Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-06 / 131. szám
1991. június 6., csütörtök MEZŐBERÉNYÉS KÖRNYÉKE Terv a városközpont rendezésére Szőrhímzések, szőttesek, szűcsmunkák Aki csak időnként utazik át Mezőberényen, az meglepődve állapíthatja meg, hogyan szépül évről évre, hogyan ölt egyre városiasabb arculatot — őrizve helyi sajátosságait — a kisváros központja. A változás nem véletlenszerű, hisz évek óta körültekintően, a hagyományokat, az itt élők igényeit, s a korszerű városépítés szabályait figyelembe véve, tervszerűen fejlesztik a települést. Több mint tíz éve készült el Mezőberény összevont rendezési terve az akkor érvényben lévő normatívák és szabályok alapján, amelyek jelentős része mára már megváltozott. A tervben kidolgozott fejlesztési elképzelések is a nyolcvanas években fogalmazódtak meg, jelentős építési tilalmat és korlátozásokat eredményezve. A terv alkalmazása során egész a városközpont átépítéséig nem volt szükség a koncepció megváltoztatására. A központ átépítése azonban indokolta egy részletesebb terv kidolgozását, mellyel 1987-ben készült el a CSOMITERV. A szakhatósági egyeztető tárgyalások után —1989. októberében — került sor a társadalmi vitára. Ezután véleményezte a megyei településfejlesztési, területrendezési, majd a környezetvédelmi bizottság. Ezután kerülhetett az önkormányzat képvise- lő-testülete elé, mely nemrégiben jóváhagyta. A hivatalok zegzugos útjait bejárt terv mintegy másfél évtizedre meghatározza Mezőberény központjának fejlesztési irányát. Aki a város centrumában építeni kíván vagy fejújítja meglévő épületét, annak számolnia kell a tervben vázolt elképzelésekkel. A herényi ember — a magyar, német és szlovák anyanyelvű lakosság — a múltban is törekedett tárgyi világának szép megformálására, s ez a törekvés forrása lett egy mértéktartó — formákban és színekben nem pompázó —, de azért sok szépséget felmutató tárgyformáló művészetnek. Egykori népi díszítőművészetünk emlékeit megtalálhatjuk a ma is meglevő szőrhímzések, szőttesek és szűcsmunkák között. Az egész magyar népi díszítőművészet története szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a múlt század első felében — esetleg a század közepén — készült szörhímzé- seink (pámavégek és törülközők). Ennek a hímzésműfajnak az alapjait a múlt század első felében folyt nagyarányú juhtenyésztés teremtette meg. — A juhok gyapjút lenyírták, növényi festőanyagokkal színezték, s ezzel a fonallal varrták a mintát kendervászon alapra. „Berényben ...a vászonszövés nevezetes ágát teszi az asszonyi nem szorgalmának...” — írta Fényes Elek 1839-ben. Mindhárom népi közösség asszonyai fontak, szőttek, az ő szövőszékükről kerültek le a múlt század első feléből származó forrásainkban említett „veres csíkos párnáik és „sávos abrosz”-ok. Ezeket a régi tárgyakat — feltehetően — tisztán szövőtechnikával díszítették. — A me- zőberényi szőtteskultúra virágkorát az 1880 és 1930 közötti fél évszázadra tehetjük. A szőttesekből még ma is elég sokat őriznek a herényi asszonyok a szekrényeikben mintájuknál összehajtva, azt kifelé fordítva és egymásra helyezve. A szűcsmesterség hajdan virágzó mesterség volt Mező- berényben. A múlt század közepén még vagy negyven mester dolgozott % szakmában. Ők készítették — egyéb szűcstermékek mellett — a férfiak hímzett subáit és a nők virágos ködmöneit. Később — a bőrruhák jelentőségének csökkenésével — az ipar hanyatlásnak indult, de még a század- forduló körüli években is számos szép munka került ki, különösen a szlovák mesterek műhelyeiből. — Ebből az időből való az a női ködmön, melynek részlete látható képünkön. Szlovák zsellér- aszony kelengyéjének része volt. Ma megújulóban van Mezőberény népművészete. A régi díszítőhagyományok fel- használásával a modem kor szükségleteinek és ízlésének megfelelő kézimunkák (asztalterítők, asztali futók, korszerűen szabott blúzok) készülnek. A megújulás alapját főképpen a szűcshímzések változatos, színes formakincse alkotja. Részletek Hentz Lajos írásából A köröstarcsai Kétponty Halászcsárdában Mezőberény birtokosai Ez igazi szórakozás lesz gyerekek! A művelődési központ nem feledkezik meg nyáron sem a gyerekekről, annak ellenére, hogy a közös programok költségét különböző pályázatok segítségével sikerül előteremteni. A cigánygyerekek játszóházi tábora június 10-én nyitja meg kapuit. A hátrányos helyzetű, ingerszegény környezetben felnövekvő diákok számára szórakozást és tanulást is jelent ez a program, amely egy békéscsabai kirándulással zárul. A felnőtt cigányklub június 16-án majálist rendez a Rózsa Ferenc és a Gárdonyi utca találkozásánál lévő üres telken. Június 20-án a gyermek honismereti tábor tagjai erednek Széchenyi nyomába. Együttlé- tük a reformkor művészete, zenéje, s a legnagyobb magyar emlékeinek jegyében szerveződik. Június 27-én kirándulásra indulnak Nagycenkre, Fertődre, Sopronba, Bécsbe, s ellátogatnak a döblingi szanatóriumi emlékhelyre is. Bécsben közös játszóházi programban szórakoznak majd a magyar nagykövetség gyerekeivel. ✓ Etlapozó Igen kedvelték olvasóink a megye egy-egy vendéglátóhelyét bemutató sorozatunkat, az Étlapozót. Ezentúl ismét szeretnénk ellátogatni vendéglőkbe, büfékbe, kiskocsmákba, hogy az ott tapasztaltakat —jót és rosszat egyaránt — közreadjuk kedvcsinálónak vagy mások okulására. * Nem túl sokat költhettek a régi vas-műszaki külső-belső szépítésére. Az iparcikk bolt helyére költözött ugyanis a halászcsárda. Olyan az egész berendezés, mintha az utcára kitett, elhasznált tárgyakat szedték volna össze. Kopott székek, asztalok, foltos, szakadt asztalterítők. Hogy őszinte legyek, nem túl nagy kedvem volt ezek után ide beülni ebédelni. „Ne ítélj korán”, feddtem meg magam, és beültem a teljesen üres étterembe csütörtökön, pontosan harangszóra. Fiatal, csinos szőke felszolgáló hölgy hozza az étlapot azon nyomban, ahogy leültem. Biztos nem akarattal, de elfelejtette megkérdezni: inni kérek-e. Nem óhajtottam inni, hát nem forszíroztam az ügyet... Az étlapból nem derült ki a vendéglátóhely osztályba sorolása. Ettől függetlenül ötféle levest kínáltak 9 forinttól 50-ig. A főzelékek és köretek közül zöldbabot választottam (volna) vajban, de éppen nem volt... Volt viszont almapaprika, ezt választottam, mert a cékla, vegyes vágott és csemegeuborka közül ezt szeretem a legjobban. Bőségesnek találtam a tésztaválasztékot: szilvásgombócot, lekváros derelyét, tepertős túrós csuszát, sajtos metéltet és túrós derelyét kínáltak 45-től 61 forintig. Végül az előételek közül választottam a rántott sajtot, ami főételnek lépett elő, mert előtte megkóstoltam a filézett ponty halászlevet. Ahogy ez illik egy halászcsárdábn , kétféle halászlé és ötféle halételből lehetett választani 49-től 129 forintig. Mindenképp dicsérendő, hogy a főételekből kisadagokat is lehetett kérni. A készételek és a fris- sensültek között a hagyományos és megszokott étkeket sorolták, mint például a babgulyás, pacalpörkölt, rántott sertésszelet, lyoni sertésmáj stb. Mielőtt fizetésre került volna sor, felkerestem a mellékhelyiséget. Elborzadtam. A WC-t akár a kukából szedték volna össze, kopott, szedett-vedett, ragasztott. A mosdókagyló és a törülköző is hótkoszos volt. Azt gondolom, ezek rendben tartása nem is annyira pénz kérdése, mint inkább az odafigyelésé. Nagyon szimpatikus volt a felszolgáló hölgy hozzáállása a kifogásaimhoz. Nem tiltakozott, nem kekeckedett, elnézést kért az észlelt és felsorolt hibákért... A bőséges és jóízű ebédemért 200 forintot fizettem. ✓ Uj utak Csak azok tudják, akik földes utcában laknak, milyen áldás — főleg sáros időben—egy szilárd burkolatú út. Bizonyára örülnek azok a mezőberényiek is, akiknek háza előtt nemrégiben be- tonutat építettek, habár nyilván nem kis felfordulással járt a munka. A Liget utca és a Micsurin tér, a Győri János utca és a Kastély köz környékén lakóknak ezután nem kell félniük az esőtől, hisz sártalan autóval közelíthetik' meg otthonaikat, a Kölcsey utcában pedig felújított út várja az arra járókat. Ha már van út, jó lenne buszmegálló is a Liget utcába és a Micsurin térre; erről jelenleg még tárgyal az önkormányzat a Volánnal. A Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat békéscsabai főépítésvezetősége március végén kezdte meg a munkát. A mintegy tízmillió forintos költséggel épült utak műszaki átadására a múlt héten került sor. Annak idején igen nagy vihart kavart a képen látható szobor, Varga Imre, Kossuth-díjas szobrászművész alkotása, mely Boudelaire verse nyomán A dög nevet kapta szülőatyjától. Sokan úgy vélték, csöppet sem illik környezetébe, a mezőberényi belváros egyik modern bérházának átriumába „A város cédája” —ezt a nem éppen hízelgő elnevezést kapta a műalkotás, melyIII. Károly 1717-ben „Hűséges szolgálatai jutalmául” Harruckem János György volt császári alezredesnek Békés megye kilenc helységét adományozta. Az 1723. május 3- án kelt királyi adománylevélben Berény még nem önálló falu. 1732-ben Harruckem új adománylevelet kért a királytól, és ebben az új adománylevélben Berényt már önálló községként említik. Újratelepítése tehát a két időpont között történt. Az eddigi kutatások szerint 1723 és 1731 között előbb szlovákok, majd német és magyar jobbágyok települtek meg Berényben, s vetették meg a mai község alapjait. Harruckem János György fiának, Ferencnek a halála után (1775) az örökösök ről a környékbeliek igen ellentmondásosan vélekedtek. Sőt, sokan nem restelltek papírt, tollat ragadni, hogy felszólítsák a város vezetőit: távolítsák el ezt a . szemérmetlen alkotmányt. Nos, a szobor maradt, s mára már elcsitult a felháborodás is. Ki tudja: a herényiek talán megszerették, de lehet, hogy csak megszokták ezt a nem mindennapi „asszonyságot”... 23 évig közösen kezeltették a birtokaikat. 1798-ban az uradalmat öt részre osztották. Az ötödik részhez tartozott Csaba, Mezőberény és Doboz,- melyet özv. Siskovics József- né Harruckem Borbála kapott. Siskovicsné azonban eladósodott, és birtokait eladta, így Berényt báró Wenckheim Fe- rencné Rosenfeld Karolinának, aki azt később fiának — körülbelül 1808 körül —, Wenckheim Józsefnek adta át. Wenckheim Józsefet 1812- ben iktatták be birtokába. Berény a körösladányi uradalomhoz tartozott, mert a Wenckheim család ott lakott. Részlet Bartóki József A mezőberényi német evangélikus templom című könyvéből Szlovák néprajzi tábor Mezőberény — mint háromnemzetiségű település — igen gazdag néprajzi hagyományokkal rendelkezik. A kutatók mindig találnak itt olyan féltve őrzött díszítőművészeti vagy használati tárgyat, amely sokat elárul arról, hogyan éltek régen errefelé. Nem véletlen, hogy8 éppen ez a város ad otthont június 23-tól 29-ig a szlovák néprajzi tábornak. Szlovák nyelvterületről mintegy húsz kutatót várnak, akik elsősorban az emberi élet fordulóira, a szlovákság hiedelemvilágára, a népi építészetre, a földművelés, állattartás mikéntjére lesznek kíváncsiak, s azt is szeretnék megtudni, milyen hatással vannak egymás életmódjára, szokásaira az etnikumok. Adatközlőik a helyi szlovák klub tagjai lesznek, gyűjtőmunkájukat segítik a helyi művelődési intézmények és az egyházak. A települések tulajdonában, illetve kezelésében lévő, közcélra hasznosított földbirtokok területe 1935-ben Település Kincs- Községi Közbirto- Alapít- Isko- Egyesületi, Összesen tári városi kossági ványi lai társulati ha-ban földbirtok katasztrális holdban Mezőberény — 1788 584 — 1 287 2105 Köröstarcsa 28 639 482 — — 282 825 Csárdaszállást 1935 után alapították. Az oldalt írta: Bede Zsóka, Béla Vali és Gubucz Katalin. A fotókat Gál Edit készítette Aranykorona 14410 8 075 Szobor az átriumban
