Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-11 / 135. szám

1991. június 11., kedd OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE Kardoskúti ceremóniamesterek Népi huncutságok családi vállalkozásban A lakodalmas zenekarok fesztiválján találkoztunk elő­ször, majd Orosházán, a szintén lakodalmi zenét játszó muzsiku­sok koncertjén. A vőfély, Barna László nélkül szinte elképzelhe­tetlen ma már egy ilyen jellegű rendezvény.'A zenészek ragasz­kodnak is jelenlétéhez, hiszen a jó talpalávaló mellé elkelnek a népi rigmusok, a lakodalmak hangulatát idéző népi huncutsá­gok is. Az orosházi fellépés egyben a 200. nyilvános megmérettetése volt a kardoskúti'vőfélynek. A jubileum alkalmából ültünk le beszélgetni Barna Lászlóval. — Hogyan lesz valakiből vő­fély? — Nagyapám is ezzel foglal­kozott, így sok szöveget meg­tanultam spontán. 1975-ben a barátom megkért, hogy a lako­dalmán én legyek a ceremó­niamester. Ettől kezdve tudato­san gyűjtöm a vőfélyszövege­ket. —A vőfélynek nem csak az a dolga, hogy jókat mondjon... — Nem bizony! Kezdetben a szervezőmunka okozta a legna­gyobb gondot számomra. Ma már rutinosabb vagyok. — Országos folklórfesztivá­lon is jeleskedett, ahol minden­kit maga mögé utasított. Minek köszönhette az elsőséget? — Érthető, szép magyar be­széd, emberismeret, rögtönző­készség és a szervezés. Az uni- cumot mellőznie kell a vőfély­nek, különben megmakacsolja magát a nyelve... — Mi volt eddig a legnehe­zebb feladata? — Hunyán több száz ember előtt egy másik vőféllyel ver­senyben mondtuk a népi rigmu­sokat. Izgultam, de nem vallot­tam szégyent. —A családban van-e követő­je? — Mi családi vállalkozásban „űzzük az ipart”. A feleségem két éve vezet lakodalmakat és a két fiam is tanulja az alapokat. Csábos kacsók és a hódító körömkor Mindig irigyelte azokat a hölgytársait, akiket erős, man­dula formájú körmökkel ajándé­kozott meg az Élet. Ugyanakkor nem győzött eleget bosszankod­ni azon, ha az ő tíz karmantyúja letörött, beszakadt vagy az ele­ven húsáig hatolt. A reményt viszont soha nem adta fel, hogy egyszer neki is lesz olyan, olyan szép, hosszú, erős, hagymadug- gató! A múló idő Őt igazolta; az állatszerboltokban megjelent a női rafinéria legújabb vívmá­nya, a műköröm. Természetesen Budapesten azonnal szalonok nyíltak, ahol a legkülönbözőbb — natúr, strasszokkal és pillan­gókkal dekorált — karmokat kínálják a mosogatóvízhez szo­kott háziasszonyoknak. Sőt! 1300 forintért még csiszolt, fa­zonra igazított porcelán remeke­ket is hirdetnek. Ennyi csábítás után mit tesz a magára valamit is adó vidéki NO?! Nem rest és elmegy az egyik orosházi butikba, ahol — potom 300-ért — biztos, ami biztos alapon három garnitúra körmöt vásárol. (Bár tenné mindezt a húsáruházban! De ne vágjunk a dolgok elé!) A speciá­lis ragasztóért Pestig utazik, ahol 760 forintot áldoz a masz- száért. A kellékek birtokosa ez­után saját, „originär körmeit tö­vig nyesi, majd kacsóinak cson­ka ujjacskáira egyenként felra­gasztja a barnára mázolt műkar­mokat. Az eredmény: néhány pitt-patt után a míves munka le­potyog. Természetesen a ra­gasztó a mai napig is díszíti hős­nőnk nőni nem akaró körmöcs- kéit, jelezve a külföldi alap­anyag örökkévalóságát. Hölgyeim! Azért ne kesered­jenek el! Hiszen jobb ma tíz kicsi, tövig rágott-vágott in­gyenköröm, mint holnap tíz sze­métre való hosszú. Röviden Orosháza és Környéke Fejlő­déséért Információs Klubot ala­pítottak azok a vállalkozók, akik termékeikkel részt kívánnak venni a külföldi piacokon. * Orosházán ismét megjelent egy új lap, a Napraforgó, amely magánkiadásban lát napvilágot minden héten. Mű­faját tekintve riportújság. A szerkesztők praktikus taná­csaikkal szeretnék a vállalko­zói szférát erősíteni. Olyan családokat kívánnak bemu­tatni, akik városukhoz ezer szállal kötődnek. * Nyári nagytakarítás miatt jú­lius 1-től 14-ig zárva tart a mű­velődési központ Orosházán. Játszva vásárolhat! A Kunság. Füszért orosházi diszkont áruháza és lapunk kö­zös pályázatot hirdetett május 30-án. Az olvasók, szám szerint 371-en határidőre küldték be levelezőlapjaikat. A 355 helyes megfejtő közül a diszkont áru­ház dolgozói a vásárlók közre­működésével sorsolták ki a há­rom nyertest. Ezek szerint a 2000 forintos vásárlási lehető­séggel Hőgyes Istvánné (Szeg­halom, Jókai u. 17/1), az 1500 forintos vásárlási lehetőséggel Kovács Zoltánná (Békéscsaba, Gyóni Géza u. 9.11/14.), az 1000 forintos vásárlási lehetőséggel pedig Kiss Istvánné (Vésztő, Kun B. u. 11.) élhet. A szerencsés háziasszonyok június 30-áig kereshetik fel a diszkont áruházat Orosházán, a Gyártelep utcán. Gratulá­lunk! Tizenöt éves a nagyszénási pávakör Május 18-án több mint 300 érdeklődő előtt tartotta meg ünnepi műsorát a jubiláló nagyszénási pávakör. A sokéves, eredményes munka méltó megünneplésére megmozdult a falu közössége. Az önkormányzat, a gazdasági egységek jó része és néhány kisiparos anyagi támogatást nyújtott. Ünnepi beszédében Szabó Lajos jegyző hosszasan méltatta a hagyományőrző együttes érdemeit, köszönetét mondva a sok szép élményért, melyet fellépéseikkel szereztek Nagyszénáson és a volt járás legtöbb településén. Vele együtt mi is további sikereket kívánunk a Dénes Lászlóné vezette asszonykórusnak és citerazenekamak. A műsor második részében az általános iskola 70 tanulója tett sikeres társastánc vizsgát Antali Zoltán tánctanár vezetésével. (J.B.) A fotó elvesztette aktualitását — gondoltuk még néhány nappal ez­előtt, amikor Gádoroson jártunk. A „szemet gyönyörködtető” sze­méttelepet ugyanis körbekerítet­ték. Igaz, így egy időre megnyu­godhatnak a Bajcsy-Zsilinszkv utca lakói, hiszen az északi szél nem teríti be őket a sok lim-lom- mal. A finom orrú gádorosiaknak viszont még így is lesz mit szagol­niuk. S hogy meddig? Nem tudni! Sztárok parlagon S(z)amaramat egy lóért, avagy kupecek a piacon Az orosházi autóügynökség telepén egymást érik a matuzsá­lemi korú négykerekűek, de gazdára várnak a szocialista autóipar legfrissebb „tévedé­sei” is. Az egykori sztárok, a Ladák, a Trabantok, a Daciák (hiába az új konstrukció) parla­gon hevernek. —Nincs forgalom—mondja az ügynökség vezetője, Almási Gábor. — A keleti autók közül csak az olcsóbbak iránt érdek­lődnek. A nyugati kocsikból is az idősebb, dizel meghajtású gépek aratnak sikert. Mivél erre van csak igény, ezért egy kft.- vel közösen bizományosi érté­kesítés keretében olasz, német autókat ámlunk. Rövidesen nyi­tunk egy konszignációs raktárát, ahol vámkezeletlen járműveket kínálunk külföldi állampolgá­rok részére. Tervezünk egy be­mutatótermet is, ahol kiállíta­nánk például a Ford típusait, amelyeket már most megrendel­hetnek nálunk az ügyfelek. Az adásvételről folytatott beszélgetés során valami meg­ragadta a tollforgató figyelmét: az autópiacon dívik a csereke­reskedelem. — Itt már kínáltak négykere­kűért cserébe lovat, hízót, fejős­tehenet. Sajnos, a csábító aján­lattal nem éltünk, pedig lehet, hogy a telep „zöldövezetében” ellegelésznének a zab hajtotta jószágok, és még üzletnek sem lenne rossz... Siker után irány Zánka! Az enyhén értelmi fogyaté­kos tanulók megyei sporttalál­kozóján (amelyet az elmúlt hé­ten rendeztek Szarvason) az at­létika és a négytusa versenyszá­maiban orosházi és tarhosi siker született. A lányok csapatversenyét az „Olyan takaros volt, és úgy tudta mondani, hogy szeret! A tánciskolában — ahol megis­merkedtünk —ha lekérték, min­dig úgy alakította a dolgokat, hogy ismét összekerüljünk. így kezdődött a mi kapcsolatunk, és azóta is tart. Mennyi ideje is? Kerek ötven éve. Most ezt ünne­pelj ük”—mondj a Lőrincz Pista bácsi, aki feleségével, Ilonka nénivel fél évszázaddal ezelőtt, 1941. június 6-án kötött házas­ságot. A jubileum alkalmából az ünnepi asztalt negyvenen ülték körbe. Ötven évvel ezelőtt mintha kevesebb lett volna a vendég... — A házasságkötésünk után egy terített asztal várt bennünket — meséli Ilonka néni —, és semmi több. A szerény ünnep­lést követően kocsira szálltunk, Svájcban rendezték meg a fodrászok idéi Európa-bajnok- ságát. A magyar válogatott tag­jaként az orosházi mes­terfodrász, Cseh István a 102 induló között a 21. helyen vég­zett. A 30 nemzet legjobbjainak viadalán így a legeredménye­Orosházi 7-es Számú Általános Iskola diákjai, a fiúk versenyét a Tarhosi Óvoda, Általános Is­kola és Diákotthon tanulói nyer­ték. Június 15—17-én az orszá­gos sporttalálkozón, Zánkán e két gárda képviseli Békés me­gyét. és a két párnával, a két paplannal kimentünk a férjem szüleinek a tanyájára. — Ingünk, gatyánk volt csak — folytatja az emlékezést Pista bácsi —, de a munkától egyi­künk se ijedt meg. Sokat dolgoz­tunk, és emellett felneveltünk négy gyereket. Azt mondják, az együttélésben a tányér- és ka­nálcsörgés elkerülhetetlen. Mi sose veszekedtünk. Elmondtuk a magunkét, de a másik vélemé­nyét is tiszteletben tartottuk. így aztán csendesen elszálltak az évek. Június 6-a a Lőrincz család életében hármas ünnep: Pista bácsi születésnapja, nyugdíjba vonulásának dátuma és a házas­ságkötés évfordulója. Ez utóbbi alkalmából mi is kívánunk jó egészséget és boldogságot! sebb magyarnak bizonyult az olasz, az angol és a holland fod­rász-sztárok után. Magyar- országot mindössze négy fér­fifodrász képviselte, míg a „hajhatalmak” 8—10 fős csapa­tokkal indultak a zürichi verse­nyen. Levelet hozott a posta... ...Piliscsabáról, egy orosházi születésű asszonytól, aki a mai napig kincsként őrzi az 1934. jú­lius 7-én kiállított úszóegyesü­leti könyvecskéjét, mint a rég­múlt idők emlékét. Cs. Magyar Erzsébet azonban nemcsak a sportban jeleskedett ifjú korá­ban, szívesen írogatott, de ked­velte a játékokat. íme leveléből egy részlet: ,.Huszonnégy éves koromig éltem Orosházán, és azóta is bárhová vetett a sors, mindig visszavágytam szülővá­rosomba. Különösebb irodalmi múlttal nem rendelkezem, ha csak a régi polgári iskolai és gimnáziumi önképzőkörökön, teadélutánokon előadott versei­met nem tekintem annak. Igaz, 1974-ben a Humorfesztiválon elfogadták a Játék a betűkkel című paródiámat. Hát ennyi! Ezt d kis visszaemlékező verse­met kérem fogadják olyan szere­tettel, mint amilyennek az én em­lékezetemben él még most is szü­lővárosom és Gyopárosfűrdő. Gyopárosi Álom Gyopáros tóban fürdök-e még? Vagy talán álmodtam ? Álmodjam még! Ültünk a pádon, suttogott a nád, azt súgta, rád vártam, mindig csak rád. Gyopárosi esték hol vagytok már? Mikor a szívemben lángolt a nyár. Vasúti vendéglő, ott halk zene szólt, istenem, de régen volt. Gyopárosi bokrok, virágok, fák, Ott, ahol először csókolt a szád, Csak még egyszer látnám ezt a helyet, Gyopárosi álom, isten veled! Az oldalt írta: Csete Ilo­na. Fotó: Kovács Erzsébet és Fazekas Ferenc A helyes henteslegény és a takaros menyecske Hajhatalmak viadalán A legjobb magyar: orosházi

Next

/
Thumbnails
Contents