Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-05 / 130. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1991. június 5., szerda © Ismét a lll/lll-asról áldatlan állapotok Mezőhegyesen — Köztudott, hogy a Mezőhegyes! Mezőgazdasági Kombinát vezetői beosztására kiirt pályázatok nem hoztak eredményt, így ismét meghosszabbították a volt vezérigazgató megbízatását — vázolta röviden a mezőhegyesi állapotokat dr. Remport Katalin, a mezökovácsházi választókerület képviselője (MDF), majd így folytatta: — Hogy ez mit jelent az egyébként is rosszul működő kombinátban, nem kell magyarázni. A döntés még mindig várat magára, mert vagy nem mernek, vagy nem akarnak állást foglalni ebben az ügyben. A gondok közben nőnek, a gazdaságnak jelenleg másfél milliárdnyi adóssága van. Ugyanakkor a több mint két és fél ezer gazdasági dolgozó alig bízik a jövőjében, több százan az elbocsátás listáján érzik magukat. Rendezetlenséget tapasztalnak a privatizáció területén, rossznak tartják a munkaszervezéseket. Azt is látják, hogy az adminisztratív területen nincs leépítés, ha van is, eddig egy-egy áthelyezéssel valósult meg. • A pályázat körüli huzavona sürgős megoldásra vár. Egy úiabb pályázati kiírás csak elodázná a végleges megoldást, újabb reménytelenséget keltene Békés megye legnagyobb gazdaságában, amiről még ma is azt mondják, ha elvetik a magot, és nem nyúlnak hozzá a vetéshez, akkor is lesz termés. A kérdés nemcsak a mezőhegyesieket foglalkoztat ja, hiszen van területe a gazdaságnak Dombegyházon is, ahol korábban virágzó, ma széteső földművelésről beszélnek az emberek. így nem lehet és nem Is szabad gazdálkodni. Félő, hogy az áldatlan állapot, a vezetői posztok rendezetlensege további romláshoz vezet Mezőhegyesen — mondta Remport Katalin. Zelman Ferenc (Folytatás az 1. oldalról) III/III-as ügynöklistát ak- tuálpolitikai érdekek szerint használja fel. Válaszában Antall József miniszterelnök leszögezte, hogy maga is fontosnak tartja a kérdéskör törvényi szabályozását, ám hozzáfűzte: az igazolások kiadásával jogi értelemben korrektül járt el a kormány. A polémiát követően a plénum folytatta a szerencsejátékokról szóló törvény- javaslat általános vitáját. A felszólalások után Szabad György az általános vitát lezárta, s a képviselők megszavazták a javaslat részletes vitára bocsátását. Az Országgyűlés a továbbiakban az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvénytervezet általános, vitáját folytatta, ebédszünet után interpellációk, kérdések következtek. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került ön- kormányzatok kiegészítő állami támogatásáról szóló törvényjavaslat elfogadásával az Országgyűlés este fél hatkor befejezte keddi munkáját. Szerdán reggel 9 órakor a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény- javaslat általános vitájával folytatják a képviselők az ülésszakot, amelyet valószínűleg a déli órákban — reményük szerint a vita lezárásával — berekesztenek. Mi lesz a szén- utalványokkal? Dr. Pelcsinszki Boleszláv „égetően” fontos ügyben, kéréssel fordult az ipari és kereskedelmi miniszterhez. Példaként a dévaványai tü- zépen történteket említette. A tízezres lélekszámú településen ugyanis a tüzépte- lep vezetője csak egy bizonyos mennyiség határáig fogadta el a régi áron befizetett szénutalványokat. Arra hivatkozott, hogy újabb szénszállítmányokra a határidőn belül nincs remény. A képviselő nem azt kifogásolta ezúttal, hogy a tüzelőanyagok árát emeli a kormány, hanem azért emelt szót, mert a kormány jóhiszemű intézkedése nem úgy valósult meg a gyakorlatban, ahogy kellett volna. Dévavá- nyán például úgy tudták, hogy a múlt hét péntekig befizetett s/^n utal vány okra, ha későbbi szállítással is, a helybéliek a régi áron kapják meg a szenet. A lakosok azt panaszolták, 'hogy már csütörtökön nem fogadták el a szénutalványokat. Hasonló ügyekben más községekből is kapott észrevételeket a képviselő. Pelcsinszki Boleszláv kérte a tárcavezetőt, halasszák el vagy töröljék a végső ki- szállítási dátumot, illetve határidőt, mert nem lehet néhány napra leszűkíteni a sóik utalvány majdani kiszolgálását. *A szénügy pedig emberek tömegeit érinti. Pelcsinszki Boleszláv soksok megyei sorbanálló nevében szólt a Parlamentben, hiszen a közelmúltban megannyi észrevétel, panasz érkezett szerkesztőségünkbe is. Közülük a legfrissebb Molnár Istvánnéé, aki Medgyes- egyházáról küldött levelet. Többek között így ír: Sajnos, nálunk, Medgyes- egyházán hónapok óta nincs szén és nem is tudnak ígérni a közeljövőben a helybeli tüzépen.' De be sem tudják venni az utalványokat, hogy mi is még a régi áron kapjuk az értük járó szenei. Mégis, szeretném tudni, bízhatunk-e a miniszter űr ígéretében, miszerint az utalványok szeptember végéig beválthatók és a régi áron jutunk szénhez. Önök nemrégiben azt írták, hogy a környező falvakban és városokban van és volt szén, és be tudták váltani az utalványokat is. Sajnos nálunk nincs erre mód, és más faluba sem mehetünk az utalványunkkal, mert ott csak helybelieket szolgálnak ki. Akkor most mit tehetünk? Olvasónkkal és „sorstársaival” magunk is egyetértünk. Az ügyben minden bizonnyal a legtöbbet Pelcsinszki Boleszláv tett parlamenti felszólalásával. S mint a miniszter válaszában kifejtette, a helyzet nem reménytelen, s megtesznek mindent az utalványukkal sorban állóikért. Lemondott Oláh Sándor, az FKgP fiititkára Oláh Sándor, a Független Kisgazdapárt főtitkára kedden délután a Parlamentben rendezett „egyszemélyes sajtókonferenciáján” meglehetős meglepetést okozva bejelentette, hogy június 14-i hatállyal lemond pártja országos főtitkári tisztéről. A Pécsen tartózkodó kórházi kezelés alatt álló Nagy Ferenc József pártelnöknek írt levelében lépésének indokaként közölte: csak erkölcsileg és politikailag feddhetetlen emberekkel együtt képes tevékenykedni. Ennek megfelelően a párt testületi ülésein nem fog a jövőben részt venni, a parlamenti munkában ellenben fokozottabb mértékben kíván küzdeni a politikai és a közélet tisztaságáért. Lemondólevelében reményét fejezte ki, hogy elmúlik pártja és a koalíció „mai lázas állapota”. A főtitkár döntése indokaként nem volt hajlandó semmi konkrétumot mondani, de elhatározása feltehetőleg kapcsolatban van azzal a vizsgálattal, amelyet a párt elnökségének tagjai kértek önmaguk ellen, és amelynek eredményét Antall Jó- „ zsef miniszterelnök pénteken adta át 11 elnökségi tagnak. Mint ahogy kedden Zsíros Géza, a főtitkár döntését kommen- , tálva megerősítette, Oláh Sándor azután kezdett el — Zsíros Gézával is bizalmasan konzultálva — a lemondás gondolatával foglalkozni, amikor kiderült, hogy csak 10 elnökségi tag hajlandó megmutatni az átvilágítás eredményét, illetve, ihogy a 11. tag átvilágítása még folytatódik. Zsíros Géza különben, ép- nen úev. mint a beielentéskor jelenlévő ömolnár Miklós főtitkárhelyettes. sajnálkozását fejezte ki. Utóbbi kilátásba helyezte. hogv hamarosan közli elhatározását, megmarad-e a jelenlegi noszton, vagy nem. Valaki levelét megírta... (Folytatás az 1. oldalról) tartotta jelenlegi beosztásánál. — Beszélik, azért sem pályáztak, mert úgy gondolták, a megyei rendőrfőkapitány Önt támogatná. Tartottak attól is, hogy utólag, megerősítve tisztében, megtorlással él. — Meggyőződésem, a főkapitány úrnak is kedvezőbb lett volna, ha többen pályáznak, és amennyiben lenne nálam jobb, mellette döntene. — Tud-e róla, hogy munkatársai levelet juttattak el a gyulai képviselő-testülethez? — Tudok egy névtelen levélről. amelyet vagy a testületnek, vagy egyes képviselőknek küldtek el. Az egyik képviselő megmutatta nékem. Az első sorok után tudtam, házon belülről fogalmazták. A mocskolódás mestermunkája. Leírták például, hogy elüldöztem munkatársaimat, hogy kegyetlen, bosszúálló ember vagyok. Most is azt mondom, aki vagyon elleni vagy korrupciós jellegű jogsértést követ el, annak az állományban nincs helye. Egyébként is, az elbocsátásukat én csak javasoltam. — Ismeri-e az önkormányzati testületek állásfoglalásait? — Hivatalosan nem. — Állítólag a gyulaiak arra kérték a környező települések önkormányzatait, változtassák meg „igen" szavazatukat. — Találgatásokkal nem foglalkozom. — Amennyiben kinevezik, változtat-e valamin? — Alapjaiban semmin. Az út, amin járunk — ezt pályamunkámban is kifejtettem — hosszabb-rövidebb ideje megkezdett folyamat, megvalósításán munkálkodunk. Munkatársaimmal szembeni követelményeimen sem változtatok: magas szintű szakmai ismeret, magas szintű gyakorlás. — Azt mondják, keményen bánik beosztottaival. — Ez az ítélet körülbelül 1975—78-ig volt igaz. Ügy gondolom, ma sokkal lojálisabb vagyok. Nyugodtabb, oldottabb légkört szeretnék a kapitányságon teremteni, munkatársaimmal közösen. — Az önkormányzatoknak egyetértési joga van. Hány szavazat szükséges ahhoz, hogy önt kinevezzék? , — A tizenegy szavazatból hat igen kell ehhez. De ilyen, vagy ennél valamelyest kedvezőbb aránynál is meg kell fontolnom, vállalom-e. — Ha nem lesz megfelelő az arány, feltehetően új pályázatot írnak ki, Ismét próbálkozik? — Amennyiben veszték, még egyszer nem pályázok, legalábbis Gyulán nem. A korábbi ajánlatok közül a még létezők valamelyikét választom. Nem egy helyről megkerestek ugyanis az országból. — A rendőri pályán marad? —• Természetesen, ez a szakmám. Szőke Margit A gyulai tűzoltók a felvonuláson Négyezer tűzoltó a sátor alatt (Folytatás az 1. oldalról) akkori határ-rajzolás mai kritikájának. A hét végén —■, az itt csak Brunecknek nevezett — kisvárosban mégis az európai együttműködés páratlan fesztiválját tartották meg. Európa és Amerika 16 államából négyezer tűzoltó zarándokolt el az 1256-ban épített vár köré települt méregdrága síparadicsomba. Nem is titkolták, hogy a barátkozás szándéka hozta ide őket. E rendezvény részesei voltak a gyulai állami és megyei kórházi tűzoltók is. Az idegenforgalmi bombaként ható rendezvény — napokig visszhangzott tőle a völgy —, alfája és ómegája A tagság dönt Akár országos figyelmeztető sztrájkkal is nyomaté- kot adnak a szakszervezetek követeléseiknek. Az MSZOSZ- be tömörült szakszervezetek a tagságuk körében tapasztalható növekvő elégedetlenség tárgyalások útján történő érvényesítésének ismételt eredménytelensége miatt Országos Egyeztető Bizottságot hoztak létre az ezzel összefüggő további, teendők meghatározására, és a szakszervezetek fellépésének összehangolására. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége szak- szervezeteinek vezetői döntöttek erről kedden, amikor értékelték a kormány és az MSZOSZ között hétfőn megtartott tárgyalásokat. Megállapították, hogy a szak- szervezeti kezdeményezésekre . adott kormányzati válaszok elfogadhatatlanok, mert azokból kiderül: az általánosságban megfogalmazott egyetértésen kívül a kormány részéről egy kérdésben sincs készség gyors, érdemi megállapodásra. A kitérő válaszok világossá tették. hogy a kormány érzéketlen a munkavállalók millióinak nyomasztó napi megélhetési gondjai iránt. Az Országos Egyeztető Bizottság felhívással fordult a tagsághoz, ebben többek között kérik, hogy az MSZOSZ-be szövetkezett szakszervezetek tagjai legké- sőbh június 7-én, pénteken délig bizalmijaik, tisztség- viselőik közvetítésével jelezzék a szakmai-ágazati szak- szervezeti központjaiknak véleményüket, határozzák meg szakszervezetük, s ezáltal az MSZOSZ magatartását, a szükséges teendőit válaszul a kormány és az MSZOSZ hétfői tárgyalásán tanúsított kormánymagatar- tásna. Meg kell kérdezniük szaktársaikat, kollégáikat — hangsúlyozza a felhívás —, hogy támogatják-e azokat a munkahelyi kollektívákat, szakszervezeteket, amelyek egyre nagyobb számban kezdeményezik, hogy a termelő, szolgáltató területeken figyelmeztető sztrájkkal, ahol a törvény tiltja vagy korlátozza ezt, ott demonstrációkkal. a szűkösnek bizonyult, négyezer ember befogadására alkalmas sátoróriás volt. (Sejtésünk szerint a bruneckiek máig sem végeztek bevételeik össze- számlálásával.) Naponta este hattól éjfélig, megállás nélkül zengett a hatalmas színpadon fellépő együttesek zenéje. Talán lohasztóan hat a tinédzserek öntudatára, ha észrevételezzük. hogy sem az együtt éneklés, a táncolás, sőt még a csápolás sem a húsz éven aluliak találmánya. Itt még a 80 évesek is gyakorlottan művelték mindezt. A dübörgő taps, a fülbe mászó tiroli népzene — no meg az elapadhatatlanul folyó könnyű sör — a helybeliek közül is sokakat a sátor (Folytatás az 1. oldalról) megyék között ez idő alatt csak Pest megyében nőtt jobban a munkanélküliek száma, de abszolút nagysága a Békés megyeinek még így is csak 8 3%-a. 1991 márciusában a regisztrált munka- nélküliek száma legmagasabb Szabolcs-Szatmár-Be- reg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Békés megyében volt, legalacsonyabb Vas, Komárom- Esztergom és Zala megyében. A munkanélküliek számának növekedésével egyidejűleg jelentősen visszaesett a bejelentett üres álláshelyék száma: országosan 1990. január és 1991. március között 36, a megyében 39%-ána. A munkanélküliségi ráta — amely a regisztrált munkanélküliek számának a teljes munkaerő-állományhoz viszonyított arányát fejezi ki — 1991 márciusában országosan 3,0, Békés megyében 5,2 százalék volt. E mutató alapján a megyék sorrendjében Békés (Borsod-Abaúj- Zemplén megyével együtt) szintén a harmadik legrosz- szabb helyzetben van, csak Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megye „előzi” meg, ahol a munkanélküliség már 7-8%-os. Viszonylag még kedvező a helyzet Győr-Mo- son-Sopron és Vas megyében. ahol a munkanélküliek aránva még nem érte el a n-ot. 1990 januárjában Békés megyében a szak- és betanított munkások mindegyike átlagosan több mint 3, illetve 7 munkahely közül választhatott, az idén márciusban viszont már alig volt érzékelhető az egyes állománycsoportok közötti keresletkülönbség. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy szinte nem is lehet a megyében munkaerő-keresletről, csak körüli asztalokhoz csalogatott. De kitódultak az utcára az emberek a másfél órás parádé, illetve a versenyek megtekintésére is. A jó, és ráadásul nemzetközi reklámra éhes üzletemberek elégedetten dör- zsölgethették kezüket: a szponzbrálási összegek termékenyebb talajba nem is hullhattak volna. Aki pedig maga is szívesen venne részt egy ilyen fantasztikus méretű és magával ragadó hangulatú fesztiválon, 1993. május végére beütemezheti: a Nemzetközi Tűzoltó Csillagtúra „házhoz jön”. Ekkor ugyanis Gyulán rendezik meg az immár tizedik találkozót. K, A. J. ^kínálatról beszélni. A mun- kaerőpdacj helyzet az előző év novemberétől romlott erőteljesen. Szomorú tény, hogy napjainkban már diplomások is nehezen, vagy egyesek sehogy sem tudnak elhelyezkedni, holott ismeretes, hogy a megyében az átlagosnál alacsonyabb a felsőfokú végzettségűek ösz- szes, illetve a szellemi fog- lalkozásúakon belüli aránya. A munkanélküli-ellátásban részesülők 1991. március 22-i zárólétszáma országosan 116 029 fő volt, 7,2%-uk (8297 fő) Békés megyei. Ez a létszám a három hónappal korábbihoz viszonyítva országosan 88, a megyében 125nn-kal nőtt. A létminimum egy főre jutó országos átlaga 1991 februárjában 6450 forint volt, ami természetesen ©Mérő a lakóhely jellege, a háztartások létszáma és összetétele szerint. (A társadalmi minimum — amely a társadalmi normák jobb követésére, illetve némi tartalékolásra is esélyt nyújt — egy főre jutó átlaga 1991 februárjában mintegy 7400 forintra tehető.) A számítások szerint egy négytagú család (2 aktív korú felnőtt 2 gyermekkel) február havi minimális költségigénye a városokban átlagosan 26 040, a községekben 24 455 forint. (E témáról részletesebb tájékoztatást nyújt a Fogyasztói árindex) füzetek 1991. áprilisban megjelent 8. száma.) Elképzelhető tehát, hogy miilyen nehéz körülmények között élnék azok, akik elvesztik munkájukat és segélyből vagy járadékból kell eltartaniuk — ha csak átmenetileg is — kiskorú gyermekeiket. István Tiborné tájékoztatási osztályvezető, KSH Békés Megyei • Igazgatósága „NAGY DOLOG IS AZ, MIKOR AZ TÖBB. CSUPÁN BECSÜLETES.” EMBER NEM LESSING Ki tudja, hol áll meg?
