Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-28 / 123. szám
Az önkormányzat ne tekintse másodrangú állampolgároknak a pedagógusokat Körösladányban (5. oldal) 1991. MÁJUS 28., KEDD Ara: 8,30 forint XLVI. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM A „bécsi döntés” után Délután érkezik Gyulára Egy kiállítás hangjai Az Országgyűlés hétfői ülésnapjának kezdetén a képviselők elfogadták a szokásostól eltérően, ezúttal háromnapos plenáris tanácskozás tárgysorozatát, melynek értelmében a Ház elsőként a világkiállítás Budapesten 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot tárgyalta meg. Balsai István igazságügyminiszter az általános vita megkezdése előtti felszólalásában valószínűsítette, hogy amennyiben Magyarország kéri a világkiállítás egyedüli megrendezését, azt a Világkiállítások Nemzetközi Irodája hazánknak ítéli majd. Hangoztatta: a kormány a munkavállalók, a munikaadók és a vállalkozók támogatását maga mögött tudva hozta meg döntését, figyelembe véve a vidéki önkormányzatok támogatását is. Az általános vitában Katona Kálmán (MDF) azt hangsúlyozta, a „bécsi döntés” növeli a nyugati befektetők érdeklődését, s az új hatástanulmánnyal, illetve profi vállalkozói gárdával sikereket érhetünk el. Kuncze Gábor (SZDSZ) cáfolta, hogy több százezer munkahely teremtődne már az előkészítés szakaszában, s szerinte az elmaradott térségek munkanélkülijei sem jutnak munkahelyihez. Az SZDSZ a kormány javaslatát nem tartja megalapozottnak, ezért egy megvalósítási tanulmány elkészítését sürgeti. 1 Pásztor Gyula (FKgP) (Folytatás a 2. oldalon) Igen, de nem minden áron Azok, akik már belefáradtak a világkiállítás vitájába, kijöttek a folyosóra egy kis beszélgetésre. Tóth Imre, megyénk kisgazdapárti képviselője is csatlakozott. Nos, legyen, vagy ne legyen? — kérdeztük tőle. — Induljunk ki egy egyszerű vidéki szokásból. Ha valaki be akar jönni hozzám, de becsukom előtte a kiskaput, akkor már nem vagyok vendégszerető és többet be sem jön hozzám. Én, mint Békés megyei polgár, szeretném, ha lenne nálunk világkiállítás. De nem minden áron. Sokkal pontosabb szakmai számításokra van szükség, mint Bős—Nagymaros esetében, amiről nem is tudott az ország, csak utólag. Most is vannak olyanok, akiknek semmi sem tetszik a kormány munkájából. De, ha meg sem próbáljuk az eredményt kiszámolni és szétosztani — mert ez most már nemcsak Budapest ügye, hanem az országé —, akkor sokat veszíthetünk. Állítom, hogy van mit bemutatni a mi megyénknek is. Pelcsinszki Boleszláv, a szeghalmi választókerület képviselője (SZDSZ) is cigarettára gyújtott, közben elmondta, hogy most egyáltalán nem arról beszélnek a teremben, amiről kellene. — Megadjuk a lehetőséget a kormánynak, hogy kidolgozza elképzeléseit, vagy most beléfojtjuk a szót? Most kár győzködni egymást, hogy legyen vagy ne legyen világkiállítás. Arról kellene csak dönteni, hogy adjunk-e felhatalmazást a kormánynak a Budapesten megrendezésre kerülő Expo 1996. kidolgozásához. A vita csak szeptember végén esedékes — mondta a képviselő. n könyv nélküli világ Könyvhét nélkül egész jól el tudnám képzelni az életemet, könyv nélkül viszont már kevésbé vagy egyáltalán nem. Talán tizenöt éve annak, hogy először hallottam költőt arról elmélkedni, milyen is lenne az a világ, ahol nem innának, nem olvasnának könyveket; milyen lenne az az em- bér, aki nem ismerné az alkotás és az olvasás gyönyörűségét. Megdöbbentő és félelmetes volt a vízió, amit a német (akkor még NDK-beli!) Stephan Hermlin felvázolt: az irodalom nélküli világ, a könyvet nélkülöző korosztályok, a barbár társadalom. A félelmet, a megrázkódtatást enyhítette azonban a tudat: csak feltételezésről van szó, olyan elméleti eszmefuttatásról, amelyből úgysem lesz semmi, egyszerűen nem lehet sosem valóság. Legalábbis így hittük, reméltük sokan, és valószínűleg hasonlóképp bizakodott maga a költő js, aki csak figyelmeztetni akart a veszélyre, igyékezett időben rádöbbentem embertársait az irodalom, egyáltalán a művészet fontosságára, pótol hatatlan szerepére. Nem mondhatnám, hogy túlságosan szívünkre vettük volna szavait, intését. Tizenöt év alatt persze sok víz lefolyt a Dunán, az Elbán is; megváltozott Európa, s benne rengeteget fejlőditek országaink. Botladozva bár, sőt, olykor ügyetlenül, de mégiscsak haladunk végre a polgári demokrácia felé, és tanuljuk lassan felfedezni és megbecsülni saját nemzeti értékeinket. Miközben semmi sem hullik köny- nyen, áldozatok nélkül az ölünkbe; előrelépés nagyban — tragédiák -kicsiben. Az emberek túlhajszoltak,' elgyötörtek, fáradtak, betegek, mert többszörös terheléssel kénytelenek dolgozni. Nem csoda, hogy pihenésire, szórakozásra a művészetekre marad a -legkevesebb idejük. Jól van ez így? Ilyen -lovat akartunk? Hová jutottunk valójában? Nekünk ebben a hazában (ahogyan a szomszédos országokban is) egzisztenciális biztonságot; teljes foglalkoztatottságot, becsületes munkáért rendes jövedelmet ígértek. Ezt elhittük, és csak olvasmányainkból ismertük a mindennapi megélhetésért vívott küzdelem, a nyomor, a szegénység és a munkanélküliség fogalmát. Törvényszerű, hogy a szabadsággal és a piaccal a társadalom ilyen árnyoldalai is együttjárjanak? Tévedés volt abban reménykedni, hogy a fejlettebb társadalomban majd szellemi, lelki értékeink is helyre kerülnek; hogy miközben Európa felé tefci-ntgetünk és a polgári demokráciákhoz szeretnénk felkapaszkodni, természetesen rangja, becsülete lesz nálunk a tudásnak, a tehetségnek, -tiszteljük és igényeljük a -könyvet, a tudományost és a művészit?! Az egyre szürkülő, elgépiesedő, közömbössé váló embertömeg sok-sok felkiáltójel körülöttünk. De narrí mi tévedtünk; nincs más megoldás, a barbárság nem az. Csak az út göröngyösebb, és az akadályokat vesszük nehezebben, -mint előzőleg gondoltuk volna. Niedzielsky Katalin Vendégünk Habsburg Ötté A ma érkező vendég Dt. Habsburg Ottó személyében — aki a mai és a holnapi napon Gyula és Békéscsaba vendége — nem csupán a Páneurópai Unió elnöke, hanem egy történelmi hév viselője, a Habsburg- Lotharingiai Ház leszármazottja érkezik megyénkbe: 1. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király egyik testvére volt Károly Lajos, annak egyik fia Ottó Ferenc József, annak a fia, IV. Károly, az utolsó megkoronázott magyar király, s az ő fia dr. Habsburg Ottó. Röviden tehát a ma érkező vendég Ferenc József testvérének az ükunokája. A gyulai Erzsébet-szobor • Lapozzuk most vissza a történelmi feljegyzéseket, melyek szerint a Habsburg- házbeli uralkodó, I. Ferenc József két alkalommal járt a mi vidékünkön, első ízben feleségével, Erzsébet királynéval együtt, 19 évvel később pedig egyedül. A szép császárnénak, Erzsébetnek Gyulán 1904-ben szobrot is állították. A hajdani nagy eseményről, az uralkodópár látogatásáról szóló részletes beszámoló Kóhn Dávid tollából érdekes olvasmány ma is. „Pünkösd, ünnepe 1857-ben május 23. és 24-i-kére esett; a felséges pár 25-én, kedden érkezett Gyulára ... Első Ferenc József akkor 27 éves, Erzsébet pedig alig 20 éves s mindössze hároméves boldog házaspár voltak. Élet- történetükből tudjuk, hogy a felséges uralkodópárnak 1857. május hónapja volt első, s egyetlen magyarországi közös kőrútjuk, amely azonban Gyuláról való távozásuk után három nap múlva, május 29-én Debrecenben váratlanul félbeszakadt és pedig azon tragikus oknál fogva, hogy Zsófia gyermekleányuk Bécsben hirtelen meghalt...” A továbbiakban megtudhatjuk a színes, minden apró mozzanatra kitérő hajdani kollégától, hogy az uralkodópár május 25-én Hódmezővásárhely felől érkezett Orosházára, s a vármegye határszélén épített obeliszknél tartatott meg Minőség és privatizáció A magyar termékék csupán egy kisebb hányada — a felmérések szerint mintegy ötödé — felel meg a fejlett ipari országok piacain támasztott minőségi, esztétikai, ergonómiai és környezetvédelmi előírásoknak — hangzott el azon a hétfői sajtótájékoztatón, melyet a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége rendezett. A tájékoztatón kijelentették: a szövetség május 30-án rendezi meg a XI- Országos Minőségügyi Konferenciát, valamint a jövő hónap elején, június 6—7-én kerül sor a MTESZ nemzetközi privatizációs tanácskozására. Ragaszkodnak Serbán doktorhoz, mégis más nyerte a pályázatot Újkígyóson Írásunk a 3. oldalon. az első ünnepélyes fogadás. Gyulára délután hat óra tájban érkeztek, a Bárdos-híd- nál felállított diadalív alatt Rázel József plébános üdvözölte a vendégeket. Az igencsak zsúfolt programok után — megnézték a Körös-szabályozási munkálatokat is — Dobozon és Sarkadon át folytatták útjukat Nagyvárad felé. Másodszor — ezt megint Kóhn Dávid visszaemlékezéseiből tudhatjuk — Első Ferenc József 1876. szeptember 14-én látogatott Gyulára, ahol mindössze fél napot töltött, s a látogatás „kizárólag katonai jellegű volt, olyany- * nyira, hogy mindennemű fo(Folytatás a 2. oldalon) Ma: Boeingszerencsétlenség — 223 halott (2. oldal) Fekete vasárnap (6. oldal) Holnap: Békéscsaba « és környéke — egész oldalas összeállítás
