Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-28 / 150. szám

1991. június 28., péntek 0 fetS OT ff» BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE A gépkocsival közlekedő békéscsabaiak gyakran már azt sem tudják, melyik út felé fordulhatnak, hol parkolhatnak. A város fejlődik, s tudomásul kell venni, hogy ez időnként áldozatokkal, apró bosszúságokkal is jár. A Bizományi Áruház melletti utcát javítják és bővítik a parkolót. Disznó van - pénz nincs A jószágtartó, elkeseredett gazdák egyike Sajben János is. Még áprilist írtunk, amikor lead­ta sertésállománya egy részét, és pénzt azóta sem látott. — Két hónapja hitegetnek, hogy fizetnek. Azt hiszem azt nem kell különösebben bizony­gatni mennyi a munka a hízók­kal. A negyvenezer forint pedig, amit április óta nem fizetnek ki, nagyon hiányzik a családom­nak. Arról nem is beszélve, hogy a kamatot biztosan nem fize­tik ki nekem azok, akik már két hónapja használják a pénze­met. — Hol, kinek adta le a serté­seket? — A Kondorosi ÁFÉSZ Ál­lattenyésztő Szakcsoportjába, ifjú Mekis Andráséknak. Ok arra hivatkoznak, hogy nem fi­zet a budapesti húsipar. Ifjú Mekis Andráséknál meg­állás nélkül csörög a telefon. Ki azt szeretné tudni, mikor kap már leadott hízóiért pénzt, ki meg azt, mikor adhatja le a meg­lévő sertéseit. Mekisné közli a kérdezőkkel, hogy kocát egye­lőre nem vesznek át. Kérdez­ném, amikor szóhoz jutók, de rövid úton lepasszolja kérdései­met: — Apósom, Mekis András illetékes a nyilatkozatra, ő a szakcsoport elnöke. Mielőtt hívnám idős Mekis Andrást, a Budapesti Húsipari Vállalatot kérdezem, kaptak-e mostanában Mekisék pénzt, amiből kifizethetnék a sorban álló állattartókat? — A közelmúltban 5 milliós váltót kaptak, most egy pár nap­ja másfél millió forintot indítot­tunk útnak a nevükre. Egyéb­ként május 6-ától a 90 napot szabtuk meg a kifizetésre. Mekis Andrást telefonon érem el. —Jól tudom, hogy Önök pár nap leforgása alatt hat és fél millió forintot kaptak a húsipari vállalattól? Miért van mégis, hogy április óta hiába várnak a jószágtartók a pénzükre? A húsiparnak ezenkívül még kilencmillió a tartozása—kezdi válaszát a szakcsoport elnöke. — így aztán csak úgy tudjuk fizetni az embereket, ahogy a pénzt kapjuk. Legnagyobb da­rabszámmal én magam is várok a kifizetésre. Jól tudom, hogy kegyetlenül megdolgoznak a tenyésztők, jogosan várnák, hogy minél hamarabb a pénzükhöz jussa­nak. Mit tehetünk? A húsipar sem tud fizetni... Sajben Jánosnak és társainak tehát még mindig várnia kell a pénzére, amelyért megdolgoz­tak „kegyetlenül” keményen, ahogyan az elnök fogalmazott. Mégis ők a kiszolgáltatottak! Emberséggel Kirándulás Vésztő-Mágorhalomba A Nagycsaládosok Újkígyósi Szervezete a napokban kirándu­lást szervezett Vésztő-Mágor­halomba. A szervezés nagy ré­szét Katona Jánosné pedagógus és Oláh József vállalta magára. A kirándulás lebonyolításához segítséget kaptak a tsz elnöké­től, aki egy autóbuszt bocsátott a szervezet rendelkezésére, és az ÁFÉSZ-tól, akik viszont anya­giakkal járultak ahhoz, hogy a nagycsaládosok a csolt-monos- tori ásatások régészeti érdekes­ségeivel ismerkedhessenek meg. Nincs még egy hónapja, hogy arra kértük olvasóinkat, gyűjtse­nek névjegykártyát egy beteg angol kisfiúnak. Felhívásunkra a Békéscsabai Réthy Pál Kórház egyik dolgo­zója (nem kíván név szerint sze­repelni a lapban) szabadnapján gyűjtést szervezett. Ennek ered­ményeként 268 névjegykártyát továbbíthattak a kis Craignek. Lám, nem halt még ki a jóérzés az emberekből! Az oldalt írták: Bede Zsóka, Béla Vali, Gubucz Katalin. A fotókat készítette: Gál Edit és Kovács Erzsébet Képző­művészetet kóstolgatnak Egykori óvó nénijükkel, Szák Kocsis Pétemével —Kriszti óvó nénivel — kétsopronyi elsős, másodikos kisdiákok látogattak el a minap a szabadkígyósi kas­télyparkba. Ottlétük célja egy ötnapos alkotótábor, ahol a két­sopronyi rajzszakkörösök témát és technikát gazdag választék­ban találtak műveikhez. A foglalkozásokon kívül já­ték, sport, kirándulás, strando­lás, tábortűz színesítette a prog­ramot. Meghívott előadóik kö­zött Szász Anikó táncházat, Mészáros Zsuzsa diaképes mű­vészettörténeti előadást, Lipták Judit, Ocsovszki Ildikó és Szabó Sándor népzenei műsort tartott a gyerekeknek. Uhrin Mária rajz­tanár és Tóth Mihály keramikus sok ötlettel gyarapította a kis művészpalánták túdását. Kép, szöveg: Szák Kocsis Péter Meleg étel kritikus élethelyzetben Az infláció, a létbizonytalan­ság meglehetősen kiszolgálta­tottá teszi azokat az embereket, akik napról napra többen van­nak. A békéscsabai Családsegí­tő Szolgálat a legrászorultab- baknak napi egyszeri ingyenét­kezést szeretne biztosítani em­berhez méltó módon és körül­mények között. A városi vörös- kereszttel és az egyesített szo­ciális intézménnyel közösen — az induláskor egy külföldi hús­granulátum és levesporszállít- mányra alapozva — ingyenét­keztetést szerveztek. Öt héten keresztül 415 adag ételt biztosí­tottak munkanélkülieknek, nagycsaládosoknak, gyermekü­ket egyedül nevelőknek és rok­kantaknak. Az ebédet a szociális otthonban főzik, s az étkezése­ket a város 10 idősek klubjában szolgálják fel. A családsegítő a Réthy Pál Kórházzal és a szociális intéz­ményekkel közösen pályázatot nyújtott be a Népjóléti Miniszté­riumba azért, hogy biztonsággal működtethessék továbbra is az ingyenkonyhát. Jelenleg ugyan­is a vöröskeresztes adományo­kon kívül a segíteni kész élel­miszergyártó üzemek támogat­ják a nemes célt, amelyre többek között a Csaba Húsker, a gabo­naforgalmi, a konzervgyár ado­mányozott, s megígérte segítsé­gét a hűtőház és a Lenin Terme­lőszövetkezet is. A pályázati elképzelés előnye, hogy nem kíván semmiféle nagy beruhá­zást az ingyenkonyha folyama­tos működtetése, az igények vi­szont egyre szorítóbbak. A pillanatnyilag adományok­ból működtetett ingyenkonyha közel 70 ezer forint értékű va­gyonából gazdálkodik. Az idő­sek klubjában dolgozó házigon­dozónők irányítják, segítik köte­lező feladatkörük ellátása mel­lett az ételosztást. Kulturált kö­rülmények között 1975 adagot nyújthattak át a családsegítő bonjai alapján. A rászorultság­tól függően van, aki naponta és van, aki hét végén tart igényt erre az étkezési formára. Akik nyáron is tanulnak A legtöbb kis- és nagydiák felsóhajtott, amikor majdnem három hónapra becsukódott mögötte az iskola kapuja. Ám vannak, akik a szünidőben sem hagyják abba a tanulást, sőt, ezt az időszakot használják fel arra, hogy elmélyítsék tudásukat. Rájuk gondolt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat bé­késcsabai szervezete, amikor meghirdette a matematikai és a nyelvi nyári tábort. A hét elején kezdődött és július 5-ig tart a program, melynek a békéscsa­bai Jókai Kollégium ad helyet. Összesen nyolcvan, 9—14 év közötti diák vesz részt a délelőtti előadásokon, és néhány felnőtt is. Egy részük vidéki, nekik nem csak szállást, ellátást, de szóra­koztató programot is biztosíta­nak. A matematikai tábor célja a tehetséggondozás, a nyelvi tá­borban pedig német és angol kezdő, illetve haladó képzés, nyelvgyakorlás folyik, a hallga­tó tudása, képessége szerint. A négy délelőtti óra után „házi fel­adatot” kapnak a diákok, akik­nek szorgalmával — a tanárok véleménye szerint — nincs baj. Hisz aki időt, pénzt nem sajnál­va beiratkozott a nyári táborba, az tényleg komolyan elszánta magát a tanulásra. Hűsítő víztükör

Next

/
Thumbnails
Contents