Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-09 / 107. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1991. május 9., csütörtök Adamik Pál lélekjelenléte döntött Sötét, nyirkos, ködös idő volt azon a februári estén. A Gsabai Cserép- és Téglagyár Leányvállalatának Két- egyházi úti telepén Gulyás Mihály 30 éves gépkezelő, egy gyermek édesapja, 18 óra 30-kor egy üzemzavar eL hárításán dolgozott. Sajnos szabálytalanul. A szállító- szalag görgőjéről az agyagot akarta eltávolítani lapáttal, amit a szalag bekapott. Gulyás Mihály automatikusan utánakapott — szerencsétlenségére. Ugyanis a lapát és a görgő közé pillanatok alatt beszorult a feje. Az automatika észlelve a balesetet, leállította • a szalagot, de a szerencsétlen gépkezelő ájultan, beszorult fejjel maradt a helyszínen. A balesettől 150-200 méterre dolgozott Adamik Pál. amikor egy fiatalasszony a segítségét kérte. Időközben ketten is próbálták a gép szorításából kiszabadítani Gulyás Mihályt, mindhiába. A 35 éves Adamik Pál előszói is a pulzusát, légzését ellenőrizte a balesetet szenvedett munkatársának, aki nem adott életjelt. Fölmérte. hogy nincs más megoldás, mint, hogy a görgőt leszerelje. öt-hat perc is eltelt, mire Gulyás Mihályt kiszabadította szó szerinti szorult helyzetéből. A mentő megérkezéséig — tudta — szívmasszázst kell alkalmaznia, és lélegeztetést. A kitartó segítség meghozta az eredményt. Pár perc elteltével Gulyás Mihály kapkodó hangot hallatott. Megérkezett az orvosi segítség. A mentők Gulyás Mihályt súlyos, életveszélyes állapotban szállították a kórházba, ahol fölépült. A kórház orvosainak véleménye szerint életét Adamik Pál gyors és határozott beavatkozása mentette meg. Az életmentésért tegnap délelőtt dr. Farkas László köztársasági megbízott a kormány nevében Életmentő Emlékéremmel tüntette ki Adamik Pált, aki képünkön balról látható. b. v. Fotó: Fazekas Ferenc Tévedésből börtönben is aludtak Átruccantak Békéscsabáról Kínába — sörözni (Folytatás az 1. oldalról) is tudtátok, hol ér .az éjszaka, mit csináltok másnap. Nem hiányzott az otthoni „komfortérzet” ? — Legtöbbször a pályaudvari pad és a hálózsák nyújtott kényelmet, de a mínusz 30 fokos orosz télben egy kicsit hűvös volt abban is. Főként úgy, hogy nekem tor. nacipőben és farmerdzsekiben kellett mindezt átvészel, nem. Aminek négy lába van, megeszik — Térjünk vissza most már az eredeti úticélra. Valóban olcsó a sör Kínában? — Szerencsére ebben nem csalódtunk, és hamar bemagoltuk a legfontosabb kínai szót, a „pityjo”-t, ami sört jelent — veszi át a szót Kucsma. — Pekingben egyébként már szállodában laktunk, amíg rá nem jöttek arra, hogy kettőnél többen alszunk a szobában. A lebukást követően elmenekültünk, de tévedésből egy börtönben kötöttünk ki, ahová könnyebb volt bejutni, mint kiszökni. — Kellemesebb élményekről is be tudtok számolni? • — Engem a kínai állatpiac ragadott meg legjobban — morfondíroz Vaddisznó. — Olyan élőlényeket láttam, amilyeneket eddig még ívben sem. Különben — kis túlzással — az ottaniak mindent megesznek, aminek négy lába van, kivéve. az asztalt. — Nekem a legmegrázóbb az volt, amikor egy kantoni cipőboltban a papucsokat nézegettem és hiába mutogattam az eladónak, hogy 47-es a lábam, ö mindenáron egy 42-es topánkát próbált rám erőszakolni, sikertelenül. így kénytelen-kelletlen reklám- szatyrot húztam a lábamra és abban közlekedtem a nagy melegben — emlékszik Boci. — Nekem a Mongóliában töltött szilveszter maradt meg leginkább — mondja Kucsma. — Magas rangú mongol államférfiakkal buliztunk együtt és úgy mutattak be bennünket, mint a magyar ifjúsági szövetség képviselőit. A követkézé úticél: India — Egy valamiről mélyen hallgattok. Miként sikerült a pálcikával evés tudományát elsajátítani? — Ha éhesek voltunk, könnyen — válaszol Devo. — Persze azért egy-egy ebédnél körülállták bennünket a kínaiak, mert ingyen jót nevethettek rajtunk. Ezért is maradtunk inkább a sörnél. — Ügy látom, mindig ehhez az alapkérdéshez lyukadunk ki. Hallottam olyat is, hogy annyira megízlett á'kínai komló, hogy még kétszer visszamentetek Pekingbe. — Ez így van. Rájöttünk ugyanis, hogy a Nagy Falat nem is láttuk, én meg kint felejtettem a pólómat is — kesereg Boci. — Jól fizető állásotok lehet, ha csak: így kirándulgattok Kínába. — Szó nincs róla. Egy-egy utat kihoztunk 15 ezer forintból és az ott vásárolt bőrdzsekik, pólók fedezték a költségeket. — Ügy tudom, a közeljövőben is készültök valahova. — A következő úticél India, de sokkal komolyabb tervekkel — szólalnak meg együtt. — Körösi Csorna Sándor sírjára szeretnénk elhelyezni egy magyar zászlóval díszített koszorút és ehhez az úthoz keressük most a szponzorokat. Nyemcsok László Ha éhes az ember, könnyen megtanul pálcikával enni Naprakész informáciék — vállalkozóknak h-^-‘jtia.írl.éLM-éoy Piano A gazdálkodó szervezetek vezetői számára kívánt naprakész információkat nyújtani „A külkereskedelmi áru-, forgalom aktuális kérdései” című konferencia, melyet tegnap szervezett Békéscsabán a Garzon Szállóban a Vállalkozók Országos Szövetségének Békés megyei területi csoportja, valamint a Rentabilitás Kft. Több mint ötven állami és szövetkezeti cég képviselője, illetve magánvállalkozó vett részt a rendezvényen, melyet támogatott a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány. Elsőként dr. Miklós Pál, a megyei csoport elnöke szólt a vállalkozók helyzetéről, gondjairól. A vállalkozó ma szembenéz a piaci jogszabályozási, a bankrendszeri bizonytalanságokkal — mondta —, harcol a tisztességtelen konkurencia ellen, ugyanakkor vállalnia kell a kockázatot, s meg kell teremtenie a harmonikus gazdasági környezetet. A vállalkozásbarátság ma még csak szólam, a vállalkozás, nem mint emberi érték jelentkezik a mai magyar társadalomban. A VOSZ magáénak érzi a teljes vállalkozói szféra érdekképviseletét — hangsúlyozta az előadó. Politikamentes szervezetről van szó, mely széles körű tájékoztatást és szakmai segítséget nyújt. A külkereskedelmi tevékenység új engedélyezési rendjéről beszélt Kaufmanné Szirmai' Katalin, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának főosztályvezető-helyettese. Szólt többek közt az importliberalizációról, az exportengedélyezéssel kapcsolatos tudnivalókról. Délután a jelenlegi deviza- jogszabályokról és azok várható hatásairól hallhattak a konferencia résztvevői, akik kérdéseikre is választ kaptak a szakemberektől. G. K. Orosháza, Kórházi Alapítvány Pénz let! az ígéretből Orosháza város önkormányzati testületében az MDF-es képviselők egyévi jövedelmüket és tiszteletdíjukat ajánlották fel (körülbelül félmillió forint) a nehéz szociális körülmények között élő idős állampolgárok támogatására. Annak idején még az önkormányzaton belül is félreértés adódott a felajánlásból, mert néhányan úgy vélték, hogy mindössze a párt ügyesen megválasztott propagandájáról van szó. Mint az alábbiakban kiderül, az ígéretből „valóságpénz” lett. Pleskó Pál, az MDF orosházi elnöke értesített bennünket arról, hogy a Kórházi Alapítvány kuratóriumának számlájára a képviselők első negyedévi illetményüket már be is fizették. Dr. Hampel Ferenc, dr. Patakfalvi János, Dani József, Pintér János, dr. Gondos József (KDNP), dr. Varga István összesen 69 ezer 840 forintot adtak át az alapítványnak. Németh Béla más célra ajánlotta fel 14 ezer 280 forintos járandóságát, ő az OMTK Baráti Kör Egyesületet támogatja. p. j. „ARRA MÄR RÁJÖTTEK, HOGY A NÉPET VEZETNI KELL. HOGY TANÍTANI, ARRA MÉG NEM.” VOLTAIRE Ha csak lehet, kerülöm az idegen szavakat, bár elképzelhető, hogy Kodály Zoltán hazájában, ahol oly sokat kellett volna tenni a zenei ahyanyelv megszerettetéséért, mindenki számára ismert, hogy a piano annyit jelent, mint halkan, csendesen. Rögvest elárulom, hogy miért ezt a címet adtam írásomnak, de előtte tartozom még egy személyes vallomással. Erős ütközésekben élek önmagámmal. Nem tesz jót nekem, hogy alkatomtól idegen dolgokat művelek. Sajnos, nem vagyok egyedül, sokan vagyunk, akiknek ez az egész élet nem tesz jót. Alapjában nagyon is szelíd ember vagyok, elomló békességben tudok élni a környezetemmel. Mégis azt veszem észre, hogy egyre dühödtebben ülök az íróasztalomhoz. Annyi sok rossz inger ért, képmutató hazudozások. amelyek kibillentettek derűs életemből. És ez egy csöppet se kellemes állapot. Érzem, bölcsebben, higgadtan kell néznem ezt a cifra világot, ahová pottyantam. Több mint két évvel ezelőtt kezdtem el a Magánvélemények közreadását. Szerettem volna gondolataimmal másokból is új gondolatokat csiholni, és mondani, mondani a reményt, hogy csak rajtunk múlik, lesz-e miná- lunk szép új világ. Ahogy visszaemlékszem, főként arról szólt a dal, hogy közös hajóban utazunk, össze kell fognunk, nem vagyunk mi akárkik. Erőt adott számomra sok biztató hang, és remélem, én is tudtam adni valamicskét a hitemből. Persze, hogy nem ízlett mindenkinek a kínálat. Egyik kedves barátommal „üzentek” az akkor hatalmon lévők egy csoportjától: piano! Nem én voltam az egyetlen, aki a bögyükben volt, de ha az ember meggyőződéssel tesz valamit, akkor csak belső parancsra hallgat, nem más karmesterek intésére. Mondtam, mondtam, s ha kétségek gyötörtek, azzal biztattam magam, csak a célig, az első választásig tartsak ki. S ezt meg is cselekedtem. Bár az újság életében történt változások is nagy hatással voltak rám, de mégis örülök, hogy — saját elhatározásomból! — elhallgattam. Jót tett mindnyájunknak. Közben eltelt egy év, és nem hogy élvezhetnénk a változások gyümölcsét, de az étel is megkeseredik a szánkban. Csoda ha ingerült vagyok, és lassan azt is elfelejtem, milyen ember szerettem volna lenni? Zúdulnak rám a rossz ingerek, és magam is elcsodálkozom, hogy milyen dühödten átkozom a sorsot, és azt is, aki a balsorsot hozza rám. S akikről egy évvel korábban azt hittem, egy hajóban evickélünk, most ők „üzengetnek”: piano! Ettől persze még jobban elborul az agyam, s az idő azzal telik, hogy csillapítsam magam. Mindez lehetne személyes ügyem, ha nem lennénk sokan ebben az országban, alkatunk szerint jámborak, akiket kihoznak a sodrukból. Itt tartottam a tipródásaimban. amikor egy nagyon fontos üzenet érkezett számomra. Őszintén hálás vagyok mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy vitába száll, vagy együtt gondolkodik velem, de ennek az embertársamnak különös köszönettel tartozom. Rádöbbentett ugyanis, hogy mennyire nem tudjuk elviselni, ha valaki másként látja a világot. Egy férfi felvette a telefont, és csak annyit közölt, hogy utálja az írásaimat.' Első gondolatommal persze, hogy oda kívántam öt, ahová az ember saját magát nem küldené. Aztán, lehiggadva, beláttam, hogy nagyon sokszor én is képtelen vagyok elviselni, ha másként láttatják velem a valóságot, mint amilyennek én hiszem. Sokat lehetne erről beszélni, és van is mondanivalónk egymásnak. De egyszer el kell kezdenünk a párbeszédet, mert megkergülünk a hangzavarban. Ezennel elkezdem: kedves ismeretlen, aki ellenszenvvel viseltetik velem, gondolatban meghívom egy pohár sörre, munka után. Remélem, van munkája? Es szeretné is értelmét látni a fáradozásainak? Beszéljük, meg a világ dolgait, s inkább biztassuk egymást, nagyon ránkfér a biztatás. Bocsásson meg, ha eddig csak feszültség áradt belőlem, higgye el, nagyon szeretnék csupa örömet, nyugalmat, biztonságot érezni. S ha mégis találkozunk, és hangosabb szóváltásba keverednénk, próbáljuk meg végre ne a másikat lehurrogni, inkább önmagunkat csitít- suk: halkabban, csendesen. Andódy Tibor U HONDA Látványnak is megéri felkeresni a Főnix—Honda autószalont, Hajdúszoboszló, Hősök tere 21. szám alatt, a 4-es út mellett. SZUPERMINÖSÉG. KÉNYELEM. BIZTONSÁG! SZÁMOLJON VELÜNK. HOGY MI IS SZÁMOLHASSUNK ÖNNEL. FORGALMAZÁS és LÍZINGELÉS A HELYSZÍNEN! Nyitva: naponta-9—17.30 óráig, szombaton 9—12 óráig.
