Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-06 / 131. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1991. június 6., csütörtök Szabó „törzs” két tűz között... (Folytatás az 1. oldalról) Szabó István mindössze 28 éves. Békéstarhosi lakos, munkahelye a békéscsabai tűzoltóság. Négy évvel ez­előtt határozta el, hogy tűz­oltó lesz. Hivatásnak tartja, és ragaszkodik is választott munkájához. Most meg úgy tűnik, ki akarják zárni hi­vatása gyakorlásából. — Az idén beválasztottak a Hivatásos Tűzoltók Füg­getlen Szakszervezetének országos elnökségébe — kezd hozzá a hosszú történethez. — Ez azzal (is) jár, hogy munkaidő-kedvezményt ka­pok, ha igazoltan vagyok tá­vol. Május 14-én elnökségi ülésre hívtak. Bejelentettem ezt a szolgálatban lévő fe­lettesemnek, aifi ragaszko­dott ahhoz, hogy a városi parancsnoknak, Szendi Géza őrnagynak is jelentsem. Szendi őrnagy közölte ve­lem, nem mehetek el... Ta­lán indulatosabban reagál­tam a kelleténél, mert azt mondtam: „Már ne hara­gudjon, de ezt nem ön dön­ti el... ” Szó, mi szó, el­mentem az értekezletre, hi­szen tudtam, hogy a Munka Törvénykönyve szerint jo­gom van a távozásra. — Mi történt ezután, hi­szen akárhogy vesszük, Ön megtagadta a parancsot... — Milyen parancsot ta­gadtam meg? Ha megtagad­tam, akkor a parancsnokom is parancsot szegett, hiszen írásban megkapták, hogy a tisztségviselőt milyen szak- szervezeti jogosultságok ille­tik meg. Sőt, a-felsőbb szak- szervezeti szerv egyetértése szükséges a tisztségviselő el­len fegyelmi eljárás megin­dításához js... — Merthogy fegyelmit in­dítottak maga ellen? — Pontosan. Az országos . parancsnokkal együttműkö­dési megállapodás született, amiről Szendi őrnagynak is tudnia kell. Magyarul, ha én parancsot tagadtam, Szendi őrnagy már előbb ugyanezt tette, s ellene szak­szervezeti jogok korlátozása címén szintén fegyelmit kell indítani ... — Említette, hogy szemé­lyi ellentétek vannak önök között... — Amikor idekerültem. Szendi őrnagy nem sokkal később irodai munkára ren­delt. Valószínű, hogy tervei voltak velem. Három hónap után rájöttem, nem nekem való. Erre mi történt? Az őrnagy lepakolt a telefon- központba. Az idős, gerinc­sérült kollégák tűzhöz jár­nak, míg én itt ülök lassan másífél éve a telefonnál. Szendi Géza őrnagy íróasz­talán irathalmaz. „Készült Szabó Istvánból.” — Ha álmomból ébreszte­nek is tudom, hogy Szabó Istvánnal mj minden prob­léma akadt. Kezdjük hát az­zal a bizonyos május 14—i esettel, amikor országos ér­tekezletre ment volna. Az aznapi létszámunk a mini­mumnál kettővel kevesebb volt. Mondtam neki, csak akkor engedélyezem a távo­zását, ha gondoskodik vala­kiről, aki helyettesíti. — Ne haragudjon, nem Szabónak kellett a szolgálat­csere. Ha a parancsnoknak kell biztosítani a szakszer­vezeti ügyel? intézésére az elutazást, akkor a parancs­nok gondja-baja, hogy he­lyettest találjon. — Ha az törvénysértő, hogy én a szolgálati szabály­zat szerint jártam el, akkor engem meg kell büntetni ... — lapozzunk. Igaz, hogy önök között személyi ellen­tét van, amiért Szabó Ist­ván nem váltotta be a hoz­zá fűzött reményeket? — Igaz. — Nem befolyásolta ez önt a döntéseiben? — Túlságosan éles ahhoz köztünk a helyzet, hogy eb­ben az ügyben szub jektív le­gyek. Valóban szakmai he­lyettesnek szántuk, akiiből egyik legfontosabb ember le­het a parancsnokságon. En­nek gyakorlására irodába helyeztem. Két-három hó­nap múlva kiderült, hogy türelmetlen, fegyelmezetlen. Egyszóval utálta azt a be­osztást. Nem is tagadta. Láttam, nincs értelme gyö­törni, és lehelyeztem híradó- ügyeletesi szolgálatba. — Nem luxus, hogy egy életerős fiatalembert tele­fonközpontban tart? — Túlfűtött ember. Állan­dóan pattog, mindig mást akar. Neki hülye a szolgálat­parancsnok, a helyettes bun­kó és nem ért a dolgához, ö háromévi szolgálat után mindent jobban tud. Lehet, hogy jobban tudná. Csak az a baj, hogy nem vállalja a felelősséget. A partvonalról pedig ne kiabáljon be ne­kem senki... — Ha jól értem, Szabó István büntetésből van a te­lefonközpontban? — így is fel lehet fogni. — Ha ilyen renitens, va­lószínűnek tartom, kapott már fegyelmit. Ha pedig ka­pott, miért van még mindig az állomány kötelékében? — Kapott, de nem annyit, hogy az állományból el le­hetne bocsátani. De ne ha­ragudjon, egy pafancsmeg- tagadás azért az már túlzás. — Volt még valamilyen, főiskolai tanulmányi szerző­dés is, amit ön egyoldalú­an felbontott? — Miután nem vállalta a beosztást, amire szántuk, természetesen. De be akar­tam iskolázni szeptember­ben. Hangsúlyozom, csak akartam, most már vissza­vontam a beiskolázási szán­dékom. — Miért? — Ilyen mentalitással, ilyen felfogással nincs helye az állományban. Parancsot megtagadni nem volt jogo­sultsága. — Mi az ön lépése ezek után? — Parancsmegtagadás mi­att javaslatot tettem a szol­gálati viszony megszünteté­sére. — Értesítette erről a felet­tes szakszervezetet? — Természetesen. Döntés még nem született. Béla Vali MSZOSZ: Hová mennek a diplomások? (Folytatás az 1. oldalról) egy százzal több hallgatót vesznek fel, mint tavaly. Nemcsak pedagógusok, de más szakemberek képzését is vállalná az iskola, a régió igényeihez alkalmazkodva. Többek közt erről is dönt majd a.készülő felsőoktatási törvény. ■ * * * A DATE szarvasi karán 72-en végeznek az idén. Dr. Hodossi Sándor főigazgató elmondta, hogy egyelőre mindössze két hallgatónak van biztos állása. Eddig az üzemeknek központilag megszabták, hány mérnököt kell alkalmazniuk, mostanra azonban ezt feloldották. — Az iskola a jelenlegi igényekhez képest túlszako­sított. A jövőben a figyelmet két szakterületre kell irányí­tani, a felsőfokú farmerkép­zésre és az ehhez infrastruk­túrát biztosító szaktanács­adó-képzésre. Az egyéni vál­lalkozásokhoz szükséges is­meretekkel már az idei év­ben is — tantervén kívül — elláttuk a hallgatókat. A végzős fiúik közül többen ka­tonai szolgálatra vonulnak be augusztusban, és ők re­mélik, hogy leszerelésük után már rendezett viszo­nyokat találnak. Néhányan fóliázással próbálkoznak, ott igyekeznek hasznosítani is­mereteiket. A tsz-ek és az állami gazdaságok a társa­dalmi ösztöndíjasok többsé­gét nem tudják visszavenni, hiszen ott is az átalakulás korát élik — tájékoztatott a főigazgató. * * * A Brunszvik Teréz Óvónő­képző Főiskola száz végzőse nagyrészt önállóan keres munkahelyet. Bár a meghir­detett álláshelyeket kiteszik az iskolában, az intézmény vezetői úgy látják, a pályá­zati rendszer „végnapjait” éli — Nemrégiben még az is­kolán keresztül találtak he­lyet a hallgatók, -most azon­ban nemigen tudunk segíte­ni — kezdte dr. Búzás Lász­ló főigazgató-helyettes. — A minisztérium és a kormány­zat álláspontja mindeneset­re az, hogy a felvett hallga­tók létszámát a későbbiek­ben mégis növelnünk kell. Azt azonban senki nem ga­rantálja, hogy a végzősök állást is kapnak. Eddig mint­egy 50 tanulónak van „le­kötött” munkahelye, a töb­biek még keresgélnek. A pá­lya egyre inkább telítődik, a bérek pedig egyenesen tra­gikusak. Talán ezen okok miatt is csappant felére az intézménybe jelentkezők szá­ma. Árakkal szemben Kétszáz forint családipótlék - emelést és ugyancsak 200 forint nyugdíjemelést, a minimálbé­rek 7000 forintról 8000 forintra emelését, a bérfékek lazítását, a szociális segélykeret igazságo­sabb, az önkormányzatok és a szakszervezetek bevonásával történő elosztását kérték az MSZOSZ Iszakértői azon felül, amit a kormány javasol az energiaár-emelés kompenzálásá­ra. Mint ismeretes, a kormány — a 2,5 milliárd forintos szo­ciális csomagterv részeként — 1,66 milliárd forintot szán az energiaár-emelések ellentétele­zésére. A szakszervezetiek ezt nem tartják elfogadhatónak, ér­veik sorában felvetették iaz árak felülvizsgálatának szükségessé­gét is, mégpedig azért, mert sze­rintük az átlagszámítások nem mutatják ki, ihogy egyes réte­gekre már milyen elviselhetet­len terheket ró bizonyos ener­giafélék igen nagy áremelése. Kifejtették azt is: reálisabb megoldás lett volna az áreme­lés nem egyszeri, hanem üteme­zett bevezetése. E javaslatokat az ÉT hétfőn létrehozott ad Jioc bizottságá­nak szerdán — a 'Népjóléti Mi­nisztériumban »— megtartott, egyeztető megbeszélésén terjesz­tették elő az érdekeltek. Az ÉT pénteki, plenáris ülésének si­kertelen egyeztetése után pró­báltak meg most választ találni a szakértők arra, hogy milyen energiaár-emelési kompenzáció felel meg a kormány lehetősé­geinek, illetve a munkaadók és a munkavállalók elvárásainak egyaránt. Az egyeztető megbe­szélést -jövő héten hétfőn foly­tatják. „VALÓSZÍNŰTLEN, HOGY IGAZA LEGYEN AN­NAK, AKI EGESZEN BIZTOS ABBAN, HOGY IGA­ZA VAN — ÉS HOGY EGYEDÜL NEKI VAN IGAZA.” ANCSEL ÉVA Diána M agy felbolydulást okoz mostanság Pest-Budán néhány asszonysága Pénzért mutogatják magukat, telje­sen ruhátlanul, és semmi csábításra nem mondanak nemet. Meg kell hagyni: igent se mondanak. Teljes a diszkréció, hallgat­nak őkelmék. Egy mukk nem sok, jókora ideje annyit se szólnak, pedig nőnemű lé­nyeknél ez a legnagyobb ritkaság. Mielőtt a kalandra éhe» férfiak csapatostul fölke­rekednének — nem tudván a közelebbi, erotikus szolgáltatásokról —, elárulom, nem ledér nőszemélyek láthatók ős Buda­várban^ hanem néhány dinoszaurusz tartja izgalomban a közönséget. Az őslényeknek is csupán a csontos váza, az viszont teljes épségben. Aki kíváncsi rájuk, megnézheti, de nem szabad azonnal berontani a szen­télybe, érderhes egy kis sétával kezdeni a találikiózálst. Ilyenkor, nyár elején már teljes fegy­verzetében csillog a budai vári Ahová a török is csellel tudott bejutni, most né­hány bankóért kitárulkoznak a kapuk. Jó látni a szépen vigyázott házakat, a mű­emlékektől dús utcákat. Hiába, kérem, vérzivataros idők múltán is maradt itt érték, van mit megőriznünk. Egy-egy ka­pualjba betérve elgondolhatjuk, mifélte polgárok eltek itt, amikor Zsigán and ki­rály vagy Mátyás volt az úr. Történelmet őriznek az ódon kövek, s csendben tűrik a mali cifraságokat is. Mindenféle ajándék­boltok bejáratánál rámás csizmás menyecs­kék, bőgatyás legények csalogatják az ide­gent. Pörge kalap, párta, gyöngyösbokréta — itt minden megelevenedik, éppen úgy, ahogy a turista elképzeli, a bennszülötte­ket, a nagy magyar pusztaságon. Taxik mellett konflisok sorakoznak, s egy fehér kesztyűs úr, fáradságot palástolva, tekeri a verklit. Aki itt se talál kedvére valót, nem boflik bele egy szittya betyárba, jobb, ha ki se mozdul távoli hazájából. S akik eljöttek, mint a termeszhangyák, csapatos­tul vonulnak, élen az esernyőjét magasba tartó idegenvezetővel. Mennek, mennek, fényképeznek, és néhány ezüstpénzt el- hullajtanak köztük, ahogy ilyenkor szo­kás. Turistáink feltétlenül megcsodálják a pa­lotában fészkelő dinoszauruszokat. Európá­ban itt láthatók először, és az a másfél dollárnyi belépőjegy igazán potomság egy ilyen ritkaságért. Nem is értik, hegyezek a csóringer magyarok miért szívják a fo­gukat, s számolgatják, hogy az ő kavicsa­ikban, a forintokból éppen száz darabot kell leszurkolni a belépőjegyért. Hiába, ké­rem, ezek a keleti népek már (ilyenek. De, aki közülük — bennszülöttek közül — rászánja magát, kérem, csodálkozzon. Hozzá szólok: 150 millió év vicsorít felénk! Iszonyat. Ennyit elképzelni se lehet. Ami­kor ezeket a csontokat az őshüllők izmai és pikkelyes bőre vette körül, híre-hamva se volt még az embernek. Hogyan is lett volna! 150 millió év távlatában egyet-ket­tőt még tévedni is lehet, és a legtávolabbi ősünk is talán ha százezer év messziségé- ben fedezhető fel. A történelem kezdete pedig itt van, karnyújtásnyira. Beleszédü­lök, ha ilyen mércével nézve a saját -lé­tem egy szempillantás csupán. N e mosolyogj, Diána! Tudom, nőstény voltál, ti vagytok a szívósabbak. Egy csokor virággal, ha köszöntenélek, mit szóinál hozzá? Lám, nevet is találtam neked, ez is emberi szokás. Ott. a mongol sivatagban, eltemetve, hitted volna, hogy egyszer találkozunk? Körülötted sok-sok dinoszaurusztojás, őket se kelti már ki a meleg napsugár. Jégkorszakok jöttek, utá­na pedig furcsa, esetlen emlősök, akik most e bolygó urának képzelik magukat, és pénzért* mutogatnak benneteket. Ilyen fajta, ne csodálkozz rajtuk. S, ha újabb 150 millió év is vár rád, figyelj oda. .mire jutnak azok, akik most körbeállnak. Mondjuk, akár a következő néhány esztendőben. Andódy Tibor Jövő héten: kárpótlás Újabb hittanvita Deme Zoltán, a szarvasi választókerület képviselője még hozzászólásra készült a volt egyházi ingatlanok tulajdoni hely­zetéről szóló törvényjavaslat tegnapj vitájához, amikor véle­ményét kértük az állam és az egyház közötti kapcsolatról. A képviselő álláspontja a korábbihoz képest nem változott, legfeljebb gazdagodott a hosszú vitában hallottak alapján. Ma is vallja: szükség van az állam és az egyház teljes szétválasz­tására, de ahogyan az elhangzott gazdag vitaanyagból kiderült, nem azonnal. Nem szabad most ezt robbanásszerűen végrehaj­tani, mert még nem teljesen érett a gondolat. Itt most nem­csak anyagi vitáról van szó, hanem arról is, hogy mennyire van szükség ma, és lesz szükség holnap arra a szolgálatra, amit az egyház tud nyújtani. Ha jobbak lesznek a lehetősé­gek, akkor többet nyújt az egyház, ha nem, nehezebb lesz. Ta­lán nem is ideológiai vitáról van szó, hanem egy újabb hit­tanvitáról. A rendszerváltás, ami elkezdődött, még tart, még nincs vége, és ebben a folyamatban az egyházon belül is meg­újulásra van szükség. Ez is egy folyamat, és ez sem lesz gyors — mondta a képviselő. Deme Zoltán a közvetlen célt is meghatározta: ez nem az azonnali szétválasztás, hanem az anyagiak segítségével az azon­nali szolgálat. Széles körű erkölcsi nevelést kell folytatni, taní­tani az embereket, éppen most, a változás érdekében. A tör­vény azonnal nem lesz tökéletes, azzá kell tenni. Zelman Ferenc (Folytatás az 1. oldalról) pontja is — nem lehet rész­letes vitára bocsátani. Mivel kétharmados törvényről vr|i szó. „ígéretet tett arra”, hogy ha az önkormányza­tokat érintő problémák ügyében nem sikerül komp­romisszumot kötni — ebből a tervezetből nem lesz tör­vény. Hasonló szellemben szólt Tamás Gáspár Miklós, (SZDSZ) is. A felszólalások egy-egy megfogalmazása azonnali reagálást váltott ki a pad­sorokból, s az elnöklő Szű­rös Mátyásnak többször a csengő megszólaltatásával kellett fenntartania a ta- tácskozás rendjét. Ez tör­tént.. amikor Gadó György (SZDSZ) valamilyen össze­függésben az 1Ö19 utáni magyarországi társadalmi rendszert említette, s az el­lenforradalmi jelzőt hasz­nálta. A kérdésről külön vi­ta bontakozott ki, amelyet Dénes János (független) ér­zelmektől telített felszólalá­sa után Szűrös Mátyás az­zal zárt le; talán nem vol­na most célszerű Horthy Miklós személyének, a nevé­vel fémjelzett korszak érté­kelésének a megvitatása. Mivel a rendes parlamen­ti menetrend szerint dél­utánra csaknem valamennyi bizottság tagjait ülésre hív­ták össze, az elnök délben bezárta a plenáris ülést. Névjegykártyát egy beteg kisfiúnak! CRAIG SHERGOLD 36 Shelby Road Carshalton ANGLIA SURREY SN 11 LD (Folytatás az 1. oldalról) Milliók mozdultak meg, hogy segítsenek Craignek. Szent Antal-lánc módjára mennek a levelek hivatalról hivatalra, ismeretlenek ké­rik: küldjenek névjegykár­tyáit a betegágyhoz. Aki ilyen, segítségre felszólító le­velet kap, az újabb tizeim­re továbbítja a segítő ké­rést. Hogy ki indította el a láncot? Ki tudja? A szer­kesztőségünkbe érkezett név­sorba^ spanyol, német, hol­land, olasz, ausztrál, hong­kongi, dél-afrikai és kana­dai címek olvashatók. Meg természetesen magyaroké. Közöttük csaknem vala­mennyi országos lap szer­kesztőségéé, és szép szám­mal megyei cégeké is. Mi most olvasóinkat is szeretnénk bekapcsolni a láncba. Kérjük, küldjenek Craig Shergold kisfiúnak egy névjegykártyát! A borí­tékot címezhetik szerkesztő­ségünk címére is (Békés­csaba. Munkácsy u. 4.). A borítékra írják rá: névjegy- kártya. Küldeményüket kész­séggel továbbítjuk a Lon­don melletti Surreybe. Se­gítsenek! Elsőként átvilágítás, egymillió dollárért (Folytatás az 1. oldalról) kis- és középvállalkozókat. A „Tőketárs" a volt megyei Mészöv-központoknál kiala­kított ügynöki hálózaton ke­resztül máris keresi a vállal­kozókat (termelőket), folya­matos kamatfizetési és -tör­lesztési terhektől mentes hi­telforrást kínálnak. (Békés­csabán az érdeklődők dr. Futó Sándort kereshetik, ná­la kapható kérdőív is — te­lefon: 27-155.) Lapunk kérdésére Puch László igazgató elmondta: tapasztalatuk szerint az áfé- szek nemhogy gyanakodva, mérlegelve figyelték volna az újszerű együttműködési le­hetőséget, hanem inkább sür­gették, hiszen így találhat­ják meg helyüket a nagyke­reskedelem és a maszek szféra között, illetve mel­lett. Hogy mikor is érzékeljük a COOPHOLDING terveinek megvalósulását? „A közeljö­vőben” — mondták az ille­tékesek. (fábián)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents