Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-04 / 129. szám
1991. június 4., kedd GYULA ÉS KÖRNYÉKE Bérciék Gyulán, a Dürer Teremben nemrégiben új kiállítás nyílt, amely egy fényképész család életútját mutatja be. Bérciék Békés megyéből indultak, pontosabban Vésztőről. A tárlat nagy része a három generációs fényképész családból legmagasabbra ívelő Bérei László munkásságával foglalkozik. Láthatjuk többek között a népi írókról készített portréit, az 1943-as szárszói találkozó képeit. A kiállítás érdekessége, hogy bemutatja egy korabeli—háború élőt- ciék művészetét felvonultató ti — fényképész műterem fel- tárlat július végéig látható szerelését, berendezését. A Bér- Fotó: Fazekas Ferenc A települések tulajdonában, illetve kezelésében lévő, közcélra hasznosított földbirtokok területe 1935-ben Település Kincs- Községi, Közbirto- Alapít- Isko- Egyesületi, Összesen Aranytári városi kossági ványi lai társulati ha-ban korona földbirtok katasztrális holdban Gyula 141 4084 282 — — 325 * 2780 27 115 Gyulavári — 313 497 — — 184 572 3 819 Elek 3 631 1050 — 4 32 990 8 136 Kétegyháza 69 792 — — — 28 512 3 148 Lökösházát 1935 után alapították. Aki nem dolgozik...? Nádai Gyula, a Magyar- országi Cigányok Demokratikus Szövetségének elnöke május 13-án cigányfómmot tartott Eleken. Rostás Péternek, a helyi szervezet vezetőjének tájékoztatása szerint Nádai Gyula azt ígérte, hogy minden cigány, aki nem dolgozik, naponta kap 350 forintot. A cigányok követelik is Eleken a képviselőtől az ösz- szeget. Szeretnénk tudni, hogy mire föl van ez a nagy ígéret? Ha ez igaz, miért nem kap a magyar, a román, a német? Vagy ez egy indok? Ha ez az összeg valóban jár, akkor adják oda. Drágos József önkormányzati képviselő Elek Ki az alkalmatlan? — Vége az orvosháborúnak? — Személyi ügyek Kétegyházán Élelem nélkül nem tanácsos a kétegyházi képviselő-testület ülésére menni: a május 27-ei ülés délután öt órakor kezdődött, s éj' fél tájban távozhattak a képviselők. Dr. Eisele József pol- gáimester elöljáróban sürgősségi indítványt olvasott fel, amelyben több képviselő kérte, hogy tárgyalják dr. Szegvári József nyugdíjazását, mivel a kialakult helyzet „rontja az orvos-orvos és az orvos-beteg kapcsolatot”. A sürgősséget a testület nem látta indokoltnak, de a kérdés rendezését igen. Az orvosháború megtárgyalására így legutoljára került sor. Először a Gamesz főkönyvelői állására kiírt pályázat elbírálása volt napirenden. Gulyás György (a Gamesz vezetője — a szerk.) szerint erre nem volt szükség, mind a munka, mind a pénzügyi helyzet rendben volt. Dr. Eisele József viszont azt bizonygatta, hogy testületi határozat alapján írta ki a pályázatot. A kirobbant Gamesz-ügyben Lempert László fogalmazta meg az igazi okot: látszik, elmaradt az egyeztetés a polgármester és a Gamesz vezetői között. (Mint később kiderült, a testületnek kellett felszólítani a feleket, hogy legalább levelezzenek egymással.) Végül is ezúttal egyik pályázó mellett sem döntöttek. Újra előbukkant a mérlegképes főkönyvelő hiányának témája, amikor az önkormányzati fenntartású intézmények négyhavi gazdálkodását tárgyalták. Pontatlanok voltak esetenként a tájékoztató jellegű százalékok, olyannyira, hogy ellenőrző vizsgálatot kellett tartani. így kiderült, időarányos volt a pénzfelhasználás. Újabb személyes ízű csata kezdődött, amikor szóba került a magyar iskola három tantermének felújítása. Erre ugyancsak pályázatot írt ki a hivatal. Gulyás György szerint ezt a munkát — s ez önkormányzati nyereséget jelentett volna — a Gamesz is elvégezhette volna, ha nem karcsúsítják, hanem létszámát bővítik. Ismét Lempert László figyelmeztette a testületet, hogy hagyják abba a napirendek mögé burkolt Gamesz-ügyet. Végül is a kétegyházi költségvetési üzem kapta a megbízást és az intézmények legfontosabb felújítási sorrendjét is, nem kis hangzavarban, megállapították. Ha eddig volt személyeskedés, a java ezután következett, ugyanis napirenden szerepelt a polgár- mester munkájának értékelése. A bizottságok megállapításait dr. Rakusz János ismertette. Elhangzott bírálat jócskán. Összegzésük egy kérdés köré csoportosítható: a polgármester vagy a testület az alkalmatlan, hogy nem tudnak összhangban dolgozni. A korona a polgármester prémiumának megítélése volt, amit dr. Eisele József ezek után visszautasított. (Megjegyzendő, hogy Kétegyházán a polgármester tiszteletdíjas, a jegyző főállású, így megmagya- rázódott az is, hogy a falubeliek miért érzik úgy, a jegyző a polgár- mester.) Az orvosháború 22 órakor került sorra. A polgármester újra felolvasta a képviselői indítványt, majd egy lakossági levelet, melyet 102-en írtak alá. Ez tiltakozott dr. Szegvári József nyugdíjazása ellen. A helyzetet bonyolította, hogy mindhárom orvos testületi tag, ám épp dr. Szegvári József nem volt az ülésen jelen — eléggé tisztázatlan okokból. Kétegyházán két-három hónapja nincs béke. Aláírásgyűjtésig, életveszélyes fenyegetésekig fokozódtak az indulatok. A szeptember elsején nyugdíjas korúvá váló orvos tovább akart dolgozni, dr. Rakusz János és dr. Tarmé dr. Barna Mária kezdetben a kenyerüket féltették, később a kialakult helyzet miatt — egy korábbi ülésre a rendőrséget is ki kellett hívni —kérték állásfoglalásra a testületet. Titkos szavazással döntöttek: szeptemberben a testület dr. Szegvári Józsefet felmenti körzeti orvosi állásából, s e szándékukat már most ismertetik vele. Ezzel remélhetőleg megnyugszanak a kedélyek, legalábbis orvosügyben, mert a kívülálló úgy látta, emellett más rendezni- való is akad bőven. Disznót tart a határőr - A szolgálati idő fele gyaloglással telik- Vajúdó szolgálat Kádár Péter a határőrségről Kádár Péter országgyűlési képviselő májusban sorra látogatta a körzetében lévő határőr őrsöket. Mezőgyán, Kötegyán és Lö- kösháza után a tapasztaltak összegzésére kértük. — Mindenütt hasonló problémákkal találkoztam —mondta—, melyek, mint majd minden gond Magyarországon, a költségvetésből adódnak. A határőrség ellátottsága igen szűkös: például az egy főre eső napi ellátmány 85 forintnak felel meg. Ebből kell a katonát reggeliztetni, ebédeltetni, vacsoráztatni, és még a járőrpótlékot is biztosítani. Az őrsök átmeneti megoldásként kisegítő gazdaságokat működtetnek, de így is panasz van az ellátásra. — Vagyis disznót tartanak, véleményeznek? — Igen, ami önmagában véve ideálisnak tűnhet, ám mindennap, minden katona szolgálatban van, így ez erős igénybevételt jelent. Tisztálkodási körülményeikről annyit, hogy hetente egy-két alkalommal jutnak meleg vízhez, mert a gázolajkeret igen szűkös. Az üzemanyag-keret úgyszintén, ami korlátozza a gépjárművek használatát. A katonának nemegyszer 4—5 kilométert kell gyalogolni őrszolgálati helyére. A szolgálati idő nyolc óra és ha ebből 4 órát úton van, helye betöltetlen, vagyis a Magyar Köztársaság határa nem részesül elégséges védelemben. Nem egy esetben 18—20 km-es határs/Takaszra jut egy, esetleg két járőr. —Pedig az utóbbi időben megnövekedett a határforgalom. —Az elmúlt másfél, két évben mind a zöldhatáron, mind a legálisan érkezettek száma megszaporodott, sőt néhány hónapja hallhatjuk, megszaporodott a „harmadik ország”-beli határsértők száma is, hogy szabályos embercsempész üzletág alakult ki a nemzetközi útvonalakon. Emellett az állatkereskedelem is igen élénk. Mindezekre képviselői kérdésemben figyelmeztettem a minisztert. A harmadik legnagyobb probléma a jogi bizonytalanság. A szolgálati szabályzatok elavultak, nagy szükség lenne az új határőrizeti törvényre, amely kimondaná a katona jogait. A határőrség jelenleg nem eljáró hatóság, tehát azon kívül, hogy a szolgálattevő valakit elcsíp, más intézkedési joga nincs. Ha majd egyszer a határok átjárhatóak lesznek, az utazási korlátok végképp felszabadulnak, valószínű, egy végleges formában akkor is ki kell alakítani az erős határőrséget. Úgy, ahogyan ez más, demokratikus államokban működik, például Svájcban, ahol komoly erőfeszítéseket tesznek az ország határainak biztosítására. Sajnos nálunk erre még lehetőség nincs, átmeneti időt élünk, amiben vajúdik a szolgálattevő katona és parancsnoka. —A sok nincs közepette milyen az őrsökön a hangulat? — Úgy vettem észre, a fiúk együtt tudnak élni a gondokkal, és igyekeznek helytállni. A költség- vetés gazdájának, a kormánynak — nem tekintve a határ őrizetének kül- és belpolitikai vonatkozásait — többet kellene arra figyelni, hogy itt emberek dolgoznak, és emberhez méltó körülményeket kell biztosítani, nem dohos levegőt, ihatatlan ivóvizet. — Meddig kapál a határőr, mikor mosakodhat naponta meleg vízben, meddig tart az átmenetiség? — Míg a kormányzat'át nem vizsgálja a határőrség funkcióját, koncepcióját ki nem alakítja, és az ehhez szükséges költségvetési forrásokat nem biztosítja. Ahogyan a honvédségnél nagyobb a fejkvóta, nem hiszem, hogy ugyanezt a határőrségnél is ne lehetne megtenni. Szükség van arra, hogy akár a honvédség terhére, létszámának csökkentésével, az átmeneti időben is figyelmet, pénzt fordítson rájuk a kormány. Előkészületi stádiumban 'van a határőr-őrízeti törvény, benyújtási idejéről nem tudok, a helyettes államtitkár tájékoztatása szerint valószínűleg a jövő évben kerülhet sor megalkotására. —Köszönjük a beszélgetést! Gyula csomagtervekkel készül az Expo-ra — Nem bezárás az átvilágítás Rendőrőrs, vízminőség, Gerolzhofen: eleki őrlődések A gyulai polgármesteri hivatal kulturális osztálya nemrégiben városi szintű fórumot szervezett az Expo-ról. Gedeon Józstf osztályvezető: — Baráth Etele kormánybiztos békéscsabai tájékoztatóján hallottam, hogy a vidék csak úgy számíthat vendégekre, ha mindenki számára vonzó kulturális programokkal áll elő. Mint elhangzott, arra is van lehetőség, hogy a vidéki városok az Expo hivatalos helyszínei legyenek, ugyanakkor a Thermál Invest megyei programját kivéve nem érkezett be tervcsomag. Mivel Gyulán a vállalkozók egy csoportja már kezdeményezte, hogy szeretnék, ha a város jelen lenne az Expo-n, kiállítóhelyet építenének, programokat szerveznének, arra gondoltunk, megbeszélést kezdeményezünk. Számtalan jó, megvalósítható ötlet hangzott el a fórumon, ahol jelen voltak a köz- művelődés területén dolgozóktól a képviselőkig, a művészekig, a vállalkozókig sokan. Megállapodtunk abban, hogy az újabb találkozón a már összedolgozott programterveket vitatjuk meg. — Ha nem titok, mégis mivel szándékozik Gyula idecsalogatni a vendégeket? — Gondoltunk egy nemzetközi történészkongresszusra, amelyen a téma a keresztény és a bizánci kultúra találkozása lenne a középkori Európában. A témakört még nem dolgozták fel igazán. Ehhez kapcsolódhatna a vár környékén egy nemzetközi huszártalálkozó: a fesztiválon a klubok régi katonai egyenruhákban vonulnának fel. Krisztus halála címmel rockoratórium komponálására kérte fel a Várszínház Tolcsvay Lászlót. Bemutatója ekkor lehetne. Gyulán az idén először rendezik meg a Minden Magyarok Táncfesztiválját, a világ minden részéről érkező csoportok részvételével. Erre az Expo alatt is sor kerülhetne. A kulturális osztály szerepe, feladata a koordináció, a gondolatok összegyűjtése, hogy a hat hónap alatt, míg tart a világ- kiállítás, városunk mindig nyújtson vonzó programot. Amennyiben ’95-ben rendezik meg a kiállítást, úgy júliusig, ha ’96-ban, akkor szeptemberig kell eljuttatni a csomagterveket. Lengyel Márton, az Expo-iroda kulturális, idegen- forgalmi előkészítő csoportjának vezetője beszélgetésünkkor elmondta, várják a vidék terveit, a kisebbnek tűnő jelzéseket is, mert érdekesek lehetnek. A gyulai Má- ria-múzeum például Európa-szer- te ritkaság. A városnak fel kell készülni addig infrastrukturális fejlesztésekkel is. Ez pénzkérdés, de ha már most tervezünk, az Expo idejére előbbre juthatunk. — A németvárosi óvoda névváltoztatási ünnepsége után rendezettfórumon feltették a kérdést: az oktatási intézmények most folyó átvilágítása néhányuk bezárását jelenti-e? — A képviselő-testület szeretné áttekinteni a fenntartásában lévő intézmények helyzetét. Az átvilágítás nemcsak az óvodákat érinti és nemcsak az oktatás, köz- művelődés területét. Meghatározott program szerint folyik a vizsgálat. A bölcsődék, óvodák után várhatóan szeptemberben kerülnek sorra az általános, majd a kör zépiskolák, később a közművelődési intézmények. Kérdőívet kapnak, amely gazdasági, szakmai kérdéseket érint, és lesz helyszíni bejárás is. A bizottságok által ki-' jelölt személyek és a hivatal dolgozói felmérik például az épületek állagát, a legfontosabb problémákat. Az anyag bemutatja, hogy állnak az intézmények gazdasági, szakmai téren, ennek alapján a testület dönteni tud hosszú távú szerepükről. Bezárásról nincs szó, ellenben lehetséges, ha a demográfiai mutatók azt mondják, a 13 helyen lévő óvodákból átcsoportosítanak. Ez azonban nem jelent elbocsátásokat, az óvodai, iskolai helyek szűkítését. Az átvilágítás nem veszélyt jelent, hanem a feltételek javítását. A város, a testület úgy akar intézményeivel gazdálkodni, hogy azok a legjobbat nyújthassák. Az egyház is gondolkodik azon, milyen intézményeket kér vissza: az átvilágítás a hosszú távú koncepció megalkotásában alapvető támpont. Az eleki önkormányzati testület május 24-ei ülésén, a napirend előtt dr. Zleovszki Mátyás gyulai városi rendőrkapitány tájékoztatta a képviselőket az eleki székhelyű rendőrőrs kialakításáról. Július 1-jétől Eleken, Kétegyházán és Lökösházán összesen öt fővel növelik a rendőrök számát. A rendőrkapitány elmondta, az eleki körzeti megbízotti iroda alkalmas az őrs befogadására, megfelelő átalakítás után. Mivel az épület önkormányzati tulajdonban van, eL kell dönteni a kezelői jog kérdését: a rendőrség e jog birtokában vállalkozhat az átalakításra. Dr. Zleovszki Mátyás rendőrkapitányi pályázatával kapcsolatosan szavazásra került sor: támogassa-e Elek kinevezését? A testület igent mondott. Szántó István polgármester ezután beszámolt a nagyváradi prefektus és a boros- sebesi polgármester látogatásáról, majd újra a rendőrőrsre tért. Elmondta, a három községnek alapítványt kellene létrehozni, melynek kamatából finanszíroznák az őrs dologi kiadásait. A képviselők a nagyobb, ez évben 50 ezer forintos önkormányzati befizetés mellett döntöttek. Az adminisztrátor alkalmazása körül — akit a három település közösen fizet — kisebb szócsata kerekedett. Többen ragaszkodtak az állás nyilvános meghirdetéséhez. Elek egészségügyi helyzetéről készített előterjesztést alaposnak találták, mégis záporoztak a kérdések dr. Rédei József ügyvezető körzeti főorvoshoz. Miért nem tartalmazza a beszámoló a vezető halálokokat? Mikor lesz gyermekorvos, s még egy fogorvos? Miért nincs gyógyszertári ügyelet? Miért van ilyen szomorú körülmények között a szociális otthon? Dr.. Rédei József válaszaiból kitűnt, Elek nincs rosz- szabb helyzetben más településeknél, tehet is dolgokban, például a gyermekorvosi rendelő kialakításában, ám jelentős javulás az új egészségügyi szabályzóktól várható. Dr. Megyeri Valéria városi tisztiorvos a vízminőséggel kapcsolatos kérdésekre válaszolt. Mint mondta, Elek örülhet, hogy ezt a vizet issza, az arzén, a nitrát nem veszélyezteti a lakosságot. (Felszólalása előtt ironikus hangvételű újságcikket juttattak el e sorok írójához a hátsó sorokból, miszerint ez a víz alkalmas emberi fogyasztásra, de a nyugati piacra kerülő biosertés tartására nem.) Felforrósodott a levegő a következő napirendnél, amely a „testvérvárosi” kapcsolatok megerősítésével foglalkozott. Azonnal felröppent Gerolzhofen neve, s a téma: miért nem mennek a gyerekek az idén? A hozzászólásokból kikerekedett válasz egyszerű: mert nem akadt olyan németül tudó pedagógus, aki a vezetést vállalta. Az eleki testület hosszasan foglalkozott az eddigi* gerolzhofeni kapcsolattal, és kevésbé a folytatás mikéntjével. Szikes Péter igazgatóhelyettes visz- szautasította- a helyi újságban megjelent írást: nem igaz, hogy csak egy pár gyermek utazhatott, nem igaz a haszonszerzés vádja. A cél mindig a nyelvtanulás volt, amelyhez a gerolzhofeni iskola jó szándékú, segítőkész kezet nyújtott. Kecskeméti János szóvá tette, a Fidesz felajánlott két német nyelvtanárt, de választ két hete nem kaptak. Most sem. A hosszú disputa után Szántó István feltette a kérdést: folytassák vagy ne folytassák a kapcsolatokat? A válasz egyhangú igen volt Gerolzhofen, Borossebes és Ottlaka mellett. Fél tíz tájban a polgármester — testületi határozat szerint — berekesztette az ülést azzal, hogy négy nap múlva folytatják. Az akkori bejelentésekre későbbi számunkban visszatérünk. Az oldalt írta Szőke Margit
