Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18-19 / 115. szám

KÖRKÉP 1991. május 18—19., szombat—vasárnap o Vendég­kommentár A polgár háború kezdetétől a reménykedésig A jugoszláv tagköztársaságok egymás közti viszonya i körüli problémák elmélyülésével párhuzamosan, de kü- ü ionosén a Horvát Köztársaság alkotmányának kihirdetése j után elmérgesedtek a szerb és horvát nemzet .közötti vi- ‘ szonyok. A szerb vezetőség ugyanis a föderatív, állambe- . rendezés híve, erősebb központtal, míg a horvát fél a sokkal lazább kantodéra tív berendezést szorgalmazza, t Ezenkívül a horvát alkotmányba nem került be az a sza- f ikasz, hogy Horvátország a szerb nemzet állama is. A ; köztársaságban élő mintegy félmillió szerb ezért tavaly ! kihirdette a néhány észak-dalmáciai és szlavóniai köz- ' ségből álló Krajina Szerb Autonóm Körzetet. Ezt a hoc- vát hivatalos szervek sohasem ismerték el, s ezért Knin, az autonóm körzet központja körül állandóan feszült helyzet uralkodott. A szerbek igyekeztek .kiépíteni auto­nóm iájukat, sőt nemrég kihirdették a Szerbiához való csatlakozást is, a horvát vezetőség pedig ragaszkodott a köztársasági szuverenitás érvényesítéséhez egész Horvát­országban. Az ellentétek olyannyira elfajultak, hogy húsvét haj­nalán négy halálos áldozatot követelő fegyveres össze­csapásra került sor a Plitvicei-tavaknál, az időközben jócskán felduzzasztott, és főleg Magyarországról beho­zott ikatasnyiikovokkail felszerelt horvát rendőrség és a kninii, illetve krajinai rendörosztagok és önkéntesek kö­zött. Néhány napra rá Szlavóniába és Baranyába tevő­dött át a válság tűzfészke, ahol szintén, számottevő szerb lakosság él. A szerb falvakat, a horvát rendőrség külön­leges egységeitől való félelemben elbarikádozták, fegyve­res őrségeket állítottak. Főleg Vukavár környékén volt válságos a helyzet, s akkor a katonaság ki is vonult oda, de hamarosan, elhagyta, a területet. Időközben a hat jugoszláv köztársaság elnökei hetente- kétheten.te adtaik egymásnak találkozót más-más köztár­saságban, azzal a céllal, hogy megpróbálják kidolgozni a jugoszláv alkotmányos válság békés .megoldásét. A min­denki számára elfogadható megoldással azonban nem tudtak kirukkolni. A legutóbbi cetinjei sikertelen talál­kozó után várható volt, hogy rosszabbodni fog a helyzet. Sajnos, ez nagyon hamar be is bizonyosodott. Május 2-án a Vukovár közelében levő szerbek lakta Borovo Se- lóban az eddigieket meghaladó méretű véres összecsapás történt. Ismét a horvát rendőrség és a helybelieknek .né­hány szélsőséges szerbiai és vajdasági szervezet fegyve­res önkénteseivel, felerősített egységei csaptak össze. A többórás harcnak Itt is, mint Plitvicén, a hadsereg ve­tett véget. A tragikus .mérleg 14 halott. Az esemény után legtöbben a polgárháború kitöréséről beszéltek, .többek között a hadsereg is, amelynek vezér­kara el is rendelte a mozgósítást, hogy elejét vegye a nemzetek közötti tömeges összetűzésnek. Több napon át ülésezett az államelnökség is, és végül olyan határoza­tokat hozott, amelyek egyhangúlag születtek meg, és ez némi reményt ad arra, hogy valóra is válnak. A hatá­rozatok közül kulcsfontosságú a félkatonai alakulatok lefegyverzése és feloszlatása. Sajnos, ennek végrehajtása nem fog .könnyen menni, már csak azért sem, mert ma­gában foglalja a horvát rendőrség tartalékos állományá­nak .lefegyverzését is, amelyet Horvátországban — nem bízva a hadseregben — a köztársasági szuverenitás egyetlen letéteményesének tartanak. A horvátországi szerb alakulatok és önkéntesek pedig fegyverletételüket a horvát egységek lefegyverzéséhez kötik. Megnyugtató viszont, hogy a válságövezetekben a hadsereg egységei akadályozzák az újabb összecsapásokat. A helyzetelemzők többsége szerint a jugoszláv politi­kai válság ezzel talán túljutott a mélyponton, s az ese­mények még erőteljesebben a békés politikai megoldást sürgetik. A veszély azonban korántsem .múlt el, egyrészt a végsőkig felkorbácsolt nemzeti érzelmek miatt, más­részt mert a lakosság mindenütt óriási mennyiségű fegy­vert és lőszert halmozott fel, amelyet szinte lehetetlen ellenőrizni. Papp Imre (Újvidéki Magyar Szó) i Ultimátum a szarvasi OKI igazgatójának Fest-ivál Mezőberényben Hogyan tovább, idegen nyelvű oktatás? Mi az idegen nyelvű gim­náziumok helye és szerepe jelenlegi oktatási rendsze­rünkben? — elsősorban er­re keresik a választ ma és holnap a két .tannyelvű gim­náziumok mezőberényi ta­lálkozóján. A Fest-ivál el­nevezésű rendezvényre, me­lyet a helyi Petőfi Sándor Gimnázium német nyelvű osztályainak diákönkor­mányzata az országban el­sőként szervezett, több mint négyszáz vendéget várnak. A találkozó célja többek közt a tapasztalatcsere, a továbbtanulási lehetőségek felmérése. Tegnap este, az iskola kollégiumában tartották az ünnepélyes megnyitót. Ma délelőtt szekcióüléseken fej­tik ki véleményüket az or­szág különböző részeiről ér­kezett diáikok és a részt vevő szakemberek. Szó lesz az iskolák sajátos helyzeté­ről. az érettségire való fel­készülésről, a németül ok­tatott tantárgyakról. g. k. Hosszú hónapok óta ke­mény küzdelem folyik a Szarvasi Öntözési Kutató- intézetben az intézet veze­tése és a beosztottak között. Az intézet 18 dolgozója, kutatók és mérnökök — kö­zöttük kilenc kandidátus —, a közelmúltban levelet kül­dött Gergátz Elemér föld­művelésügyi miniszternek, ár. Sári László igazgató és helyettese, dr. Janovszky Já­nos vezetői tevékenységével kapcsolatban. Idézzünk a hatoldalas le­vélből. amelyet csütörtökön olvastak fel az intézet szak- szervezeti bizottságának ki­bővített tanácskozásán. „Az igazgatói tanács a vezetők abszolút többsége miatt teljesen formális. Az intézet tudományos taná­csát. amelynek a kandidá­tusok a tagjai, a múlt év­ben egyáltalán nem hívták össze, sőt azt a tudományos igazgatóhelyettes leminősítő jelzőkkel illette. A kutatást tudatos intézkedéseikkel, vagy éppen annak hiányá­val teljesen szétzilálják és elsorvasztják. Példaként em­líthetők a személyzeti mun­ka melléfogásai, az egyik kísérleti telep önkényes fel­ajánlása a SZÁT-nak, és a Beadvány vagy pályázat? A tárgy: a szeghalmi múzeum irányítása A meglepetések napja volt a csütörtök Szeghalmon mindazoknak, akik részt vet­tek a képviselő-testület kul­turális bizottsága által ösz- szehívott ülésen. A meglepe­tést egy beadvány — vagy pályázat? — okozta, melyet Miklya Jenő, a helyi múze­um nyugalmazott igazgatója készített, s melyben egyebek mellett felajánlotta, hogy a jelenlegi vezető havi kerese­ténél kisebb összegéi t is el­vállalja a múzeum irányítá­sát: úgy, hogy kevesebb pénzt használ fel, hatéko­nyabban. De térjünk vissza a meg­lepetéssorozatra ! Az ülés résztvevői közül többen cso­dálkoztak például azon, hogy évek óta nem sikerült a he- ljd múzeum hovatartozását rendezni. A város most azon fáradozik, hogy a megyei múzeumi szervezet „kebelé­be” kerüljön az intézmény. Meglepődött a beadvány­pályázaton a helyi polgár- mester, Kovács Imre is, hi­szen nemrég valóban szót váltott Miklya Jenővel ar­ról, hogyan lehetne jobban, gazdaságosabban vezetni a múzeumot, de arról, hogy bármilyen megfontolásból menesztik a mostani veze­tőt, s mást keresnek helyet­te. szó sem volt. Hát még mekkora meglepetés érte a múzeum jelenlegi vezetőjét (nevét kérésére nem közöl­jük), amikor megtudta, hogy megpályázták azt a munka­kört, melyet — elmondta ezen a tanácskozáson — tu­dásához mérten a legjobban igyekezne ellátni, ha hagy­nák dolgozni. Bizonyára nem számított arra a napirend előadója, a bizottság elnöke, Horváth Sándor, hogy ilyen heves vi­ta tör ki egyebek mellett arról, hogy beadványról van-e szó (melyet bizony akkor ismertetni kellene), vagy pályázatról (melyet tit­kosan illik kezelni). De ha pályázat, azt senki nem hir­dette meg. És egyáltalán — ez is elhangzott —, ha már egyszer a bizottság elé hoz­ták ezt a témát, miért nincs az ülésen a beadvány-pályá­zat szerzője, Miklya Jenő? Végül, meglepetés érte e délután krónikását is, hi­szen amikor a résztvevők indulata a tetőfokára hágott, zárt ülést rendelt el a pol­gármester. Így kénytelenek vagyunk önöknek is megle­petéssel szolgálni, kedves ol­vasóink: hogy a bizottság miként foglalt állást e .külö­nös beadvány-pályázat ügyé­ben, erről egyelőre nem tud­juk tájékoztatni önöket. Bi­zonyára a hétfői képviselő­testületi ülésen — mely ugyebár nyilvános? — ezt is megtudjuk. Nagy Ágnes vízgazdálkodási osztály ügyé­nek tartós rendezetlensége. A jelenlegi válság kezelésé­re nincs egy közmegegyezé­sen alapuló programja az intézetnek. A vezetői pré­miumok és a béremelések körül nagyfokú aránytalan­ságok, titkolózások vannak.” Külön szerepel a levélben az olai.tökmag termesztése körüli szövevényes tevé­kenység. illetve az abból fa­kadó etikátlan haszonszer­zés. Végezetül a levél alá­írói azt kérik Gergátz Ele­mér minisztertől, hogy von­ja meg a vezetőktől bizal­mát. A csütörtöki tanácskozás­ra meghívták Deme Zoltán országgyűlési képviselőt, va­lamint Zvada Mihály szarvasi alpolgármestert is. Dr. Sári László igazgató véleménye szerint majd az idő eldönti, kinek volt iga­za. Elmondta, hogy a na­pokban lezajlott egy, a Földművelésügyi Miniszté­rium szakértői csoportja ál­tal végzett helyszíni vizs­gálat. Ennek várhatóan a jövő héten születik eredmé­nye. s a maga részéről tel­jes mértékben elfogadja a központi döntést. Szenes János A holnapi ünnep virága: a piros rózsa. Sőt, a pünkösdi rózsa. A keresztény hit szerint: amit Krisztus halálával és feltámadásával megszerzett, azt az egész hívő sereg számá­ra ötven nap múlva, pünkösdkor osztotta ki a Szentlélek. Hajdan a Szentlélek eljövetelét jelképezvén rózsákat vagy tüzes csóvákat dobtak le a templom mennyezetéről. Ezen az ünnepen ma is piros rózsákkal díszítik az oltáro­kat, piros a miseruha színe — a piros a tavasz, a szeretet, a lelkesedés tüzének színe. cai Szabó Zoli érdeklődését keltette fel. Sajnos, ez a mú­zeum nem tartozik a leglá­togatottabb fővárosi látvá­nyosságok közé, pedig szá­mos kuriózumot őriznek itt. Szinte az első, ami a belé­pőket köszönti, egy 1913- ban, Szatmáron rendezett be­mutatóra invitáló plakát, melyen Kvasz András is fel­szállt, aki közismert és ki­váló aviatikus volt, a ma­gyar légihódítók jeles úttö­rőinek egyike. Büszke lehet rá szűkebb hazája, Békés­csaba ! És békésen áll a hatalmas teremben egy AN—2-es i®, éppen olyan, amilyennel mi élveztük a Thermal Aero Kft. vendégszeretetét, „öreg masina, nem vén masina.. — jegyezte meg Békési Ist­ván, hogy aztán egy nagyot ugorva a repüléstör.ténetben, Farkas Bertalan űrkabinjá­hoz invitálja a társaságot. Szegedi Sándor, Múlt József és Molnár József révén még egy Békés megyei vonatko­zása van a múzeumnak: a gyulai sebességi modellezők 1982-ben, Oxelösundban nyert egyéni és csapat-világbajno­ki címeit örökítik meg a vit­rinek. A kellemes nap a levegő­ben zárult, ahol kezdődöd is. Igaz, Szarvas fölé érve a jókora vihar miatt egy kis kitérőre kényszerültünk, s sűrű záporban, nem túl tá­volról érkező villámfénynél szálltunk le, mégis minden­ki azzal szállt ki a gépből: „repülni szép!” Amelyhez annyi tartozik még csupán: igazából a repülni vágyókon, az üzletembereken is múlik, hogy a békéscsabai kft. ré­vén a jövőben lerövidüljön a távolság az Alföld és a főváros között. F. I. Egy nap a „Légi utazás” rejtvény nyerteseivel Repültünk az Hero Kft.-vel... A „Légi utazás” rejtvény nyertesei A szerző felvétele Bizonyára sokan vannak, akik még emlékeznek „re­pülős” rejtvényjátékunkra, amely — a „Mitsubishi-ak- cióhoz” hasonlóan —, igen népszerű volt, csaknem négyszáz megfejtő „célozta” meg a nyereményeket, jele­sül egy pesti légi utazásit. Tí­zen nyerték nem mindenna­pi kirándulást, s jellemző a meglepetésre,, hogy akadt, aki azt hitte, csak egy kört teszünk a reptér fölött... Aztán Szarvas fölött megle­pődve kérdezte: — Csak nem Pestre megyünk? A chartergép pilótái — Vanyó József és Békési Ist­ván — olykor-olykor hátra­tekintettek a parancsnoki fülkéből, szemük sarkában az óvó aggodalommal: — Vajon az először repülők arcszíne körül rendben van-e minden? Nos, kisebb bajo­kat leszámítva, igazán kel­lemes volt mindenki számá­ra az út, s ha még a várva várt napsütés is tovább tart Kondorosnál...., igazán semmi panaszunk nem lehe­tett volna. Háromszáz méter magas­ból talán a legszebb a zöld­ben úszó Magyarország! Csak azok a szeméttelepek ne len­nének! A magasból is gyö­nyörű hazánk, rengeteg lát­nivalót kínál a madártávlat, csak azok a szeméthegyek, azokat tüntetnék el, akiknek ez a dolguk. A környezetet nem tisztelőket, a szemete- lőket, egyszer talán fel kel­lene ültetni repülőgépre ... hiszem, hogy szégyenkezné­nek odafönt! Mi persze most kirándul­ni indultunk. A roppant el­hanyagolt budaörsi reptéri főépület láttán csak az jut eszünkbe; a leszállási díjak­ból talán jut a jövőben ar­ra is, hogy legalább a fa­lakból kilátszó betonvasakat levakolják ... A belforgalmi repülés újjáéledése közepet­te talán sürgető közigény lesz hamarosan a szép Bu­daörs is. Természetesen más­ról is szó esett az Erdélyi lakomázóban elfogyasztott, nem éppen könnyű ebéd közben. Például arról ér­deklődtek vendégeink, hogy mennyiben illik bele a láp profiljába egy-egy ilyen uta­zás. Amelyre azt válaszol­hattuk, hogy lapunk is tö­rekszik arra: lehetőleg ál­landóan szervezzünk hasonló játékos akciókat, amelyek során úgymond mindenki jól jár, a szponzorok isi, a lap is, de — nem titok —, legfőképpen az olvasók ked­vébe szeretnénk járni. Pesti közös programunk következő állomása a közle­kedési múzeum volt, s ma­gától értetődően, annak légi részlege, a Petőfi Csarnok­ban. Amely nemcsak a leg­ifjabb nyertes, a csanádapá­„JOBB VOLNA EGY TAGODTÓL MEGVÁLNI, MINT KÉT ÓRÁIG HASZONTALAN BESZÉDEKET HALL­GATNOD.” APÁCZAI CSERE JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents