Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-20 / 143. szám
1KÉS MEGYEI HÍRLAPOROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1991. június 20., csütörtök Pusztaföldvár Ismeri a falu apraja, nagyja Mamák és babák boltja Orosházán Családok segítője a „Família” Marika óvó néni — van, ki e nevet nem ismeri Pusztaföldváron? Valószínűleg kevés embernek kell bemutatni a nyugállományba vonult Szkaliczki Györgynét, aki 25 évi munka után cserélte fel a csoportszobát a ház körüli tennivalókkal. A negyedszázados jubileum alkalmából kerestük fel Marika nénit, aki „friss” nyugdíjasként gyakran küszködik könnyeivel, ha az apróságokról beszél. — Az utolsó hét volt, a leg- szömyűbb. Nem mertem a gyerekekre nézni, mert elkapott a sírás. A tudat, hogy el kell jönnöm, hogy nem tartozom a közösséghez többé, nagyon nyomasztott. A mai napig nem tudok megbékélni — mondja el- csukló hangon, majd mosolyogva, beletörődve a megmásítha- tatlanba, tovább mesél. —1966- ban költöztünk Földvárra, és mindössze négy évet dolgoztam beosztottként. Azóta vezető óvónő vagyok. A mostani, az utolsó évzáróm volt a legnyugodtabb. Eddig ugyanis minden gyerekért egyformán izgultam az óvodában. A válás viszont nagyon nehéz volt, de mindenért kárpótoltak a kicsik. A munkahelyemtől nem vettem búcsút, hiszen be-benézek a kollégákhoz, a gyerekek pedig az utcán, az árokparton is rám köszönnek. Ezen már nem lepődök meg, mert a nagy faluban szinte mindenki ismer. Tábor Tallinn és Leningrád között félúton s Orosházi kerekező Észtországba készül Robi 23 éves orosházi fiatalember. Hétköznap számítógépeken dolgozik, hétvégén viszont lázasan készül élete eddigi leghosszabb túrájára. A 2000 km-es távot kerékpárral akarja megtenni két hét leforgása alatt. Mindenre elszánt, célját akkor is valóra váltja, ha magára marad. — El akarok jutni az EYFA (Európa Fiataljai az Erdőkért) nemzetközi szervezet környezetvédelmi táborába — mondja ellentmondást nem tűrő hangon Robi, miközben előkészíti „útiokmányait”, a térképeket, a Green Free News (Zöld Hírek) című lap legfrissebb számait. Mivel az újság nem tartozik Magyarország legolvasottabb folyóiratai közé, ezért adódik a kérdés: —Hogyan jutott a birtokodba ez a kiadvány? — Tavaly a rádióból értesültem arról, hogy hazánkban rendezi az EYFA soron következő táborát. Kerékpárra pattantam, és elkerekeztem Bugacra, ahol fantasztikus dolgokat láttam: a környezetvédők vegetáriánus konyhát vezettek, biovécét használtak, mosdóikat napelemes tetőkkel látták el, saját tábori pénzük segítségével kereskedtek, és természetesen újságot is készítettek. Ekkor fizettem elő lapjukra. Azóta már nemcsak lapozgatom a Zöld Híreket, hanem olvasom is, mert tanulok angolul. A nyelvtudás nélkülözhetetlen a táborban, és úgy érzem, csak akkor válhatok igazi taggá ebben a szervezetben, ha a hivatalosan elfogadott nyelvet, az angolt legalább alapfokon beszélem. — Annyit már tudunk rólad, hogy el akarsz jutni a táborba. Az idén hol vernek sátrat a környezetvédők? — Észtország északi részén, egy tó partján, Tallinn és Leningrád között félúton. — Miért éppen a kerékpárt választottad, hiszen Magyar- országról busszal is mehetnél? — Számomra ez igazi próba- • tétel, ugyanakkor az egészséges életmódom része. Volt autóm, motorom, de mindkettőt eladtam. Kétkerekűm nem szennyezi a környezetet. Rájöttem, hogy ezzel a szemlélettel nemcsak a magam, de a mások életét is befolyásolhatom. A környezetvédők ugyanis nemcsak beszélnek, hanem a jobbítás szándékával is dolgoznak. Nos, ez a gondolat vezérel, és ezért szeretnék eljutni két hét alatt Észtországba. — Nem félsz egyedül nekivágni a 2000 km-es útnak? — Nem. A testi-lelki kondícióm adott, van jó kerékpárom, mitől féljek? — Útitársakat viszont szívesen látnál magad mellett. — Ez igaz. Ha valaki úgy érzi, hogy augusztus 4-én elindulna velem erre a hosszú útra, akkor nem mondanék nemet. Viszont fontos, hogy a jelentkezőnek legyen megfelelő felszerelése, ‘tűrő- és állóképessége, erőnléte. Ez a két hét nem városnéző túra lesz! Robi arra kéri az olvasókat, ha akad közöttük vállalkozó, aki kerekező társául szegődne a hosszú úton, az jelentkezzen levélben, de ne feledje a borítékra ráírni a jeligét: „Kerékpártúra”. Címünk: Békés Megyei Hírlap Szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Pf. 111. Mi épül? Mi készül? Orosházán a Kossuth utca lakói többször megkísérelték a képen látható közterületet valamilyen formában hasznosítani. Terveik között szerepelt garázs- építés, illetve játszótér kialakítása. Az előbbit egy tervdokumentáció hiúsította meg, mivel a kivitelezés költsége meghaladta volna a Fő utcaiak pénztárcájának teherbíró képességét. A terület sokáig parlagon hevert, gaztenger borította. A napokban azonban megjelentek a munkagépek, s néhány óra alatt letakarították a szemetet. Nemsokára befejeződik a tereprendezés és a gyepesítés is. A gyerekeknek végre lesz hol játszaniuk, az autósoknak pedig nem kell attól tartaniuk, hogy a pattogó labdák kárt tesznek a szélvédőkben. Hírek A Szocialista Párt orosházi városi szervezete június 22-én 10-től 18 óráig konferenciát tart a Rendszerváltás és a baloldal Magyarországon címmel Orosházán, a volt pártház nagytermében. A rendezvényre olasz és spanyol szocialista párttól is érkeznek vendégek. * Átalakuló közgyűlésre várja tagjait az orosházi Dózsa Mgtsz vezetősége a téesz termelési központjában lévő magtárba június 21-én, délelőtt 9 órakor. * Orosháza Város Önkormányzati Képviselő-testülete soron következő nyilvános ülését június 21-én, kb. 19 órai kezdettel tartja. Napirenden az 1991. évi költségvetésről szóló önkormányzati réndelet módosítása, kiegészítése. * Koós János nótázik Orosházán a Katlan étteremben június 28-án, 22 órától. A műsor vendégei: Dékány Sarolta, Kovács Apollónia, Harmath Andrea és azAuth együttes. Kisfiam! Tetszik a póló? Nézzük, jó-e rád?! Valakinek nagyon sír a pici babája az ajtóban! Teáztasd meg és gyere vissza válogatni! — a hangzavarban nehéz kiigazodni. A gyerekes anyukák között egy gombostűt sem lehet leejteni, annyian keresik, kutatják a legolcsóbbat, a legjobbat, a legpraktikusabbat. Orosházán, a Családsegítő Központ volt vezetőjének jóvoltából és ötlete nyomán családsegítő kereskedés nyílt „Família” néven. Surinásné Tóth Olga (lapunkban foglalkoztunk ügyével) nem várva meg a bírósági döntést, úgy határozott, hogy nem adja fel, ismét munkához lát. Célja a régi: segítse a rászorulókat, támogassa a kispénzű embereket. — A szociális munkát én így képzelem el konkrét formában. Nem beszélni kell a védőhálóról, nem sajnálkozni kell a szegény embereken, hanem tenni kell értük — mondja a vállalkozó szellemű fiatalasszony. — A Családsegítő Központban is ezt akartam véghez vinni, de nem találtam megértésre. Azért róttak meg, mert akciókat, kedvezményes vásárokat rendeztem, szerveztem. Úgy voltam vele, ha nem, hát nem! Nézzen most itt szét! — mutat körbe az alig néhány négyzetméteres helyiségben, ahol egymást váltják a vásárolni szándékozók. — Itt olyan emberek keresnek ruhaneműt, akik nem engedhetik meg maguknak és a gyerekeiknek sem a drága holmikat. Most, hogy vállalkozom, átlátom a kereskedelem fortélyait. Megkeresem a vállalatokat, az elfekvő készleteket értékesítem, és mindössze 5—10 forintot nyerek egy-egy ruhadarabon. De tudja mennyien jönnek ide be?! — és beszélgetésünk félbe is szakad, mert karon ülő gyermekével újabb vásárló érkezik. A nagyobbik fiút Olga asztalhoz invitálja, ahol színező lapok, ceruzák várják a vásárlásban kevésbé jártas és sokszor nyűgös, türelmetlen apróságokat. — Amíg a mamák válogatnak, keresgélnek, addig a gyerekeket is lefoglalom — magyarázza a csodálkozó tekintetek láttán a „Família” háziasszonya, majd kissé szomorúan, de cseppet sem elkeseredetten hozzáteszi: — Egyetemi végzettséggel bugyikat, farmerokat árulok, de nem szégyellem! Azt csinál- hatöm végre, aminek látom az értelmét. A csilingelős fagyis masina csúnya(?) Amikor megláttam a háromkerekű masinát, eszembe jutottak gyermekkorom legszebb nyári napjai, amikor Misák bácsit vártam az utcasarkon, izzadó tenyeremben szorongatva az 50 fillérest. A mindenki által szeretett és nagyra becsült Fra- di-drukker a mi körünkben volt a legnépszerűbb, hiszen portékájával, az ízletes gyümölcsfagylaltokkal elcsábított bennünket nap mint nap. Csengety- ty újév el jelezte érkezését, de az ő kedvéért utcahosszakat is nyargaltunk, csakhogy nyalhassuk az epret, a málnát, a citromot. Triciklijét féltté őriztük a falu legforgalmasabb részén, miközben Misák bácsi zavartalanul élvezte a zöld-fehérek gólparádéját a tévében. Ha pénzünk elfogyott, csak így kiáltottunk: — Hajrá Fradi! Sporttörténeti pillanatok voltak ezek, hiszen jeges elismerésben részesített valamennyiünket a nagy drukker. Mondom, egy tricikli juttatta eszembe Misák bácsit, az a háromkerekű, tarkabarka fagy táltos járgány, amit a minap pillantottam meg Orosházán. A Baga- méri stílusú masinát (a stíluselnevezés a híres Bagaméri fagy- laltosról kapta nevét) a ,,Tellus és Robinson” Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Kft. vásárolta azzal a nem titkolt szándékkal, hogy üde színfoltjával, ízletes fagylaltjaival nosztalgiázásra csábítja az orosháziakat. A rézcsengős, akkumulátoros, háromkerekű, mozgó fagyizó azonban valakinek vagy valakiknek kivívta a nemtetszését. Azt beszélik városszerte, hogy a gép nem illik a városképbe... Hm. Röviden Az 1991. évi .pedagógusnap alkalmából két orosházi tanárnő szakmai sikereit díjazták az Országház dísztermében. Borsi Vincéné, a 7. Számú Általános Iskola vezető szaktanácsadója, valamint Vetésiné Petrányi Erzsébet, a 612. Számú Szakmunkásképző Intézet tanára vehette át az oktatásügyi minisztertől a Kiváló Pedagógus kitüntetést. Az Orosházi Darvas Társaság júniusban kirándulást szervez tagjai és az érdeklődők részére. Az utat 25-én Nagyszalontára és Nagyváradra tervezik Arany János és Ady Endre emlékének adózva.
