Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-23 / 119. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1991. május 23., csütörtök © Eljött az EFTA is Új színfolt a tavaszi BNV-n 0 Babits Kiadó sajtótájékoztatója Halálpolka, Tigris­mosoly, Révai-sorozat Nemcsak könyvkiadóknak megszívlelendő, amivel teg­nap kezdte a Babits Magyar —Amerikai Kiadó elnök­igazgatója, dr. Károly István a szekszárdi részvénytársa­ság sajtótájékoztatóját: „Talán egyetlen nagy titka van: soha semmit sem sza­bad feladni, minden lehető­ség és üzleti ajánlat után addig kell menni, amíg az embernek a saját lelkiisme- rete mondja azt, hogy én mindent megpróbáltam. Ami ehhez szükséges: kitartás, tárgyalókészség és ‘ minde­nekelőtt korrektség!” A tkiadó 1990-ben mintegy 30 könyvet jelentetett meg, többek közt László Lajos: Halálpolka című könyvét, a Tigrismosolyt, Varga László: Jelesek és elbukottak regé­nyét, Ordas Iván: őr az ud­varon című könyvét, a már­cius 15-ére megjelentetett '48-as vértanúk emlékköny­vét és a lexikonsorozat foly­tatásaként megjelent máso­dik-ötödik kötetet. Ebben az évben új, értékes reprintso- rozattal jelentkeztek. Egy csokorba foglalva, pontosít­va: egyforma méretben, dísz­kötésben készíti a Szekszár­di Nyomda azt a 14 kötetes sorozatot, mely a Magyar Föld, Magyar Faj, a Doma- .noszky Sándor nevével fém­jelzett Magyar Művelődés- történet köteteiből és a Ma­gyarság néprajza köteteiből áll. A könyvgyűjtők és rit­kaságkedvelők számára aranymetszéssel készült a Toídi-trilógia, a János vitéz és Jókai remekműve, a Rá- kóczy fia összesen hét mi­nikötetben. Az elmúlt hét terméke Mészöly Miklós 70. születésnapjára kiadott köny­vük, Az én Pannóniám cím­mel. Hamarosan megjelenik az Egyetemi Nyomda közre­működésével stílusosan far­mervászonba kötve Jancsó Miklós eddigi alkotásait rep­rezentáló fotóalbuma. Terve­ik szerint 1994 karácsonyára megszületik az első kötet a tíz részesre tervezett Révai Oj Lexikonéból. Dr. Viczián János, a Ré- vai-lexilkonsorozat szerkesz­tőbizottságának vezetője el­mondta : adatgyűjtésük so­rán a konkurencia „jóvoltá­ból” egy sor gonddal talál­ják szembe magukat. Cá­folta, hogy ellenszolgáltatást kérnek ilyen jellegű infor­mációkért, fotókért (ezt e sorok írója csak megerősít­heti). Terveik között szere­pel a sajtóval és a sporttal foglalkozó lexikális jellegű kiadványok megjelentetése, mert úgy ítélik meg, eddig nem a jelentőségének meg­felelően foglalkozott ezzel a hazai könyvkiadás. (fábián) A mostani rendezvény már tükrözi a hazánkban zajló rendszerváltást, és re­mélhetően egy év múlva a gazdasági megújhodás ered­ményei is jelzik, hogy Ma­gyarország jó úton halad — mondotta Kádár Béla, a nemzetközi gazdasáJgi kap­csolatok minisztere a 93. Budapesti Nemzetközi Vá­sár ünnepélyes megnyitóján, szerdán. A beruházási javak szakvásárán minden eddigi­nél több külföldi kiállító je­lent meg, és a hagyományos partnerek mellett áz Euró­pai Közösség és az EFTA is kiállít. Jelenlétük bizonyít­ja, hogy a keleti kereskede­lem összeomlása ellenére ha­zánk sikeresen alkalmazko­dik a körülményekhez, és ezt Nvugat-Európa is mél­tányolja — fejtette ki a mi­niszter. Már a vásár megnyitását megelőzően sor került a Ti­szai Vegyi Kombinát sajtó- tájékoztatójára. A cég ve­zetői elmondották: a nehe­zedő piaci feltételek ellené­re növelni tudják termelé­süket, bővítik kapacitásukat. Igaz, ehhez időről időre je­lentős, az utóbbi három év­ben évi 1,5—2 milliárd fo­rint értékű fejlesztést hajta­nak végre. Külföldi partne­reket keresnek, piacpolitiká­jukat az igényekhez és a le­hetőségekhez igazítják, így sikerül talpon maradniuk, sőt nyereségüket is növelhe­tik. Tavaly 2,4 milliárd fo­rint, az idén 3 milliárd fo­rint nyereségre számít a csaknem 50 milliárd forint értékű vegyi terméket' előál­lító TVK. A sajtótájékoztatón beje­lentették : rövidesen befeje­zik az új polietiléngyár építését. Már a második fél­évben megkezdődik az új. gyárban á termelés, és ezzel egyidejűleg a TVK 10—15 százalékkal olcsóbban adja termékeit, mint jelenleg. Hazánk egyik legnagyobb vegyi termékeket gyártó cé­ge két vegyipari vegyes vál­lalatban is érdekelt. A Ti- szachem Kereskedelmi Rt.-t azért hozták létre, hogy a TVK export-import tevé­kenysége egy kézben legyen. A működés első évében a forgalom csaknem 16 mil­liárd forint volt, ennek há­romnegyedét tette ki az ex­port. A vásár nyitását követően az Állami Biztosító tartott sajtótájékoztatót. A cég ve­zetői elmondották, az Euró­pai Közösség létrejöttével mind nagyobb feladat lesz tailponmaradni a biztosítási piacon. Jelenleg 11 biztosító- társaság működik az ország­ban^ és a magyar biztosítási piacon szinte valamennyi számottevő biztosító — né­met, olasz, francia, osztrák — jelen van. Kés a bordák között (Folytatás az 1. oldalról) — Szerettem... — bólint, és nem ragozza tovább mondandóját. Meg-meghúz- gálja zöld vászonkabátkája ujját, mintha zavarná, hogy feljebb csúszik a csuklójá­nál. — Mi vitte rá, hogy kezet, kést emeljen a szülőanyjára? — Örökké szidott, kiabált velem, ha ivott. .. A fiatalemberből úgy kell kihúzgálni a szavakat. Nem mintha nem akarna vála­szolni, inkább az az érzésem, ilyen csendes, kevésbeszédű. Nem kenyere a szavak csű­röse-csavarása . — Mi történt május 13- án? — Hazajöttem a tsz-ből, elintéztem a ház körüli mun­kát, megetettem a jószágo­kat, aztán én is leültem va­csorázni ... A híradó után a reklám ment, fáradt vol­tam, mentem lefeküdni. — Ivott valamit? — Soha, még egy korty sört se szoktam. .. Sehova nem is jártam, fizetéskor a pénzem anyám mindig el­vette. — Lefeküdt. Aztán mi tör­tént? — Már félig aludtam, ami­kor anyám bejött és üvöl­tözni, szridni kezdett, hogy hova tettem a vermutját... Tudtam, hogy nem lehet bír­ni ilyenkor vele, ha részeg, hát megmondtam: ott van a csizmaszárban, vegye ki... — Aztán aludt tovább? — Nem tudtam aludni- Ki­mentem a konyhába, hogy egyek még egy kis birka- pörköjtet. Ettem, megtöröl­tem a kést, el akartam ten­ni a helyére. Mondom anyámnak, álljon félre, hogy kinyissam a fiókot... — ... és ezek után hogy ke­rült a fiók helyett az édes­anyja bordájába a kés? — Belejött... ■ — Csak nem akarja azt mondani, hogy az édesanyja hátulról belegyalogolt a ma­ga kezében lévő konyhakés­be? H- Zoltán elgondolkodik, erre ugyan mit mondjon? Pár percnyi csend után meg­szólal : — Beleszúrtam. A bordá­ja közé. Nem sikoltott, nem szólt, csak elesett. Felültet­tem az ágyra és elmentem lefeküdni. — Senki nem volt ott­hon? — Ketten voltunk. — Mi történt azután? — Hajnali három óra le­hetett. amikor a mostoha- apám felköltött, hogy meg­halt az anyám. Kirohantam, megfogtam a kezét, hideg volt, elkezdtem sírni... — Milyen büntetésre szá­mít? — Azt mondták, vagy ki­engednek, vagy intézetbe visznek­— iMit mondtak, milyen intézetbe? — Nem tudom . . . H. Zoltán elmeállapotát igazságügyi orvosszakértő vizsgálja. B. V. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat FELVESZ AKTÍV KÖRŰ FÉRFI ÖRPORTÁST. Jelentkezni lehet a vállalat biztonsági csoportvezetőjénél személyesen, vagy a 25-366 '102-es telefonszámon. v MÁSOLÓGÉPEK SHARP IRODATECHNIKAI SZAKÜZLETEKBEN: BUDAPEST /., HATTYÚ U. 2. BUDAPEST VI.. ANDRÁSSY ÚT 15. SZOLNOK, ADY ENDRE ÚT 22. SZEKSZÁRD, ZALKA MÁTÉ U. 2. SZOMBATHELY. VAK BOTTYÁN U. 2. 2 ÉV GARANCIA! INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁS ÉS ÜZEMBEHELYEZÉS AZ EGÉSZ ORSZÁG TERÜLETÉN MÁJUSBAN MINDEN MÁSOLÓGÉPHEZ AJÁNDÉKI SHARP SHOP BUDAPEST Kft. TEL.: 166-7449,166-7032 Még nincs veszélyhelyzet A kisgazdák közvetlen a miniszterelnökhöz fordul­tak, hogy a megyékben fel­szaporodott hízósertés érté­kesítésében nyújtson azon­nali segítséget. Zsíros Géza rossz és jó hírrel fogadta munkatársun­kat a fővárosban, a Parla­ment legutóbbi ülésén: — A múlt év végi költségvetési vitában fölmerült a mező- gazdaság kockázatvállalásá­nak támogatása.. Anniikor jól mentek a dolgok, 50 milli­árd forint volt az erre szánt összeg. Ezt 28.5 milliárdra csökkentették. Bizonyítás után kiderült, hogy mini­mum 47,5 milliárd forintra lenne szükség. Nemzetközi téren 10 milliárd kellett vol­na. és jutott rá 2 milliárd. Ekkora kockázatot vállalni már a felelőtlenség határát súrolja. Még súlyosabb, hogy nem a Földművelésügyi Miniszté­rium gazdálkodott a pénz­zel- Hát van ilyen helyzet­ben lehetőség az okos fel- használásra? Interpellációk egész sora a tárca miniszte­rét ostromolta. Jogosan? Most Antall Józsefhez az­zal a kéréssel fordult a par­lamenti csoport, hogy a há­rom minisztérium (földmű­velésügyi, pénzügyi, keres­kedelmi) között tegyen ren­det, és gyorsított eljárással hozzon döntést e témakör­ben. Veszélyhelyzet még nincs, de nagy melegben igen, mert a hízók elpusztul­hatnak. Ezt a kockázatot a termelők nyakába varrni könnyelműség lenne — mondta Zsíros Géza. Z. F. Domfairatosiak panasza ______' •'’"''S 'v* F öldet akarunk, nem kárpótlási jegyet A dombiratosi kisgazdapárt tagjai sé­relmük orvoslási kérelmével fordulttak a napokban a párt megyei elnökéhez, dr. Zsíros Gézához. „Ugyanis 1991. május 17-én a Domb­iratosi Béke Tsz közgyűlésén megszavaz­ták, hogy mintegy 800—860 hektár saját tulajdonnak minősített földingatlant (ame­lyet fillérekért megváltottak az elhalt és élő tulajdonosok örököseitől, akik nem voltak tsz-tagok és nem volt más válasz­tásuk), felosztottak 3 hektár területet —ta­gonként megvásárlásra — 32 000 Ft/ha-ért. attól függetlenül, hogy a bentlévö tagnak mekkora volt az ingatlan nagysága. Az el­osztásból a nyugdíjasok is részesültek. Ezt nem tudhatjuk be másnak, mint a vagyon megszerzésének kijátszása. Alátámasztjuk ezt azzal, hogy a tsz-tagok elmondták: a vezetőségi ülésen úgy hangzott a tsz-elnök javaslata, hogy ezt meg kell oldani a kár­pótlási törvény beiktatása előtt, mert ha névre kerül a föld. akkor a régi tulajdo­nosok nem követelhetnek semmit, csak esetleg a kárpótlási jegy marad. Többen vagyunk, akik a földet akarjuk, és nem a kárpótlást. Ezért kérjük a dok­tor urat, hogy sürgősségi eljárást indítson a tulajdonjog bejegyzésére. Előre is megköszönjük a sürgős ügyinté­zést, volt földtulajdonosok és visszaigény­lők nevében” — írják a dombiratosi kis­gazdák. Vadkelet Zord tehénpásztor lovagol a prérin. övében két for­gópisztoly, nyeregkápáján lasszó. Amikor betér az ivó­ba, megáll a kés a levegőben. Kemény öklével szétver a banditák között, reccsen az állkapocs, röpködnek a szé­kek, s a végén minden jóra fordul. Izgulunk, vagy mo- solygunk a moziban, ahol vadnyugati film pereg. Hisz- szük is, meg nem is a bárgvú kis történetet, amelyhez hasonlóak egykor a valóságban is megestek. Manapság néha arra gondolok, hogy késői unokáink fognak-e cso­dálkozni a ma történő, vadkeleti mulatságokon. Video­kazettákon, s ki tudja, miféle masinán, nézik-e, hogyan dulakodtak, acsarkodtak egymásra, miként pocskondiáz­ták önmagukat, gyönyörűséges szépapáik? Akik mi vol­nánk. Aligha vágyunk olyan kétes dicsőségre, hogy raj­tunk kacagjon, bennünket átkozzon az utókor, ezért, amíg viszonylag tiszták a fejek, önmagunkon kell kez­deni a csillapodást. Rajta! Ami engem illet — megírtam már —. mélységesen szégyellem, hogy az utóbbi időben egyre jobban elöntött az indulat. Hamut szórok a fejemre, mindenkit öregkö­vetek, akit érzelmeiben megbántottam. Tapasztalom, na­gyon sokan beleszerelmesedtek különböző csoportokba — nehogy pártot írjak, csak semmi politika! —, és a sze­relem ugye, szent dolog. Próbálja csak valaki egy bódult vőlegénynek olyasféle véleményét mondogatni, hogy a menyasszony csúnyácska. Majd rájön magától, vagy ha nem, úgy is jó. Nem is tudom, lehet-e csodálkozni, hogy ugyancsak magasra csaptak mostanság körülöttem az indulatok. Sose rejtettem véleményem véka alá, és mert indulato­san szóltam, hasonló válaszokat kaptam. Sókan, nagyon sokan fejezték ki együttérzésüket, sokan, nagyon sokan az ellenszenvüket. Ez még — normális világban — ért­hető is volna. Ám a hang, elriaszt, és ezért csak önma­gam okolhatom, amiért nem fékeztem indulataimat. Az egyik tábor: igazad van, adj nekik! A másik tábor: pfuj, te kommunista bérenc. (Egyik névtelen levélíróm tisztelt meg e titulussal.) Mondhatom, mindkét félnek őszintén hálás vagyok a reagálásért. Meg kell találnunk a hangot egymással, és jó, ha önmagunkon kezdjük. Ó, dehogy akarok én vihart aratni, éppen az nem hiány­zik most minékünk. Ezért aztán szelet se vetek! Nem bizony. Egyik felháborodott olvasó azt írta, félreteszi a ma­gánvéleményeim, gyűjti a bűnjeleket. Nos, néki is üze­nem, hogy jókora előzménye van ezeknek az utóbbi írásoknak. Bő két évvel ezelőtt csöppentem a politikai újságírásba, és ha hiszik, ha nem, éppen azért a szép új világért fáradoztam, amelynek most élhetnénk az elejét. S ha még van üzenetem Számára, üzenem, hogy lesz ez jobb is, hinni kell benne, és tenni azért, hogy úgy legyen. Amikor értelmes cselekedetekre sarkallják ezt a jobb sorsra érdemes népet, és még az se számít főbenjáró bűnnek, ha valakinek más a véleménye. A múltam jogán ki kell mondanom: felháborít, ha két részre osztják a népet, az egykori pártállam embereire, és az elnyomott magyarságra. Valljuk be végre, a párt­állam mi voltunk, itt élő tízmillió magyar pártállam­polgár, akik közül az utóbbi időkben volt nyolcszázezer párttag, és kilencmillió-kétszázezer pártonkívüli. Per­sze, hogy akik közelebb voltak a hatalomhoz, könnyeb-' ben visszaélhettek vele, de nem volt itt nyolcszázezer bűnöző! És a másik kilencmillió közt is akadt minden­féle szerzet, mint mindenütt a világon. Máskor gusztus­talan dolognak tartanám a „dicsekvést”, de most el kell mondanom, hogy én a kilencmillió-kétszázezer közé tar­toztam. És ha harminc éven át nem emlegettem, hogy azon a bizonyos október huszonharmadikán hol, merre jártam, így az emlékeimet most is megtartom magam­nak Legfeljebb a fiam vittem el a Köztársaság ki­kiáltásának napján, a Parlament elé; itt állt apád, ami­kor a közelben lőttek. Jogom van tehát a világba kiál­tani: mi, a hajdani kilencmillió, szűrjük ki magunk kö­zül a pecsenyéjüket sütögető karrieristákat, és ne hagy­juk a nyolcszázezrek közül se lubickolni a tisztességte­leneket. Egyébként pedig ne csináljunk válaszfalakat, ne most kezdjünk kommunistázni. mert szükség volna minden értékes gondolatra, minden munkáskézre. Unom a politikát! Nem most írom le először, jó más­fél éve is így kezdődött az egyik Magánvéleményem. Eredetileg a kultúráról — színházról, moziról, televízió- és rádióműsorokról —, s az élet értelmes dolgairól szól­tam. Ilyen volt a „pártállami” tevékenységem. És azok a csodálatos találkozások! Illyés Gyulától Ruttkai Évá­ig, számtalan interjú. És beszélgetések, velünk, itt élő. egyszerű emberekkel. Ez való nekem, nem a vadkeleti piszkolódás. Ami sarat másra dobtam, ezennel letörlöm, bocsána­tát kérve, egyetlen mentségem, hogy úgy érzem, süly- lyedünk a mocsárba, önmagam is letörlöm, hogy tisz­tán nézhessünk egymás szemébe. Hagyjuk a produkció- kát a vadnyugati mozi hősöknek, fontosabb dolgok var- nak itt ránk. Andódy Tibor Hagy Sándor Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) Jelenleg ugyanis Magyaror­szágon nincs ára a munka­erőnek ! A szakszervezetek filozó­fiája: segíteni azokon, aki­ken lehet, vagyis reális ala­pokon kell képviselnie a munkavállalói érdekeket — összegezte Nagy Sándor, s szólt arról is, hogy ehhez nincs elegendő pénz, a tag- díjrendszer nem több, mint önsegélyező pénztár, emel­lett nevetségesen kevés a jól felkészült szakember. Nincs varázspálca a szak- szervezetek kezében, amivel befolyásolhatnák a kormány döntéseit, a sztrájk pedig csőre töltött pisztoly, mely az ország jelenlegi gazdasá­gi helyzetében, katasztrófá­hoz vezethetne. Ám azt sem szeretnék, ha úgy járnának, mint Napóleon szamara, aki részt vett ugyan minden csa­tában, de fogalma sem volt arról, mi történik körülötte. A szakszervezetek hamaro­san tisztában lesznek saját erejükkel, s ha sokan áll­nak mögöttük, nagyobb súly- lyal képviselhetik a munka­vállalók érdekeit — fejezte ki reményét végezetül az előadó. A fórum résztvevői tájé­koztatást hallhattak még a kollektív szerződésről, az üzemi bizottságokról, a munkaügyi intézményekről, az új Munka Törvénykönyv­ről, s választ kaphattak kér­déseikre is. G. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents