Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-27 / 122. szám
MEZŐHEGYES ÉS KÖRNYÉKE 1991. május 27., hétfő Mi lesz veled Nóniusz? Konvertálható üzletpolitika, avagy csupán úri allűr...? Mezőhegyes patinás szállodája, a Nóniusz kettős szorításban vergődik. A kombinát tulajdonát képező háromcsillagos kisvárosi szálloda a jövőben aligha tud kizárólag az idegenforgalomra koncentrálni. Pedig a várhatóan növekvő helyi és külföldi turizmus minden bizonnyal esélyt jelentene a szállodának, illetve a hozzákapcsolódó szolgáltatásoknak az anyagi gyaparodásra, a majdani fejlődésre. Hiszen Mezőhegyes és környéke ma is kedvelt kirándulóhely. A lovaglás és vadásztatás összekapcsolása, a különböző programok szervezése, a belföldi és külföldi utazási irodáknak tett kiajánlás mind-mind olyan lépéslehetőség, amelyet nem kihasználni vétek a település polgárai, egyáltalán a megye idegenforgalma ellen. Márpedig Mezőhegyesen mind ez ideig szervezett idegen- forgalomról nem lehet beszélni. Sőt, egyelőre mégcsak sejteni sem lehet, mit hoz a jövő. S hogy Nádaski Pál, a szálloda vezetője is meglehetősen szkeptikus hangulattal néz a holnapok elé, az a tények ismerete után egyáltalán nem meglepő. De nézzük csak, miért is kerülhet holtvágányra egy patinás kisváros patinás szép szállodája annak ellenére, hogy ma is igen sok a külföldi vendég. Vajon éppen most, a vállalkozások korában, a pezs- dülni látszó gazdasági életben, az idegenforgalom várható fellendülése előestéjén miért nincs remény arra, hogy a szálloda busás haszonnal üzemeljen majd, s a városi önkormányzat egyik tisztességes, jól adózó vállalkozása lehessen? Reményt vesztetten Mindenekelőtt talán a gazda, a tulajdonos szemszögéből célszerű megvizsgálnunk a szálloda jelenlegi helyzetét. Vajon az adósságok terhei alatt roskadozó Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát számára létkérdés-e egy jól prosperáló idegenforgalmi ágazat avagy sem? A válasz természetesen az lenne: igen. Ám úgy tűnik, a tulajdonos nagyüzem piacpolitikája közel sem ennyire racionális. Vagy mégis az lenne? Nos, ami a szálloda üzemeltetését illeti, vélhetően nem elsődleges szempont a nyereségesség. Valószínűleg azért nem, mert önmagában az idegenforgalom aligha szabadítja meg a gazdaságot felhalmozódott milliárdos veszteségeitől. Ám mégis egy profitorientált menedzsment ma Magyarországon mindenképpen vállalkozásba adná a létesítményt. Ezzel ugyanis két legyet ütne egy csapásra. Megszabadulna a szálloda igencsak magas veszteségeitől, ugyanakkor a továbbiakban minden kockázatot a vállalkozó venne át. A bérleti díj ellenében pedig szép summa gyarapíthat- ná a kombinát üresen kongó kasszáját. Az új vállalkozási esély a szálloda alkalmazottai számára is egyfajta jövőképet jelenthetne a mai kilátástalan helyzettel szemben. Egyrészt, mert minden valószínűség szerint esélyük lenne ilyen üzemeltetési förma mellett arra, hogy legalább a mindennapi megélhetést fedezni tudó bér fejében dolgoznak majd abban a szállodában, ahol azért mégiscsak egyfajta európai nívót kell megcélozni a konyhai alkalmazottnak, a szakácsnak, a portásnak, a pincérnek. Csak egy eldugott kisvárosban fordulhat elő, hogy csaknem éhbér ellenében is lehet jól képzett, intelligens munkaerőt megkötni. Szent „tehén” Tehát ha adódik egy kézenfekvő, a mezőgazdasági nagyüzem számára mindenképpen logikusnak tűnő megoldás a veszteséges Nóniusz üzemeltetésére, akkor vajon miért ragaszkodik mégis oly csökönyösen a régi formához? Hiszen úgy tűnik, teszi ezt annak ellenére is, hogy tudván tudja, újabb veszteségeket kell elviselnie minden évben. S a dolog pikantériájához az is hozzátartozik, hogy egyébként a kombinát új gazdaságpolitikája egészen mást látszik igazolni. Hiszen veszteséges termelőágazatait, tevékenységi köreit az általános gyakorlatot is meghazudtoló gyorsasággal próbálja felszámolni vagy vállalkozásba adni. Sőt a mínuszok csökkentése, a gazdaság felborult pénzügyi mérlegének hely- rebillentése érdekében a menedzsment még olyan erkölcsi kockázatot is felvállalt, amelyről joggal állítható, hogy túllépi a rizikóvállalás ésszerű határát. Minden bizonnyal kevés vállalati vezetés vállalná fel, hogy egyik napról a másikra felszámolja a cég szociális intézményeit, megszüntesse az óvodát, az üzemi étkeztetést. Ezen példák miatt is érthetetlen a Nóniusz szent „tehénnek” tűnő státusza. Egyáltalán, vajon a szent „tehén” szindróma a szálloda esetében valóban az, vagy csak a látszatról van szó? Tény viszont, hogy a menedzsment mindenképpen kímélni, megőrizni akarja saját hatáskörén belül a vendéglátóipari egységet. Persze elképzelhető, ha látszatról van szó, akkor a gondoskodás mögött más, konvertálható piaci érdekek is meghúzódhatnak. Amit nyerek a réven, elveszítem-e a vámon vagy sem? Mindenesetre a felmerülő kérdésekre a szálloda esetében igen nehéz konkrét választ adni. Azt viszont sejteni lehet, hogy a korábban is protokollfogadáso- kat, vendéglátogatásokat lebonyolító Nóniusz meghatározott helyet foglal el a menedzsment piacpolitikájában. S tulajdonképpen ebben nincs is semmi kivetnivaló, hiszen egy valamit is magára adni akaró cég — lett légyen az a világ bármely fertályán — vendégeit, potenciális üzleti partnereit a lehető legelő- zékenyebb és leggálánsabb házigazdaként fogadja. Még egy esetleges protokollvadászat ellen is dőreség ez esetben tiltakozni. Hiszen egy vendéglátó üzletember mindig mérlegre teszi a lehető legokosabban és leg- bölcsebben, hogy protokollköltségei ellenében milyen üzleti előnyöket szerezhet, s mennyi guruló forint vagy deviza konvertálható belőle. Csakhogy esetünkben néhány intézkedés a menedzsment részéről úgy tűnik, túlmutat a piacpolitikai realitásokon. Például érthetetlen, miért kell éppen a, háromcsillagos szállodának átvenni a jövőben a vezetés köz- étkeztetését. Arra is nehéz magyarázatot adni, miért kényszerül a szálloda vezetése olykor 30-40 fős külföldi turistacsoport fogadásáról lemondani annak fejében, hogy a kombinát egykét fős vendégei számára legyen hely. A szálloda étterméből kialakított üzleti tárgyalásokra és fogadásokra létrehozott különteremnek vajon miért kell állandó jelleggel foglaltnak lennie? Egyáltalán elképzelhető-e, hogy az á la carte étkező külföldi és hazai szállóvendégekkel szemben miért célszerű — a szűk kapacitás ellenére is—a közétkeztetést megoldani? Lehetséges, hogy egy jól fizető vendégkör elveszítése sem hoz a konyhára annyit, mint az ennek ellenében nyerhető előnyök? Talán igen, talán nem. Bár célszerű megjegyezni, hogy nálunk egyelőre az igazi üzletek még nem a mennyországban köttetnek. A Mezőhegyesi Cukorgyár készül az új idényre. A holt időszakban a karbantartóknak, a javító részlegek dolgozóinak akad munka bőven Kereskedni emberközelből Irina Javolszkajával, a kombinát külkereskedelmi ügyekkel foglalkozó munkatársával Mezőhegyesen beszélgetünk. Többek között ő is részt vett azon a néhány hónappal ezelőtti menedzsertalálkozón Békéscsabán, ahol kárpátaljai vállalatokkal ismerkedhettek meg a megye vállalatai. Mint született orosz, anyanyelvi tudását minden bizonnyal jól tudja hasznosítani a mai új feladatokat követelő szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatokban. S számára nyilvánvalóan az is előny, hogy éppen Ukrajnában született, aminek köszönhetően nyilvánvalóan jól ismeri az ott élők | szokásait, gondolkodásmódját. Bár, mint mondja, Moszkvában ; biokémikusnak tanult, s igazán magánéletének fordulatai, ma- j gyár férje a mezőgazdaságban | eltöltött jó pár évének tulajdonítható, hogy végül is a kereskedelmi pályán kötött ki. Tavaly júliusban végzett a | gödöllői egyetem külker sza- kán, ahol — mint mondja — si- i került sok olyan szakmai techni- j kát megtanulni, amelyet ma jól j konvertálhat munkájában. A leendő szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokat illetően, ha nem is optimista, de azért úgy véli, céltudatos és következetes piacépítő politikával sok mindent el lehet érni. Mint mondja, mindenekelőtt az emberi kapcsolatokat kell először kiépíteni egy-egy olyan térségben, ahová elhelyezhetők a hazai termékek. Mindehhez véleménye szerint legalább két év kell. A Fiume Szállóban rendezett találkozó sok-sok lehetőséggel kecsegtette a megye kereskedőit, termelőüzemeit, ám úgy véli, az előadások utáni néhány óra kevés volt ahhoz, hogy megismerhessék kölcsönösen egymást a résztvevő magyar és ukrán vállalatok vezetői. Mert ugyanis könnyen előfordulhat, hogy olyan üzletemberek töltöttek el három-négy óra hosszat egy teremben Békéscsabán, akik ha egy kötetlenebb és hosszabb időtartamú rendezvényen megismerhetik egymást, barátságot kötnek, rövidebb időn belül üzletet kötnek egymással. S annak is nagyobb a valószínűsége, hogy akár hosszú távra szóló üzleti barátságok köttetnek. Hétköznapok a mezőhegyesi határőr őrsön A mezőhegyesi határőr őrsparancsnokság hétköznapi életét az újabb zöldhatárátlépők a szokásosnál többször borítják fel. Hiszen ha jelzés érkezik, nincs pardon, menni kell. Éppen a 100 fős határsértő török csoport lefülelése után látogatunk ki az őrsre. A szolgálatot hajnalban befejezők még pihennek. A többiek takarítanak, szőnyeget pucolnak, a konyhán serénykednek. Mert ugyanis egy határőr őrscsoport hétköznapi élete egészen más, mint a honvédségé. Szinte családias életformára rendezkednek be. Mindenkinek megvan a maga feladata, még kertészkedésre is jut idő. Az udvar végében felállított fóliasátorban mindenféle primőráru olcsón megtermelhető, s nyilvánvalóan nem .mindegy, mi kerül reggelire, ebédre, vacsorára az asztalra. De a melléképületek sem üresek. Két ló segíti a határőrök munkáját sáros, esős időben, no meg akkor, ha szolgálati kocsijuk üzemanyagköltségein spórolni akarnak. Mert hogy manapság nekik is meg kell fontolniuk, mire költik a pénzüket. Apró jószág ugyan nincs a portán, de sertés, birka és nyúl annyi, amennyit kényelmesen el tudnak látni a konyhai hulladékból, illetve a környéken összegyűjthető takarmányból. Még piacra is jut belőle. A takarítást végzők munkája minden precizitást felülmúl. Mert hogy itt nincs pardon, nagyja munkát nem lehet végezni. — Megszoktuk az alapos, precíz munkát, mert hiszen a felületességért duplán-triplán is fizettünk —- mondja Zagyva Zoltán, aki Szegedről került Mezőhegyesre, s mint mondja, már csak néhány hónapja van hátra a szolgálati időből. A saját konyha, a megtermelt hús, zöldségféle igazi lehetőséget ad a szakácsnak arra, hogy változatos, házias ételeket készítsen. — A húsvéti ünnepi ebéd a következőkből állt: újházi tyúkhúsleves, töltött káposzta, sütemény, kávé, üdítő. Cukrászunk ugyan nincs, de szakácsunk ehhez is ért — mondja Fodor György határőr százados, az őrs parancsnoka. Az egyik szoba a fegyvertisztítók „szentélye”. Csonka Attila őrmester és Oláh Gábor szakaszvezető saját fegyverét veszi alapos szemle alá. Mint mondják, ahatárőr első kötelessége fegyverének tisztán tartása. Mert ha ellenőrzés során fény derül a hanyagságra, annak igencsak kemény következményei vannak. Egyébként az őrs munkáját két kutya is* segíti, akik most éppen békésen pihennek óljaikban. — A határsértések számának emelkedésével azért újabban akad munkánk bőven. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy a román határőrizeti szervekkel igen jó a kapcsolatunk, ha bármiféle riadó, gyanús esemény történik, kölcsönösen jelezzük egymásnak — magyarázza Fodor György százados, aki 1988 óta mint hivatásos tiszt egyedül végzi munkáját a mezőhegyesi határőr őrsön. Bár—mint megtudtuk — munkájában sokat segítenek a sorállomány vezetői. A hétköznapok világa a mezőhegyesi határőr őrsön eljöttünkkel tovább zajlik. Mindenki teszi dolgát, bár az utóbbi fél évben kétségkívül megnőtt feladatuk, felelősségük a román—magyar zöld határon. S az is vitathatatlan tény, hogy kerékpárral, lóval, egyszem gépkocsival nem köny- nyű a váratlan helyzeteket megoldani. Még szerencse, hogy nem próbálták, mennyivel köny- nyebb lenne munkájuk korszerűbb eszközökkel és technikával. Kulturális hírek Hollós László, a művelődési központ igazgatóhelyettese sok-sok színvonalas program szervezésével szeretné szolgálni a város polgárainak kulturális érdeklődését —Májusban transzcendentális meditációs tanfolyam indult a mezőhegyesi művelődési központban. Az oktatást egy ausztrál házaspár vállalta, akik a tanfolyam időtartamára Mezőhegyesre költöztek. Mintegy 30 érdeklődő próbálkozik elsajátítani e meglehetősen nagy koncentrációt igénylő tudományt. A j résztvevők többsége a fiatalabb, ! 25—45 év közötti korosztályból I tevődik ki. — Május közepén jugoszláviai természetgyógyásznak, Prcic Tomislavnak adott helyet a művelődési központ. A rendkívüli bioenergiával rendelkező természetgyógyász energiaátvitellel gyógyítja pácienseit. Egyébként a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel sorszámot osztottak a jelentkezőknek. Tudniillik a szabadkai orvos először próbát tesz páciensein, s a terápiát csak azon személyeken alkalmazza, akikre hatással van bioenergiája. — A mezőhegyesi polgárok jógatanfolyamon vehetnek részt májustól. A13 héten át tartó, heti kétórás foglalkozást ha valaki komolyan veszi, lehetőséget ad a jógatudomány tökéletes elsajátítására. — Országos taek wan-do versenyt rendeztek a művelődési központ sportcsarnokában. —Ez évben is megrendezésre kerül a Mezőhegyes focikupa. A közkedvelt labdarúgótorna tömegsport jellegű, hiszen kizárólag amatőrök a résztvevői és három évszakon át folyamatosan mozgáslehetőséget is adnak a focizni vágyóknak. A kispályás mérkőzéseken 10—12 csapat vesz részt, s mintegy 150 fő rúgja a pöttyöst. — A nyelvoktatás iránt érdeklődők sem panaszkodhatnak Mezőhegyesen, ugyanis intenzív nyelvtanfolyamok — orosz, német, angol — segítik nyelvvizsgára előkészíteni a résztvevőket. A művelődési központ Szegedről, a József Attila Tudományegyetemtől kiváló szaktudású szakembereket szerződtet. Az oldalt írta Rákóczi Gabriella. Fotó: Gál Edit. A gazdasági csoda új aszpirinje'
