Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22-23 / 145. szám

ÜÍKÉKÉS mm HÍMAP 1991. június 22-23., szombat-vasárnap o „A zene mindenkié!” Tarhos — tizenötödször Immár 15. alkalommal rende­zi meg a Békés-Tarhosi Zenei Napokat a városi művelődési központ, a baráti kör és a zeneis­kola. A rangos esemény létreho­zása a mai szűkös anyagi lehető­ségek között nem kis gondot je­lentett — tájékoztat Csendes Lí­via, a művelődési központ igaz­gatónője, a zenei napok egyik rendezője. Ennek ellenére a polgármester, Kökéndy József és a békési képviselő-testület nem mondott le a támogatásról, hiszen Békés számára is fontos eseményről van szó. Az anyagi támogatáson túl nagyon sok szakmai segítséget kap a szerve­zőtestület az egyes intézmé­nyektől. Tizenöt év alatt kialakult a hagyományosnak mondható programrend. így az idén is sor kerül a nemzetközi kürtkurzus­ra, melyre évek óta világhírű külföldi és rangos hazai tanáro­kat, előadóművészeket sikerült a szervezőknek megnyerni. Az idén Tarján Ferenc, a Budapesti Zeneművészeti Főiskola pro­fesszora indít felsőfokú mester- kurzust többek között azok szá­mára, akik nemzetközi zenei versenyeken kívánnak részt venni. A már végzett karvezetők számára indít kurzust Gulyás György, az Ausztriában élő magyar származású Béres György és az idei sztárvendég, Jürgen Jürgens Németország­ból, vezényletével hallhatjuk a Monteverdi kórust július 6-án. A vonószenekari tábor 1976 óta kerül minden évben megren­dezésre. A Békési Állami Zeneiskola Fejes Antal igazgató irányításával szervezi az iskolá­sok körében igen népszerű zenei tábort. Igazi kuriózumnak szá­míthat az Aradi Állami Filhar­mónia Mozart-estje. A műroson a Requiem és a Prágai szimfónia szerepel. A zenei napok történe­tében először kerül megrende­zésre — július 6-án — a népze­nei nap és a népművészeti vásár, mely érdekes színfoltnak ígér­kezik. A békési főtéren fellép majd a Balassi táncegyüttes és a városi művelődési központ né- pitánc-együttese, a Tilinkó ze­nekar kíséretében. Az események másik jeles szervezője az 1977-ben alakult baráti kör. Alapítói az azóta már hivatalosan megszüntetett énekiskola volt diákjai, akik az iskola szellemiségének ápolását és az ország minden részén mű­ködő, a zenei életet szolgáló volt tarhosi diákok összefogását tűz­ték ki célul. Az ő tevékenységük nyomán rendezték meg 1976- ban először a Békés-Tarhosi Zenei Napokat, az akkori nyitóhangversenyt Ferencsik János vezényelte. Azóta alapít­ványt tettek a megújuló Tarho- sért, melynek célja a karvezetők továbbképző intézetének létre­hozása. A baráti kör hű maradt Fe­rencsik Jánoshoz, és az általa képviselt színvonalas zenei munkához. így az idén is értékes műsorokat láthat, hallhat az ér­deklődő közönség. A plakáton és a műsorfüzetben feltüntetett időpontok és helyszínek némi­képp módosultak. Július 6-án a tarhosi zenepavilonban kap he­lyet a Monteverdi kórus előadá­sa. Július 10-én a református templomban kerül megrende­zésre a Kórusmuzsika 5 évszá­zad műveiből címet viselő kon­cert. Július 12-én pedig a kama- gyi mesterkurzus versenye zaj­Káderbank a Miniszterelnöki Hivatalban Kormányzati személyi adat­bankot hoz létre a Miniszterel­nöki Hivatal — erősítette meg az MTI értesülését pénteken Galambos Károly főtanácsos. A nyilvántartás arra szolgál majd, hogy kormányzati vezetők szak­értőket, illetve nem politikai jel­legű állami vezetőket — akár helyettes államtitkárokat is — választhassanak a listán szerep­lők közül. A bank adatállományát há­rom lépcsőben állítják össze. Egyelőre a tárcák és az országos hatáskörű szervezetek tehetnek javaslatot a káderjelöltekre, ez a munka szeptember 1-re befeje­ződik. Később tudományos in­tézetek, egyetemek, bíróságok és más szervek is ajánlhatják munkatársaikat, majd — a ter­vek szerint 1992. január 1-től — egyéni, „utcáról beeső” jelent­kezőkkel is foglalkoznak. Az ajánlás persze még nem jelent garanciát a listára kerülés­re. A jelölteknek — egyetértő- , sük esetén — pályázniuk kell majd. A 30 évesnél idősebb, fel­sőfokú végzettséggel, nyelvtu­dással — vagy legalább nyelv­tudás megszerzésének szándé­kával — rendelkező ambiciózus férfiakkal és nőkkel elbeszél­getnek, sőt pszichológus és gra­fológus is véleményt mond kva­litásaikról. Csak támogató ja­vaslatok után kerülhetnek ada­taik a számítógépes nyilvántar­tásba, ahonnét a kormányzat vezetői ingyen mazsolázhatnak. „AKINEK NINCS HUMORÉRZÉKE, AZ KICSINYKE VÉTKEKET SE TUD MEG­BOCSÁTANI. A HUMORÉRZÉK TEHÁT ETIKAI JELENTŐSÉGŰ.” Ancsel Éva Sztevanovity Zorán új lemezének bemutatója Részt vehet az olvasó is Ki lesz Sztevanovity Zorán Az élet dolgai című, a napokban megjelenő nagylemezét mutatták be a sajtó képviselőinek. Képünkön Szte­vanovity Zorán és Dusán, a szerző testvérpáros Európa legjobbja? Ötödik éve indul útjára az Euró­pa legjobb autóvezetőjét kiválasztó verseny. Magyarországon az Autó Extra, a Schell, az Állami Biztosító és a Ford európai szekciója vállalta a rendezés költségeit. Az újságok kö­zül egyedül az Autó Extra júniusi számában jelenik meg az a hatvan tesztkérdés, amelyre a versenyzők­nek válaszolniuk kell. A feladatla­pokhoz az ÁB fiókjaiban is hozzá lehet jutni, várhatóan e hónap végé­től. A helyes megfejtést beküldők kö­zött sorsolással választják ki a há­rom középdöntő hatvan résztvevő­jének személyét. Szeptember 14— 15-én Pécsett, szeptember 21-én Szolnokon zajlik le a három közép­döntő, amelyen már csak a gyakorla­ti tudás dönti el, kik kerülnek a finá­léba. A versenyzők a szolnoki döntő­ben szeptember 22-én vasárnap öt egyforma Ford Escorttal mérik ösz- sze tudásukat. A verseny győztese egy Ford Escort Ghia tulajdonosa lesz. A magyarországi „legjobb” ott lesz az októberi belgiumi döntőn, ahol a német, az olasz, a francia, az angol, a holland, a cseh és szlovák bajnokokkal méri össze tudását. A versenyt országos fogadójáték kíséri, amelynek „ÁB sofőr-totó” a címe. Meg kell tippelniük a résztve­vőknek, hogy a megadott öt krité­rium közül melyiknek felel majd meg a legjobb magyar gépkocsivezető. Á totószelvényeket az Axel Springer Kiadói Kft. lapjai teszik közzé. Kérdőjelek Forog az idegen A KSH a napokban (!) hozta nyilvánosságra a tavalyi ide­genforgalom végleges adatait: eszerint 38 millió külföldi járt nálunk a múlt esztendőben, 51 százalékkal több, mint koráb­ban. Noha átlagosan kevesebb időt töltöttek az országban, de a devizabevételek nőttek. Most mégis borúlátóak a szak­emberek. Itt a nyár és a meg­szokottnál jóval üresebbek az üdülőhelyek, a Balaton körül jószerivel csak lézengenek a vendégek. Talán csökkent az ország vonzereje? Sokak szerint igen. Romlott a közbiztonság, a ven­déglátás színvonala, sokan vannak a vendégek pénzére utazó hiénák. Szerepet játszhatnak a nemzetközi körülmények? Biztosan. Kinyíltak Európa határai visszatérő vendégeink előtt, s ugyanabból a tortából már nem lehet sokkal több sze­letet osztani. Ugyanakkor az is igaz: Jugoszlávia, Európa ke­leti tengerpartjai a politikai bizonytalanság miatt nem vonzzák a vendégsereget, s ez nekünk kedvezhetne... Rá vagyunk szorulva a tu­rizmus dollármillióira? Igen. Ez a leggazdaságosabban megszerezhető bevétel, ez ébresztheti fel csipkerózsika- álmából a szolgáltatások ki­rálynőjét. Somfai Péter Találkozó a templomban A II. Magyar Református Világ- találkozó keretében, Vésztőn isten- tiszteletre várják mindazokat, akik szívesen hallgatnák Gulácsy Lajos­nak, a kárpátaljai református ma­gyarok esperesének, püspökhelyet­tesének igehirdetését. Ä június 23-án fél 10-kor a református templomban kezdődő istentiszteleten Okos István erdélyi lelkipásztor szolgál. A program délután fél 3-kor a Mágori Emlékhelyen folytatódik, ahol a környező településeken ven­dégeskedő Erdővidékről és Nagvba- comból érkezetteknek lesz találko­zójuk. A búcsúzás alkalma ismét a templomban, délután 5 órakor lesz. Vendégkommentár A templomépítők reménysége Gyermekkorom óta nagy hatással voltak rám a templomok. Mint esztergomi Feren­ces gimnáziumi diák, áldott emlékű taná­raimtól bőséges útmutatást kaptam társaim­mal együtt a templomépítő ember örök re­ménységéről. A vágyakozásról, mely kö­zös minden emberi lélekben, éljen bár a messzi múltban, legyen éppen kortársunk is akár, maradandót alkotni, mely túllép a mindig zavaros jelenen. Régtől fogva úgy képzeltem, aki temp­lomot épít, az nem is titkoltan az örökkévalóságért verítékezik. Aztán ahogy múltak az évek fölöttem, egyre inkább féltem a nagy szavaktól, s mindinkább legyőztek a reáliák. Honfitár­saim tömegével együtt valóságpárti lettem, halványultak ben­nem a gyerekkori álmok. Végtére is az ember béküljön meg korával — vallottam magam is. Éreztem ugyan a kiüresedett szavak, a közös célt elhagyó tömegek veszélyes sérülékenysé­gét, de hiányzott belőlem a változtató erő. Egyébként is előttem volt apámék életútjának példázata, a mai hetvenesek nemzedé­kéé, akik végigcsináltak-szenvedtek háborús világégést, gaz­dasági ősz- szeomlást, megtiport szabadságeszményeket és mindezek után jutottak oda, hogy mindegy miképp, csak leg­alább dolgozni lehessen. Egyszóval hol véresen kemény, hol kajánul fölpuhultnak mondott diktatúrában éltek előttünk, s mögöttünk, immár gyermekeink nemzedékei is, különösebb re­mények és hitek nélkül. Éltünk, kik gyarapodva, kik csak éppen hogy, szinten maradva. Ha benső utamról még szólhatok, mint hozzám hasonló sokaknál tapasztaltam, az ifjúság idején kapott vallásos neveltetés magvai mind sürgetőbben törtek fölszínre, éppen a külvilág szürkülő látványának ellenében. Mondom, sokaknál láttam ezt a belső érzést, talán olyanoknál is, akik egyébként másként viselkedtek. És akkor egyszeriben megfor­dult köröttünk, bennünk a világ. Lehetett kimondani, megvalla- ni az igazságot. Nem azért, mert megengedték, nem azért, mert többé nem volt tilalmas, hanem azért, mert többé nem lehetett eltitkolni, mint a mesebeli lámpás fényét. Hiába takarták, hiába sötétítették, mindenen átragyogott. A fordulat pontos megnevezése történészekre tartozik, ne­künk, köznapi halandóknak csak átélése jutott, nem pedig minősítése, netán skatulyázása. Akárhogyan is, megváltozott Magyarország, megváltozott törvénykezésünk, kinyíltak lehe­tőségeink, és rendkívüli mértékben megnövekedtek felelőssé­geink. És itt szinte megbénítja toliam a bennem lévő jogász, a reáliák ismerője. Hiszen, ha megváltoztak is a körülmények, ha mások is a távlatok, melyekről már annyit beszéltek nekünk az elmúlt rendszerben, hogy közönyösökké lettünk irántuk, szó­val, ha megváltozott is a külső — más emberek lettünk-e itt belül? Mert annyi szócséplés közepette ezt tartom, tartjuk sokan a legfőbb kérdésnek: mások vagyunk-e már vagy még csak díszletet, s netán jelmezt cseréltünk? A kérdésre természetesen nincs fekete-fehér, igen-nem vá­lasz, vagy ha van, még nem időszerű. Mert megtanulhattuk, ideje van mindennek, a válaszadásnak is. Most még csak dolgozunk és remélünk. Néhányan közülünk talán már úgy, mint a hajdani templomépítők, az örökkévalóságra tekintve. Dr. Farkas László államtitkár, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyei köztársasági megbízott Beszélgetés dr. Témák Gáborral Egy Scudnyira a villámháborútól Egy harminchét fős magyar egészségügyi alakulat ez év elején részt vett az Irak elleni nemzetközi katonai akcióban. A különítmény tagjait a múlt hét végén elismerésben része­sítette az állami vezetés. En­nek kapcsán beszélgettünk dr. Témák Gábor országgyűlési képviselővel, a New York-i tudományos akadémia tagjá­val, a csoport egyik orvosával. — Hogyan érkeztek szaúdi földre? — Tudták a szaúd-arábiaiak, hogy érkezünk. Kiváló ellátás­ban volt részünk. Ekkor már a „levegőben lógott” a háború. A veszélyhelyzetet talán nem is érzékeltük reálisan: meglehető­sen vidáman indultunk útnak, jóllehet, mágis tele voltunk fe­szültséggel. Az utolsó pillanat­ban szállt le gépünk, aznap dél­után már le is zárták a légteret. A háború részleteiről mi is a televí­zióból értesültünk. Állomáshe­lyünk egy hatalmas légibázis kórházában volt. Az ütközet 43 napja alatt mindössze 40 hábo­rús sérültet hoztak be. Ezek közé tartozott az amerikaiaknak veszteséget okozó, utolsó Scud- támadás néhány sebesültje is. A mienk evakuációs kórház volt. Az volt a feladatunk, hogy a be­tegek állapotát stabilizáljuk, a végső ellátásra pedig tovább szállították őket. A 40 betegen száznál több műtétet kellett vég­rehajtanunk. Aknára lépettek­ről, Scud- és golyósérültekről volt szó. — Eredetileg úgy tudtuk, hogy brit parancsnokiás alatt dolgoznak majd, végül a szaúdi erők igazgatták önöket. Miért? — Úgy tudom, hogy a szaúdi fél ragaszkodott ehhez a megol­dáshoz. Decemberi jelentkezé­sünkkor még úgy tudtam, hogy a brit vonal mögött, a fronton lesz feladatunk. — Nem csodálkoztak a kin­tiek azon, hogy egy képviselő is részese az akciónak? — Érdekesnek találták, de nem azért mentem oda, hogy kezet fogjak másokkal: orvosi feladatom volt. Angolul is jól beszélek. Az amerikai hadse­regben is voltak képviselők. Ennek a háború alatt semmi je­lentősége nem volt. Utána vi­szont igen: nincs diplomáciai kapcsolatunk Szaúd-Árábiával. Felhatalmaztak arra, hogy meg­felelő kontaktust próbáljak ki­építeni a további együttműkö­dés érdekében. —Ténylegesen Ön vezette ezt a csoportot? — Nem, erről szó sincs. Egy orvosezredes volt a parancsno­kunk. — Ünnepélyesen elbúcsúz­tatták önöket Szaúd-Arábiá- ban? — Nagy, közös vacsorán ta­lálkoztunk a bázisparancsnok­kal, egy herceggel. Ekkor bú­csúztatták el azokat is, akik har­coló alakulattal képviseltették magukat. Három-négy nappal indulásunk előtt az egyesített arab hadsereg parancsnoka — akit a magyar kormány is kitün­tetésben részesített — külön el­jött a városunkba. Egy kis foga­dás keretében elbúcsúztatott bennünket. — Európai vagy amerikai normák szerinti étkezésben ré­szesültek? — Finom ételeket kaptunk, méghozzá bőségesen. Talán a választék volt szűk, öt-hat féle. Sült csirke, marhapörkölt, mar­hasült, zöldség és rizs. — Családtagjaikat zaklat­ták? — Tartottunk ettől, de ilyen­ről nem tudok. Rajtam kívül más nem állt előzetesen a nyilvános­ság elé, s ez bizonyos védelmet jelentett számukra. tr a i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents