Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-21 / 117. szám
GYOMAENDRŐD ÉS KÖRNYÉKE 1991. május 21., kedd Idegenforgalom, falusi turizmus? „Szeretnénk kihasználni adottságainkat” Ecsegfalván éppen rendkívüli önkormányzati ülést tartottak,' onnan csöngettük ki telefonon egy kis időre dr. Szoboszlai Árpád polgármestert. Összejövetelük célja az volt, hogy határozatot hozzanak arról, belépnek két kft.-be. A polgármester így mutatta be ezeket: — A vadásztársaságunk, egy olasz tőkés partner — aki már korábban vadászott itt — és az önkormányzat létrehoz egy társaságot vadászatok szervezésére, falusi turizmus és egyéb idegenforgalmi tevékenység művelésére. Igyekszünk kihasználni az adottságainkat. Ez a környék kedvelt tartózkodási helye azoknak, akik szeretnek vadkacsára, fácánra, őzre vadászni. Gondolunk még lőtt vad és mezőgazda- sági termékek exportálására. Ezután fogjuk felmérni, mire is van igény külföldön, konkrétan Olaszországban, s arra állnának rá vállalkozó üzemek, magán- személyek... — Ki mivel, mennyivel száll bele a kft.-be? — Összesen egymillió forint az alaptőke. A vadásztársaság és mi 350-350 ezer forinttal, az olasz partner 300 ezerrel létesítette. így — mivel a szavazati jog tőkearányosán oszlik meg— a kardinális kérdésekben miénk a többség. — Külföldi vagy magyar igényt fog kielégíteni a vállalkozás? — Elsősorban külföldit, de a bevétel a falut fogja gazdagítani, hiszen azt a pénzt fejlesztésre tudjuk használni. Már a mostani vadászati szezon — augusztustól — kezdetén szeretnénk ez ügyben lépéseket tenni. Nemsokára megszületik az alapító okirat, azután már nekifoghatunk árjegyzéket készíteni. Egy éven belül —remélhetőleg—látható javulás mutatkozik infrastruktúránkban is. Már tárgyalunk a telefon ügyében. Ez nem csak a kft.-t fogja szolgálni. Legalább az egészségügyi intézményeket, a nagyüzemeket be szeretnénk kapcsolni a távhívásba. —Mi a másik vállalkozás? — A Déli Autópálya kft.-ben vagyunk alapító tagok... Biováros, szálloda? „Meg kell tanulni eladni magunkat...” — Arra kíváncsi, hogyan vállalkozunk? Akkor először nézzen körül — invitált beljebb irodájába Gyomaendröd polgármestere, dr. Frankó Károly. — Ez az új ülőgarnitúra is a vállalkozásaink része, hiszen a polgármesteri hivatal a város előszobája. Gyomaendröd szerencsésnek mondható. Termálvizét, a körülötte lévő szép környezetet, az ebben rejlő gyógyidegenfor- galmi, turisztikai lehetőségeket egyre többen fedezik fel. Jó ez vagy vannak rossz oldalai is, az persze kérdés. A polgármester sok biztató előjelről tudott beszámolni. A vállalkozások közül elsőnek a Shell kút került szóba. A város földterülettel szállt be ebbe a részvénytársaságba. Terveik között biotermelési rendszer meghonosítása, természetgyógyászati szálloda építése is szerepel. Mindez néhány éven belül. A közismert Fűzfás zug iránt érdeklődik a Transzplantált (szervátültetett) Sportolók Világszövetsége. Egy szabadidő- központot képzelnek el oda. — Több lesz a munkaalkalom, a vállalatok, üzemek tőkés piacra, megrendelésre dolgoznának. Persze még sok minden hiányzik. Hiába vannak kiváló adottságaink, meg kell tanulni eladni magunkat. Elképzelhetünk akármit, a város arculatának, mentalitásának is meg kell változni. Amíg szemét van az utcán, nincs egy tisztességes étterem, amíg olyan amilyen a szolgáltatások színvonala, addig hiába minden szép terv. Egy-két éven belül tiszta várossá kell válnunk, ami a kertváros alapja lehet. Most még persze mindennek csak az elején járunk, a tervezés, ismerkedés szintjén. Persze minket a napi munka is szorít, ezenközben kell megtalálni az időt az ajánlatok komoly mérlegelésére. De megmondom őszintén, vannak hátráltató tényezők is: akadnak, akik nem örülnek a sikereinknek, akik ebben valami tisztességtelen dolgot, konkurenciát látnak... — mondta a polgármester, s hozzátette:—Tízért azt is írja meg, hogy a legnagyobb vállalkozásunk, hogy ez a két település összeépüljön. Gazdálkodja ki! Teremtse meg magának! Fogjon bele valamibe! — ki nem mondta vagy hallotta mostanság ezeket a mondatokat. A „gondoskodom rólad” paternalista elvének megszűnése — akár a vízbe esettet, akár a mai magyargazdálkodót tekintjük — összehangolt, > egyenletes kéz- és lábmozgásra kényszerít valamennyiünket. S ha a békés tempózásnak még akad is híja; annyit máris elmondhatunk: egyikünk sem vonhatja ki magát nemtörődöm vállrándítással, nézőként, jobb vagy rosszabb úszóként mindannyian érdekeltek vagyunk... Mielőtt magam is belefulladnék a hasonlatba, elárulom, a vállalkozásokról akartam néhány bevezető sort írni, de félbehagyom. Inkább olvassák, amit megtudtam egy pár vállalkozótól... Olyanoktól, akik — az egy Balogh Árpád kivételével — nem üzletemberek, de új beosztásukban bizonyára sokat hallofták, hallják az első sorban idézett felszólító mondatokat. , Mint az önkormányzatok választott vezetői, kötelesek mindent megtenni településük felemelkedéséért. Nézzük, ki, hogyan, miből, mire vállalkozik? Szalmafűtéses erőmű? „Nincs könnyű dolga az önkormányzatnak” Dévaványára akkor ért oda a telefonunk, amikor a Vállalkozásfejlesztő Bizottság ülésezett. Ezt azért hozták létre, hogy föltárja a számításba jöhető üzleti lehetőségeket, menedzselje a már meglévőket. Pap Tibor polgármester tájékoztatója szerint két irodahálózathoz csatlakoztak. Az egyik a keresletet, kínálatot nyilvántartó Talent, a másik a Manhattan, ami a külföldi munkavállalási lehetőségeket gyűjti egybe. — Beléptünk a Déli Autópálya kft.-be is — folytatta Pap Tibor. Most szervezünk egy kft.-t a mezőgazdasági mellék- termékek hasznosítására. Van egy dán technológia, amely a szalmaégetéssel energiát nyer. A dánokkal még 1989-ben, az ipari minisztérium révén kerültünk kapcsolatba. — Győzné a környék szalmával? — Győzné. A szalmát eddig is elégettük, csak nem nyertünk vele semmit. A tervek szerint 15 kilométer sugarú körben található szalmával egy 8 megawattos teljesítményű erőmű üzemeltethető. 50-60 százalékban villamos, a fennmaradó részben hőenergiát állít elő. Ezzel egy 10 000 lakosú helység fűtésének 60-70 százaléka fedezhető. Nagy előnye, hogy környezetkímélő, saját energiát biztosít. Egyébként az alapötlet nagyon régi, hiszen a szén előtt kukoricaszárral, szalmával fűtöttek. Még persze a megvalósíthatóságot vizsgáljuk, aztán, ha már üzleti alapon tárgyalunk, pénzt kell szerezni hozzá. De az ilyesfajta, környezetbarát erőművek telepítését a dán kormány is támogatja. — Vannak egyéb terveik is? — Gondolkodunk a Csepel Autógyár helyi részlegével kapcsolatban egy esetleges leválásról. Ehhez is tőkés partner kellene, fantáziát látunk kisebb üzemegységű élelmiszerfeldolgozásban. A nemzeti parkkal és egy német vállalkozóval az idegenforgalmat korszerűsítjük. — Helyesnek tartja az önkormányzatok vállalkozókedvét? — Támogatni, segíteni kell a vállalkozásokat. Ha az önkormányzat fog bele ilyesmibe, az azért is jó, mert munkalehetőségeket teremt. A saját alapvető feladatainkra azonban a pénzt nem szabad csak ilyen forrásra építeni, erre központi keretből kell biztosítani a pénzt. Egyébként a jelenlegi helyzetben az önkormányzatnak, mint vállalkozónak, nincs könnyű dolga. Visszakaptunk ugyan ingatlanokat, intézményeket, de jobbára olyat, amivel nem lehet vállalkozni. Amivel lehetne, az úgy néz ki, hogy kincstári tulajdon lesz. Fontos még elmondani, hogy csak olyan üzletbe vághatunk bele, ahol biztos a garancia, s csak korlátolt a felelősség, hiszen nem kockáztatható egy egész település vagyona... — Mennyi tartalékalapjuk van? — Hatmillió forint. Kisebb része alapítvány. A nagyobbik részét kiadtuk. így jobban tudjuk forgatni a pénzt. Pillanatnyilag a nagyvállalatok használják a mindenkori banki kamatokkal terhelten. Természetesen kikötöttük, ha szükségünk van az összegre, visszaadják... Aki más, mint a többiek „Meg sem ismernek sapka nélkül” — Fényképeznek is? — kérdezte.— Ákkor fölteszem a sapkám. Ez ugyanis valóságos unikum. Pesten sokan enélkül már meg sem ismernek.— A képen látható úriembert, aki e mondattal fogadta fotós kolléganőmet, Balogh Árpádnak hívják. Hamar megtudtam róla, hogy az Otthonteremtő Tanya Alapítvány főtitkára, a Déli Pályaudvaron megalakult Nemzet Szegényei Frontja elnöke... tehát nem polgármester, mint az oldal többi szereplője. A nemrégiben megtartott gyomaendrődi gazdasági találkozón beszélgettünk. Lehet, hogy ajövőben sűrűbben is találkozunk, mert mint mesélte, annyira megtetszett neki a környék, hogy hamarosan ideköltözik családjával együtt. —Én voltam, aki a hajléktalanok ügyét intéztem, de aztán a Németh-kormány félreállított — mondta beszélgetőpartnerem, s hogy miben áll a vállalkozása, erre is hamar rátért: — Az ország reménytelenül próbálja megoldani az állami gondozásból kikerültek helyzetét. Ezek a fiatalok elzüllenek vagy nem tudnak beilleszkedni. Maga a társadalom is fenntartásokkal fogadja őket. ha egy munkahelyen lopás történik, az első számú gyanúsított az állami gondozott. Nagyon jól tudom, hogy, mint zajlik az ilyesmi, kisgyermek korom óta intézetben nevelkedtem. A szüleim a háború alatt meghaltak, én csodával határos módon megmenekültem. Végigjártam az intézeti élet valamennyi lépcsőfokát, azért mondom, tudom milyen lehet egy ilyen fiatal élete. Azt tervezzük, hogy a kikerülő fiatalokat különböző helyeken — erre regionális központokat tervezünk — még öt évig együtt tartjuk. Vállalkozást hozunk létre velük, amelyben dolgozniuk kell... Persze ők is osztalékot kapnának. Fizetésük 50 százaléka részjegyekben lenne, ezt öt év múlva egy összegben megkapnák, sőt ekkor az ott töltött idő alatt kifizetett rezsiköltséget is visszaadnánk. Hogy mindez összejöjjön, a vállakózásnak természetesen nyereségesnek kell lennie, ezért olyasmibe fogunk, amire van kereslet, amelyhez külföldi támogatást is szerezhetünk. A dolognak tehát két oldala van. Egyrészt megpróbálunk tovább foglalkozni a gyerekekkel, mint amire a hivatalos állami keret lehetőséget ad. Magyarul: megtanítjuk őket dolgozni, az életben létezni. Másrészt anyagilag sem szeretnénk rosszul járni, hiszen ez a pénz a gyerekeké lesz. De, ha egy vállalkozás jól működik, érdeklődik iránta a külföld, akkora környező, helyet adó települések is jól járnak... —Mire gondolnak? — Fantáziát látunk vidéken a lótenyésztésben, a falusi turizmus beindításában és felfejlesztésében... Itt nem csak állami gondozottak dolgoznának, hanem helybéliek is. Bár meg kell mondjam, maguk a gondozottak eleinte vegyesen fogadják az ötletet... Hollandiában, az USA-ban, Új-Zélan- don ez alkalmazott módszer. Nálunk Pest megye területén száz gyerek él hasonló formában. Munkánk nagy részét a propaganda teszi ki. Pillanatnyilag 11 millió forintunk van, és egy igénylésünk a kormány felé is. Egyébként az alapítvány támogatói között olyanok szerepelnek, mint Papp László olimpiai bajnok, Cserhalmi György színész... Nem egyformák az adottságok „Nincs tőkénk beszállni...” Azt hinné az ember — feltéve, ha a mai világban vállalkozásról kérdezősködik —, hogy mindig, mindenhol igenlő válasszal, tervekkel fogadják. Pedig ez nem egészen így van. Néhol egész egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a hátrányos körülményeket. Hu- nya polgármestere, Szmola Illés akárhányszor kérdeztem a témáról, ugyanúgy válaszolt: — Vállakozni? Miből? — s széttárta a karját. Először legutóbbi falugyűlésükön a térség országgyűlési képviselője vetette fel az autópálya kérdését. Azt, hogy ide, a Déli Autópálya kft.- hez talán érdemes lenne csatlakozniuk, mert az a néhány kilométer nem távolság. A község is felvállalhatna egyfajta kiszolgálószerepet. A helybéliek azonban messzinek ítélték a herényi leágazót. (Ez a hozzájuk legközelebb eső pontja a tervezett útvonalnak.) — Nagyon sok bizonytalan pont van számunkra ebben az autópálya kft.-ben — mondta a pogármester, amikor megint terítékre került köztünk a téma a legutóbbi képviselő-testületi ülés szünetében. — De az igazság az, hogy tényleg nem tud az önkormányzatunk nem valami gazdag. Nincsenek sokat ígérő lehetőségeink. Megmondom úgy ahogy van: pillanatnyilag nem tudunk ilyen formában vállalkozni. Nem azért, mert nincs kedvünk. Egyszerűen arról van szó, nincs olyan tulajdonunk, tőkénk, amivel komolyan beszállhatnánk bármilyen üzletbe... Az persze más kérdés, hogy figyelemmel kísérjük az ilyen ténykedéseket. Igyekszünk a községben meginduló próbálkozásokat is segíteni. — Úgy tudom, termálvizük is van. Szóba is került Huny a neve a termálprogrammal kapcsolatban. — Valóban van egy termálkút. Viszont jelenlegi állapotában sem fürdésre, de még fűtésre sem alkalmas. Gyomaendrődi programok! Közmeghallgatásra hívja Gyomaendröd lakosait a polgár- mesteri hivatal és a képviselő- testület, május 21 -én, m, délután három órakor az Endrődi Cipész Szövetkezet ebédlőjébe. Napirenden a város hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepciójának és általános rendezési tervének felülvizsgálata szerepel, melyhez várják a lakosság hozzászólásait is. Előadó dr. Frankó Károly polgármester, valamint a Szegedi Tervező Vállalat néhány képviselője. Régi hagyományt elevenít fel a Gyomaendrődi Déryné Művelődési Ház. Emeleti klubtermükben ma — 21-én — este hét órakor irodalmi estet tartanak. A közelmúltban már nagy sikerrel lépett fel náluk Banner Zoltán. Mai vendégük Kántor Zsolt, a Tevan Kiadó szerkesztője verseivel mutatkozik be. A műsor és a szerző egyik kötetének címe megegyezik: Világültetés. Május 25-én, szombaton az endrődi tájházban kiállításavató lesz. A szakrális tárgyak (kegytárgyak) gyűjteményének megnyitója — melyet a helyi honismereti egyesület rendez — délelőtt 11 órakor kezdődik. Az oldalt írta és összeállította Kiss Katalin. A képeket Gál Edit és Kovács Erzsébet készítette.
