Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-07 / 105. szám
1991, május 7., kedd o SARKAD ÉS KÖRNYÉKE Egy (volt) sarkadi polgár ciprusi Egy sarkadi polgár többféle módon is eljuthat Ciprusra. Mi most Szabó Ilona „receptjét” tesszük közzé: Először is végy egy sarkadi polgárt. Lehetőleg olyat, aki az Ady Endre Gimnáziumban végzett. Ez azért fontos, mert ott az ember kitűnő útravalót kaphat arra, hogyan kell apróbb-nagyobb célkitűzésekkel ünnepnapokat varázsolnia szürke hétköznapjaiba, ott igazán elsajátítható, milyen nagyszerű érzés, ha valami megvalósul... Az így nyert sarkadi szívet aztán keverd össze egy jó nagy adag játékos kedvvel, versenyszellemmel, így jön ki az, hogy szerepelhetsz Vágó István Kerék bár című televízióműsorában, ahol akár ciprusi utat is nyerhetsz! A Békéscsabán élő (ám sarkadi születésű!) tanárnő, Szabó Ilona legalábbis így jutott el a napfényes földközi-tengeri szigetre. S hogy milyen volt ott lenni? Íme: — Bár a repülőről Lamacá- ban szálltunk le, a legtöbb napot Dél-Cipruson, Limássolban töltöttük — mondta. — Magyar- országon késő ősz volt, itt viszont 30—35 fokos kánikula fogadott bennünket. Életemben először fürödtem tengerben, s először fordult velem elő, hogy mindenben kiszolgáljanak. Igazi, gondtalan bő egy hetet tölthettem Cipruson! Beszélgetés közben egymás után kerülnek elő a tavalyi ősz legemlékezetesebb pillanatai: — Meglepő volt számomra, hogy szinte bárhová mentünk, valamennyire mindenütt ismerték Magyarországot. És abban, hogy ezt tudtunkra adják, a nyelvismeret hiánya sem volt akadály. Az egyik butikban például az eladó 56-ot mutatott az ujjával, és egy rúgó mozdulatot tett a lábával. Mindketten tudtuk, mire céloz. — Úgy tudom, Izraelben is voltak—emlékeztettem a tanárnőt. — Igen, egy napra valóban áthajóztunk Haifába, ahonnan Jeruzsálembe és Betlehembe mentünk. Az izraeli út, illetve az ott látottak azonban csaló dást okoztak. Az arabok és a zsidók közötti összezördülés miatt csak katonákat láttunk az utcákon , amitől háborús hangulatúvá vált a táj. Meglepett az is, mennyire elhanyagoltak a világ olyan híres szenthelyei, mint a Születés vagy a Ke- resztrefeszítés temploma. Mint megtudtam, ezekre a helyekre több felekezet is jár (emiatt belül csupa stílustörés a templom!), de egyik sem engedi, hogy a másik rendbehozza az épületeket, összefogásról pedig szó sem lehet... kalandjai Nem az a kimondott sarkadi jellegzetesség — Az itt átélt élményekből fel tud-e használni valamit a tanításban? —Cipruson rengeteg az ókori görög emlék. Többek között végre láthattam egy igazi görög színházat félkör alakú színpaddal, amelynek háttere maga a tenger! Nos, irodalomból egészen más órákat tartok azóta a görög színházról. A békéscsabai Széchenyi István szakközépiskola sarkadi szívű tanárnőjét szombaton ismét láthattuk a televízióban, ezúttal Vágó István Van benne valami című barkochbajátéká- ban. Ám azok se aggódjanak, akik elmulasztották megnézni ezt a műsort, hiszenhamarosan a Melyiket a 3 közül? című adásban szintén találkozhatnak Szabó Ilonával. — A tévéfelvétel márciusban készült, úgyhogy én már az eredményt is tudom — mesélte végül. — S bár Ciprushoz foghatót itt sem nyertem, üres kézzel mégsem tértem haza. A játék olyan, mint az élet. Sok szerencse kell hozzá... Jeruzsálem, Olajfák hegye... Deutsch Tamás: Kedvelem az alacsony hölgyeket! Deutsch Tamás kedvenc vicce: A fiatalok nászúira mennek. Az asszonykára ráparancsol az édesanyja, hogy minden nap részletesen írjon a történtekről. Megy az első levél: Csodálatos idő van, sokat fürdünk és sétálunk. Este Győző a szekrény tetejéről ugrott az ágyba. Nagyszerű volt! Két nap múlva táviratot kapnak a fiatalok: .Azonnal gyertek haza, apátok eltörte a lábát!" Mint arról már hírt adtunk lapunkban, Deutsch Tamás, a népszerű fideszes országgyűlési képviselő alig több mint egy héttel ezelőtt Sarkadra látogatott, hogy találkozzék a helybéli köA politikus... zépiskola diákjaival. A gimnazisták az őket is érintő parlamenti hozzászólás tisztázása után még számtalan „emberközeli” kérdéssel ostromolták a képviselőt. írásunkban — a hozzátartozó válaszokkal együtt — ezek közül teszünk közkinccsé néhányat. — Miért hord fülbevalót egy államfél fi? — Egy négy évvel ezelőtti gólyatáborban vettem észre, hogy az öcsémnek fülbevalója van. Elámultam: milyen jól áll egy Deutschnak a fülbevaló! Gondoltam, én is kilövetem a fülem. Ennek a mostaninak a párját pedig a feleségem hordja... — Milyen a női ideálod? — Erre képtelen vagyok válaszolni. Nekem minden szép nő tetszik! De talán annyit mégis észrevettem magamon, hogy kedvelem az alacsony hölgyeket. — Mondanál valamit a gyerekkorodról? — Az öcsémmel természetesen rossz gyerekek voltunk. Egy valamit azonban utáltam. Verekedni. Az öcsém ezt rendre kihasználta. Akkor is megvert, ha valamilyen sportban legyőztem. így ment ez évekig, mígnem egyszer én is visszaütöttem. Ettől kezdve nem verekedett. — A politikán kívül mit csinálsz szívesen? — Van egy kisfiam, egy kiskutyám és a feleségem. Legszívesebben velük vagyok. — Milyen érzés volt az 1989- ben történt Prágai incidensed után visszamenni Csehszlovákiába, amikor is Havel elnök fogadott? — Biztos, hogy a zabszempróbán nem mentünk volna át, hiszen nem mindennapos, hogy az embert fogadja egy köztársasági elnök. Havel azt mondta, hogy mi fontos kavicsai voltunk a cseh és a szlovák nép forradalmának. Erre csak bambán tudtam mosolyogni és valami effélét mondtam: maga túlértékel minket, mi csak turisták voltunk, és éppen arra jártunk... Aztán eszembe jutott egy jó mondat: de ha mi kavicsok voltunk, akkor ön egy mérföldkő! — Mennyi egy országgyűlési képviselő fizetése? — Ezt hivatalosan tiszteletdíjnak hívják, alapból és különféle pótlékokból áll. Átlagosan 30—40 ezer forint között mozog. Az enyém 43 ezer. — Hogyan tud dönteni valaki ennyi fizetéssel a munkanélküliekről?-— A büntető törvénykönyvről is tudok dönteni anélkül, hogy bűnöző lennék. —Mit csinál az a képviselő, aki nincs jelen a plenáris ülésen? — Jó kérdés, a probléma hozzám tartozik. Az a képviselő nem lóg, hanem végzi a dolgát. A plenáris ülésen olyankor kell benn ülni, ha valaki ért ahhoz, amit éppen tárgyalnak és véleménye van róla. Különben könyvtárba kell járni, szakértőkkel kell beszélni, hogy abban a kérdésben, amihez majd hozzászólok, tájékozott legyek. A felkészülésre a plenáris ülés nem a legalkalmasabb. Nem lehet elmélyedten olvasni, mert folyton szónokol valaki, vagy pedig Szabad György rászól az emberre, hogy figyeljen oda. Egyébként pedig akkor is hiányozhat egy képviselő, ha járvány van... ...és a sarkadi közönség Fotó: Fazekas Ferenc Szabó István: A vállalkozások hoznának fellendülést! Szabó István, a mezőgyáni polgármester ismeri a róla keringett pletykákat, s a falusiak éppen aktuális gondjait. Beszélgetésünk ezekkel kezdődik. — Megválasztásom előtt tíz évig voltam tanácselnök — mondja. — Szocialista párttagságomat az újrainduláskor sem tagadtam meg. Ekkoriban többen mondogatták, hogy az elmúlt rendszerben összelopkodtam magam. Tényleg építettem egy 1 milliót érő házat, 700 ezer forintos adóssággal. Úgy vagyok ezzel, hogy az igazság úgyis felszínre kerül, az alaptalan dolgok pedig három nap alatt elülnek. Mindig is azt vallottam, ha tisztességesen dolgozom, talpon maradok. Hogy a szavazók többsége rám voksolt, az egy kis bizonyíték arra, talán nem gondolkodom rosszul. —Tudom, sok a probléma— folytatja aztán —, kevés pénz-, bői kevés dolgot tudunk támogatni, s ez óhatatlanul elégedetlenségeket szül. Például a normatíva, amelyet az oktatási intézményeinkre kapunk, a működés hatvan százalékát fedezi csupán. Sok az ingázó szülő, emiatt szükség van a napközire. Sajnos étkezési támogatást csak a gyerekeknek tudunk biztosítani, a felnőtteknek nem. Ez feszültségekhez vezetett. — A kétszáz lelket számláló társközségük, Nagygyanté sem elégedett mindennel — emlékeztetem a polgármestert egy korábbi beszélgetésünkre. — Igazuk van, ha a mögöttük álló 40 év egészét tekintjük. Ám ha az utóbbi öt évet vesszük, akkor nem mondható el ugyanPara-bol(h)a Berényi János bácsiról azt tartják Méhkeréken, hogy a falu egyik legviccesebb embere. „Ha kell, reggeltől hajnalig tudja sorolni a tréfás történeteket!” — mondta róla egy alkalommal dr. Rúzsa György polgármester. Találkozásunkkor arra kértem Jani bácsit, meséljen valami kedélyeset a sarkadi oldal olvasóinak is. íme: — Traktoros vizsgát kellett tennem 1965-ben. Azt kérdezi tőlem a vizsgáztató: „No, János, honnan kapja az üzemanyagot a traktor?” Honnan, honnan vakarom a fejem, hát úgy tudom, a Szovjetunióbul, meg Romániá- bul... Nagyot nevetett a vizsga- bizottság, mert ők a traktor belső szerkezetére gondoltak. De már ha a mulatozásnál tartottunk, egy képtelen kérdést is feltettek, ugyan mit mondok rá: „Mit tesz János, ha a traktor előtt hirtelen kinő egy jegenyefa?” No, az én eszemen nem jártok túl, gondoltam, és már mondtam is: Mit, mit, hát megnyomom a magassági kormányt! Ilyen sületlen kérdést én is tudok gyártani, morfondíroztam aztán, és rögvest ki is szaladt a számon: Oszt1 azt tudják-e az elvtársak, mi nélkül nem megy még a legüzemképesebb traktor se? Vezető nélkül! — vágta rá valamelyikük. Pilóta is van—mondom. Üzemanyag nélkül! — kiabált a másikuk. Rázom a fejem: az is van. Csak bevallották, fogalmuk sincs. Hát zaj nélkül! — húztam ki magam. így esett, hogy míg János bácsi megfelelt, addig a vizsgáztatók megbuktak a traktorosvizsgán... Fotó: Gál Edit ez. Kövesutat építettünk, járdát, ravatalozót, felújítottuk a belvízelvezető rendszert, néhány ház kivételével mindenkit bekapcsoltunk az ivóvízhálózatba. Ha valaha önálló lenne Nagygyanté, talán más szemmel lámák az efféle kiadásokat. A- problémák számbavétele után arra kérem a polgármestert, röviden foglalja össze, miben látná Mezőgyán és társközsége felemelkedését. — A pillanatnyi helyzetünkön sokat segítene, ha megkapnánk az 1,8 millió forintos kiegészítő állami támogatást. E nélkül ugyanis nem gondolhatunk felújításra vagy fejlesztésre. Hosszú távon persze a vállalkozások elterjedése hozna fellendülést. Olcsó, közművesített telkeink vannak, amelyek talán idecsábítanak egy-két vállalkozó szellemű embert... Egyelőre csak ebben reménykedhetünk. A Mezőgyáni Vadásztársaság a község református templomának tatarozására 70 ezer, az új- szalontai harangláb festésére 30 ezer forintot adományozott. * * * A közelmúltban a romániai Köröstárkányban járt a kötegyá- ni képviselő-testület két tagja és a református lelkész. Kötegyán célja a testvérközségi kapcsolat felvétele volt, amely a hazatérők szerint a várakozásnak megfelelően alakult. * * * A sarkadi önkéntes tűzoltóegyesület 1976-ban ünnepelte 50 éves évfordulóját, az idén május elsején pedig a századikat. Nem kell matematikai zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, itt valami nem stimmel. Sándor Károly, az egyesület elnöke erre a következő magyarázatot adta: — A nyolcvanas évek végéig az egyesület abban a tudatban élt, hogy 1926-ig nyúlik vissza történetük, mígnem a belügyi levéltárból előkerült az 1891. március 15-ei keltezésű alapszabályunk. Ezek után már csak arra vártam választ: akkor miért május elsején ünnepelték a centenáriumot? — Eredetileg május 4-ét, az országos tűzoltó napot jelöltük ki, de mivel a városban nagy hagyománya van a május elsejei majálisnak, gondoltuk, összekapcsoljuk a két rendezvényt. Az április 22-ei Állati felhívás! helyes megfejtése: tehén, pelikán, liba, bolha. A szerencsés nyertessel néhány nap múlva találkozhatnak lapunk hasábjain. Jó lapot kíván: Magyar Mária Közhírré tétetik!
