Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-22 / 118. szám
1991. május 22., szerda SPORT © Kecskeméti Gábort társas vacsora keretében.” Tanári pályája Békésen 1941 fontos állomás életében. Visszatért szülőföldjére, Békésre. 1941 augusztusában a volt Csurgay-tanítványt, Kecskeméti Gábort nevezik ki a békési Reál Főgimnázium testnevelő tanárává. O lesz a gimnázium „Botond” sportkör vezető tanára, a tomaszertár őre, és a gimnáziummal egy igazgatás alatt lévő kollégium gazdasági vezetője is. 1942 májusától katona. Visszatérésétől mintegy három-négy éven keresztül az addig is jelentős feladatok tovább szaporodtak. Nevezetesen: a 12 fős tantestület frontszolgálat, később hadifogság miatt — két nyugállományba vonult tanár visszahívásával is — hat főre zsugorodott. Az akkor nyolcosztályos gimnáziumban a testnevelés mellett emiatt természetrajzot és egészségtant is tanítania kellett. A háború vége előtt körülbelül fél évig és utána szintén ennyi ideig előbb a német, majd a szovjet katonák „bérelték” a tornatermet. Ez a körülmény tovább nehezítette munkáját. A háború után két esztendőre a gimnázium örökölte Egry pék Emléktábla-avatás a békési Szegedi Kis István Gimnáziumban Kecskeméti Gábor élete és munkássága földbirtokát. Ide járt a diákság dolgozni. Az akkori rendelkezésre álló hat tanár közül ő volt fiatal és egészséges. Egyedül irányította a mezőgazdasági munkát, több száz szabadba engedett, így minden csínytevésre kész diákjának. A tornaterem ismételt birtokba vételét követően fáradságot nem kímélő munkája nyomán hamarosan jelentkeztek az első sportsikerek. Ezeket három sportágban—torna, atlétika, kosárlabda — mutatjuk be. Tornában az első siker dátuma az 1947—48-as tanév, amikor Budapesten az I. középiskolás országos versenyen a békési gimnázium fiúcsapata műszabad gyakorlatban és összetettben bajnok lett. Ez évtől kezdve 1954-ig a gimnázium fiúcsapata tornában minden esztendőben megyei első helyezést ért el. Kecskeméti Gábor versenyzői és edzői tomászeredményei- re felfigyelt az országos sportvezetés is. így 1952-ben őt jelöli a helsinki olimpiára készülő férfi tornász válogatott edzőjének. Ilyen minőségben vett részt az olimpiai delegációban. Ismét bizonyított: a csapat hatodik helyen végzett. A sok neves tanítvány közül Bartyik Katalin testnevelő és Domokos Imre, a gimnázium jelenlegi testnevelője kívánkozik az élre. Atlétikában a háború utáni évek sikerei összefonódnak az akkori diák és a későbbi gimnáziumi testnevelő Túsz Ferenc nevével, aki miután 1964-ben elköltözött Békésről, a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) szakfelügyelője lett. E sportágat érintő eredményei alapján nem feledkezhetünk meg Szekeres Tibor válogatott magasugróról. Legalább öt csapatra való diákjával szerettette meg a kosárlabdázást, akikből Gyöngyösi Elek és Szabó Ödön korábbi, valamint Békési Mihály jelenlegi edző és gimnáziumi testnevelő NB I-es játékosokat neveltek. Több válogatott versenyző közül Kocsor Mária neve kívánkozik az élre, ő 37 esetben volt válogatott, 1957-ben részt vett a világbajnokságon, ahol hazánk csapata 5. lett. Az sem elhanyagolható, hogy ebben az évtizedben a gimnázium női csapata többszörös országos középiskolás bajnok lett. A tanár úr mintegy húsz esztendőn keresztül volt megyei testnevelési szakfelügyelő, ezenkívül haláláig a tornászok edzője, az 1975. évi nyugdíjazását követően óraadó testnevelő a békéscsabai és békési szakmunkásképző intézetekben. Gabi bácsi sajnos hamar elveszítette a világgal való kapcsolatát, elveszítette a munkájához való hitét, elveszítette önmagát és 69 évesen, 1981. szeptember 22-én elhunyt. Október 10-én a békési Malomvégesi temetőben — ahová mintegy kétezren jöttek el búcsút venni — Boros János és Lipcsei Gábor református lelkészek búcsúztatták, akik az elemi, majd a békési Reál Főgimnáziumban is osztálytársai voltak. A megrázó szavakat nem ismétlem meg. A beszédekből csupán két gondolatot idézek. ,,Osztálytársaid csak ámultunk csodás mutatványaidon, büszkék voltunk rád. Egyetemi, illetve főiskolai éveink alatt—ha különböző fakultásokon is, de együtt terveztük a jövőt.” Egész életedben hií voltál fajtádhoz, népedhez, nem utolsósorban nevelői hivatásodhoz. Szerénységedet, egyszerűségedet, emberséges magatartásodat felfelé és lefelé érvényesítetted. Áldás és béke lengjen örökké poraid felett. Emléked, küzdelmes életednek belső értékei élni fognak bennünk is mindaddig, míg minket is el nem takar a magyar rög. Isten veled, drága barátom." Tanár úrral a személyes kapcsolatom nem kezdődött valami fényesen. Két nagy szerelméhez, a tornához és az atlétikához ugyanis antitalentum voltam. Javult a helyzet, midőn hetedikes korunkban a diákokból verbuválódott kosárlabdacsapat már az NB II-ben játszott és még ugyanebben az esztendőben középiskolás versenyen országos harmadik lett a gimnázium fiúcsapata a budapesti Szent László és az egri Dobó István gimnáziumok mögött. Felnőtt koromban baráti kapcsolatban voltam vele, különösen abban a 8—10 esztendőben, midőn gyakran jártunk kosárlabda-mérkőzéseket vezetni. Kecskeméti Gábor Torna Emlékverseny Volt tanítványainak kezdeményezésére halála után egy esztendővel, 1982-ben a békési Szegedi Kis István Gimnázium és a városi sportvezetés tornászok részére megszervezte a Kecskeméti Gábor Torna Emlékversenyt. Később kapcsolódott a verseny szervezésébe a megyei művelődési osztály és a Békéscsabai Előre Spartacus is. A verseny gazdája a békési dr. Hepp Ferenc Általános Iskola. A szűkös anyagiak ellenére a versenyt eddig minden esztendőben megrendezték, őrizve ezzel Békés város eddigi egyetlen olimpikonjának emlékét. Az emléktábla-avatóra az elképzelések szerint június 22-én kerül sor. Ugyanebben az időpontban rendezik osztálytársainak 60 esztendős érettségi találkozóját. Pocsai László A berlini olimpián részt vevő magyar férfi tornász válogatott. Kecskeméti Gábor jobbról a harmadik Kecskeméti Gábor Budapesten, a Sas-hegy csúcsán Békés város eddigi egyetlen olimpikonjának tiszteletére ebben az évben a békési Szegedi Kis István Gimnázium tantestülete és tanulóifjúsága volt diákjának és volt tanárának. Kecskeméti Gábornak emléktáblát avat. Ezúton emlékezünk meg — Boros János református lelkész, Molnár Imre gimnáziumi igazgató, ifj. Kecskeméti Gábor főiskolai testnevelő és Trescsik Károly egyetemi hallgató segítségével — a város egyik legismertebb egy éniségéről. és ekkor érkeznek Berlinbe. A fogadóbizottság a polgármesterrel az élen kivonult a pályaudvarra. A brazil sportolók a fogadást követően szépen bevonultak az olimpiai faluba, és ment minden a maga útján. Nagy riadalom támadt akkor, midőn ismét kaptak egy táviratot, hogy a brazilok ekkor és ekkor érkeznek. Előbb átnézték a nyilvántartásaikat, majd kitelefonáltak a táborba is, hogy meggyőződjenek adataik helyességéről. A fogadóbizottságnál ugyanis Brazília úgy volt nyilvántartva, hogy megérkezett és elfoglalta helyét az olimpiaifaluban. Ez tagadhatatlanul igaz volt, amit a brazilok jelenléte mindennél jobban igazolt. De hát a házigazda az házigazda, a fogadóbizottság az fogadóbizottság. Kimentek másodszor is a brazilok elé a pályaudvarra. Azok meg is érkeztek. Hát ez hogy lehetett? Úgy — kapták a rendezők a választ —, hogy ők az igazi brazilok, az előző héten érkezettek az álbrazilok. A rendezők ezután kinyomozták, hogy Brazíliában két olimpiai bizottság létezik. Egyik sem ismeri el a másikat. Természetesen izzadtak a rendezők. A hékeangyalok egymásnak adták a kilincset. Eleinte hiába, a brazil kérdést ugyanis nem tudták megoldani. Végül az utolsó percben a két szembenálló fél elfogadott egy közvetítő ajánlatot. Ezek szerint azokban a számokban, amelyekben két brazil csapat is indulni akart, ott nemzetközi zsűri előtt próbaversenyt kell rendezni. Így sok brazil versenyző csupán azért tett meg több ezer kilométeres utat, hogy Berlinben vegyen részt egy válogatóversenyen." Tanár úr elmondása szerint a megnyitó ünnepség pompája, látványossága, a létesítmények minden eddigit felülmúló műszaki színvonala és a sporteredmények feledtették az előzetes bonyodalmat. 1935. június 15-én vette át a tanári diplomáját. Ezt követően katona, majd 1936 szeptemberétől tanár a budapesti Evangélikus Egyházközségi Gimnáziumban. A következő évtől a Békésre történő visszatéréséig, vagyis 1941 szeptemberéig a budapesti Református Gimnázium testnevelője. Olimpia után az 1939-ben bekövetkezett súlyos sérüléséig — ami véget vetett sikeres aktív sportpályafutásának — több külföldi városban (Bécs, Katowice, Krakkó, Frankfurt, Amszterdam, Milánó, Kairó) gyönyörködhettek kivételes tomászi képességeiben. Az 1933—39-ig terjedő időszak alatt a sajtó gyakran beszámolt Kecskeméti Gábor sikereiről. Ezek közül néhányat. Az 1934. május 30-i Tolnai Világlap címoldalán mutatja be a gyűrűn, mint főiskolai bajnokot. Az október 3-i Nemzeti Sport címoldalán olvasható: „Budapest— Katowice városközi tornászviadal egyéni összetett versenyében Kecskeméti győzött Hegedűs előtt.” Nem feledkezett meg róla a Békési Újság sem. íme: „Szombaton este ünnepelte a békési Malomvégesi I. Függetlenségi 48-as Kossuth Kör a •kétszeres főiskolai világbajnok Négyévesen teljesen árván A legnagyobb magyarnak, Széchenyinek címzett Arany Já- nos-sorok jutnak eszembe, midőn bátorkodom újságcikket írni Kecskeméti Gábor tanár úrról. A mondat így hangzik: „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét." Kétségtelenül igaz, hogy Széchenyihez nem mérhető egy egyszerű ember életpályája, mégis úgy érzem, hogy aki négy évtizeden át a fiatalok százait tanította, nevelte a sport szeretetére — vagy indította el a siker útján —, maradandó értéket alkotott. Kecskeméti Gábor 1912. január 30-án született Békésen. Alig ismerte meg a szülői és testvéri szeretet melegét, mert négyéves korára teljesen árván maradt. 1915-ben ugyanis az édesapja a fronton tűnt el, egy esztendővel később pedig édesanyja és két leánytestvére tüdő- gyulladásban meghaltak. Tizenegy éves koráig apai nagyanyja nevelte. Az ő halála után nagybátyja vette magához, aki a békési Reál Főgimnázium pedelnok, gyűrűn második. Még ugyanebben az évben a szegedi dél-magyarországi versenyen minden számban első lett. Atlétikában első számú riválisa Hepp Ferenc volt. Mindenkit megelőzve az 1931. júniusi osztrák—magyar ifjúsági atléti-- kai verseny győztese a gerelyhajításban. Áz érettségire és a nemzetközi atlétikai versenyre történő felkészülésnek az időpontjai egybeestek. A tanulást sem hanyagolta el, amit bizonyít a jeles rendű érettségi bizonyítványa, amelyért 25. pengő jutalomban részesült. Távol a szülőföldtől, nagy sportsikerek 1931-ben sikeres felvételi vizsgát tett a Testnevelési Főiskolán. A gazdasági válság mellett helyzetét rontotta az is, hogy mögötte nem állt biztonságot nyújtó anyagi háttér. A nehéz évek ellenére főiskolás évei alatt elért sportsikereit így summázta a korabeli sajtó: „Az 1930-as évek all round sportolóinak (több különböző sportágban kimagasló teljesítményt elérő személyt nevezték így) tipikus ideálja volt Kecskeméti Gábor, aki a Testnevelési Főiskola Sport Klubjának színeiben kamatoztatta az otthon tanultakat és gerelyhajításban országos ifjúsági csúcsot ért el, tornában pedig hat alkalommal nyert magyar bajnokságot.” Erre az időszakra esik, hogy tagja volt az 1934-es főiskolai világbajnokságon szerepelt magyar csapatnak, majd a következő, 1935. évi VI. Főiskolai Világbajnokság nyári játékain a magyar válogatott tagjaként szerepelt. A következő évben ért el sportpályafutásának csúcsához, részt vehetett a berlini olimpián a magyar tomászválogatott versenyzőjeként. Ezzel az olimpiával és személyével függ ösz- sze, ezért leírjuk, hogy midőn tanárként visszakerült Békésre, a diákok megkérték, mondjon valamit arról az olimpiáróí, amelyen részt vett. íme a válasz: „A hét évvel ezelőtti berlini olimpia volt az első, ahol néhány versenyszám időben megelőzte a megnyitó ünnepséget. Úgy történt, hogy a brazilok értesítették a rendezőséget, miszerint ekkor Teveháton Kairóban lusa, minden békési tanár és diák Gergely bácsija volt. Hányatott sorsa gyermekkedélyét nem törte meg; „Mindig mozgékony, eleven gyermek voltam, szerettem játszani, mozogni” — emlékezik önéletrajzában. Gimnáziumi diákévek Nagybátyjának jólelkűségére utal az, hogy Kecskeméti Gábort nem valami gyorsabb kenyérkereső pálya felé, hanem a gimnáziumba irányította. Lehet, ehhez hozzájárulhatott, hogy a pedellusi lakás a gimnázium épületében volt. Bárhogyan is történt, 1923 szeptemberétől a békési Reál Főgimnázium első osztályos tanulója lett. 1906-tól 1945-ig Csurgay János oktatta a testnevelést, amikor átadta a stafétabotot Kecskeméti Gábornak. Csurgay János testnevelő által alapított gimnáziumi „Botond” sportkör tomaszakosztá- lyának hamarosan első számú versenyzője lett. Hatodikos korában öt középiskola versenyén nyújtón 2., korláton 3. helyezést ért el. Egy évvel később a kiskunfélegyházi országos közép- iskolás versenyen nyújtón baj
