Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04-05 / 103. szám
1991. május 4-5., szombat-vasárnap SPORT Vasárnap a Videoton az ellenfél Lehet, hogy lemond Gallov Rezső államtitkár-helyettes? Fantomgólok helyett játék Kellenek A labdarúgó NB I 24. fordulójában szombaton három mérkőzést játszanak: Veszprém—Rába ETO, 17.00 óra. Ferencváros—Vác, Szeged SC—Siófok, mindkettő 19.00. Vasárnap: Tatabánya—Bp. Honvéd 13.00 (a televízió közvetíti). Volán FC—Vasas, 16.30. Debrecen—Pécs, 17.00. Újpest—MTK-VM, 19.00. Békéscsabai Előre FC—Videoton, 17.00, jv.: Kurmai (Bognár, Fazekas). — Valamennyi játékos és szakember elégedett lehet azzal az eredménnyel, amit legutóbb produkált a csapat. Az igencsak jó helyen tanyázó váciaktól elcsent pont lendületet adhat a következő fordulókban is. És nemcsak az eredménynek örülünk, hanem annak is, hogy jól játszott a gárda. Persze ez akkor ér valamit, ha a hét végén, hazai környezetben kétvállra fektetjük a Videotont. A játékosok nagyon készülnek, igazi presztízscsatára lesz kilátás, annál is inkább, hiszen emlékezetes, ősszel „ajándékba kapták” a két pontot a székesfehérváriak. Szeretnénk megmutatni és megvalósítani, hogy nemcsak fantomgólokkal lehet pontot szerezni egy bajnoki forduló alatt — nyilatkozta Vigh Tibor vezető edző. Mint emlékezetes, ősszel nem játszották le a mérkőzést, ugyanis a békéscsabaiak igazolása otthon maradt. A nem egészen sportszerű fehérvári megnyilvánulás következménye az lett, hogy a két pontot 3—0-ás gólkülönbséggel az akkori házigazdák kapták. — S nemcsak a csapatjátékosai tekintenek nagy várakozással a vasárnapi mérkőzés elé, hanem, ahogy fölmértem, a szurkolók is. Bizonyítói akarunk és le kell győznünk riválisunkat. A héten Miklya néhány edzést kihagyott, ugyanis a váciak ellen a bal bokájára rúgást kapott. Hasonlóképp Vácon szerzett, kisebb sérüléssel bajlódott dr. Kovács. A keddi edzésen pedig Nagy I. ütközött egyik csapattársával és kisebb agyrázkódást szenvedett. A békéscsabaiak tervezett kedző csapata: Gulyás — Mracskó, Szenti, Ottlakán, Zahorán—dr. Kovács, Csató, Csanálosi, Horváth — Nagy I. vagy Kurucz, Miklya vagy Major S. MÉRLEG Szf.-on Bcs.-n 1974—75 0—1 0—0 1975—76 3—0 2—3 1976—77 3—0 2—5 1977—78 4—0 1—1 1978—79 3—0 3—1 1979—80 1—0 3—1 1980—81 3—1 2—0 1981—82 1—4 1—1 1982—83 4—0 2—1 1983—84 Bcs. az NB II-ben 1984—85 4—1 0—0 1985—86 2—0 1—2 1986—87 0—0 0—0 1987—88 0—0 1—1 1988—89 0—1 1—0 1989—90 0—1 1—0 1990—91 3—0 7 Az eredmény a pályaválasztó szemszögéből értendő. • • / Ötperces interjú Kurucz Adámmal Bent maradást várok a csapattól Kurucz Ádám, a békéscsabai labdarúgás egyik legnagyobb tehetsége 17 esztendősen mutatkozott be — még 1978-ban — az NB I-ben. Később a lila-fehérektől Győrbe távozott, ahol Verebes József irányítása mellett a Rába ETO „aranycsapatának” tágja volt, s ebben az időszakban Mészöly Kálmán szövetségi kapitány is meghívta a válogatott keretbe. Győrből Székesfehérvárra igazolt, a Videotonhoz, majd egy újabb állomáshely, Debrecen következett. A cívisvárosból hazaigazolt Békéscsabára, s az Előre Spartacus színeiben 1988. május 29-én az MTK-VM elleni találkozón szerepelt utoljára. Érdekesség, hogy 1988. május 1-jén éppen az Élőre FC vasárnapi ellenfele, a Videoton ellen lőtte utolsó csabai gólját a szőke csatár. Eddig 191 alkalommal szerepelt az NB I-ben, s 51 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. A legutóbbi fordulóban Vácott a 65. percben lépett ismét pályára a legmagasabb osztályban, a Kétegyházá- ról visszaigazolt, a szó igazi értelmében vett amatőr játékos. — Hogyan játszottál Kétegy- házán, milyen volt a közösség? — Az elmúlt év szeptembere óta szerepeltem a megyei II. osztályú Kétegyháza csapatában. Remek kis kollektíva jött össze, több régi játszótársammal együtt játszottunk a csapatban. Az eltelt időszakban 15 gólt szereztem kétegyházi színekben, ezek közül hatot tavasszal. Van egy magánvállalkozásom, ezt vezetem, így teljesen amatőr alapon játszom az Előre FC-ben, csak a meccsprémiumokat kapom majd. — Három év kihagyás után milyen érzés volt újra NB I-ben játszani? — Amikor Vácott a 65. percben pályára léptem, szinte ugyanolyan torokszorító érzéssel mentem be a zöld gyepre, mint amikor első NB I-es találkozómon szerepeltem. Nem okozott különösebb gondot, hamar átvettem a gyorsabb játék ritmusát. Kissé hátravontan szerepeltem, de így is sikerült helyzetbe kerülnöm, sajnos nem tudtam a kapuba találni. Remélem, mielőbb sikerül majd bevenni az ellenfelek hálóját. — Mit vársz a hátralévő hét fordulótól, bent marad-e a csapat? Milyen eredménnyel lennél elégedett a Videoton-Waltham elleni találkozón? —A hátralévő mérkőzéseken azt várom, hogy jól szerepel a csapat, a képességek alapján helyünk van a legmagasabb osztályban. Remélem, sikerül annyi pontot szereznünk, amellyel biztosan bent tudunk maradni az első osztályban. Ami a Videoton elleni vasárnapi mérkőzést illeti, feltétlen győzelmet várok a csapattól. Számomra presztízsösszecsapás lesz ez a találkozó, mivel korábban már szerepeltem a fehérvári együttesben, s szeretném megmutatni nekik, mit tudok. V.L. Egy három évvel ezelőtti összecsapáson az Újpesti Dózsa ellen Kurucz (sötét mezben) kapura tör. Balról Kovács E., SteidI és Varga J. figyeli a labda útját. Reméljük vasárnap is többször kerül gólhelyzetbe a lila-fehérek régi-új csatára Fotó: Gál Edit a sportigazgatóságok és a bingó! „Egy idő után el kell gondolkodni azon, hogy meddig érdemes harcolni” A közeljövőben várható annak a törvénytervezetnek a részletes országgyűlési vitája, amelynek része, hogy a megyei polgármesteri hivatalok milyen struktúra szerint épüljenek fel, ezen belül — itt most erre tesszük a hangsúlyt — lesznek-e sportigazgatóságok, illetve működésükhöz milyen anyagi támogatás járul? Ugyancsak a sport megfelelő finanszírozásának alapkérdése, hogy a szerencsejáték törvénytervezetének tárgyalása során egyértelművé válik-e: a bingó játékból származó bevétel teljes összege a sport- mozgalmat illeti, vagy sem? Jóllehet a Magyar Olimpai Bizottság legutóbbi, plenáris ülése is örömmel nyugtázta az OTSH és a MOB együttműködési megállapodását, eközben égető, hovatovább elodázhatatlan és kardinális kérdéssé vált — hogyan foglal majd állást az Országgyűlés. Ezért beszélgettünk inkább a sporttámogatás kérdésköréről Gallov Rezső államtitkár-helyettessel a közgyűlés után. — Mekkora esélyt lát a két törvény sportmozgalom számára kedvező elfogadására? — Bevezetőül talán arról, hogy: miért is ragaszkodunk mi olyan csökönyösen a sportigazgatóságokhoz? Egyszerűen azért, mert úgy érezzük, hogy a sport szervezettségének a megőrzése múlik rajta — kezdte válaszát Gallov Rezső. — Ezek a szervezetek létfontosságú funkciót töltenek be! Másfelől gazdasági okai vannak. Nem titkolt tervünk, ez központi irányítást jelentene, egy egészséges mértékig természtetesen. Ily módon a költségvetési feltételeket a kormány, illetve az OTSH csatornáin keresztül biztosítanánk. Ez óriási megkönnyebbülést jelentene a megyei önkormányzatoknak és a megyei közgyűlések elnökei számára, hiszen közismert, hogy milyen szűkös pénzügyi viszonyokra kényszerültek. És még ilyen körülmények között is fel kell vállalniuk — és országjárásom során rengeteg jelét láttam ennek —, fel is vállalják, hogy a sportot ne hagyják magára a számos gond közepette sem. Ha ezeket a központi összegeket a rendelkezésükre tudnánk bocsátani, akkor vissza tudnák más, fontos célokra juttatni azon pénzeiket, amelyeket úgymond elvettek máshonnan sportra. Mindenképpen meg kell teremtenünk a garanciát a működési feltételekhez! — Pillanatnyilag tehát veszélyben forog a helyi verseny- rendszerek működtetése, ez világos. Nem szólt az esélyről... — Nem felejtettem el a kérhelyről hallani, amennyiben nem tudja meggyőzni az illetékeseket annak fontosságáról, amelyekről itt most részletesen is beszélt, akkor a saját maga számára is személyi konzekvenciákat von le. — Azt hiszem, bizonyos tapasztalat birtokában az embernek el kell gondolkodnia. Állandóan értékelnünk kell a saját működésünket és állandóan vizsgálnunk kell azt a közeget, amiben működünk. Úgy érzem — és erre igazából az a nemzet-- közi értekezlet döbbentett rá, amelyet az európai sportminiszterek részvételével politikai sikerként is elkönyvelhető elismeréssel rendeztünk —, hogy a végső konklúzió ezen vizsgálódás során egy mondatban is megfogalmazható. Nevezetesen, hogy az állam nem vonul ki a sportból Európában, sehol, egyik országban sem! Sőt, a tendencia éppen az ellenkezőjét mutatja, vagyis további támogatást ad. Azt hiszem, mi sem lehetünk kivételek. Nos, én úgy teszem fel a kérdést: ha úgy tapasztalom, hogy mi ezzel az irányzattal szemben kell, hogy dolgozzunk, akkor az a kérdés is feltehető: érdemes-e, és meddig érdemes? Gondolom, ezzel most már valamennyi kérdésre válaszoltam, mégpedig elég egyértelműen. —Igen, s köszönjük a beszélgetést. Abban bízunk, hogy nem egyedül a sportvezetés számára jelent csupán dilemmát a hogyan tovább! Fábián István dés közepét, de még mindig mással folytatnám előbb. Az országos versenyrendszert úgy kell elképzelni, mint egy fogaskerék-szerkezetet, amelyből ha kiemelünk egy fontos egységet — teszem azt a megyei bajnokságok rendjét —, akkor az egész összeomlik és nem működik tovább. A hazai versenyrendszer a megyeiekre épül és így lesz nyilvánvalóan a jövőben is. Minden oka megvan tehát az OTSH-nak, hogy szakmai szempontból is megpróbáljuk életben tartani ezt a többé-ke- vésbé jól bevált rendszert, illetve a szervező testületeket. — Van azonban ezzel összefüggésben egy másik fontos kérdés is, ami gazdasági jellegű. A szerencsejáték törvényre gondolok. Ez a törvénytervezet jelenlegi formájában nem fogadható el számunkra, mert nem garantálja, hogy a négy állami monopólium közül az egyik—a bingó — kizárólagos joggal, teljes mértékben a spormozgalmat támogassa. Nem részletekben és nem körülírásokkal, hanem egyértelműen és teljes egészében. Mi ehhez ragaszkodunk, és úgy vélem, hogy az ebből befolyó összeg a kezdeti stádiumban még így is csak a sporthoz szükséges ráfordítás egy részét képes fedezni. Az egyesületi támogatást szeretnénk belőle megoldani, itt nem tennék különbséget a főváros és vidék között. Átfogó intézkedésről van szó, amelyben az egész hazai sportélet érdekelt. — Bizakodó alkat, de vajon elegendő-e ez?... Egyre több Fekete krónika A Békés megyei labdarúgó-bajnokság különböző osztályaiban szereplő labdarúgók ezúttal is bőven adtak munkát a Békés Megyei labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottságának. A következő fegyelmi határozatokat hozta a fegyelmi bizottság: Kovács János (Gyulavári), Zsilka Róbert (Gyulavári), Török Mihály (Kunágota), Körösi Sándor (Kuná- gota), Purzsa Roland (Kétsoprony), Gurbai József (Mezőberény), Annus Gábor (Csanádapáca), Földi Zoltán (Gyulavári) 4-4 bajnoki vagy kupa- mérkőzéstől eltiltva. Papucza Mihály (Elek) 3, Tóth Gábor (Bcs. MÁV), Ragály Zoltán (Újkígyós) 2- 2, Kurucz Gyula (Kondoros) 1 bajnoki vagy kupamérkőzéstől eltiltva. Csikós Károly (Kétegyháza) 2, Marton Lajos (Dévaványa) 3 bajnoki vagy kupamérkőzéstől eltiltva, de az ítélet Csikós esetében 1991. június 30-áig, Marton esetében 1991. október 30-áig felfüggesztve. Petykó Márton (Békésszentandrás) 1993. május elsejéig mindennemű labdarúgó tevékenységtől eltiltva. A múlt heti I. osztályú labdarúgó bajnoki fordulóban a 82. percben félbeszakadt Békésszentandrás—Mezőberény találkozó két pontját a me- zőberénviek kapták, 3—0-ás gólkülönbséggel. RÍ'KFS mm HÍRIAP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen és dr. Serédi János ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Postacím: 5601 Pf.: 111. Telefonszámok: központ: (66) 27-844; főszerkesztő: (66) 21-401; telefax (66) 21-401; kiadó: (66) 26-395. Telex: 83-312; Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 205 forint, egy évre 2460 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Baross u. 9-21. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133-0055
