza dísztermében. Az iskolások megható műsora után Érdekltidés, türelem László Jánosné, Jullka néni 25 évvel ezelőtt kezdett tanítani a Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában. Annak idején ő maga is Itt koptatta a padokat, nem véletlen kát, hogy nehezen «gyatrád el az iskolától. Tviár tavaly elmehetett volna nyugdíjba, de nem találtak helyette gyakorlati oktatásvezetőt. , — Főleg fiúkat tanítottam, de az utóbbi időben egyre több lány jelentkezik az útépítés, magasépítés, vízépítés szakokra. Pedig nem igazán női szakmák ezek, de hát engem is érdekelnek a műszaki dolgok. IKorszerű tanműhelyünk van ’76 óta. Évekig tartott a felszerelése, de most már minden igényt kielégít, s nagyon fontos a gyakorlati munkánál, hogy ne ócska, elavult gépeken dolgozzunk. Az oktatónak «sokoldalúnak kell lennie, és |pem űrt, ha sokfelé ismerős az ember. Ebből az iskolából kerültek ki a mai műszaki vezetők, így hát nincs nehéz dolgom, ha bármire szükségünk van. Hogy Imi kell ehhez a pályához? Érdeklődés, türelem, gyerekszeretet... Pap János polgármester szólt „a nemzet napszámosaihoz”, akik „a legnemesebb anyagot, az embert szolgálják.” Ezután húsz óvónőnek, tanítónak és tanárnak nyújtották át a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. Az ünnepségen azok is kaptak egy szál virágot, akik a napokban Budapesten vehették át a Kiváló Pedagógus kitüntetést. G. K. II kormány halogat? (Folytatás az 1. oldalról) óta — úgy tűnik — a cérna szakádéban van. Június 5-én az MSZOSZ- be szövetkezett szakszervezetek Országos Egyeztető Bizottsága felhívással fordult a szakszervezeti tagokhoz, amelyből kiderült, hogy a szakszervezeti kezdeményezésekre adott kormányzati válaszok elfogadhatatlanok, egyetlen kérdésben sincs készség gyors, érdemi megállapodásra. A kormány képvisélőinek kitérő válaszai világossá tették, hogy az ország vezetése érzéketlen a m unkavállalók millióinak nyomasiztó napi megélhetési gondjai iránit, változtatni cs«ak sízavakban kész. A szakszervezetek képviselői május elején kilenc pontból álló javaslatot juttattak el Antall József kormányfőhöz, amiből csak egyetlen pontira kaptak konkrét választ. A felhívás alapján tudni szeretnék, hogy támogatásra találnak-e egy figyelmeztető sztrájk esetén. Ahol ezt törvény tiltja, vagy korlátozza, demonstrációkkal, aláírás- gyűjtéssel és ha mindezek eredménytelenek maradnak — akár általános sztrájkkal is adjanak nyomatéket követeléseiknek. Ezzel a felhívással azonosultak megyénk ágazati szakszervezeteinek vezetői is, akik péntekem megbeszélést tartottak. Támogatják azokat a követeléseket, amelyeket az MSZOSZ a kormánnyal történő tárgyalások előkészítése során megfogalmazott. A jelenlegi tárgyalások menete is azt bizonyítja — állapították meg —., hogy a kormány halogató taktikát folytat. Változatlanul kinyilvánítják, hogy eddig és ezután is a tagság akaratából, azt kifejezve akarnak politizálni, tárgyalni, ha lehet, és erőt mutatni, ha kell ! Az ágazati szakszervezetek megyei titkárai vasárnap folytatják tanácskozásukat. Eredményéről lapunkban beszámolunk. —a—i A csigáknak könnyű... (Folytatás az 1. oldalról) hárman vagyunk testvérek. Kilátástalannak látok mindent. Örülök, hogy enni tudunk, nem hogy arra gondoljak: lakásom Is lehet... A fenti párbeszédet egy sátorban ejtjük meg Békéscsabán, a Korzó téren, aminek apropója az ENLF ’91, azaz az Első Nemzeti Lakásfelfordulás. A demonstrációt a budapesti Baloldali Ifjúsági Társulás szervezte az ország 14 városában. Békéscsabán a városi Demisz és a Diákszövetség vette az ügyet pártfogásba. Mikó Melinda és Kruzsdcz György tervezett, szervezett a Korzó téren, Toborzó juk szellemes: „Mivel egyházunk már lehet, itt az ideje, hogy egy házunk is legyen. És mivel a nemzeti lakáskoncepció egy nagy lakás/rakás, hívunk június 7-én a Korzó térre. Megint megszületett valami új, és ez is nemzeti. Rólad, rólunk, mindenkiről. Ezt a valamit -nemzeti lakáskoncepciónak« keresztelték el. Ez a -kormány-mű« mindannyiunk, gyermekeink; lakáshoz jutásának esélyeit hivatott szolgálni, de ne reménykedjünk, ez a terv csak tovább mélyíti az amúgy is meglévő szakadékot. Megismerve a tervet tiltakozunk, és tiltakozásunk nyomatékosítására megrendezzük az ENLF ’91 -et.” — Mit követelnek és mit remélnek? — kérdezem Kru- zsicz Györgyöt. — Felsoroltuk tizenkét pontban a szórólapon. Kivonatolva talán néhányat: hogy egyenlő esélyeket nyújtson a lakáskoncepció minden társadalmi rétegnek; hogy mindenkit anyagi helyzetétől függően támogassanak; hogy a pénzintézetek ne csak piaci kamatra adjanak lakáshitelt; hogy a parlamenti előterjesztés előtt az érintett, széles társadalmi rétegek vitathassák meg véleményüket, adhassák közre! Hol csöpög, hol süt a .nap. Sétáló fiatalok állják körül a sátrakat és érdeklődnek. Van, aki bízik, van aki- semmiben sem hisz. De hiszen nincs is, aki garanciát adjon a hitének,.. b. v. Füt5: Gál B'dit Korzó téri „lakásbelső”
