Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29-30 / 151. szám

1991. június 29—30., szombat—vasárnap © SPORT Egy fél szezont szabadtéri pályán, egy felet pedig az új tornacsarnokban játszott az NB I B-s szarvasi férfi kézilabdacsapat. Felvételünk az őszi szezon egyik mérkőzésén készült, amikor a Körös-partiak gólgyárosának, Tóth Jánosnak (dobja a labdát) vezérletével 34—25-re legyőzték a Tiszavasvári együttesét. Az ország „legamatőrebb” gárdájánál nagy kérdés: lesz-e elegendő pénzük arra, hogy újra nevezzenek a hazai bajnokság második vonalába? Fotó: Fazekas Ferenc Lesz-e folytatása a pénz nélküli sikereknek? A „legamatőrebb” kézilabdacsapat Az 1989—90-es kézilabda-bajnoságban az akkor még egycsoportos NB I B-ben a Szarvasi FMSE férfi csapata újoncként kiemelkedően szerepelt, a negyedik helyen kötött ki. Ami ugyancsak nagy fegyvertény: hazai pályán veretlenek maradtak, a Kossuth utcai bitumenes pálya valóságos orosz­lánbarlanggá vált. Az 1990—91-es bajnokságot az NB I B-ben már két csoportban rendezték. A Keleti csoportban hét volt NB I B-s, s öt újonc, egykori NB Il-es csapat kapott besorolást. A logi­kus az lett volna, ha a szarvasi férfi kézilabdázók és vezetőik az új helyzetben nagyratörőbb terveket szövögetnek. A helyiek azonban tudták, hogy az előrelépéshez Szarvason nincsenek meg a feltételek. Az NB I B-ben még a leg­gyengébb csapatok is meccs­pénzért, évvégi helyezési pré­miumért játszanak. A játékosok néhány együttesben sportállás­ban vannak, máshol délig dol­goznak és ebéd után edzenek. Szarvason legkorábban este 6 órakor kezdődött a heti két (!) edzés. A többnyire egész napos fizikai munka utáni tréning in­kább baráti találkozónak, sem­mint terhelést jelentő erőpróbá­nak bizonyult. Utolsó leheletükig Ezek a „kézisek” azonban igazi sportemberek, akik hosszú és eredményes pályafutásuk so­rán mindig — szarvasi színek­ben is — a bajnoki mérkőzése­ken szó szerint utolsó leheletü­kig küzdöttek, sokszor erőn fe­lül teljesítettek. A bajnokság őszi és tavaszi fordulója merőben ellentétes volt. Az eredeti kiírás szerint az első helyezett is csak az NB I két utolsó helyezettjével vívott osz­tályozó során juthatott volna fel az első osztályba, és erre az erő­viszonyok ismeretében kevés esély volt. Az öt újonc csapatot a volt NB I B-sek még idegenben is biztosan győzték le, és a táblá­zat 1—6. helyét foglalták el. A szarvasiak kilenc lejátszott mér­kőzéséből ötször győztek és négyszer kikaptak, a szezont a 6. helyen zárták. A tavaszi küzdelmekre a fel­készülést már az új sportcsar­nokban kezdhették, ami nagy előrelépést jelentett az addigiak­hoz képest. Az ellentételezést viszont a főszponzor, a SZAT kellemetlen közlése jelentette: a vállalat megrendült gazdasági helyzete miatt az 1991 -es naptá­ri évben csak egészen minimális támogatást tudott nyújtani. Ekkor még a visszalépés gon­dolata is felmerült, de a játéko­sok és vezetőik a nehezebb utat választották. Játszottak tovább az előzőnél is „amatőrebb” kö­rülmények között. Ugyanakkor a Magyar Kézi­labda Szövetség — az eredeti kiírást megváltoztatva — az első helyezettnek automatikus feljutást biztosított, a másodi­kok pedig osztályozóra mehet­tek. Az NB 1-ben való szereplés, az ottani reklámlehetőségek fel­keltették néhány kft. és néhány vállalkozó érdeklődését. A Fót- ból így rövidesen Biofarmer, a Ceglédből Agrocontact, a Cse­pelből Dunapack lett. Az új név mellé új, nem egyszer külföldi játékosok és ebben az osztály­ban szokatlanul nagy pénzek párosultak. / Uj arcok az együttesben Egymás után jöttek Szarvasra ezek a csapatok, győzelemre és az ezzel járó pénzre éhesen. So­káig emlékezetes nagy csaták folytak a kemény bitument vég­re felváltó parketten. De az első tavaszi győzelem csak nem akart megszületni. Végül a tizedik fordulóban a Dunakeszi ellen tört meg a jég, az első hazai sikernek tapsolha­tott a közönség. Közben új arcok tűntek fel a Körös-parti együt­tesben: a már katonaviselt Pusztai, Gömöri és a 15 éves sportosztályosok képviselői: Berényi, Gilan, Madár. Ezek a fiúk mindjárt a legmé­lyebb vízben éviekéivé ismer­kedtek a második vonal világá­val. Végül is a csapat a kiesője­löltektől állandóan biztonságos távolságot tartva a nyolcadik helyen végzett. Minden vetély- társának kemény ellenfele volt otthon és idegenben egyaránt. Fagylaltmentes napok Végig kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott Tóth János, aki különösen tavasszal játszott remekül, s aki góljain kívül nagyszerűen hozta helyzetbe Ferenczet. A veterán beállós hosszabb kihagyás után is egyre jobban játszott, szabályosan szinte lehetetlen volt tartani. Ősszel még Fekete is húzó em­ber volt, tavasszal viszont sú­lyos sérülése miatt alig játszott. Grekszát lábtörése hosszú időre visszavetette. A „fagylaltmen­tes” napokon Bene Zoltán is lát­ványos gólokat szerzett. A leg­fiatalabbak közül Gilan harcos­sága és Berényi ügyes megoldá­sai sejtették a bennük meglévő tehetséget. Hogyan tovább? Most a leg­fontosabb feladat a megemelt nevezési díj (30 ezer forint) ösz- szegyűjtése. — Ha ez meglesz, a többit majd meglátjuk — vallja Pataki György edző, aki egyko­ron fényes sikereket ért el a bé­késcsabai férfi gárdával. S miben bízhatnak? Nos mos­tanában gyorsan peregnek az események a sportban és annak környékén is... Tizenkilenc igen az élsport támogatására Domokos Gabriella a sportiroda vezetője Tizenhárom perc késéssel kezdődött a váro­si közgyűlés ülése csütörtökön délután Békés­csabán. Napirend előtt az egyes irodavezetőket mutatta be Pap János polgármester. Bejelen­tette, hogy a sportiroda vezetőjének — a pályá­zatok elbírálását követően — Domokos Gab­riellát nevezte ki. Ezt követően a város élsportjának általános helyzetéről és a további támogatás kérdéséről tárgyalt a testület. A sportbizottság előterjesztésé­ben a következők olvashatók: számítva a megyei közgyűlés segítségére, a város első ütemben az élsport e jelentős területére 11 millió forint támo­gatást biztosított, amelynek kétharmadát átutalta a sportegyesületeknek. A közgyűlés által megsza­vazott támogatást az első félévben teljes egészé­ben felhasználták az egyesületek. A megalakult klubok működése, az 1991. év sportszakmai mu­tatói (egy-két kivételtől eltekintve) az önálló gaz­dálkodásra való törekvés, azt igazolja, hogy az önálló sportegyesületek létrehozása az egyetlen lehetséges útnak bizonyult. Molnár György alpol­gármester kifejtette: részt vett Budapesten a héten egy tanácskozáson, amelyen a megyei sportigaz­gatóságok felállításáról volt szó. Erre a célra mint­egy 150—200 millió forintot különítettek el. A békéscsabai alpolgármester azt javasolta a tanács­kozáson, hogy a megyékre lebontott összeget ne a hivatalnak, a bürokráciának adják — legalább is Békésben —, hanem az élő sport megmentésére fordítsák. Több megyei jogú város képviselője támogatta Molnár György javaslatát. A vitában elsőként dr. Kerekes Attila kért szót, mint a sportbizottság tagja. Hangsúlyozta: nehéz helyzetben voltak, több alternatívát is kidolgoz­tak. Végül az előterjesztésben szereplő minimális összeg elfogadását kérte a közgyűléstől. Elmond­ta: annak következményeit, hogy sportágakat szüntessenek meg a városban, a bizottság nem vállalhatta fel. Reményét fejezte ki, hogy a megyei közgyűlés is támogatni fogja a békéscsabai sport fennmaradását. Domokos László alpolgármester javasolta, hogy a megyei gyűlés határozata után térjenek vissza a témára. A testület 19 igennel, egy ellen- szavazattal, három tartózkodás mellett elfogadta a korábbi határozatában megszavazott 11 millió fo­rintos támogatás egyharmad részének átutalását a kluboknak a korábbi felosztás alapján. Ugyan­ilyen szavazati aránnyal fogadták el a városatyák a sportbizottság állásfoglalását, amely szerint Bé­késcsabának szüksége van valamennyi egyesület működésére. Ehhez a második félévre szükséges 11 millió forint támogatás 50 százalékát biztosítja az Előre sportegyesületek részére, másik 50 száza­lékát a megyei közgyűléstől kéri. Módosították a sportágak közötti támogatás mértékét is. A sportbizottság erősíti a Torna Club, az Atlétikai Egyesület és a Röplabda Egyesület támogatását. A lakossági igények kielégítése ér­dekében cél a labdarúgók első osztályba való visszakerülése, amelynek meg kell teremteni az anyagi alapjait. V. L. A diákolimpiáról jelentjük Mint arról már beszá- moltunk, az orosházi Táncsics Mihály Gim­názium tanulója, Mokcsay Róbert a sakkozók IV. -—V. korcsoportjában diák­olimpiái bajnoki címet harcolt ki. A csapatversenyben is jól szerepelt Békés megye együtte­se, mint kaptuk az újabb infor­mációt. A döntőben 22 fiúcsapat indult, s diáksakkozóink az elő­kelő 4. helyen végeztek. A csa­pat tagjai: Mokcsay Róbert, Fe­kete Gábor (611. Békéscsaba), Csomós Roland és Kádas Csaba (mindkettő Békéscsabai Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szk.). A lányok versenyében Paul- csula Andrea (Békéscsabai Ró­zsa Ferenc Gimnázium), Kiss Katalin (Bcs. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szk.), Hoff­mann Eva és Hortobágyi Edina képviselte megyénket. Az ösz- szetettben végül is a 8. helyen, a középmezőnyben kötöttek ki. A legjobb egyéni eredményt Paulcsula Andrea érte el, aki az V. korcsoportban hetedik lett. Berettyóújfaluban or­szágos korcsoportos diák teniszversenyt rendeztek. Megyénket a Békéscsabai Előre Tenisz Klub hét játékosa és egy mező- berényi versenyző képviselte. Az ifjúsági fiúszámot kivéve minden versenyszámban érem­mel térhettek haza a tenisze­zőink. Eredmények. Leányok. Ifjúsági, egyéni: 2. Teleki. Serdülők: 3. Teleki. Újonc kcs.: 3. Nagy V. és Zsíros. Gyermek kcs.: 2. Nagy V., 3. Zsíros és Kovács G. Fiúk. Serdülők: 2. Goldmann. Újonc kcs.: 3. Salát. Valamennyien a Békéscsabai Előre Tenisz Klub versenyzői. Gyermek kcs.: 3. S. Nagy I. (Mezőberényi Csarnok SE). Vb-sorsolás Az 1994. évi labdarúgó-világbaj­nokság selejtezőinek sorsolását de­cember 8-án tartják New Yorkban — jelentette be a finálé szervezőbi­zottsága. Az urnában közel 120 ország neve szerepel majd, ennyien vetélkednek a finálé 22 kiadó helyéért. A címvédő Németország és a rendező Egyesült Államok selejtező nélkül résztvevője a sportág világbajnokságának. Majdnem világrekord Két napig egy világcsúcs bűvöletében élt az ausztrá­liai Brisbane városa. A queenslandi profi ökölvívó­bajnokság kis középsúlyú döntőjében Charlie Han­sen szinte még a szabályos ökölvívó alapállást sem vette fel Paul Rees ellenében, amikor egy bal csapott úgy eltalálta, hogy még egy óra múlva is kettős látásról panasz­kodott a csarnok ügyeletes orvosának. Az ütéstől huszonki­lenc másodpercet mozdulatlanul hevert a szorítóban. Csak a videofelvételről lehetett megállapítani, hogy a „box!” ve­zényszótól pontosan öt másodperc telt el a találatig. A szu­perrövid mérkőzés közönségét rögtön megvigasztalták: vi­lágrekordot láthattak, ilyen rövid ideig még soha, sehol nem tartott ökölvívó-találkozó. A minden furcsaságra fogékony ausztrálok öröme két nap múlva könnyedén libbent tova. Egy helybeli újságíró vette a fáradságot és kikölcsönözte a könyvtárból a Guinness-rekordok könyvét. Abban pedig feketén-fehéren benne állt: 1947-ben a Minnesota állambeli Minneapolisban Mike Collins az első menet negyedik má­sodpercében küldte az „álmok birodalmába” Pat Brown- son-1. A békési Szegedi Kis István Gimnáziumban megtartott tanévzá­ró ünnepély keretén belül került sor Kecskeméti Gábor egykori olimpikon, a gimnázium volt testnevelő tanára emléktáblájának avatására, illetve koszorúzására. Az emléktáblát az egykori barátnak, dr. Harmati Sándornak, a Testnevelési Egyetem tan­székvezetőjének felesége, Kecskés Erzsébet testnevelő, valamint Boros János református lelkész és fia, iíjabb Kecskeméti Gábor főiskolai testnevelő avatta föl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents