Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-15-16 / 139. szám

GYOMAENDRŐD ÉS KÖRNYÉKE 1991. június 15—16., szombat—vasárnap o &RÉKÉS MEGYEI HfRI,AÍ> Mit tenne Rozika? „Hallod-e, Rozika, te, gyerünk a moziba be...” — hívja az örökzöld sláger a fenn említett leányzót. Persze nem tudom, miféle fess fiatalembernek kellene manapság eldudorásznia eme dalocskát ahhoz, hogy a hölgy ne fordítsa el durcásan a fejét. Egyáltalán nem azért, mert az ajánlat tisztességtelen. Csupán az a helyzet, hogy nemigen akad mozi, ami „valami csuda”. Maga az intézmény változott, vagy a mi viszonyunk hozzá, esetleg mindkettő? Mindenki döntse el maga, amikor elolvassa ezt a néhány írást a gyomaendrődi és környékbeli filmszínházakról, amelyek — hasonlóan a többihez — veszte­ségesek, nagy erőfeszítésbe kerül fönntartani akármelyiket is. Ki tudja, miért, mi okból — talán mert még mindig a kultúra, a kulturáltság fokmérői — akár így, akár úgy, de vannak. Egyelőre... Hogy ez a kitartás hosszútávú lesz-e, az majd később derül ki... Kluboké a jövő? — Jobbára a fiatalok járnak moziba — mondja Kertész Ká­roly né, az ecsegfalvi művelődé­si ház vezetője. Náluk is szó szerint a házon belül, annak költségvetéséből valósul meg a heti egyszeri filmvetítés. — Azért tettük szombatra, mert akkor hazajönnek a kollégisták is — folytatja. — Az igazság az, hogy a középkorosztályra nem nagyon lehet mondani, hogy mozibajáró—de talán másra se. — Néha, hogyha esetleg egy- egy jobb film idekerül véletle­nül, akkor elmennek, de akkor is inkább a gyerekekkel. Amíg tar­tott a tanév, havonta egyszer volt iskola- és óvimozi, de ez utób­biak közül néhány bizony na­gyon rossz minőségű film is elő­fordult. Eddig ez tíz forintba ke­rült, de mostmár húsz forintot kell kérnünk egy óvodástól is. Szerintem az úgynevezett /égi értelemben vett nagymozi nem éled fel többé. Talán a ki­sebb klub vagy csoport formájá­ban működő vetítésekben van jövő. Nálunk is van egy videó- klub, ami nagyon népszerű a kamaszok körében. Ide persze olyan kazettákat hoznak a gye­rekek, ami őket érdekli. Nem ritka az akció- meg a horrorfilm sem. Olcsóbb a mozijegy Gyomaendrőd város mozija, zz Apolló sem tartozik a szabályt erősítő kivételek közé: mint többi társa ez is veszteséges. Februártól lemondott az üze­meltetésről a Kontur Moziüze­meltető és Kulturális Vállalat. Az intézményt azóta önkor­mányzat működteti. Az persze korunk fogas kérdése lehetne, hogyan tud(na) ma egy mozi nyereséges lenni, amikor a be­vétel hatvanegy százalékát el­viszi a sok járulék. A nézőszám folyamatos visszaesése nem ál­lítható meg. Csányi Istvánné, a mozi vezetője mégis azt mond­ja, a megyei viszonylatban nem is állnak olyan rossz helyen, már ami a bevételt és a látogatottsá­got illeti. Persze—mint azt hall­juk is tőle -— a sikerért meg kell dolgozni. Ugyanis annak az idő­nek vége, amikor minden szer­vezés nélkül megtelt a nagyte­rem. Mostanában erre csak az iskola- és ovimozik alkalmával kerül sor. Ha az utolsó három hónap statisztikáját nézzük, a tiszta jegybevétel folyamatosan csökkent. A visszaesés — így a pontos statisztika — 37 százalé­kos, míg másutt 40—100 száza­lék között van. Szinte mindenütt itt is megszűnt a filmklub, nincs rá támogatás. Nem is nagyon járnak moziba az emberek. Volt olyan előadás, amit csupán he­ten néztek meg. — Érdekes jelenség ez — mondja befejezésül Csányi Ist­vánné —, nyugaton egy mozi se Az elcserélt mozi A gyomaendrődi Kossuth Filmszínház — azaz egész pontosan az endrődi rész mozi­ja — nyilvános meghirdetésre került: pályázatot írt ki az ön- kormányzat, hogy kiadná bér­be. Megpróbálták az épület, az intézmény kulturális jellegét megtartani, ezt mutatják a fel­tételek is, melyek arra kötelezik a majdani bérbe vevőt, hogy egyéb más tevékenység mel­lett, heti két alkalommal film­vetítést biztosítson, szabadna­pokon a helyiséget a szabad­idő kulturált eltöltésére hasz­nálja. A kiírásra mindössze ketten jelentkeztek, de a testület — hosszas mérleges után — egyi­kükkel sem kötötte meg a térí­tésmentes bérleti szerződést, hanem egy harmadik ajánlatot fogadott el. Elcserélte a mozit egy lakóházra, melyet a későb­biekben szolgálati lakásként hasznosíthatnak. A mozi azért nem szűnik meg, mert a közelben lévő Déry­né Művelődési Házban video­film-vetítés Indult be. ráfizetéses. Talán ha rendeződ­nek a viszonyok, megváltozik a mi helyzetünk is. • Ehhez még két hír: Gyo- maendrődön június 1-jétől csök­kentették a mozijegyek árát, és az Apolló Mozi — „mint szakmailag önálló, gazdálko­dási jogkör szerint részben önálló rendelkező kulturális intézmény” — költségvetését, mely önkormányzati támoga­tást is tartalmaz, elfogadta a testület. „Nem maradhatunk művelődés nélkül...” t A hunyai mozi — más kiste­lepülésekhez hasonlóan — a kultúrházban üzemel. S mint a megye legtöbb filmszínháza — ki tudja, talán nem is igen sze­rencsés ilyen esetben ez a szino­nima — veszteséges. Ebből már csak egy lépés a végső követ­keztetés: az, hogy a község üze­melteti. Január 1-jétől Hunyán is az önkormányzat finanszíroz­za a heti egyszeri vetítést. A Kontur Moziüzemeltető és Kul­turális Vállalattól bérelt gépen vetítik az ugyancsak általuk leosztott filmeket azoknak, akik érdeklődnek. Tízen-, tizenket- ten lehetnek egy-egy előadáson, melyre, filmtől függően 20 (ez az ovimozi), 40, és 60 forintért lehet bemenni. Ez bizonyára nem lesz jó üz­let az önkormányzatnak sem. — Valóban nem nyereséges, de nem lehet, hogy teljesen mű­velődés nélkül maradjunk — mondja Zádori Illés, a művelő­dési ház vezetője. — Régebben több kulturális programot is le­hetett szervezni, többször fel­léptek fővárosi művészek. Mára egy-egy ilyen előadás megfizet­hetetlen lenne a lakosságnak. A mozival meg az a helyzet, hogy sok családban helyettesíti a vi­deo... Ez nem mozi, hanem valami más... Hidegben nem megy — a jó film sem Privát patika? Manapság, amikor a magán- vállalkozások korát éljük, nem csoda, ha a gyógyszertárak sor­sa is izgatja az érdeklődőt. Elke­rülhetetlen ugyanis, hogy éle­tünk során egyszer-kétszer ne tapasztalnánk meg a patika hű­vösét. Nemrégiben dr. Szilágyi István vezető gyógyszerésszel beszélgettem Dévaványán. — Megyénk eléggé lemaradt az állami gyógyszertárak priva­tizációja, illetve a magángyógy­szertárak alapítása terén — mondta. — Pedig ezekben nagy a lehetőség. Ha az ember húsra kevesebbet is költ, a szükséges orvosságot mindig megveszi. Aztán itt vannak a különböző gyógynövény és higiéniás ter­mékek. Most, az áremeléssel nagyon visszaesett az állatgyó­gyászati termékek forgalma. Nálunk nem, mert sok, jól be­vált saját készítésű szerünk van. Az a baj, hogy nem merünk vál­lalkozni. Képzeljen el egy olyan helyzetet, amikor a városban nem egy, hanem négy-öt patika is nyitva tart hét végén. — Úgy érti, több is megélne egymás^ mellett? — Úgy. Persze nem biztos, hogy főállásban gazdaságosan lehetne működtetni, de mellék­állásban miért ne. Vagy gondol­junk a kis helyekre — ilyen a szomszédos Écsegfalva is —, ahol csak kézigyógyszertár van. (Néhol még az se.) Már elkép­zeltük — persze még csak gon­dolkodtunk rajta —, hogy ott, Ecsegfalván, egy mellékállású egységet lehetne nyitni, ami a dévaványai gyógyszertár fiókja lenne... Mindenesetre egy biz­tos, akárhány féle-fajta patika lesz is a jövőben, beteg csak egyféle van, és azt egyformán lelkiismeretesen kell kiszolgál­ni... Igazán nem akarom untatni az olvasókat, de talán nem érdektelen, ha elmondom, hogy életem egyik legemlékezete­sebb intézménye a dévaványai mozi. Nem azért, mert valami nagy filmélmény, katarzis kap­csolódik hozzá, hanem egészen másért. Elek Zsigmond mozive­zetővel ugyanis nemrégiben rendkívüli körülmények között beszélgettünk a falai között: rendkívül hideg volt. Úgy is fo­galmazhatnék, hogy tintafa­gyasztó körülmények uralkod­tak, mialatt én róttam a sorokat jegyzettömbömbe. Mint meg­tudtam, a zord időjárás lemérhe­tő a plakátokon is. Akkor ugyan­is a rosszabb filmek járnak erre­felé. Az ok egyszerű: a mozite­rem nem fűthető fel igazán. A ti- zennégy-tizenöt fokos hőmérsé­klet mellett — ez a maximum, amit elérnek a 261 ülőhelyet tar­talmazó, álmennyezetes terem­ben — viszont csak a legelszán­tabb nézők tartanak ki, egy akár­milyen világhíres alkotás mel­lett is... Talán mondani sem kell, feb­ruár 1 -jétől ezt mozit az önkor­mányzat üzemelteti, a szolgálta­tást — térítési díj ellenében — továbbra is a megyei vállalat, a Kontur végzi. Az eszközállo­mány sorsa még nem dőlt el véglegesen. Kié is ez pontosan? A megyei önkormányzaté vagy a megyei vállalaté? Minden­esetre, akik vetítenek vele — azaz a dévaványai önkormány­zat —, a használatért a Kontúr­nak fizetnek. 1988-ban működött itt egy eredményes filmklub is, melyet a Filmszemle és a Filmklubszö­vetség is támogatott. Akkor pél­dául a Fekete Doboz alkotásai közül is bemutattak néhányat. Ezt az időt idézi meg a társadal­mi munkában elkészült kiste­rem, ahol fotelok, kis asztalok, a falakon színészek portréi ma­rasztalják a vendéget. Talán ősszel sikerül újraindítani a filmklubot is Dévaványán. Len­ne helye a kertmozinak is, de erre egy ideig nem kerül sor. A szabadtéri előadásokat nélkü­lözniük kell az érdeklődőknek. Majd, ha befejeződik a művelő­dési ház rekonstrukciója. A gép­ház helye megvan, remélhető­leg néhány év múlva ez is mű­ködni fog. — Mit ígér a nyár? — kérdez vissza Elek Zsigmond. — Az az igazság, hogy az újdonságok zöme, amelyet a három megma­radt igazán nagy filmforgalma­zó kínál, kijött az év első négy hónapjában. Nálunk pedig ak­kor — a fűtési viszonyok miatt — nem volt érdemes levetíteni, mert úgyse jöttek volna. Igyek­szem összeválogatni a filmeket: legyen új, de legyen közte ré­gebbi nagy siker is. Ezenkívül — ha csak tehetem — megné­zem az alkotásokat, mielőtt megrendelem. így áll össze az­tán havi két-három vígjáték, bű­nügyi történet, akciófilm, ami a dévaványai közönség elé kerül. Az idei nyár úgynevezett nagy ígérete nálunk a Hegylakó 2. és a Csupasz pisztoly 2.. Igazán kemény dolog a hely­ár is — folytatja —, 40 forint az alap, 60 a kiemelt, 80 a kiemelt premier, amiket sokallhatunkis, de az ármegállapítás nem csak rajtunk múlik, hanem a forgal­mazón és a moziüzemeltető vál­lalaton is. Az oldalt írta és összeál­lította Kiss Katalin. A ké­peket Kovács Erzsébet ké­szítette. Testületi ülésekről távirati stílusban A gyomendrődi képviselő-testület június 4-ei tanácskozásának legfontosabb mozzanatai: elő­ször a város vízminőségéről esett szó. A vastalaní- tó berendezés pillanatnyilag nem működik, ugya­nis, ha beüzemelik, nitrit jelenik meg a rendszer­ben. Ezenkívül jódból is több van a vezetékes vízben a kelleténél, ezért dr. Frankó Károly pol­gármester — ezúttal orvosi minőségében — azt javasolta, inkább a tennálkútból hordják a lakosok a vizet... Elfogadták, igaz megjegyzésekkel, a város hosszú távú terület és településfejlesztési koncep­cióját, és az általános rendezési tervének felülvizs­gálata programját. A polgármester elmondotta, hogy a kiírt osztá­lyvezetői pályázatokra tizennégyen jelentkeztek, s ezek közül egyet sem láttak alkalmasnak a fela­dat betöltésére. A régi —- szintén pályázó—osztá­lyvezetőket sem erősítette meg, s így az osztályok pillanatnyilag csoportrendszerben, csoportveze­tők irányítása alatt dolgoznak. A testület tagjai közül többen úgy látták, ez ellentétes korábbi döntésükkel, amelyben az osztályvezetői rend-. szert határozták el. Végül abban maradtak, hogy a közszolgálati törvény megjelenése után—ha köz­ben ez a rendszer nem válik be—új pályázatot ír ki a polgármester. Ezt követően kellett volna dönteniük az utcane­vek változásának elfogadásáról. Nem sikerült azonban megegyezni a Lenin út sorsáról. Két ja­vaslat áll(t) egymással szemben. Az egyik szerint Szent István lenne az új elnevezés; a másik — tekintettel a két településrész vallási megosztott­ságára — Endrődön Szent István király, Gyomán István király út elnevezést javasol. A testület tagjai közül nyolcán az első, nyolcán a második mellett szavaztak. Később, a zárt ülésen mégiscsak szüle­tett egy kompromisszum: Az ominózus terület Fő utca lesz. Június 12-én, újabb ülésen, fő napirendi pont­ként a rendőrséggel kapcsolatos kérdésekről esett szó. Nyári szünet előtti utolsó ülésén a hunyai testü­let hétfőn megvitatta az alpítványt, melyet „Hunya község jövőjéért” a testület hozott létre 100 000 forinttal.

Next

/
Thumbnails
Contents