Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-07 / 132. szám

íBÍémi Hip ­BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE 1991. június 7., péntek Lesz-e átkelőhely Battonyánál? A gyermekfalu belső világa Árpilis végén két napra ideig­lenesen megnyitották az állam­határt Battonya és a romániai Tornya között. Az örvendetes eseményről akkor beszámol­tunk lapunk olvasóinak. De nemcsak mi méltattuk a nagy­szerű kezdeményezést, hanem az országos napilapok, a rádió és a televízió'is. Sőt! A romániai hírközlő szervek is egyöntetű lelkesedéssel számoltak be a „nagy napról”. Az Aradon meg­jelenő Adevarul április 30-ai számában Tristan Mihuta pél­dául azt hangsúlyozza, hogy a határnyitással, az aradi lelkész battonyai beiktatásával új lap nyílt a világ(!) ortodoxainak tör­ténetében. Ugyanebben a lap­számban Petru Gherman „A ro­mánoknak szükségük van a ro­mánokra” címmel méltatja a tör­ténteket. Ezt írja többek között: „Meghatottság, örömkönnyek, megszületett Krisztus a batto- nyaiak számára. (...) Ünnep volt, történelmi pillanat.” Azóta több mint egy hónap telt el. Az eufórikus hangulat a múlté, fölváltotta a csöndes bi­zakodás: a nyár folyamán talán sikerül két alkalommal is ideig­lenesen újból „átjárhatóvá” ten­ni Battonya és Tornya között a Vendéglátás Ügyelni kell arra, hogy a strandoló vendégek kikapcso­lódni jönnek ide. Ezt nem szeret­ném elrontani a magas belépő­jegyárakkal és a büféárakkal. Elvem, hogy inkább többet érté­kesítsünk olcsóbban. Szeretném a büfé áruválasztékát bővíteni (sütemény, melegszendvics, dohány, újság). A sütemény és pékáru értékesítéséhez elsősor­ban a battonyai iparosok terme­lését venném igénybe. A belső büfé működését „kül­ső” árusok segítenék (palacsin­tát, lángost büfékocsiból árusí­tanának). Kereskedelem Szeretném megoldani, hogy az alapvető élelmiszereket (te­jet, kenyeret) megvásárolhassák az idelátogatók reggeltől estig és vasárnap is. Fontos feladat, hogy a strandoláshoz szükséges kellékek kaphatók legyenek (napolaj, szappan). Meg szeret­ném kérni a battonyai iparoso­kat, hogy áruikat a fürdő egy kijelölt területén állandó jelleg­gel árusítsák. Személyzet A jelenlegi műszaki dolgo­zókra számítok. Munkát szeret­nék adni a battonyai szegény vagy munkanélküli emberek­nek, akik elsősorban a takarítás, értékmegőrzés terén tudnának tevékenykedni. határt. (Július 19—20—21-én tartják Mezőhegyesen a magyar lovasbajnokságot nemzetközi bemutatóval egybekötve, au­gusztusban pedig a pápa látoga­tása vonz majd nagy tömegeket Magyarországra.) Az államhatár megnyitásá­nak szószólója Takács Dezső, Battonya polgármestere. Május 29-én ő is találkozott a megyén­ket meglátogató magyar kül­ügyminiszterrel. Arról kérdez­tük a polgármestert, hogy a talál­kozó után milyen esélyei van­nak Battonyának. — A külügyminiszter úrtól megtudtuk, hog a magyar hatá­rokon körülbelül 60 helyen kez­deményezték új átkelők létesíté­sét. A magyar—román szaka­szon a Sarkad—Nagyszalonta és a Battonya—Tornya közötti lehetne .nemzetközi átkelő, a többi számításba jövőt pedig csak a két ország állampolgárai vehetnék igénybe. Mindehhez azonban azt is hozzátette a kül­ügyminiszter úr, hogy e tervek valóra váltásához a jelenleginél kedvezőbb politikai légkörre lenne szükség. Ennek kialakulá­sáig járható útnak véli a határ mind gyakoribb ideiglenes meg­nyitását. Ménesi György A fiatalokat árusításra szer­veznénk be, a tisztességes mun­ka és megfelelő fizetés elve alapján. Mindezek mellett számítanék . közvetlen kollégámra, Zsilka . Mihályra. Árak, árkedvezmények A napi jegyek ára 40 forint, a diákjegyeké 20 forint. A'hetven éven felüliek ingyen jöhetnek be. A gyermekfalu lakói — az önkormányzat javaslata alapján — kedvezményesen strandol­hatnak. Névre szóló bérletet ter­vezünk kiadni jutányos áron, a bérletesek között nyereményak­ciót tervezünk. A nyitva tartási időt rugalmasan kezeljük, a 9- től 19 óráig való üzemelést az időjárástól függően és az igé­nyek figyelembevételével szük­ség esetén meghosszabbítjuk. Van lehetőségünk arra, hogy nagyobb rendezvényekre a kör­nyező községekből különbusz- járattal hozzuk az embereket, ha erre igény lesz. Napi műsorok Tervem szerint a stúdió a le­hető legalkalmasabb arra, hogy jó hangulatot, vidám kedvet sze­rezzen az idelátogatóknak. (Zene- és humoros számok, Szív küldi stb.) Szeretnénk napi egy alkalommal Ki nyer ma? játékot szervezni. Az iparosok saját portékájukat hirdetnék. Ha álta­lános, fontos információk átadá­sára van szüksége a polgármes­teri hivatalnak, szívesen közöl­jük ezeket. Élő kapcsolatok Az 1989-es romániai fordulat óta kétségtelenül javult a szoms­zédos országhoz fűződő viszo­nyunk. Ezt igazolják a most is alakuló, formálódó testvérváro­si kapcsolatok. A „háromnyelvű” Battonya (Mezőhegyessel együtt) az el­sők között élt a kínálkozó törté­nelmi lehetőséggel. E két határ­menti város a székelyföldi Kéz- divásárhelyt fogadta „testvéré­vé”. Azóta rendszeressé váltak e települések vezetőinek, termelő üzemeinek, valamint kulturális és oktatási intézményeinek a kapcsolatai. A magánszférában pedig—ez csak természetes! — örök barátságok (és talán szerel­mek is) szövődtek. Különösen a fiatalabb, ko­rosztály, a középiskolai tanu­lóifjúság számára jelentett ka- tartikus élményt annak átélése, hogy — Szilágyi Domokossal szólva — élnek magyarok a ha­tárainkon túl is „a Kárpátoktól le Vasig”. Június első napjaiban egy au- tóbusznyi battonyai diák ismét ellátogat Kézdivásárhelyre. Ha a véletlen úgy hozza, visszafelé tartva, 9-én összefuthatnak egy másik battonyai csoporttal: ezen a napon ugyanis a battonyai magyar és román népdalkor Lip- pán szerepel egy nemzetközi kórustalálkozón. \a r*, Heti és havi rendezvények Heti egy-két alkalommal if­júsági diszkót szeretnénk ren­dezni. Kívánságra lenne nosz­talgia és lakodalmas diszkó. A gyerekekről sem feledkeznénk meg, így nekik gyermek-össze­jöveteleket terveznénk. Havon­ta egy alkalommal megszervez­nénk a vidámság napját. Ennek keretében vetélkedőket, ügyes­ségi versenyeket és leg-leg vá­lasztásokat rendeznénk, ter­mészetesen a különböző kor­osztályoknak megfelelően. (Keresnék a legnagyobb orrút, fülűt, a legerősebbet, a legszeb­bet stb.) A nyári szezon után Úgy vélem, hogy a terület, elsősorban az épület alkalmas arra, hogy összejövetelek, ren­dezvények lebonyolítását szer­vezzük meg benne. így szeret­ném folytatni a nyári diszkót, az iparosok vásárát és a helyi la­kosság termékeinek árusítását. Magamról Vendéglátóipari középisko­lát végeztem 1975-ben. Szege­den felszolgálóként kezdtem el dolgozni, majd üzletvezető-he­lyettes és üzletvezető lettem na­gyobb forgalmú éttermekben. Jelenleg egy kereskedelmi és vendéglátó gmk alapítója va­gyok, amely élelmiszer-keres­kedelemmel és beszerzéssel foglalkozik. . Ha a pályázatot elnyerném, akkor a strandot egyéni vállal­kozóként szeretném működtet­ni. Természetesen ezt csak ak­kor tudom vállalni, ha á polgár- mesteri hivatal biztosítja a vegy­szereknek, az energiáknak és az állóeszközök karbantartásának költségeit. Zsiday-'Galgóczi Zoltán Családi szeretet — Hihetetlen csend és nyuga­lom. Mintha nem is gyermekfa­luban lennénk. Csak az unifor­mizált lakóépületek előtti park­ból hallatszik gyerekhang. Há­rom óvodás korú kissrác egy faágon hintázik. Jöttünkre az egyikőjük — bár látszik, hogy kissé fájó szívvel— otthagyja a kedves játékot és társait, hogy megkeresse a falu „apukáját”, az egyetlen férfit, aki tulajdon­képpen most mindenes. Hiszen amióta vezető nélkül van a Bat­tonyai S.O.S. gyermekfalu azó­ta minden reá hárul: a gazdasági ügyintézés, a mindennapok nél­külözhetetlen teendői, amelyek egy ilyen méretű udvartartásnál egyáltalán nem jelentenek kis feladatot. Hiszen itt is, mint a legtöbb háznál előfordul, hogy eltörik a csap és ki kell cserélni, esetleg elromlik a csatorna, meg kell javíttatni. Moravcsik Ferenc megbízott fáluvezető pedig nem szívesen bajlódik ezekkel a hétköznapi dolgokkal. Szívesebben tölti az idejét egy-egy gyerekkel, hol az egyik, hol a másik családnál. Alig várja a gyerekekkel együtt, hogy végre esténként újra mesét mondjanak egymásnak, meghitt délutánokon pedig a falu klub­házában csuhéjbabát készítse­nek. Úgy gondolom, valamiféle megszállottság és a szeretetát- adás lelki kényszere hajtotta a budapesti fiatalembert, amikor, elhatározta, pályázatot ad be a gyermekfalu vezetőhelyettesi státuszára. Mint mondja, végül is jól érzi magát a határmenti, Budapestről világvégének tűnő városban, amelyik otthont adott az első S.O.S. gyermekfalunak. Számára tulajdonképpen ezzel a feladattal új élet kezdődött. Egy nagy családban kell gondoskod­ni és szeretetet adni azoknak a gyerekeknek, akik önhibájukon kívül veszítették el a szülői sze­retet pótolhatatlan, egy életen át lelki erőt nyújtó kincsét. Minden családi háznak meg­van egyébként a saját életvitele. Nincs sem egyenlősdi, sem tipi­zálás. Mert a gyermekfalu lé­nyege éppen az, hogy a családok ugyanúgy élnek, mint bárme­lyik más család. Az ilyen körül­mények között felnövő gyerme­kek —ez az eltelt három év után a battonyai falu kis lakóin is megfigyelhető — kiegyensú­lyozottak, sőt a pedagógusok véleménye szerint ma már alig- alig van különbség egy falun kívül élő család gyermeke és a gyermekfalu csemetéi között az Nincs közös ünnep iskolában. Ugyanúgy akadnak közöttük tehetséges, mint gyen­gébb képességű gyerekek. Ta­lán azok, akik idősebb korban, 10—11 évesen kerültek a falu­ba, érzékenyebbek, lelkileg la- bilisabbak. Alig-alig marad idő a gyere­kekre De hogy mennyire ragasz­kodnak otthonukhoz, családjuk­hoz, el sem hinné az ember. Pél­dául, ha továbbtanulás miatt a gyerekek kollégiumban töltik a hétköznapokat, bizony sokszor előfordul, hogy ilyen-olyan ki­fogásokkal — otthon maradnak a tankönyvek, valami nélkülöz­hetetlen ruhanemű-hazaruccan- nak, mert már hiányoznak a test­vérek, égyáltalán a család, a falu. A gyermekek egy részét a vér szerinti szülők is látogatják, azok, akik nem mondtak le vég­legesen róluk. Ezek a látogatá­sok, az ünnepek olykor-olykor felkavarják a gyermekek, érze­lemvilágát. Bár ez a jelenség többnyire a nagyobbaknál for­dul elő. A kicsik egyszerűen el­könyvelik, hogy otthon voltak az anyukánál, s látogatás után pedig visszavágynak, hazajön­nek az „igazi” anyukához. A nevelőanyák szülei is rendsze­resen ellátogatnak a faluba. így lesz a családban nagyapa, nagy­anya. Számos esetben ez a kap­csolat olyan meghitté* válik, hogy a nagyszülők, mármint a nevelőanyák szülei elvisznek magukkal egy-két „unokát” nyaralni. Apropó! Nagyobb ünnepek. Erről általában úgy gondolko­dunk, hogy a faluban minden bizonnyal felállítanak egy nagy fenyőfát. A gyerekek megkap­ják az ajándékot, együtt töltik a szeretet ünnepét. De az S.O.S. falvakban nem így van. Minden család maga ünnepel, a saját há­— Jó otthon lenni zában, a saját karácsonyfája alá rejti meglepetésnek szánt kis ajándékát. Mert itt a lényeg ép­pen az, miként lehet levetkőzni az intézeti sivárság és a menet­rendszerűen megszervezett programok monotóniáját. Egye­düli közös ünnep a faluban Her­mann Meiner születésnapja, aki az első gyermekfalut alapította. A több mint négy éve benépe­sülő faluból ez ideig két hivatá­sos anya ment el. Egy személy még a kezdet kezdetén, a másik pedig azért, mert időközben a testvérgyermekei édesanyja rendezni tudta magánéletét, anyagi körülményei jobbra for­dultak, s így ismét magához ve­hette gyermekeit. Ez ideig két gyerek fejezte be tanulmányait. A legnagyobb gond a munkahely. Battonyán egyelőre még csak remény sincs arra, hogy majd el tudnak he­lyezkedni. Az egyik gyerek ba­romfitenyésztőként szeretne munkát találni, a másik kőmű­ves szakmát tanult. A nevelő­anya és a falu vezető egyelőre ki­lincsel. Bár nem lenne szeren­csés, mégis elfogadnának egy vidéki munkalehetőséget is. Á gyermejcek egyébként addig maradnak a családnál, ameddig úgy érzik, nem tudják nélkülöz­ni őket. Szabad, elhatározásból akkor kezdenek önálló életet, amikor ők érzik, hogy eljött az ideje. A gyermekfalu csendessége és nyugalma a késő délutáni órákban kissé megbolydul. Jön­nek haza a gyerekek az iskolá­ból, az óvodából. A lakásokban az esti vacsorára készülődés közben a napi élményekről be­szélnek, arról, mi történt ma és mi történik holnap, holnapután. A falu hétköznapjai a megszo­kott kerékvágásban telnek. S szerencsére életüket még a kö­rülöttük dúló politikai viharok sem zavarják igazán. Legfeljebb annyiban, hogy még mindig nincs faluvezető, nincs egy igazi család velük, ott a faluban. Mert a faluvezető családjával együtt költözött oda, s szerepe szintén döntő, példaértékű szimbólum a nevelésükben. Ám egyélőre az egy szem apuka, Moravcsik Ferenc, sok­sok feladattal a vállán. Pedig milyen jó lenne ismét csuhéjbabét fonni, táncolni, ma­tematika feladatot megoldani apukával. De ugyan, ki figyel most néhány család óhajára egy gyermekfaluban! Rákóczi Gabriella Fotó: Gál Edit Hogyan lehet a vendégeket megnyerni? Szegedi vállalkozó kezén a strand Korábban a városi önkormányzat pályázatot hirdetett a battonyai strandfürdő üzemeltetésére. A testület 1991. április 18-ai ülésén megtárgyalta a beérkezett négy pályázatot, és a jelenlevő pályázók (Gá­bor Pál, Kresák József, Mészáros József, Zsiday-Galgóczi Zoltán) szóbeli kiegészítéseit is meghallgatta. Végül a képviselők zárt üléSen Zsiday-Galgóczi Zoltán pályázatát fogadták el, így ebben az évben a szegedi vállal­kozó üzemelteti a battonyai strandot. Elképzeléseit a pá­lyázatából kiemelt részletekkel érzékeltetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents