Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-15-16 / 139. szám
1991. június 15—16. szombat—vasárnap KÜLFÖLDRŐL - ITTHONRÓL Jelcin az orosz—amerikai kapcsolatokról Borisz Jelcin közvetlen kapcsolatokat akar létesíteni Oroszország és az Egyesült Államok között. Ezt maga az orosz elnök közölte a ZDF német tv-állomás által sugárzott csütörtöki interjújában, hozzátéve, hogy a kapcsolatok alapjait már a jövő heti, George Bush elnökkel folytatandó megbeszélésén szeretné megteremteni. Borisz Jelcin interjújában egyébként megerősítette: Oroszország szuverenitásának kérdésében továbbra is nézeteltérések vannak közte és Mihail Gorbacsov szövetségi elnök között. A NATO a reform mellett Azt hiszem, igazán elégedettek lehetnek a szövetség új nyilatkozatával — mondotta egy magas rangú amerikai diplomata a múlt héten Koppenhágában a NATO külügyminisztereinek értekezletén. A tizenhat nyugati demokrácia számára a közép-kelet-európai országok biztonsága „nem közömbös” és minden európai ország biztonsága elválaszthatatlan a sajátukétól. Közvetlen, tényleges ügyüknek tekintik a demokratikus társadalmak megszilárdítását. A koppenhágai értekezlet legfőbb üzenete az, hogy az új Európát, mint Manfred Wömer NATO-főtitkár fogalmazott, nem a Szovjetunióval szemben, hanem vele együtt kell felépíteni: ezzel nehezen lett volna összeegyeztethető a biztonsági garanciák gondolata. Ha kalákában házat építenek, nem szokták kihívni a rendőrt, hogy fegyverrel tartsa sakkban a brigád egyik tagját. Egy évvel a terror után 6 millió a fasiszta pártok híveinek száma? Az egy évvel ezelőtti bukaresti eseményekre emlékezve Romániában mindenütt nagygyűléseket szervezett a Polgári Szövetség és az Antitotalitárius Fórum Aradon, amelyről azt állítják, Erdély leglangyosabb városa. A városháza előtt jöttek össze, hogy meghallgassák az ellenzéki pártok képviselőinek beszédeit. Az évfordulós tüntetésekre mintegy válaszként a Román Televízió újra bemutatta ugyanúgy összevágva és szándékosan félremagyarázva a tavalyi események során készült felvételeket. Újból azt kellett tapasztalnunk, hogy a jelenlegi román vezetés nem képes változtatni nézetein. Június 14-ére tiltakozó menetet, 15-ére pedig csendes megemlékező őrállást szerveztek az aradi városháza előtt. A magyar képviselők közül többen tárgyalásokat folytatnak a Főispáni Hivatallal a Magyar Líceum további sorsának ügyében. Az új tanügyi törvénytervezet azokat az állapotokat szándékozik visszaállítani, amelyek Ceau- sescu idején uralkodtak. Magyar oktatást csak a román oktatáson belüli tagozatként és csak bizonyos szintig engedélyez. A felsőoktatás vagy akár a gimnázium szintjén a magyar nyelv használatának gondolata az egyre erősödő nacionalista pártok ellenállásába ütközik. Az aradi magyar oktatás ügye tehát újból végveszélyben, akárcsak egész Románia területén. Eközben megalakult a harmadik ultranacionalista párt is, támogatóinak száma állítólag már több mint 6 millió. Az elharapódzó korrupció, álprivatizáció és a gazdasági nyomor oly kétségbeesést látszik szülni, amelyből lassan egyetlen vigasztaló rózsaszín felhőbe menekül a román társadalom: az ultranacionalizmusba. A Romania Mare legutóbbi száma a nyugati havasokban élő románok levelét közli, amely ezúttal egészen nyílt fenyegetést tartalmaz: „Hamarosan betelik a pohár. Akkor pedig jövünk és kiirtjuk az összes magyart.” Egyre sötétebben tornyosul fejünk fölött a fasiszta hatalom- átvétel fenyegető veszélye, s a Vatra Romanesca nem is titkolja: igenis rendelkeznek fegyverekkel, s hatalomra jutás esetén a számunkra tartogatott megoldás sem titok. Kitelepítés, ez várna ránk, hiszen Ceontea szenátor elmondotta, hogy Románia fejlődésének és demokratizálásának egyetlen kerékkötői a nemzeti kisebbségek. Ki velük, vagy halál rájuk — adja ki a jelszót a fanatikus pártvezér. A sűrűsödő pogromhangulatban egyetlen reményünk, hogy a kormány — szokásától eltérően — betartja szavát, így ősszel sor kerülhet a helyhatósági választásokra, amelyek talán az ellenzék megerősödéséhez vezetnek. Az ellenzéket is felölelő egységkormány ügyében folytatott legmagasabb szintű tárgyalások ugyanis nyilvánvalóan nem vezettek eredményre. A Nemzeti Megmentési Front parlamenti frakciójából viszont naponta több képviselő lép ki és csatlakozik más pártokhoz. Mivel bizalmuk teljesen megrendült a hatalmon lévő politikai párt és a kormány irányában. A belülről bomló front tehát egyre esélytelenebb. Ha nem lesz katonai hatalomátvétel addig, a következő választásokra nézve talán elmondhatja az ellenzék: hátha... Porzsolt Réthy Emese A politikai potentáltak ,,priuszátvilágítása” után kiderült, hogy a Békés megyei képviselők nem keveredtek korábban zavaros üzelmekbe. — Kisült, hogy egyikük sem sáros, legfeljebb zsíros, de ez a vizsgált szempontból közömbös. Hentesek, figyelem! Németországi munkára jelentkezni lehet a következő telefonszámon: (36) 13-341, vagy személyesen. Cím: EWI KFT., EGER, Kossuth L. u. 18. Eleken gyűjtenek, Gyulán félévet mondanak Kell a mentő, de minden áron? Dr. Pocsay Gábor gyulai polgármester március végén körlevélben fordult a gyulai mentőállomás illetékességi területén lévő önkormányzatokhoz. Lökösházától Biharugráig arról tájékoztatta a polgármestereket, hogy szükség lenne a két éjszakai szolgálati mentőautó mellett egy harmadikra. A március 13-i széles körű megbeszélésen a mentőszolgálat, a megyei kórház képviselői mellett több polgármester is részt vett. Támogatták az elképzelést, hogy a már meglévő harmadik mentőhöz a települések — lélekszámúknak megfelelő arányban — adják össze a személyzet bérét. Az önkormányzati testületek sorra tárgyalták a kezdeményezést. Eleken is, ahol a képviselők nemet mondtak. Ám a helybéli pártok más véleményen voltak, aktivistáik utalványokon személyenként 10 forint hozzájárulást kértek és kérnek. Szántó István polgármester: — A Gyulán megjelenő kereskedelmi hírlap állítása nyomán folyik a gyűjtés. Nem arról van szó, hogy Eleken 10 forintot nem ér az élet, nem antihumá- nusságból mondtunk nemet, és nem arról van szó, hogy nincs e célra 57 ezer forintunk. A körlevélhez mellékelt bértáblázattal, annak elvével volt bajunk. A társadalombiztosítás 43 százalékot vesz el az üzemektől és még 10 százalékot a polgároktól. Arra az álláspontra helyezkedtünk, ha helyettük, szükségből nekünk kell fizetni a munkabért, ne tégy ék rá még a 43 százalékot is! így nem vállalhattuk el. A körlevélből nem tudtuk meg például azt sem, meddig kell viselnünk a terhet. A képviselők megbíztak, vegyem fel Pocsay úrral a kapcsolatot, aki tárgyalt a társadalombiztosítással. Június 5-én Sarkadon több polgármester jelenlétében elmondta, kedvező megállapodás várható. — Az eleki önkormányzat kifizeti a rá eső részt? — Ha a társadalombiztosítás „beszél” velünk, ha az elvek tisztázódnak, a testület korrekt választ ad. Június 21 -i ülésünkön előterjesztem az új fejleményeket. — Mi lesz az összegyűjtött pénzzel? — A pártok kezdeményezése, ez ügyben nem kerestek meg. Dr. Pocsay Gábor: — Egykét önkormányzat, köztük Elek is nemet mondott. Nem azért, mert nem helyeslik a célt, hanem várakozó állásponton vannak. Az eleki testület rávilágított, ez valójában társadalombiztosítási feladat... —Gondolom, egyetért vele. —- Igen, csak az a probléma, hogy a gyulai mentőállomáson éjszaka két mentő van. Ez megfelel az országos átlagnak. Csakhogy, ha egy szülő nőhöz mentőt hívnak az ellátási terület egyik sarkába, a másikat 70 kilométerre infarktushoz, akkor hosszabb időre mentő nélkül marad az állomás. Bár Békéscsabáról segítenek, sokszor ez a kis távolság is sok. A gyulai kórház megyei intézmény, nagy ellátási területtel. Ezért kellett az országos átlagon túllépni — ezt a megoldást találtuk. Van, ahol mentőt vesznek... —De itt társadalombiztosítási járulékkal terhelt munkabérről van szó! — A társadalombiztosítás megyei igazgatósága jelezte, januártól valószínűleg átvállalják a személyzet bérét. Tehát csak félévet fizetnek az önkormányzatok. Igazuk volt azoknak az ön- kormányzatoknak, ahol nem nyelték le a társadalombiztosítás békáját, s azoknak is, akik minden áron a mentőt akarták. A lényeg most már az, hogy megszületett a konszenzus. Szolgálatba állhat a harmadik mentő. Eleken is? Szőke Margit Polgármesterek a mezőhegyesi Nóniuszban Vezetékes gázt szeretnének Június 14-én Mezőhegyesen találkozott Almáskamarás, Bánkút, Dombiratos, Elek, Kétegyháza, Kevermes, Kun- ágota, Lökösháza és Nagykamarás polgármestere. A találkozó dr. Remport Katalin országgyűlési képviselő kezdeményezésére jött létre, s egyetlen célja volt: annak megvitatása, hogyan lehetne vezetékes gázhoz juttatni e kilenc települést. A meghívott vendégek köpött ott volt Borsodi János, a mezőkovácsházi Egyensúly Kft. ügyvezető igazgatója. —Cégemnek sikerült rendelkezési jogot szereznie egy külföldi kormányhitel fölött. Ebből szeretnénk itt gázvezetéket építeni. Arra próbálom rávenni a polgármestereket, hogy a külföldi cég és az Egyensúly Kft. közös ajánlatot tehessen e munkák megtervezésére és elvégzésére. Már volt korábban egy találkozónk Kunágotán, remélem, most jobban megértik a szándékaimat — nyilatkozta még az ülés kezdete előtt Borsodi úr. Ettől sokkal többet bevezető előadásában sem mondott, csupán annyit, hogy olasz tőkéről van szó. Dr. Laklia Tibor, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium tanácsadója óvta a polgármestereket az elhamarkodott döntéstől. Arra hívta fel a figyelmüket, hogy ä külföldi tőke általában elzárkózik az infrastruktúra fejlesztésétől a lassú megtérülés miatt. A privatizáció sem ment még yégbe a gáziparban. „A minisztérium olyan vőlegényt szeretne, aki stafirungként hozza a modem technikát és technológiát, valamint hozzá egy kis gázt is” — mondotta. A kialakult vitába csaknem minden polgármester bekapcsolódott, sokan elmerültek a részletekben. Végül Borsodi János megismételte ajánlatát és kérését: tegyék az általa képviselt cégek részére lehetővé, hogy részletesen kidolgozott műszaki tanulmánytervet és árajánlatokat tehessenek le az érintett önkormányzatok asztalára. A vállalkozó kérésének eleget tettek: a program megvalósítására rövidesen pályázatot hirdetnek, s ezen részt vehet a „Borsodi cég” is. Ménesi György Kérdőjelek Vakáció? Nézem a statisztikai kimutatásokat: az idén mintegy 160 ezer végzős diák kerül ki az általános és középiskolák - -ból. Eszembe jut a néhány évvel ezelőtt készített interjú egyik vissza-visszatérő gondolata, amelyben a borúlátó szociológus nemzethalált jósolt: „Elvész a magyar, ha nem leszünk többen, ha nem áll meg a születési statisztika görbéjének meredek zuhanása” — állította. És sorra születtek a „hatvanezer forintos OTP-gyerekék”. Ha akarták őket, ha nem. Ők a hatvanas-hetvenes évek — korábbi kifejezéssel élve — „Ratkó-gyerekei”, akik születésük óta sorban álltak mindenért, mindenütt: helyért a bölcsődében, az óvodában, az iskolában... Szeretném tudni: mivé lesznek, merre tartanak? Ér- zik-e a felelősségüket azok, akik egykor szerződésekkel avatkoztak be szüleik és az ő életükbe? Vajon lesz-e erejük ahhoz, hogy az eddig folytonos küzdelmük után végre a kiharcolt létbiztonság és érvényesülés nemzedéke legyenek? Somfai Péter Találkozhatnak a párhuzamosok? „Elballagó” tanárok Mezöberényben Bérliberalizáció Az energiaár-emelés ellentételezéséről kezdett tárgyalást pénteken az Érdekegyeztető Tanács. Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke hangsúlyozta: a csütörtökre szóló sztrájkfelhívásuk visszavonását megelőzően a kormánnyal elért tárgyalási eredményei-, két tekintik kiindulási alapnak. A pénteki ÉT-ülésen a vitát azzal kezdték meg, hogy az energiaár-emelést elsősorban a bérliberalizációs lépésekkel, a családi pótlék, a nyugdíjak emelésével, vagy inkább szociális segélyezéssel ellentételezzék. „Kétnyelvű” oktatás Mező- berényben címmel május 22-én két párhuzamos interjút közölt lapunk. Az egyik érintett, a városból családostól eltávozó Wild Róbert középiskolai tanár hosszas vívódás után — talán az utolsó szó jogán — megkeresett bennünket. — Nyilvánvalóan a Dütsch Zsolt igazgató által elmondottakat vitatja. — Néhány állítása nem felel meg a tényeknek — mondta —. Két éve valóban el szándékoztam menni. A budapesti Kossuth Gimnáziumtól kaptam ajánlatot. Háromszobás tanácsi lakást és magasabb fizetést ígértek. Az akkori tanácselnökkel és Dütsch Zsolttal megbeszéltük a dolgot. Az igazgató úr elmondta, hogy őszig már nem találna tanárt, s befullad az oktatás, ha a szintén német szakos tanár feleségemmel elmegyünk. Maradtunk. —Ekkor kapott ígéretet arra; hogy ,,németes" igazgatóhelyettes lesz? — Azzal a megjegyzéssel, hogy a kevés tanárra való tekintettel még nem „függetleníthetnek”. Tavaly februárban kértem az ígéret beváltását: a németes ügyeket végre az érdekeltek alakíthassák. Ezt valóban feltételekhez kötöttem. —Melyek voltak ezek? — Mindenekelőtt: megbízásom egy évre szóljon. Azért, hbgy ha alkalmatlannak bizonyulnék, visszahívható legyek. Leendő beosztottaim titkos sza- vazásos megerősítő nyilatkozatát is kértem. Napi két-három órában tanítani is akartam. Egy évre teljes döntési jogot igényeltem, melyet a kollégák bevonásával, az igazgató tájékoztatása mellett kívántam gyakorolni. Mindezt a tavasszal összehívott tanári értekezleten is elmondtam. — Ha így nem vállalta, legalább később miért nem pályázta meg a tisztséget? —Azért, mert pályázati feltétel ként az iskola—az országban talán egyedülállóan — tíz év középiskolai tanítási gyakorlatot követelt meg. Én pedig tavaly csupán az ötödik tanévemet fejeztem be — mondta Wild Róbert. Május 22-én párhuzamos interjút készítettünk. A párhuzamosok valóban csak a végtelenben találkozhatnak? K. A. J.
