Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-14 / 138. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1991. június 14., péntek © Néhány újszalontai már ismeri a titkot Szerződésszegés arzénnal Az arzénes víz egyedül a vízdíjakra gyakorol kedvező hatást. Legalábbis erre enged következtetni az az — eled­dig példa nélküli — bírósági ítélet, amelyet tegnap hirdet­tek ki első fokon a Békéscsabai Városi Bíróságon. Dr. Borka József békéscsabai ügyvéd és 16 társa, a Penza la­kótelep 22-ből ugyanis pert indított a megyei víz- és csa­tornamű vállalat, illetve az Ingatlankezelő Vállalat ellen vízdíj leszállítása ügyében, mondván, a két vállalat a la­kókkal kötött szerződését hibásan teljesítette, mert ivóvi­zük arzéntartalma a megengedettnél magasabb volt. Még ha nem is komolyan, de bizonyára mindenki gon­dolkodott már azon, hogyan lehetne milliomos. Persze, a legtöbbünknek valami olyan vállalkozásba kellene fog­nunk. ami kicsi tőkebefek­tetéssel. kevés kockázattal és gyors megtérüléssel jár. Ezen a ponton feltehetően sokan abbahagyták a gon­dolkodást, és visszahuppan­tak a hétköznapok talajára. Az újszalontai Bongó Tou­rist Utazási Iroda vezetője, Szappanos Zoltán azonban nem adta fel, s úgy tűnik, kitartása gyümölcsöt ter­mett. Nemrégen kapcsolat­ba került a Németország­ban élő. újszalontai születé­sű Kenéz Sándorral, aki kis tőkebefektetésű, . kockázat- mentes. jól jövedelmező vál­lalkozást ajánlott honfitár­sának. Ez ügyben néhány nappal ezelőtt Kenéz Sán­dor és társa, Rösch Ulrich, Üjszalontán járt, és ott be­avatták tevékenységük lé­nyegébe az üzlet iránt ér­deklődő újszalontai lakossá­got is. Mint Rösch Ulrich elmondta, ő háromnegyed éve másodállásiban folytat­ja ezt a tevékenységet, és máris havi 2000 márka biz­tos jövedelme van belőle. A vállalkozás lényege az amerikai Amway cég által gyártott háztartási ápoló- és mosószereknek az eladása, megkerülve a kis- és nagy­kereskedelmet. Magyarul a vállalkozó közvetlen termék­forgalmazással foglalkozik. A forgalmazók mögött az említett Amway cég áll, amely fennállásának 31 éve alatt — ideértve Magyaror­szágot is, ahol június elején nyitottak üzlethálózatot —, a világ 43 országában épí­tette ki tevékenységét. Tavaly 2,2 milliárd ame­rikai dollár forgalmat bo­nyolított le a cég a közvet­len eladók segítségével. Mint Rösch Ulrich elmond­ta. ez természetesen a ter­mékforgalmazóknak is jó pénzt jelent, sőt. ismer olyat, aki ezáltal lett milliomos. Ö jnaga most jutott el odá­ig. hogy fontolóra vegye, feladja-e főállását, és csak ezzel foglalkozzék ... Zavarosnak, gusztustalan­nak és élvezhetetlennek ta­lálták ivóvizüket a Penza lakótelepiek — később fel­peresek —, így tavaly ta­vasszal megindították a pert az érintett vállalatok ellen. Mint kiderült, a vízben a megengedettnél nagyobb koncentrátumfoan találtak arzént, de á nedű bővelke­dett mangánban, vasban, ammóniában és mindenféle baktériumban. E tények alapján Szilvásiné dr. Futó Rózsa bírónő ítéletében hangsúlyozta: a szolgáltatás — tehát a víz — nem felelt meg a törvényes előírások­nak, így megalapozott a víz­díj leszállításának igénye. Ennek mértékét a felperesek 80 százalékban jelölték meg, ám az ítélet 30 százalékra csökkentette azt. Ily módon az 1990. február 1-jétől 1991. január 13-áig fizetett vízdí­jat 10,80-ról 7,60-ra, míg 1991. január 14-től 22,70-ről 16 forintra csökkentette. A túlfizetést a jövőben esedé­kes díjból kell levonni. Az ítélet természetesen nem jogerős. Kihirdetése után Borka József elmond­ta, elégedetlen a vízdíj le­szállításának mértékével. Vi­tatta a városi bíróság állás­pontját, amely szerint a víz közvetetten káros az egész­ségre. Ez a megállapítás azonban csalk az arzéntarta­lom vizsgálatának eredmé­nyeképpen született — fej­tegette —, ám nem készítet­tek elemzést a többi mérge­ző anyag együttes hatásáról. Az Országos Közegészség- ügyi Intézet ugyanis vala­mennyi összetevőről megál­lapította, hogy azok kon­centrációja meghaladja a megengedett határértéket, ezért meggyőződése: együt­tes hatásuk közvetlenül és rendkívül veszélyesek az emberi szervezetre. Ezt mér­legelve, a vízdíj leszállítása nagyobb mértékben is indo­kolt — vélte az ügyvéd. L. E. Hz új csokimárka: Keresik a tetteseket „Legalább az életemet hadd meg!” SINIEX Egy évvel az eilső kapavá­gás megtétele után június 12-én, szerdán ünnepélyes keretek között átadták Kecs­keméten a SINIEX Első Magyar—Francia Privát Cső. koládégyár Rt. üzemét. A nevezetes esemény előtti na­pon az egyik tulajdonos, Szűcs Bálint, és felesége a sajtó képviselőit tájékoztatta az elmúlt időszakról és ter­mészetesen a terveikről. Lehet, hogy lesznek, akik csodálkoznak azon, hogy a Békés Megyei Hírlap miért számol be a kecskeméti ese­ményről. De jó néhányan bi­zonyára emlékeznék rá, hogy a SINIEX eredetileg Gyulán épült volna föl. Szűcs -Bálinték a korszerű gépeket már Gyulán tárol­ták, de végül nem kapták meg a városi tanácstól az építési engedélyt az általuk kért helyen. Ha nem, hát nem — gon­dolták Szűcs Bálinték, és Kecskeméten próbálták sze­rencsét. Néhány nap alatt minden engedélyt megkap­tak, s 1990. június 12-én hozzákezdhettek a földmun­káikhoz. Ettől számítva nyolc hónap múlva próbagyártás volt a SINIEX-ben. Koránt­sem fájdítani szeretnénk a gyulaiak szívét, de nem árt néhány szóban jellemezni a SINIEX-et: a rendkívül kor­szerű és esztétikus üzem­csarnok 1450 négyzetméter alapterületű és persze lég­kondicionált, csákúgy, mint a kapcsolódó kiszolgálóépü­let és- 300 négyzetméteres szociális szárny. A német gyártmányú gépsor 28 teher­vagont töltött meg, az olasz csomagológép már sokkal ki­sebb. A csokoládé-alapanya­gok a világhírű belga CAL-* LEBAUT cégtől érkeznek. Nem kevesebb mint 400 cso­koládéfajtából választotta ki Szűcs Bálint a legfinomab­bakat ... A gyárral való ismerkedés során módunk volt megkós­tolni a finomságokat, a va­lóban világszínvonalú SI- NIEX-csokoládékat. Mivel nem reklámról van most szó, ezért elégedjünk meg annyival, hogy a világ bár­melyik országában verseny- képes finomságok. S végül további adatok a SINIEX-ről: jelenleg 48 dol­gozója van a gyárnak, de tervezik a két műszakos ter­melést, s akikor további em­bereket vesznek fel. A gyár­tó gépsor maximális kapaci­tása évi 1500 tonna csokolá­dé. — Lovász — Eleken, a Kisfaludy utca iobb oldalán vadonatúj há­zak sorakoznak. Velük szem­ben az utolsó épület P. né­niéké. Az udvaron fiatal nő tereget: .— Kit tetszik keresni? — kérdezi, mielőtt kaput nyit­na. A házból fejkendős, ala­csony, idős néni jön elém. Leveszi a szemüvegét, mint­ha mutatni akarná vérbe- borult jobb szemét. Leültet az előszobába. Rémület ül ki az arcára, amikor a tör­téntekről faggatom. — Vasárnap éjjel 11 óra lehetett, amikor kimentem az udvaron lévő WC-be — kezdi remegve. — Amikor visszaértem, a konyhafüg­gönyt félrehajtva, hirtelen valaki megfogta a’ csukló­mat. Ügy megijedtem, a csendes éjszakába amúgy sem számíthattam látogató­ra, pláne nem a kulcsra zárt kapun keresztül. .. Tessék már várni egy kicsit! — szakítja meg mondandóját, hogy lányától „sárga” gyógy­szert kérjen. Vízzel beveszi, megmasszírozza a szívetájé- kát. aztán folytatja: — Fiatal férfi lehetett a támadóm. De ketten voltak. Aki megfogta a kezem, be- lökdösött a szobába úgy, hogy el is estem. A földön kegyetlenül rugdosni kez­dett. A beteg kislányom rámvetette magát, hogy véd­jen. Az egyik férfi a nevén nevezte: — Rozika, nekem pénz kell! — ezt kiabálta. A lányom meg vissza: — Nincs pénzünk! Annak, aki engem vert, odakaptam a fején lévő nejlonharisnyájá­hoz. Kerek, piros képű fia­tal férfi volt. A másik min­dig úgy csinálta, hogy ne lássam, háttal legyen. — Ügy tudom, hogy vé­gül is elvitték a pénzüket. — Fogalmam sincs, hogy a kenyérvágó késünk hogy került az egyik támadóm­hoz, míg a balta és az ásó a másikhoz. Mindenesetre a késsel fenyegetett a fiatal­ember. A szekrényből ki­vették a 44 ezres betétköny­vünket és a 20 ezer 500 fo­rintos készpénzünket, amit arra tartogattam, hogy le­gyen temetni, ha meghalok. — Ahogy beléptem a ka­pun. kutya ugatott. — A kutyánkat másnap a harmadik szomszédnál ta­lálták meg, valószínűleg el­kábították. mert mérges ku­tya. nyilván csak úgy tud­tak hozzáférni. (RENDŐRSÉGI FELHÍ­VÁS: A Gyulai Rendőrka­pitányság bűnügyi osztálya kéri Elek nagyközség, de más információval rendel­kezők segítségét, az 1991. június 9-én 23 óra körüli időben P. Pálné, Elek, Kis­faludy u. 11. szám alatti la­kos sérelmére elkövetett rablás ismeretlen tettesei­nek felderítésében. Az el­követők kb. 170—180 cm magasak lehettek, az egyik haja sötétbarnás, míg a má­siké rövidre nyírt, tüskés­nek látszott. Valószínű, hogy az egyik homlokán több függőleges irányú hám­horzsolás keletkezett. Aki bármilyen adattal rendelke­zik, értesítse az eleki kör­zeti megbízottat, vagy a Gyulai Rendőrkapitányságot a 61-644-es telefonszámon, vagy bármely rendőri szer­vet.) b v. „A GYŰLÖLET MAGÄTÖL VISSZASZÁLL AZOK­RA. AKIK TÁPLÁLJÁK.” (LUDWIG VAN BEETHOVEN) Hajnalban indul útjára a tejtolvaj... Az egyik ablakon be, a másikon ki! A hívatlan vendégek nem sokat időztek az Orosházi Városi önkormányzat 2-es számú bölcsődéjében, amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak. A csendes szemlélődésről csak a sáros lábnyomok árulkodtak, tolvajkodásnak viszont nyomát sem találták a gondozónők. Történt mindez a múlt napok egyikén. De hogy mégse legyen eseménytelen a hét többi napja, ezért (vagy ki tudja miért?) egy ismeretlen i— valószínű ki­nőtt már a liberós korszakból — péntek reggel ellopta a böl­csőde ajtajából a 25 literes tejeskannát. Fél ötkor, amikor a munkába igyekvők még a fürdőszobában készülődtek, ami­kor a ráérősek a másik oldalukra fordultak, valaki aljas módon szemet vetett hatvan apróság reggelijére. A bölcsőde dolgozói a közeli ylBC-ből pótolták (jóval drágábban) a hi­ányzó tejet, a .nagyobb gyerekeknek pedig teát főztek. Mivel a tejcédulán kívül semmi nyoma nem maradt a fe­hér nedűnek; ezért kérik a■ gondozónők azokat, akik az Előd utcában valami gyanúsat észleltek vagy láttak, értesítsék őket minél hamarabb. A tejre éhes hajnali enyves kezűnek pedig azt tanácsolják: hivatását, mármint a (le)fejést ne az utcán, a bölcsődés gyerekek rovására gyakorolja, hanem va­lamelyik tehenészeti telepen! (Csete) Fix ár a termelőnek — Pánikhangulat a gabonaárak körül Már korábbi lapszámunk­ban hírt adtunk arról, hogy a túlsúlyos sertéseket e hó­nap végére elszállítják. Most Gergátz Elemér földműve­lésügyi minisztertől a mező- gazdasági termelés más ága iránt érdeklődtünk. — Tavaly az egekig szök­tek a gabonaárak, mi várha­tó az idén? — Tavaly pánikhangula­tot keltve havonta kétszer emelték a takarmány árát. A tápot már csak 1200—1300 forintért lehetett megvenni, ez a sertéságazatot vissza­fogta, de jelentős mértékben nem csökkentette, ugyanak­kor a baromfiágazatot teljes egészében tönkretette. Ké­sőbb aztán a vállalatok rá­jöttek, hogy nagyobb volt a pánik a kelleténél. Kevesebb az állat, megmarad a gabo­na. Sok van. Pedig még olyan vállalatok is vásárol­ták fel gabonát nagy meny- nyiségben spekulatív szán­dékkal, amelyek éppen a sertésfelvásárlásban érdekel­ték. Legalábbis arra számí­tották, hogy a gabona lesz a biztos befektetés, a takar­mányárakat még feljebb le-* hét vinni. Kérem, ez a szá­mítás nem jött be. így gon­dolkoztak: adjuk el gyorsan a tákarmánybúzát, mert kü­lönben túlkínálat jelentkezik a piacon, és lefelé mozdul az ár. Még a világpiaci ár is lefelé mozdult. Ma 550 fo­rintért lehetne a takarmány- búzát eladni a telepről. El­adnák ennyiért is, de nem engedtük. Pedig felhasznál­tak ellenünk minden társmi­nisztériumot. Ma más a helyzet. Enged­tünk ki más úton, nehogy beduguljanak a piaci csator­nák. De ezt úgy tettük, hogy azért belföldön túlkínálat le­gyen. Menjenek ki a ma­gyar piacra és adják el ott 550 forintért a gabonát, vagy tegyenek rá 10 százalékos hasznot, s adják 600 forin­tért, de ne vigyék Iki! So­kan azt mondják, ennyiért nem veszik meg. És 750, meg 800 forintért megvették? Hatszázért meg nem? Még ma is beépítik a tápba a ré­gi árat, és úgy adják el a parasztnak. Ez tűrhetetlen. Mi keményen, következete­sen kiállunk a termelőkért. Figyeljék meg, ugyanez a maffia most visszafelé fog lőni! Most a gabonát nem akarja majd felvásárolni. Amikor az ország gabona­termése 14—15 millió tonna körül várható. S jön majd a vád, hogy a baj abból adó­dott, hogy a minisztérium nem engedélyezte az expor­tot. Pedig nem erről van 6zó! Van raktár, nincs rak­tározási gondunk. Éppen ezért intenzíven belenyúlunk a felvásárlásba és piacot ke­resünk a gabonának. — Mit lehet tenni a mo­nopóliumok ellen? — A monopóliumok ural­ma töretlen. A minisztéri­um azonban nem marad tét­len. Létre fogjuk hozni sa­ját vállalatainkat, saját mo­nopóliumunkat. Legyen ver­seny! A jobb fennmarad, a gyenge elpusztul. A szélma­lomharc eddig nem segített, a monopólium monopólium maradt. A másik oldal szin­tén elengedhetetlen, és ez az, ami a kis- és nagygazda­ságok termelését irányítja. A kicsikét a parasztszövet­ség, a nagyokét a termény- tanácsok, amelyek létrehozá­sát minisztériumunk támo­gatja. — Van-e határozott szán­déka a mezőgazdasági kor­mányzatnak a kvótarendszer bevezetésére? — Mi megtanultunk ter­melni, sokat termelni. Nem elég sokat termelni, eladha­tó, jó minőségű termékeket igényel a piac. A termelés befolyásolása a régi módsze­rekkel nem megy. Nem lesznök előírások 'és direktí­vák. Mi a termelést az ára­kon keresztül próbáljuk be­folyásolni. Két feladatunk van: megteremteni a terme- lésbiztonságot; azt, hogy ha valaki olyjpi minőségű ter­méket állít elő, amilyet a szerződésben vállalt, abban az esetben kapjon garantált árat, és erre biztosan szá­míthasson. A garantált ár­nál magasabbra szeretnénk’ beállítani az úgynevezett irányárat. A garantált ár fix ár lenne, amit a termékta­nácsok javaslata alapján ál­lapítanánk meg. A fix árat nem az átlagos hatékony­sággal dolgozók költségeihez igazítjuk, hanem ennél ki­csit magasabbra. Arról van szó, hogy a gyengén terme­lőket arra ikényszerítenénk, változtassanak vagy hagyják abba a termelést, mert gaz­daságtalan. Az irányár a piaci viszonyok szerint vál­tozhat, amelyeket szabályo­zással szeretnénk befolyá­solni. Papp János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents